Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-06 / 45. szám

SZATMARMEGYEI

T r ív

ÖZLÖN Y

összejövetele a társadalomnak, a hol szórakozásra találna, hogy felfrissítve térhetne vissza a mindennapi élet egyhangúságába.

Mert még az a kultur egyesületünk is alszik, a mely eddig összetartani tudta a közönséget.

Hogya Kölcsey Egyesületet értjük alatta, mindenki tudja. Ez az egyesület, a milyen szép sikerrel kezdett működni, épp úgy aludt ki belőle minden élet.

Már a múlt őszön is alig adott életjelt magáról s ebben az évben is már november havában tartunk és még nem tartott egyetlen felolvasó estélyt sem.

Hát ez nem járja. Mert az egyesületnek szép számú tagja van, a ki elvárhatná azt, hogy tagsági dija fejében legalább egy pár felolvasó estélyt végig hallgathasson.

Felkérjük azért az egyesület vezetőségét, hogy tegyen legalább kísérletet oly irányban, hogy az egyesületet életre galvanizálja.

De társadalmi életünk más utón is kereshetne szórakozást. És pedig olyan szórakozást, hol egyúttal filléreivel a jótékonyságot is előmozdítaná. Értjük alatta a műkedvelői szini előadásokat.

Tizenhat-husz esztendővel ezelőtt jeles tagokból álló műkedvelői gárda volt városunkban. S hogy nem halt ki ez a tehetség, mutatja az, hogy csak pár évvel ezelőtt is sikeres előadásokban gyönyörködtünk.

Itt a tél, sok igényével, szükségletével, amelyeknek legnagyobb részét kielégíteni tudnánk egy pár műkedvelői előadás jövedelmével.

Hogy egyéb humánus szükségletünkre rá ne mutassunk, itt van p. o. a népkonyha, a melyre ha valaha, a mostani télen pótolhatlan emberbaráti feladat vár. Mert ha valaha volt, az idén sok lesz az éhező, szűkölködő szegény.

Továbbá nemes lelkű úrasszonyok szegény gyermekek felruházásán fáradoznak és e tekintetben szép eredményt is értek el, de kimerné állítani azt, hogy már minden szegény gyermek el van látva téli ruhával városunkban.

Szóval a műkedvelői előadásokból minden humánus szükségletre lehetne juttatni valamit s elérnek azt is, hogy mulatva, szórakozva gyakorolnánk a jótékonyság nemes cselekedetét.

A műkedvelői előadások létrehozásához pedig nem kívántatik egyébb. minthogy valaki ne sajnálja a fáradságot összetoborozni a gárdát, a közreműködők pedig áldozatot hozzanak, egy kis fáradságot a jótékonyság oltárára.

Tanulhatnánk a helybeli kath. legényegyesülettől, a melynek tagjai, a derék iparos segédek, mindig összetudnak hozni egy szini előadást, a hányszor az egyesületnek egy kis pénzre van szüksége.

Vegye azért kezébe valamelyik urinő a műkedvelői előadások rendezését és pár hét múlva már siker fogja követni fáradozását.

Mindezeket csak azért mondtuk el most a tél kezdetén, mert társadalmi életünk sivársága szinte elijesztő.

Városunk minden téren halad. Van aszfalt járdánk, köves utunk, lesz villanyvilágításunk, sőt talán nyári színházunk is valamikor az emberi kor legvégső határán, de emellett a város társadalmi élete olyan szegényesen fest, akár csak valami falusi társadalom élete. Mert ha igy haladunk, a társadalmi összejövetelek egyedüli tere és alkalma nálunk is, mint a falukon, a névnapok és disznótorok lesznek.

Ismételjük azért, adjon társadalmunk már valami életjelt magáról.

— A Borzas Rébék miatt ?

— Igen. Már félesztendeje, hogy jár utána. Tudják a népek, én meg viselem a szégyent. Az éjjel is ott járt annál a czédánál, borosán jött haza. Szidtam, pirongattam. Még neki állott följebb. Mindennek elmondott. Pedig az egész világ tudja. Nem hagytam magam. Neki mentem, félre lökött ... A pitvarban fölkapta a fejszét, a fejemhez csapta.

— A fejedhez? — Oda. Itt a helye.

Fölemelte a kendőt s mutatta a halántéka fölött

a friss sebhelyet. Folytatta:

— Aztán elszaladt, engem a vér elborított. Mégis összeszedtem magam, lemostam a fejemet, átvittem a gyereket az ő anyjához. Aztán eljöttem . . . így áll a sorom, most már tudja . . .

