Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-21 / 8. szám

szatmArmegyei KÖZLÖNY

— A ki kertjét szereti, szép virágokat és kitűnő konyhakerti terményeket akar, az fedezze magszükségletét Mauthner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedésében Budapesten, Rottenbiller-utcza 33. A czég idei árjegyzékét, mely 226 oldalra terjed, kívánatra mindenkinek ingyen küldi. Ezen árjegyzék az általánosan ismert, világhírű, kitűnő magvakon kívül, még a különösen érdekes és meglepő konyhakerti- és virágujdonságoknak egész sorozatát is tartalmazza.

—* Utazás Nizzába és Párisba. Az ország különféle vidékéről nagyobb társaság utazik február 27-én a Riviera paradicsomszerü partjaira. Az utazás 14 napot vesz igénybe és az utazók megtekintik Velenczét, Milánót, Genuát, Nizzát, Marseillest, Lyont, Párist, Strassburgot és Münchent. Az utazás I. osztályon 600, második osztályon pedig 500 koronába kerül teljes ellátással együtt. Az utazást Ladányi és Prekejszky budapesti utazási iroda (IV. korona utcza u. 8.) rendezi. Jelentkezni lehet Eigner Simon urnái Nagykárolyban, hol az érdeklődők bővebb felvilágosítást is nyerhetnek.

ÜlZagánmunfiáiatofi

végzésére (mindennemű építmények tervezésére is) ajánlkozik Gál Jenő okleveles mérnök (ezelőtt: Lakos és Gál) műszaki irodája Szatmár, Sörcsarnoképület. _____________1 -4

CS

ARNOK.

A Géezi boszorkány.

Ma ugyan már Tóti Dorka nevén ismerjük inkább úgyszólván egyetlen eredeti magyai bohózatunk a „Peleskei Nótárius“-nak ezen deus ex machináját.

Mithologiánk emez ismert alakja, nótárius uram rossz szelleme, Belzebub uram Szatmármegyei táborkarának hallhatatlan generalisimussa nem költött alak.

— Toti Dorka valóban létezett.

A „Peleskei Nótárius“ ban ugyan minden bűbájos mesterségéből kivan vetkeztetve, de az nem von le érdeméből egy mákszemnyit sem, legfeljebb csak azt bizonyítja, hogy a költő ép úgy túl mehet a valószínűn, mint ahogy innen is maradhat a valóságon.

Ött járt ő az ecsedi várban s ott tánczoltatta seprünyelét a többi között, a miként az és egyéb ör- döngős mesterségei is saját és tanuk vallomásai szerint aprón megvoltak Szatmár vármegye levéltárában írva ;

— a melyek következteben 1730-ban perbe fogatván.

„A kínos faggatásoknak három nemei alá vétetett és miután hét tanuk fejére tevén kezeiket hittel pecsételték, hogy boszorkány, elevenen tűzre Ítéltetett és ugyanezen évben Nagykárolyban meg is égettetett. Elég jellemzően megírta ezt különben Sz. Gvadányi József is a „Peleskei Nótárius“ testamentumában.

„Miként pemettére ült mint képzelt lóra

Mint maga asszonya ült most szén vonóra,

Észtet ugratta ő mind télbe, mind nyárba

Ezen nyargalt mindég az ecsedi várba“.

Maga Gvadányi, kinek a “Peleskei Nótárius pokolba menetele“ czimü verse után készült Gaál hason- czimu bohózata Fehérgyarmatra valónak- mondja Toti Dorkát a vármegyei levéltár szerint azonban nagyob- bára Zsarolyánban űzte volna ördöngős és bűbájos mesterségét.

Eme meterségek és cselekedetek nevezetesebbjei pedig ezek voltak.

