Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-16 / 42. szám

SZATMARMEGYEI közlöny

érdekességet az kölcsönzött, hogy nem fiatalemberek, hanem két ottani kisasszony Fried Frida és Schik Frida rendezték.

— Későn kézbesített táviratok. Olyan késedelmesen kézbesitik városunkban a táviratokat, hogy kár a pénzért, a mit erre kidobunk. A sok eset közül felhozunk egyet. Egy helybeli hivatalnoknak távirata érkezett a napokban Szatmárról d. e. ll óra 10 percz- kor. A kihordó kereste is az illetőt a hivatalában, de már 12 óra után, mert a többi vagy 15—20 távirat által parancsolt körutat tette meg előbb. így aztán a távirat déli 1 óra után lett kézbesítve, úgy hogy a küldő már nem kaphatta kézhez a szatmári délutáni gyorsvonat indulásáig azt a választ, hogy ne jöjjön át, mert nem találja meg azt, a kit keres. Tehát az illetők semmi hasznát sem vették a drága távirat váltásnak. Ez visszaélés a publikum zsebével és jóhiszeműségével. Mind ennek pedig az az oka, hogy a postakincstár kevés posta szolgát, kézbesítőt tart városunkban, mint ezt múltkori felszólamlásunkban már kifejtettük. Orvoslást kérünk mielőbb!

— Betörések a vidéken. A napokban Domahidy István domahidai birtokos kastélyába az ablakon át ismeretlen tettes behatolt és egy szekrényből 420 frtot ellopott. A gyanú egy elbocsátott inasra esik, a kit hajnalban láttak is a parkban. A csendőrség kutatja az illető hollétét. — A napokban Apában és Sebespatakon is voltak betörések. Úgy látszik, hogy ugyanazon szervezett tolvaj banda követte el a betörést mindkét helyen, ugyanazon éjszaka. Apában egy boltot vertek fel és az ellopott árukkal egy egyfogatu szekeren Szinerváralján keresztül Sebespatakra mentek. Itt három gazdától élelmi czikkeket loptak. A sebespataki éjjeli őröknek sikerült is négy betörőt elfogni, a kik valamennyien kóbor czigányok voltak. A banda többi tagjai Nagybánya-felé elmenekültek.

— Közgyűlés A „Nagykárolyi Kör Budapesten“ folyó hó 15-én este fél 8 órakor a Potzmann-féle vendéglő külön termében X. alakuló közgyűlését tartotta. Tárgyai voltak: 1. Uj tagok felvétele. 2. Rendes bizottság választása. 3. Interpellácziók. 4. Előterjesztések.

— Szinérváralján a szüret folyó hó 17-én és 18-án lesz.

— Véres tánczmulatság. Nagy-Géczen a Haynau örökösök uradalmának egyik tanyáján tánczmulatságot tartottak f. hó 9-én a falu legényei és leányai, a melyen az egyik legény Mik György egy fegyverrel, a melyet azelőtt egy duhaj legénytől vettek el, babrálni kezdett, mire a fegyver elsült és a hasába fúródott a golyó a szemben álló Szilágyi Györgynek, a ki súlyosan megsebesülve nyomban összeesett. Az uradalom bérlője Máyer Sándor azonnal intézkedett, hogy a megsebesült embert operátió végett Szatmárra beszállítsák a köz- kórházba, de az illető az utón meghalt. Mik Györgyöt a csendőrség letartóztatta.

— Urbán János táncztanitó tisztelettel értesíti a helybeli iparos ifjúságot, hogy a Polgári Kaszinó nagytermében ma és minden vasárnap Kremchentet azaz tánczestélyt tart, este 7 órától 12 óráig. Táncztanulók felvétetnek ugyanott a tanórák alatt minden nap.

— Borvásár Gyöngyösön. A „Hevesmegyei Gazdasági Egyesület“ kezdeményezésére a m. kir. földmivelésügyi miniszter és Gyöngyös város támogatásával Gyöngyösön f. évi november hó 29. és 30-án borvásár tartatik, a mely elé országszerte nagy érdeklődéssel néz úgy a bortermelő, valamint a bor- kereskedő közönség. Jóllehet, hogy a borvásáron csak hevesmegyei, különösen a Gyöngyös—Eger —visontai borvidék termékei bocsájtatnak elárusitás alá: mégis a minden vidékről már eleve észlelhető érdeklődés arra enged következtetni, hogy a Gyöngyösön rendezendő ezen borvásár egyike lesz az eddig tartott borvásárok leglátogatottabbjának. A borvásáron megjelenni óhajtó vidéki közönség részére a kereskedelmi minisztérium mérsékelt áru menettérti jegyeket bocsájt rendelkezésre és azt mindenki megkapja, aki ez iránybani óhaját a „Hevesmegyei Gazdasági Egyesület“ titkári hivatalával akárcsak egy levelező-lapon is közli, úgyszintén az elszállásolásról is a titkári hivatal gondoskodik.