Fölkelt és összeiga2Ította magát. Könyei peregtek. Az öreg pandurőrmester hozzálépett s a vállára tette a kezét:

— Sohse rijjál, kis húgom. Nem ér semmit az a nagy neki busulás. Majd fordítok én a soron. Csak én rám hallgass, senki másra. Hát úgy lesz, hogy leheveredsz ide a kőkereszt alá.^Egy tapotat seméssz, egy újadat se mozdítod innen. Érted ?

— Hát aztán idejön az urad s úgy fog imádkozni hozzád, mint ahogy te imádkoztál a jó Istenhez. Eligazítom én, csak szépen szót fogadj. Hát mondom, maradj veszteg. A többit én rám bizd, az öreg Bálintra. Isten áldjon meg !

Lóra pattant. Az országúton találkozott a visszatérő pandúrral. A júniusi nap már perzselve tűzött. Egy jó óra múlva faluhoz értek. A faluszélén megállották s betértek egy házba. A férjet, akit kerestek, az udvaron találták. Szénát teregetett. Erős, köpezös ember volt, lelógó bajuszszal s mogorva tekintettel. Ingujjban állott, kezében favilla ... A pandurőrmester rászólt:

— No Mihály, készülj, velünk jössz egy kicsit.

— Már mint én ?

H I ^ E K,

— Személyi hir. Gr. Károlyi István f. hó 2-án Budapestről városunkba érkezett. — Kristóffy József vármegyénk főispánjaf.hó 9-én Budapestről székhelyére érkezik. — RapaicsRadó földmivelésügyi minisztériumi államtitkár a múlt héten pár napig városunk vendége volt. — Svaiczer Gábor nyug. huszárezredes f. hó 5-én megfordult városunkban, hogy visszaadja a főispán látogatását.

— Gyászisteni tisztelet. Folyó hó 4-én gyászisteni tiszteletet tartottak Kaplonyban, a Károlyiak ősi sírboltja felett épült templomban gr. Károlyi Györgyné, a lelkes honleány lelki üdvéért. A gyászmisén megjelentek az elhunyt fia Károlyi István gróf és leánya gr. Dessewffy Aurélné született Károlyi Pálma. E napon a helybeli grófi kastélyra kitűzték a gyászlobogót valamint a róm. kath. templomra, mint kegyúri templomra.

— Hivatalvizsgálat. Dr. Róth Ferencz, törvényszékünk elnöke, a helybeli kir. járásbíróságnál a szokásos hivatalvizsgálatot, amely október hó 26-án vette kezdetét, a múlt hó végén fejezte be. A törvényszék elnöke a gyors ügymenettel és tapasztalt renddel nagyon meg volt elégedve, a mi a vezető járásbiró N. Szabó Pál és a kitűnő bírói kar érdeme. Az elnök megelégedésének a következőleg adott kifejezőt: A kifejtett tevékenységért és az ügykezelésben tapasztalt példás rendért a kir. járásbíróság vezetőjének és általa a kir. járásbíróság bírói és többi tagjainak elismerésemet fejezem ki.

— Kinevezés. A király Kaután Miklós fehértemplomi törvényszéki aljegyzőt a szinérváraljai kir. járásbírósághoz albirónak nevezte ki.

— Primiczia. Stauder Gyula áldozár, a kitMesz- lényi Gyula szatmári püspök f. hó 1-én szentelt fel pappá, f. hó 6-án tartja első miséjét Szinérváralján.

— Esküvő. Elbel Béla kir. albiró ma f. hó 6-án esküszik örök hűséget Gyöngyösön Balázs Ilona úrnőnek. Sok boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez!

— Rapaics államtitkár városunkban. F. hó 3-án az esteli gyorsvonattal városunkba érkezett Rapaics Radó a földmivelésügyi m. kir. minisztérium uj államtitkára s Péchy László műszaki tanácsos társulati igazgatófőmérnöknél szállott meg. Azzal az elhatározással jött, hogy jövetele inkognitóban maradjon, hogy ekként zavartalanul szentelhesse itt időzése rövid idejét a mindenkoron meleg érdeklődéssel kisért lápszabályozási munkálatok szemléjének. Másnap reggel a műszaki tanácsos kíséretében kiutazott Tiborszállásra, onnan a csatorna mentén gr. Tisza István urai birtokára s innen a láp keleti széléit este vissza Nagykárolyba, honnan szombaton reggel a gyorsvonattal visszautazott Budapestre. A már legnagyobbára rendszeres gazdasági művelés alá vett lápot derékon szelve át a jelzett úttal, a tapasztalt gazdasági munkálkodás eredménye fölött teljes megelégedését fejezte ki s kijelentette, hogy a volt láp kulturális előhaladása s más viszonyai iránt állandó érdeklődéssel viseltetik s évről-évre szakit nagy elfoglaltsága között is anynyi időt, hogy legalább egy-egy napot tölthessen a fokozatosan fejlődő s még a közelmúltban is vizboritotta terület megszemlélésére.