„Ámbátor csak esztendeje, hogy Zsarolyánban Asztalos János házánál estve beállott a boszorkányok közzé. Nemes Szűcs Istvánnak a felesége lebetegedvén, hogy Sárosinét (Toti Dorkát férje után) komának nem hívta, a gyermekágyas asszonyt a keresztelésnek idején az ágyban verték, fojtogatták, gyötörték, ki is csak Sárosiné nevét kiábalta, hogy ő van rajta melyért a férje Szűcs István boszut állani kívánván, egy hasáb fával reá ment Sárosinéra, de midőn annak házához érkezett volna, minden haragja elmúlt, úgy megtudta zabolázni, azért keresztelőbe Sárosinét is elhiván és borral őt is mégkinálván, a felesége Szűcs Istvánnak azonnal jobban lett, de azután Szűcs Istvánnak a lánykája is roszul lett, azt mondották az asszonyok, hogy kötés van benne, reá izent Sárosinéra és a leánya meggyógyult. Nemes Szabó Andrásnak Sári lánya a kútra ment vizet meríteni, akkor látta, hogy Sárosiné a falu végén mintegy 300 lépésnyire van, hát egyszer hátra tekint, már háta mögött látja állani, melyet megbeszélvén, Sárosiné a leányt megfenyegette azután nem sok időre a leányt tüzbe csapták, úgy feküdt a tűzben, mint a holt, ahonnét kihúzatván, a feje ezen leánynak hátratekerődött, alig tudták helyére igazítani.

— Bátori István szolgálóját pedig látták, hogy hársfa kötéllel meg volt kötve és a fejét a lába közé vonták, ezt is alig tudták helyre tenni. Midőn eszéhez tért a lány azt mondotta, hogy Sárosiné az ablakon kirepült, mely egy bundával volt berakva. Dalnoki István pedig, hogy almát nem adott Sárosinénak, azonnal egy tulka rosszul lett, melyet orvosolni kívánván, szűz leánynak hatszál hajával bekötötte a szarvát, mig a házába befordult, három Ízben a hajszálak levesztek a szarváról és meg is döglött, melyet felbontatván, a teste olyan lett, mint a fekete posztó. Szilágyi Lászlóné egy alkalmatossággal kenyeret sütvén, hogy Sárosinénak nem engedett sütő kemenezéjébe egy bélest betenni, a tésztáját a vér ellepte, szintúgy csepegett belőle. Egyszer pedig, midőn ezen Szilágyiné az ágyba feküdt volna, Sárosi Jánosné harmad magával berepült

az ablakon és mind a hárman keresztül ülvén rajta megnyargalták. Egyizben nemes Balogh Sámuel az erdőre menvén, látta éjszaka, hogy Sárosiné egy kis fekete kutyával arra ment az erdő szélén, azonban haza jővén Sárosinénak a menye beszélte, hogy a napja azon éjszaka otthon hált, tehát egyidőben két helyen látszatott.

Ma persze ezeket olvasva, egy pillanat alatt átlátunk a szitán és mégis a fentnevezett és azokhoz hasonló indokokból kifolyólag száz meg száz ember lön az igazság büntető keze által meggyilkolva, elevenen elégetve vagy például lassú tűznél megpirítva.

A boszorkányok nem létezését csak vitatni is nevetséges lenne ma, pedig ama sötétkor maradékát a babonát talán évszázadok múlva sem sikerülend nálunk kiirtani. Azt mondják, a tudatlanság szüli a babonát, sokkal inkább a tudákosság teszi azt.

O ... ó.

Jelen számunkhoz féliv melléklet van csatolva.

Felelős szerkesztő: B A ü D 1S Z JENŐ Laptulajdonos: ROTH KAROLY.

HIRDETÉSEK:

TANULÓUL

felvétetik egy jó családból való ifjú

Ferenczy István

kereskedésében Nagykárolyban 1—3

Z]XjÜDO

alólirottnál két darab tenyész-igaiolványnyal ellátott 172 éves

Gilvács, (u. p. Nagy-Majtény) 1904. évi február hó 20-án.

