Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY utállamositások és a beruházási kölcsönből való részesítés reménye beteljesüljön. És ha mindez beteljesedik, hátravan még az, a mi a főispán és alispán kedvencz terve, hogy a vármegye rendelkezésére álló utipénz- tár bevételei terhére nagy úti kölcsönt vegyen fel, a mikor aztán az úthálózatba felvett utakat egyszerre kiépítheti, s nem kell egyes vidékeknek ismét évekig várni arra, hogy köves útja legyen. Mindez azonban még csak a messze jövő reménye, de azért olyan terv, a mely azért az általunk jelzett kedvező kilátások teljesítése esetére egy nehány év múlva megvalósulhat. Egyelőre megnyugvással veheti a vármegye közönsége p? ^ a Értesítést, hogy a f. év őszén jutott e1 ^ Yjn helyzetbe utipénz- tárunk a • n'.uu álYánrösitása folytán, hogy költségele...myzata keretén belül a tervezett utak kiépítését gyorsabb tempóban eszközölheti. Mert ez nem más, mint az utipénztár normális helyzetének kezdete, a mit többé semmi sem fog megzavarni. Kétségtelenül nagy haladás ez a múltakhoz képest! Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 11-én tartotta november havi ülését. Jelen voltak: Nagy László alispán, mint elnök, Kende Zsigmond, Szuhányi Ödön, Böszörményi Sándor, N. Szabó Antal, Sántha Kálmán és gróf Károlyi György választott bizottsági tagok. Ilosvay Aladár,Kemény Alajos, dr. Serly Gusztáv, Kováts Béla, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Almássy Ignácz,Várady Sándor szakelőadó bizottsági tagok. Az alispán az ülés elején bejelentette, hogy a főispán betegsége miatt akadályozva lévén a megjelenésben, az elnöklés tiszte reá hárult. Az ülésen a tárgysorozatba felvett ügyeket minden vita nélkül tárgyalták le, úgy hogy az ülés déli 12 óra után véget is ért. A letárgyalt ügyekből felemlítjük a következőket: Az alispán havi jelentése szerint szeptember hóról átjött 1539, október havában beérkezett 2553, összesen 4092 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 2328 ügy darabot és igy hátralékban maradt 1764. Nagy László alispán indítványozza, hogy kerestessék meg a Szatmár—nagybányai h. é. vasút részvény- társaság igazgatósága, hogy a motoros kocsi közlekedést mielőbb léptesse életbe s addig is, mig ez megtörténnék, szerdai napon a szatmári gyorsvonatokhoz egy-egy vonatot állítson be. Az indítványt elfogadták. Nagykároly város beterjesztette a kövezeti vámsze- dési jognak 1905. évi január 1-től 1907. deczember 3J-ig leendő meghosszabbítására vonatkozó ügyiratokat. A közigazgatási bizottság az iratokat pártoló véleménynyel terjesztette fel a kereskedelmi miniszterhez. Felír a bizottság a belügyminiszterhez, hogy az erdódi kórháznál a jelenlegi 1 korona 24 fillér napi kórházi ápolási dijat 1 korona 44 fillérre emelje fel, mert a kórház kiadásait, a törzsvagyon megtámadása nélkül nem képes fedezni, pedig a kórház közszükségletet elégít ki. A közoktatásügyi miniszter tudatta a bizottsággal, hogy a vármegyében fokozatosan a következő községekben fog állami elemi népiskolát szervezni: Doma- hida, Szamosdob, Szatmár-Zsadány, Csenger-Bagos, Vetés, Nagy-Kolcs, Hirip és Oláhgyürüs, Komorzán, Tartolcz, Kányaháza, Bikszád, Avasujfalu, Mózesfalu, Lippó, Remetemező, Barlafalu, Nagysikárló, Alsófer- nezely, Nagybánya város,Laczfalu, Hosszufalu, Kovás, K.-Rremete, Nagynyires és Somkutpataka. — Ezenkívül Szamosdob, Bikszád, Nagysikárló, Alsófernezely és Kővárremetén állami kisdedóvodákat fog szervezni. Minthogy ezzel a közigazgatási bizottság régi kérelme, a vármegye közönségének régi óhaja teljesül, a közigazgatási bizottság az állami iskolák szervezéséért, és ezen ügyben tápasztalt lelkes közbenjárásáért, köszönetét nyilvánította Berzeviczy Albert vallás és közoktatási miniszter, továbbá Halász Ferencz miniszteri tanácsos és végül Kristóffy József főispán előtt. Csanáloson postaügynökséget létesít a nagyváradi postaigazgatóság, mihelyt