— Eljegyzés- Báró Wersebe Hartwig, a gráczi

4-ik dragonyos ezred kapitánya, id. báró Wersebe Hartwig, nyug. tábornok és neje Mume bárónő fia okt. hó 20-ikán eljegyezte Fröhlich Henriettet, Fröhlich Albin nagybirtokos és neje Móricz Paula bájos leányát Sarmaságon.

— Városunk képviselőtestülete október hó 30-án választó közgyűlést tartott. A közgyűlés czélja volt adóügyi tanácsost választani. A közgyűlésen Nagy

— Igen bizony.

— Aztán mi bajuk velem ?

— Ráérsz azt megtudni. Csak egy-kettő. Itt a kertek alatt megyünk, hogy ne lássanak a népek. Szaporán nem telik az időből . . .

Elindultak. A kertek végén a két pandúr leszállt a lóról.

No Mihály, — szólt a pandurőrmester — tedd szépen hátra a kezedet.

—■ Minek ?

— Egy kicsit meglánczolunk.

— Engem ?

— Téged hát, nem is a viczispán szakácsnéját.

A fiatal paraszt ökölbe szoritta a kezét.

— Engemet meglánczolni ? — kezdte daczosan, — elment a jó dolguk? Hát mi az isten nyilát akarnak velem ? Zsivány vagyok én bunyik ? Az öreg pandúr a fejét rázta.

— No nézd, hogy bakafántoskodik! Ejnye, a miatyánkodat . . . talán azt hiszed, hogy üveges hintóba ültetik az olyan embert, aki a feleségét megöli.

— Micsoda ? Mit mond ? — hebegte a fiatal

paraszt tágranyilt szemekkel. — Ki ölte meg a feleségét ?

A vén pandúr vállat vont.

— Jó ecsém, tagadhatod, ahhoz jussod van. Majd elválik, mi igaz, mi nem. Arra való a törvényszék, hogy kihámozza . . .

— Mithámozzon ki ? — ordította a megijedt ember.

— Lassan, hé 1 Nem vagyunk siketek. Megértjük a csendes szót is. Aztán meg tudjuk is.—Mit tudnak?

— Azt, hogy ott találtuk a feleségedet a kőkeresztnél. Éppen a végét járta, csak annyit tudott mondani, hogy az ura csapta fejbe a kis baltával. — Azt mondta. — Azt ám.

— No hát akkor vigyenek! Nem bánom, ha az akasztó fa alá is.

— Nono, oda még több stáczió van.

László alispán elnökölt, s constatálva azt, hogy a pályázat kellőleg meghirdettetett, felhívta a közgyűlést, hogy válasszon bizalmi férfiakat és jegyzőkönyv hitelesítőket. Ennek folytán megválasztották bizalmi férfiaknak és jegyzőkönyvhitelesitőknek dr. Jékel László, Lukácsovits János, Kaufmann Márton, Serly Ferencz és Vida Sándort. Ézután az elnöklő alispán a szavazatszedő küldöttség elnökéül Reök Gyulát, tagjaiul Péchy Lászlót és Spicz Antalt kérte fel, a kijelölő bizottságba pedig tagokul a maga részéről kinevezte Csipkés Andrást és Debreczeni Istvánt, a közgyűlés pedig megválasztotta Rooz Samu és Strohmáyer Fe- renczet. A kijelölő bizottság mind a négy pályázót jelölte az adóügyi tanácsosi állásra. így elsősorban Nagy Antal pénzügyi számvizsgálót, másodsorban Huszty Menyhért nyug. körjegyzőt, harmadik helyen Fülöp Lajos városi adótisztet és negyedik helyen Seraphin Élemér volt utbiztost. A közgyűlés közfelkiáltással Nagy Antalt választotta meg adóügyi tanácsosnak. A választást szerencsésnek mondhatjuk, mivel a városi közigazgatásnak egyedüli sebezhető oldala az adók behajtásának kérdése és igy nagyon is kívánatos az, hogy ahhoz értő egyén kezébe legyen letéve a közigazgatás ezen fontos ága.

— Eljegyzés. Dr. Vetzák Ede a helybeli ügyvédi kar egyik rokonszenves fiatal tagja október 30-án váltott jegyet Szatmáron Lengyel Endre földbirtokos kedves leányával, Elza kisasszonynyal.

— A honvédség köréből. A novemberi előléptetéseknél Rátvay József és Both László honvédhadapród tiszthelyettest honvédhadnagyoknak nevezték ki. Hasonlókép hadnagynak nevezték ki Eglis István tiszthelyettest, a kit csak egy hóval ezelőtt helyeztek át zászlóaljunktól Szatmárra. Ezenkívül .ismerőseink közül Bauer Lajos honvéd alezredes, aki pár évvel ezelőtt zászlóaljunk parancsnoka volt, ezredes lett.