1—3

Brendli Pál,

molnár.

Kende Zsigmond ur

t/szakórád/ gazdaságában (fehérgyarmati járás)

8 darab magyarfaju 3 éves

tenyészbika eladó.

Bővebb értesítést nyújt és eladást eszközöl Tiszakóródon (u. p. Vári.)

Harsány! Endre,

1—6 gazdatiszt.

33—1904. sz.

Árverési hirdetmény.

Alulirt kiküldött bitósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a zilahi kir. törvényszéknek 83/1904. Polg. sz. végzése következtében dr. Hunyadi János ügyvéd által képviselt Paneth József javára Groszos Zacharía ellen 107 kor. 50 fillér s jár. erejéig 1904. évi január hó 26-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 618 koronára becsült következő ingóságok u. m.: termények, szálfák és tehenek nyilvános árverésen eladatnak.

Mely árverésnek az erdődi kir. járásbíróság 1904. évi V. 5/2. sz. végzése folytán 107 K 50 f tőkekövetelés, ennek 1900. évi január hó 1. napjától járó 6% kamatai V3°/o váltódij és eddig összesen 90 kor. 47 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig adós lakásán Rákos-Terebesen leendő eszközlésére 1904. évi márczius hó 3-ik napjának d. e. 11 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek, készpénzfizetés mellett, szükségesetén becsáron alul is el fognak adatni.

Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, jelen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. § értelmében ezek javára is elrendeltetik.

Erdőd, 1904. január hó 14.

Farkas Sándor,

kir. bírósági végrehajtó.

40—1904. tkvi sz.

Árverési hirdetmény.

A nagykárolyi kir. járásbiróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Roóz Samu ügyvédnek Szilvasán Györgynó szül. Kosztán Paulina vezendi lakos ellen folytatott végrehajtási ügyében 200 korona tőke, ennek 1903. évi január hó 20. napjától járó 6 száza1

ék kamata, 30 korona 40 fillér eddigi, 26 korona ezuttali költség kielégítése végett árverés alá bocsátja a sz.-németii kir. törvényszék területén fekvő vezendi 22. sz. betétben A. II. 792., 876., 994., 1167., 1284., 1469., 2130., 2131., 2354. hrsz. alatt foglalt jószágtestet 988 korona, — ugyanezen betétben A + alatt foglalt közös legelőből járó 16/3344-edrész legelőilletőséget 163 korona, — a vezendi 299. sz. betétben A I. 257., 258., 259., 660. hrsz, alatt foglalt

jószágtestet az 1881. XL. t,-cz. 156. §-a a) pontja alapján egészen 708 korona kikiáltási árban.

2. Az árverés megtartására határidőül 1904. évi márczius hó 16. napjának d. e. 9 óráját, helyéül pedig Vezend község házát tűzi ki, mikora fent körülirt jószágtest a kikiáltási áron alul is el fog adatni.

3. Árverezni szándékozók tartoznak bánatpénzül a kikiáltási ár 10°/o-át készpénzben, vagy az 1881 évi LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és a 3333—1881. I. M. sz. rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, vagy annak előleges elhelyezéséről kiállított elismervényt átszolgáltatni.

Nagykároly, 1904. január 4.

A kir. járásbíróság mint tkvi hatóság.

Csics, kir. aljbirő.

628—1904. tk. szám.

hirdetmény.