— Figyelem! Megérkeztek a legdivatosabb és legújabb női kalapok díszített és negizslé Vajda Jenő divatáruházába. Üzlethelyiség a Kaufmann Jakab és fia házában.

— Szüret kezdete Tasnádon. A Tasnád nagyközség határában fekvő hegyközségek f. hó 2-án együttes választmányi ülést tartottak, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy az idei szüret, az összes szőlőhegyeken, október 24-én kezdődik. Az idei szüret, borminőség tekintetében, igen jónak ígérkezik, mivel a próba mustok igen nagy czukor-tartalmat mutatnak. Időjárásunk ugyanis elég kedvező lévén, a szőlők teljesen beértek. A telepítés óta ez lesz azon szüret egyike, mely a tásnádi bor hajdani hírnevét vissza- szerzi, s ismét az elsőrendű borok közé emeli. A tasnádi szüreten váló mustvételt bátran ajánljuk a borvevők figyelmébe.

— Elszámolás. A Nagykárolyi Katholikus Legényegyesület által e hó 2-án megtartott szüreti mulatság összes bevétele volt 534 K 73 f, kiadás 178 K 46 f. Marad tisztajövedelem 356 K 27 f. — Felülfizetni szívesek voltak: Tímár Péter 5 K, Steib Antal 3 K, Dr. Serly Gusztáv, NikUs János, Boros Antal, Stein- berger Béla, Bagosi Ignácz, Pucser István, Jakab József, N. N. 2—2 K, Zinner István, Gindele Ignácz l.óO —1.60 K, Szabó Lajos 1.40 K, Papp László 1.20 K, ! Adametz Ferenczné, Kindris József, Rácz János, Müller Mihály, ifj. Némethy Sándor, N. N. 1 — 1 K, Fetzer József, Torna Illés, Szigethy Sándor, Fiók Lajos, Mihálka István, Kern János, Permán Ödön, Varjas Endre, Klacskó István, N. N., Czégényi Lajos 80—80 f, Serly Béla, Kalina Ferencz, Frimmer Ede, Papp György 60—60 f, Egei Lajos, Torna István, Szabados Pálné,

Letly Károly, Kimer János, Trunk József. Nyikulás László, Akkermann Antal, Patay Ferencz, Papp György, Drágus István, Turcsányi Mária, Luzsinszky László, Bikfalvy Károlyné, Ferenczy Károly, Csupra Károly, N. N. 40—40 f, Stier Ignácz 30 f, Papp Sándor, Farkas László, Csupra Sándor, N. N. 20—20 f. — Úgy a szives felülfizetők, mint a mulatságon résztvevők fogadják az egyesület nevében leghálásabb köszönetünket. A rendezőség.

— Köztudomású, hogy köhögés, rekedség és elnyálkásodásnál legbiztosabban hatnak a világhírű Egger féle Mellpasztillák, melyek a gyomrot nem rontják és kitűnő izüek. Kaphatók minden gyógyszertárban és droguériában. Dobozza 1 korona és 2 korona. (Próba doboz 50 fillér.) Főraktár: Nádor-gyógyszertár, Budapest, VI. Váczi-körut 17.

— Uj tizkoronás bankók. Régóta panasz van a tiz koronás bankjegyekre, mert nagyon könnyen hamisíthatok s tömérdek ilyen hamis bankó van forgalomban. Az Osztrák-Magyar Bank emiatt az őszszel uj tizko- ronásokat fog kibocsátani, amelyeket állítólag lehetetlen utánozni. Az uj tizkoronás bankjegyek érdekesek lesznek még azért is, mert igen hosszúkás alakjuk lesz. Csaknem czimszalaghoz hasonlítanak majd az uj, keskeny és hosszú tizkoronások, ami azért előnyös, mert az ilyen hosszúkás bankjegyeket csak egy irányban szokás összehajtani, sohasem keresztben s igen sokáig maradnak épségben.

CSARNOK.

Találkozás

Az István-utón, a Városliget szélén egy szűrös atyafi haladt czamogó léptekkel. Óvatosan, kémlően nézett körül, mint a ki tájékozódni igyekszik. Öreg, törődött embernek látszott. A csontos arcz értelmet, talán egy kis ravaszságot is fejezett ki. A júniusi est leszállóban, a levegő tikkadt, fülledt. A szűrös ember, miután egy ideig megállt, lassan bekanyarodott a Ligetbe. Erősen megnézte a járókelőket. Valakit megszóllitani akart. Válogatott bennük.