— Névnap. Károly napján Róth Károlyt lapunk kiadóját, nemkülönben dr. Cservenyák Károlyt tömegesen keresték fel barátai és jóemberei, hogy szerencse kivánataikat tolmácsolják.

— Az ecsedi láp lecsapoló társulat f. hó 11-én d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében közgyűlést tart. Tárgy lesz: Határozathozatal a társulat közérdekűvé nyilvánítása ügyében a földmivelésügyi miniszterhez intézendő felterjesztés tárgyában. A közérdekűség kimondására azért van szükség, mert ez esetre a maximális megterhelés czimén nagyobb segélyt eszközölhet ki a társulat az államtól, mi által nehéz helyzetén könnyítve lesz.

— Felolvasó estély. A nagykárolyi Protestáns Társaskör október 30-án tartotta meg idei első felolvasó estélyét, szép számú közönség előtt, a mely egyúttal a reformáczió 387-ik évfordulójának emlékünnepe is volt. Az ünnepély a XC. zsoltár elénekle- sével vette kezdetét, majd Lukács Mihály tartott magvas megnyitó beszédet. Nagy tetszést aratott Filep Margit k. a. szavalása is. Ezután dr. Lucz Ignácz, a tudós professzor tartotta meg tudományos, de azért humorral is vegyitett felolvasását. Végül Újlaki Miklós s. lelkész a „Reformáczió emlékünnepe“ ez. költeményt szavalta el. Minden egyes közreműködő sok tapsot aratott. Befejezte ,az ünnepélyt a közönség éneke. Egy dicséretet énekeltek el. Minden izében sikerült estély volt.

— A szatmármegyei agárverseny. A szatmárme- gyei agarász egyesület október hó 29. és 30-ik napján tartotta meg Mátészalka határában ez évi elegy agár- versenyét. A versenynek a legszebb őszi verőfényes nap kedvezett. Szabolcs és Szatmárvármegye sport kedvelő közönsége adott találkát a versenytérül szolgáló letarolt mezőkön. A régi nemes urak legkedvesebb mulatságát igazi ősi szenvedélyig el űzték az utódok; az illusztris társaságban ott voltak a gr. Vay, továbbá Kállay, Jármy, Jékey, Domahidy, Luby, Ujfalussy, Kovács, Dienes, Kossuth, Gyene stb. családok tagjai. Az Ízléses

Folytatása a mellékleten.

Meglánczolták és indultak. Egy fordulónál, a folyó partján már látszott a távolban a kőkereszt csúcsa.

— Halt! — mondotta az öreg pandúr és leszállt a lóról. A közben beszélgetett.

— Bizony, Mihály ezt rosszul csináltad. Aztán hozzá amiatt a Rébék miatt, akinek a fajtája se jó. Ha kiszabadulsz a nagy rabságbul, úgy állasz majd, mint az ottfelejtett tilalomfa. Senkid se lesz. Mert az bizonyos, hogy a Rébék két hétig se busul utánad. Nem tud hozzá. Amiatt kár volt bajba esni. Aztán meg a Zsófit is sajnálom. Mert sajnálni való az olyan derék fiatal asszony. Pogány lennék, ha nem esnék meg a szivem. — A beszéd alatt lopva nézte a meglánczolt ember arczát. Fehér lett mint a kréta, az ajkát meg véresre harapta. Meg volt elégedve a hatással. Azután felült a lóra, igazgatta a zablát. — Induljunk ! — vezényelte.

A meglánczolt ember alig tudta vonszolni a lábát. Zokogott keservesen. — Én Istenem, én drága jó Istenem . . .

— Csak előre! Nem ér az óbégatás semmit.

Amikor a fiatal férj meglátta, hogy az asszony

nem halt meg, hörögve, aléltan borult eléje ; a feje a földet súrolta. — Zsófikám. drága jó lelkem 1

Mikor feloldották a kezét, rimánkodva folytatta:

— Ne hagyj el! Holtomiglan megbecsüllek. Úgy áldjon, úgy verjen az Isten!

— No hát, induljatok haza, —• mondá a pan- durm ester.

Ahogy a két pandúr ismét lóra ült, a fiatalabb megszólalt: — No ezt jól eligazította őrmester uram.

— Hát igen, mondotta bajuszát pödörve, — egy hiba mégis akadt. — Hiba ? — Az a. Kettőt-hármat mégis csak a nyaka közé kellett volna csörditeni annak a gaz latornak . . Tudod, fiam, csak azért, hogy az eszébe tartsa . . .

Lucián.