Piskolt községnek telekkönyvi betétei az 1886: XXIX., az 1889: XXXVIII. és az 1891: XVI. t.-czikk értelmében elkészíttetvén és a nyilvánosságnak átadatván, ez azzal a felszólítással tétetik közzé:

1. hogy mindazok, kik az 1886: XXIX t.-czikk,

15. és 17. §-ai alapján, — ideértve e §-oknak az 1889: XXXVIII. t.-czikk 5. és 6. §-aiban és az 1891: XVI. t.-czikk 15. §. a) pontjában foglalt kiegészítéseit is — valamint az 1889: XXXVIII. t.-czik 7. §-a és az 1891: XVI. t.-czikk 15. §. b) pontja alapján eszközölt bejegyzések érvénytelenségét kimutathatják, e végből törlési keresetüket, azok pedig, akik valamely tehertétel átvitelének az 1886: XXIX. t.-cz. 22. §-a, illetve az 1889: XXXVIII. t.-czikk 15. §-a alapján való mellőzését megtámadni kívánják, e végből keresetüket hat hónap alatt, vagyis az 1904. évi augusztus hó 31. napjáig bezárólag a tlkvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított törlési kereset annak a harmadik személynek, aki időközben nyilvánkönyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat;

2. hogy mindazok, akik az 1886: XXIX. t.-czikk

16. és 18 §-ainak eseteiben — ideértve az utóbbi §-nak az 1889: XXXV11I. t.-cz. 5. és 6. §-aiban foglalt kiegészítéseit is a — tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése ellenében ellentmondással élni kívánnak Írásbeli ellentmondásukat hat hónap alatt,vagyis 1904 évi augusztus hó 31. napjáig bezárólag a tlkvi hatósághoz benyújtsák, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő letelte után ellentmondásuk többé figyelembe vétetni nem fog;

3. hogy mindazok, akik az Lés 2. pontban körülirt eseteken kivül a betétek tartalma által előbb nyert nyilvánkönyvi jogaikat bármily irányban sértve vélik, — ide értve azokat is, akik a tulajdonjog arányának az 1889: XXXVIII. t.-cz. 16. §-a alapján történt bejegyzését sérelmesnek találják, e tekintetben felszólalásukat tartalmazó kérvényüket a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis 1904. évi augusztus hó 31. napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő elmúlta után a betétek tartalmát csak a törvény rendes utján és csak az időközben nyilvánkönyvi jogokat szerzett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg.

Minthogy a községbeli 1047—1054. és 129— 136. hrsz. ingatlanokra a tkvi betétek szerkesztése tárgyában a kir. igazságügy miniszter 20900—1901. és 21912—1901. I. M. sz. alatt az 1899. XXXVIII. t.-cz. 35. §-ának 5. pontjában nyert felhatalmazás alapján elrendelte, hogy azokkal a tkvi birtokrészletekkel, ne azok a kataszteri birtokrészletek, a melyek azoknak a helyrajzilag megfordított sorrendben felvett és számozott tkvi térkép szerint megfelelnek, hanem azok azonositaudók, melyek a helyes sorrendnek megfelelően létezett birtokállapot szerint a tjkvi birtokrészleteket képviselik és a betéttervek ezen azonosítás alapján készítendők, a birtokrészletekre bejegyzett nyilvánkönyvi terhek pedig a betétek szerkesztésekor azokra a részletekre viendők át, melyek az illető tulajdonos részére a helyesbitőleg foganatosított azonosításhoz képest jegyeztetnek be: ennélfogva mindazok a tkvi érdekeltek, a kik a tkvi betéteknek ekként történt szerkesztése által nyilvánkönyvi jogaikat bármi tekintetben sértve vélik, ezennel fel- szóllittatnak, hogy e részben felszóllalásukat a tkvi hatósághoz intézve 1904. évi augusztus hó 31-ig szintén adják be, mivel ellenesetben az említett bejegyzés véglegesnek tekintetvén, a betétek ebbeli tartalma csak a 3. pontban meghatározott módon és az ugyanott megállapított jogkövetkezménynyel támadható meg.

Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, akik a betétek szerkesztésére kiküldött bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, hogy amennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű másolatokat is csatoltak, vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak, az eredetieket a telekkönyvi hatóságnál átvehetik.

A nagykárolyi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1904. február hó 13-án.

1—3 Csics, kir. aljbiró.