rendelkezése alatt fog állani a fentartási költség. Körülbelül tehát újévkor életbe léptetik itt a postaügynökséget. A magyar oktatás. A magyar oktatási törvény revíziója erősen fölverte az ország területén élő nemzetiségek hangulatát. Kiváltkép az oláhok, akik egyre sűrűbben lépnek ki a passzivitásból a hálásabbnak ígérkező passzivitásba, prüszkölnek tőle. Mi, magyarok pedig ennek daczára, vagy talán épen ezért nem tehetünk mást, minthogy örömmel üdvözöljük Berzeviczy kultuszminisztert és a magyar népoktatás reformját, mert bizonyos, hogy a magyar kultúra ezidőszerinti legfőbb őre, állami irányitója és gondviselője hazafias érzésű, igaz magyar ember és hogy törvénye a nemzeti szellemnek, a nemzeti nevelésnek igazi inkárnácziója. Hogy a nemzetiségeknek nem tetszik ez a törvény reform, azt mi csak sajnálni tudjuk, de segíteni rajta nem tudunk. Szomorú dolog, hogy a magyar állam nemzetiségi polgárai, akik egyazon polgárjogokat élvezik ebben a hazában, még mindig nem tudják emanczipálni magukat rosszhiszemű vezetőik befolyása alól. Szomorú dolog, hogy az állam államban-féle ábrándok még mindig találnak álmodozókra, holott a nemzet testét sem nyelv, sem közigazgatás, sem jogok, sem kötelességek tekintetében szétdarabolni nem lehet. Magyarország magas gondolkodású, hazafias érzésű minisztere megtudta látni a magyar kulturális haladás útjainak széles és messze jövendőbe vesző perspektíváját és a magyar népoktatás szilárd alapjaira helyezte a művelődést. A „nyelvében él a nemzet“ szent és nagy elmélete legmegértőbb hitvallóra talált Berzeviczyben s mi magyarok csak elismeréssel és köszönettel adózhatunk neki, hogy olyan erős ellenáramlatok közt a megvalósítás útjára vitte egyik legszentebb nemzeti ábrándunkat. A magyar népoktatás ügye hazánkban az utóbbi évtizedekben kétségtelenül nagyot lendült. Csak azok tudják ezt a maga igazi értéke szerint mérlegelni, akiknek emlékezete visszanyulik a magyar népoktatás két-három évtized előtti ismeretére s aki tudja azt a statisztikát, amely a magyarul beszélők és irók kontingensét mutatta ki néhány évtized előtt. A mai fejlődés illusztrálására elég jellemzéséül szolgál az, hogy a felvidéki tót faluban a gyerek már nem Dobre ranó-val köszönti az idegent, hanem tiszta hangzású jó napot-tal s az erdélyrészi oláh iskolás gyerek is megtanulta már ezt. No, természetesen ez a kellemes és üdvös metamorfózis még nem általános, de fokról- fokra tért hódit minden agitácziója ellenére a népbo- londitó vezetőknek, akik egy nagy szláv birodalomról, vagy Dákorománjáról ábrándoznak. A magyar oktatás uj alapokra fektetése az oly sikeresen megindult kultulrális munkát diadalmas tökéletesbedésre fogja vinni. Ezt a szép reménységet kelti fel legalább szivünkben az üdvös és körültekintő reform. Nem akarunk túlságosan optimistáknak látszani. Konstatáljuk, hogy még ma is tekintélyes kontingenst tesz ki Magyarországon az analfabéták száma, akik magyarul sem irni, sem olvasni nem tudnak. De ne felejtsük el, hogy nálunk ennek jórészt a nemzetiségi fajokra való elosztottság az oka és az a szám is jóval kedvezőbb képet mutat, ha fölemlítjük, hogy Fraczia- országban például, ahol nincsenek nemzetiségek, hanem a népességek kivétel nélkül a nagy franczia „Gloir“ imádatával van telve, hozzánk arányitva sokkal több az analfabéta. Szóval nincs okunk elkeseredni és okos, czéltuda- tos, nemzeti kultúrpolitikával a következő évtizedek alatt jóvá lehet tenni azt, amit a nemzet viszontagságos múltja megtagadott tőlünk. Amikor a kulturális fejlesztés szent hivatásától elvonta a legjobbjait a véres har- ezok fergetege. A békés munka legutóbbi deczeuniumai már is mérföldjáró léptekkel vitte előre a nemzetet a kulturális haladás utján, még több jót várhatunk az ezután következő korszaktól, amelyet ilyen bölcs, hazafias, nemes nemzeti reformmal nyit meg a magyar oktatás leghivatottabb irányitója. HÍREK. — Személyi