Elhatározta magát. Egy pádon ülő öreg napszámosra esett a választás. Feléje ment.

Nem lenne szives megmondani, kérem, merre van erre a Borostyán-korcsma ?

A megszóllitott lustán emelte fel kövér szemhéját, hogy megnézze azt, aki megszóllitotta, aztán válaszolt:

Hamar eléri, ha igyekszik a Hermina-utra. Csak balra kell menni, majd megmondják ottan.

Köszönöm az útbaigazítást, de én már azt se tudom, merre esik a Hermina-ut ? Vagy talán nem is tudtam soha. Nem vagyok idevalósi.

— Azt látom, — jegyezte meg a napszámos.

— Vámosszékről kerültem föl egy kis sorom

van.

— Hunnan ? — kérdezte a napszámos, figyelmesen nézve az előtte álló szűrös embert.

— Vámosszékről. Félnapi járóföld vasúton. Négy forintot fizettem amért felhoztak.

—■ A napszámos felkelt. Komor, napégett arcza mintha kiderült volna.

— Vámosszéki ember ? Úgy rémlik, hogy ösme- rein én kigyelmedet.

— Az is meglehet.

— De úgy is van. Itt szolgált valamikor a lófejü vasútnál. Kocsis volt.

— A’ már szent igaz. Nagyon eltalálta.

— A napszámos mosolygott.

— Könnyű volt azt kitanálni. Még azt is tudom, hogy Tót Kiss Mihálynak hijják kigyelmedett.

— A szűrös ember igyekezett nagyot csudálkozní.

— Ejnye no ! Ez már mégis. De hát hunnan tudja olyan akkurátusán ?

— Hunnan tudom? Hát onnan, hogy huszonhat esztendővel ezelőtt együtt voltunk kocsisok a lófejünél. Én vagyok a Hadar Imre.

— Az Imre ? — csudálkozott tovább Tót Kis Mihály — nem lehet az. Hadd látom csak jól. Az ám, mákos uccse, formit hozzá nagyon. De egy kicsit elformálódott azótátul. Olyan fekete volt a bajusza, mint a szurok. Hát a haját hová tette, Imre koma ? No nézze meg az ember ! Csakugyan a Hadar Imre. Nem adom egy tál lencséért, hogy igy ráakadtam a régi czim- borára.

— Kezet fogtak. Tót Kiss Mihály folytatta :

— No nem hittem volna. Hadd látom csak, hiszen kigyelmed is a mi védékünkről való.

— Igen, Vámostitelről.

— Persze, hogy onnan. Aztán azótátul mindig itt van, ebben a nagy városban ?

— Igen bizony. Itt ragadtam.

— Aztán hogy megy a sora ?

— Komiszul. Azaz sehogy.

— Mit dolgozott? — tudakolta Tót Kiss Mihály.

— Mindent össze—vissza. Napszámoskodom. Hunn van, hunn nincs. Ahogy gyün. Hát kigyelmed hogy Van azóta ?

— Megvagyok, hála az Istennek, kutya bajom. Nem sajnálom, hogy itthagytam ezt a Pestet. Ejnye no, de örvendek, igazán örvendek, hogy látom. Sohase hittem volna, Csak nagyon megpenészedett a bajusza, aki kutya áldója van.

Hadar Imre busán rázogatta a fejét.

— Bizony magam is megpenészedem. Alig hogy a lábamon vagyok. Nem jó dolga van szegény embernek ebben a nagyvárosban. Hát még ha úgy marad, mint én, özvegyen. Egy macskám sincs, Néha azt se tudom, hol hálok, hol kelek.

— Az nem jó sor, — mondta Tóth Kiss Mihály — kivált ha az ember kissé elöregszik. Fiatalon oda se néz az ember a világnak. Ha van, jó; ha nincs úgy is jó. De már vénségére . . .

Elgondolkozott, aztán ismét megszólalt:

— Nini, egyet mondok, kettő lesz belőle. Ide hallgasson, Hadar Imre komám.

— Fülelek.

— Gyüjön kigyelmed haza. Már úgy, mint velem. A múlt héten temettük a sógoromat, a Kurta Bálintot. Az volt a község csősze. Most hát megmondom az igazat, én vagyok a község bírája, már három esztendeje.

— Úgy ?