hir. Károlyi György gróf, kerületünk országgyűlési képviselője f. hó 10-én városunkba érkezett. — A vármegye igazoló választmánya f. hó 8-án ülést tartott, a melyen összeállították a vármegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzékét. Ezt a névjegyzéket a vármegye Hivatalos Lapjának 10-iki száma már közhírré tette azzal, hogy az ellen a köz- hirrététel napjától számított 15 nap alatt a biráló választmányhoz felebbezésnek van helye. A névjegyzéket lapunk is közli. — Búcsú estély. Folyó hó 5-én Dr. Péchy István tiszteletére barátai búcsú estélyt rendeztek a régi kaszinóban. Tudvalevőleg a vármegyei aljegyzői kar ezen egyik legrokonszenvesebb tagját erdődi főszolgabírónak választották meg s mielőtt eltávozott volna városunkból, igy akartak búcsút venni tőle barátai és jóemberei. Az estélyen körülbelül 50-en vettek részt, ezek között 14 urinő és leány. A búcsú lakoma alatt több pohárköszöntő hangzott el, a melynek mindegyike hangsúlyozta azt, hogy társadalmi életünk egy rokonszenves embert, előzékeny, jó szivü tisztviselőt, kedves családot vészit el az ő távozásával. Vacsora után a fiatalság tánczmulatságot röktönzött. Midőn boldogságot kívánunk a távozónak és kedves nejének uj otthonába, egyúttal gratulálunk a járásnak* a mely benne értelmes, munkás, igazságos és jóindulatú járási főtisztviselőt nyer. — A központi közigazgatás tisztviselőinek hivatalos helyiségeit már a székháznak újonnan épült szárnyában helyezték el és a közigazgatási bizottság is itt tartotta egyik teremben folyó havi ülését. A nagyterem, ennek erkélye és a lépcsőház még építés alatt áll. — Iskolai ünnepély. Az állami polgári leányiskola f. hó 19-én d. u. 3 órakor az intézet dísztermében az Erzsébet-alap gyarapítására ünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Erkel. Ima, énekli a kar. 2. Reviczky. A hazáról, költemény, szavalja Kiss Etelka. 3. Smith. Chausan Russe, románc, zongorán előadja Nagy Juliska. 4. Erdős. Az unokák, költemény, szavalja Kiss Etelka. 5. Dürner. Viharban. Énekli a kar. 6. Farkas. Erzsébet, költemény, szavalja Komoróczy Sarolta. 7, Meyerbeer, részlet a Prófétából, zongorán és harFolytatáaa a mellékleten. lettel, hogy az égi háború villáma az igenleges és nemleges elektromosságok egyesülése. Ebből következik mellesleg az is, hogy ha az elektromosságot magyarul villám osságnak nevezzük, bár a név nem nemzetközi is, s minden tekintetben szükkörü, legalább nem követünk el erőszakot nyelvünkön. Hanem aztán a XVIII. század végén és a XIX. elején Volta olasz tanár olyan felfedezést tett, amiért nem oknélkül emelte őt I. Napoleon grófságra, mert az később a gyakorlati életben, csakugyan nagyfon- tosságu eredményekre vezetett. Röviden szólva, felfedezte, hogy kénsavas vízbe állított horgany- és réz- pálczának abból kiálló végei szinte elektromosságot mutatnak. A rézé igenlegest, a horganyé nemlegest. Ha pedig a sarkoknak nevezett kiálló végeket jól vezető, hosszabb-rövidebb rézsodronynyal összekapcsoljuk, ebben a réztől a horgany felé haladó igenleges, — és megfordított irányú nemleges elektromosság kering mindaddig, a mig csak az elem néven ismert készülékben bármi okból, a kénsavas víznek hatása a fémekre meg nem szűnik. A vezető sodronyban keringő elektromosság neve : áram, s abban különbözik a dörzsölés által nyert elektromosság hasonló áramától, hogy mig ez utóbbi meg- megszakitott és nem egyenletes, az előbbi folytonos és egyenletes. Később az elemeket másképen is szerkesztették. Más alakúvá tették, más fémekből és folyadékból állították össze. Azt is tapasztalták, hogy nagyobb elemek, vagy több egymással kapcsolt elemekből álló telepek nagyobb hatásúak. így sikerült aztán lassanként igen erős áramokat létesíteni, s azok hatásait minden irányban felhasználni, tanulmányozni. Kutatták az igy keletkező elektromosság okát is, s végre abban állapodtak meg, mint legvalószínűbben, hogy az elemben szemmel észlelhető kémiai energia alakul át elektromos energiává. Ez a feltevés pedig rendkívül termékeny volt, mert azt lehetett belőle következtetni, ami később igaznak is bizonyult, hogy e szerint a természetben nyilvánuló egyéb energiák is átalakulhatnak elektromos energiává. Es megfordítva, az elektromos energia másnemű energiákká. Valóban az elektromos energiát éppen az a körülmény teszi olyan becsessé, hogy ^igen kényelmesen alakítható át másféle és a gyakorlati életben is sokféleképen hasznosítható energiává. Különben is, ha ez nem lenne igy, azt sem tudnók, hogy van elektromosság a világon, mert nincs érző szervünk annak, mint a hangnak, fénynek érzékelésére. Így fedezték fel, hogy az visszaalakítható kémiai energiává. Az elektromos áram a vegyületeket felbontja, az egyszerű testekből vegyüléket alkot. Nagyban is alkalmazzák ez okból a kémiai, — a kohászati, — a fémiparban. Galvanoplasztika. Már ismerték a dörzsölési elektromosság élettani hatásait is, de azokat szabályozni nem tudták. Mikor Musschenbroek 1745-ben elektromos szikrától az első ütést kapta, bár az nem igen lehetett valami erős, nagyon megrettent, s azt irta Reaurnurnek, hogy Francziaország koronájáért sem tenné ki magát még egy olyan megrázkódtatásnak. Ellenben az áram élettani hatásai teljesen szabályozhatók, s azért sok betegségnél a gyógyászatban sikeresen is alkalmaztatnak. Felfedezték, hogy az elektromos energia hőenergiává alakulhat. Olyan melegséget, mint elektromosság által, semmi más utón sem lehet előállítani. Hevében a platina, a gyémánt gőzzé válik. Főzés, sütés, fém- olvasztás, aknák robbantása nagy távolságokból és veszélytelenül. Az izzó fémdrót, a szénszál és szénpáleza egy- szersmint világit is. Davy még 18l0-ben 2000 elemből álló telep sarkait vezető drótok segélyével 3 centiméter hosszú és 4 milliméter átmérőjű szénpálczákkal kötötte össze, s miután ezek szabad végeit egymással érintkezésbe hozta, a végeket lassanként egymástól egészen 10 centiméternyire eltávolította. És ime, azok között hatalmas fényiv jelent meg. Ez volt az első ivlámpa, mig azok, melyeknél légmentes zárt üveg edényben, a szénszálak csak izzanak, de el nem égnek, az izzó lámpák. De nem is szükséges jókora fény előállítására olyan nagy telep, kivált ha jobb elemeket használnak, mint a minőket Davy használt. Még többen fognak emlékezni, hogy e sorok Írója ezelőtt szinte negyven évvel, egy ünnepies alkalommal Szatmáron, ily módon, csak 40 Bunsenelem segélyével, a piaczot világította meg és a hatás igaz a szokatlanság folytán is, rendkívüli volt. Ma még kisebb munkával még többre is képesek vagyunk. Épületek, világitó tornyok, városok világítása. Fényszórók. Rendelkezésre állván immár a kényelmesen kezelhető elektromos áram, kezdték azt minden oldalról behatóan tanulmányozni, s hatásait mérni, mert elvégre is tényleg csak azt ismerjük, amit mérni is megtudunk; természetesen, a maga mértékével. E közben feltűnt, hogy a hatások nagyban függnek a vezetékektől. Egyenlő hosszú, egyenlő vastag réz- és vasdrót közül, az első inkább, a második kevésbbé vezeti az elektromosságot; ez terjedésének jobban ellentáll, annak hatását jobban gyengíti, mint amaz. Ugyanazon fémből álló két drót közül, meg a kétszer véknyabb ellentállása kétszer nagyobb, a ugyanannyiszor a kétszer hosszabbé is. Okvetlenül elke lett fogadni valami vezetőnek ellentállását mérték- egységül, a mihez többieket hasonlítani, a mivel a többieket mérni lehessen. Az elektroteknikusoknak 1884-ben Párisban tartott nemzetközi kongreszszusa, az ellentállás egységéül, az olvadó jegével egyező hőmérsékletű és 106 centiméter hosszú 1 milliméter átmérőjű higanyszál ellentállását fogadta el ilyen egységül és azt elnevezte „Ohmnak“ Ohmnak a nagy tudósnak emlékére, a ki legbehatóbban tanulmányozta a vezetékek ellentállását. Azóta pedig természetesen ebből kombinált alkalmas eszközökkel, ezzel határozzák