— Úgy ám. Nem dicsekedésből mondom, csak éppen ezért, hogy felbiztassam.

— Engem ? — kérdezte Hadar Imre, ki nem minden irigység nélkül nézte az egykori kocsis társát.

— Igen kigyelmedet. Már arra akarom biztatni, hogy gvöjön hozzánk csősznek. Nem lesz sémi baja. Kap krumpliföldet, kukoriczaföldet, komencziót, ami dukál, No, egy—kettőre.

— Megyek, — mondotta Hadar Imre és nagyot csapott Tót Kiss Mihály markában.

— Megvan az alku. Meg is ihatjuk az áldomást. Mert én most már viszem.

Betértek egy korcsmába. Sört rendeltek. A biró nagyan beszédes lett.

— De régen nem kocczintottunk. Hátha még tudná, milyen sorban járok én itten ?

— Ugyan milyen sorban ? — kérdezte Hadar

Imre.

— Háztüznézőbe.

— A’ már valami.

A volt kocsis, a községi biró hunyorította szemével.

— Nagy sói a van annak. A fiamnak nézek asz- szonyt. Itt szolgált Pesten, aztán beleszeretett egy leányba. Most, hogy hazakerült, már mint a fiam, nem volt nyugta, addig rimánkodott, mig el nem jöttem. Aztán, ha a leány is ugyakarja, fiát haza viszem. Hadd éljék világukat. Arra valók.

— Igen, — hagyta helyben Hadar Imre.

— Gsakhogy, _ folytatta' Tót Kiss Mihály, — egész nap nem tudok ráakadni a leányra.

— Talán nincs Budapesten.

— De itt van az. Csakhogy nincs helyben. Hát- szor is ott jártam a kvártély-aszonyánál a Soroksári- utczában, de nem találtam otthon.

— Hát bizony az olyan faczér cseléd elkószál.

— Igen, elkószál.

Tót Kiss Mihály ennél az utolsó szónál megvakarta a fejét. Aztán bizalmasan odaszólt Hadar Imrének.

— Csakhogy, tudja kigyelmed, sokféleképp lehet kószálni. Mégis csak szeretném tudni, hogy milyen fajta, ha már a menyem lesz. Azért, mondok, utána járok egy kicsit. A kvártélyos asszonya azt mondta, hogy este a Borostyán—korcsmában szokott rostokolni. Hát majd odanézek.

Hadar Imre felállott.

— Bízza azt csak én rám, Tót Kiss Mihály uram. Látom, hogy fáradt, törődött.

— Szó, a mi szó, sokat mászkáltam.

— Aztán meg — magyarázta Hadar Imre — igy szűrösen nem is dukál odamenni. Csupa czifra népség jár oda. Maradjon csak itt békességben. Mire egy-két korsó sört felhajtott, itt vagyok a leánnyal. Majd megnézem én, milyen a fajtája, konyitok hozzá. Sokat láttam azóta, hogy nem láttuk egymást. Csak mondja meg szaporán, hogy hívják azt a leányt.

— Karkos Borczának. Fekete szemű leány, ugv mondta a fiam.

—- Jól \ in. Menten itt leszek.

Háromnegyed óra múlva Hadar Imre visszajött másodmagával. Hozta a leányt.

— Ehunn van. Ez az.

Tót Kiss Mihály jól megnézte, a csinos, barna leányt, ki igyekezett a szemét lesütni.

— No fiam, — kérdezte Tót Kiss Mihály —hát akarsz-e velem jönni ?

— Ha elvisz ....

— Akarsz-e fiam felesége lenni ?

— Ha elvesz . . .

•— Nohát készülj. Holnap hajnalban indulunk. Várlak a vasútnál. De előbb igyál egy kis sört.

— Köszönöm, nem élek vele.

A leány távozott. A leendő rokonok mellőztek minden érzékenységet. Mikor a két öreg czimbora együtt maradt, Tót Kiss Mihály felvetette a kérdést:

— Hát milyen fajta?

Hadar Imre jól megfontolta a választ, azután igy felelt :

— Hiszen nem mondom, hogy olyan szemérmes, mint Zsuzsanna, vagy olyan ártatlan, mint Genoveva, de ha megbecsüli magát, olyan hűséges felesége lehet a kigyelmed fiának, mint amilyen Sára volt Ábrahámnak. Én mondom.

A bibliai hasonlatok imponáltak a leendő apósnak.

— Akkor hát nincs baj, — mondotta — kocz- czintsunk.

Luczián.

Jelen számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.

Felelős szerkesztő: B ADDIS l JENŐ Laptnlajdonos: RÓTH KÁROLY,