Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1904. évi 40-ik számához.

_Fol£tatás_ji_fólapről^__

nyilvánvaló az, hogy a miniszterelnököt most egy évi kormányzata után könnyebben üdvözölhetjük, mint egy évvel ezelőtt kormányra léptekor tehettük volna, mert most nemcsak üdvözölhetjük, de egyúttal bizalmunknak és ragaszkodásunknak is adhatunk kifejezést. Mert mindnyájunk szomorú emlékében van még azon állapot, a melyben a haza egy évvel ezelőtt sinylett, az alkotmány bástyái recsegtek, minden összeomlással fenyegetett, úgy hogy a külföld _ sajtója is kételkedni kezdett állami fennállásunkban. És mi történt azóta ? Átvéve a miniszterelnök a kormány gyeplőit, erőskézzel megteremtette a parlamenti békét, az állam rendjét. Azóta egyik törvényjavaslat a másik után emelkedett törvényre, javultak az anyagi viszonyok és hogy többet ne említsen fel, azóta a tisztviselők is állásuknak megfelelő anyagi elismerésben részesültek. Mindez talán nem tartozik a pártszervezkedés keretébe, de indokolnom kell indítványomat. A magyar ember természetében van az, hogy az erős ember vezetését szereti, csak a magyar alföldről jövő kormányelnök képes biztosítékot nyújtani állami életünk nyugodt tovább fejlődésére. Hisz ha egy hajó a tengerre száll, csak úgy képes a veszélyeket kikerülni, ha olyan kormányossá van,, aki éles szemekkel észreveszi a fenyegető bajt. És mert ilyen kormányos gróf Tisza István, valamennyi párttag lelkes provokálására a következő indítványt terjeszti elő a miniszterelnök üdvözlése tekintetében :

Nagyméltóságu gróf Tisza István miniszterelnök urnák

Geszt.

A „Szatmármegyei szabadelvü-párt“ újból szervezkedő közgyűlése midőn Nagyméltóságod és minisztériuma eddigi kormányzatáért élismerését, — a törvényes rendnek és törvénytiszteletnek helyreállításáért hálás köszönetét fejezi ki, teljes bizalommal viseltetik Nagyméltóságod kormányzati bölcsessége és mindenkor a haza javát czélzó határozott politikája iránt, mely a jövőben ha kell intézményes biztosítékot is fog tudni szerezni, hogy az alkotmányos és parlamentáris élet törvényes rendje meg nem zavartatik, a törvénytisztelet és közrend uralma alatt hazánk a nemzeti, társadalmi és vagyoni fejlődés utján bizton halad előre. — Ezen bizalomtól áthatva hazafias üdvözletét küldi Nagyméltóságodnak és a magas kormány összes tagjainak a közgyűlésnek egyhangúlag lelkesedéssel hozott határozatából Nagy Béla,

a szatmármegyei szabadelvű párt elnöke.

Az indítványt a közgyűlés nagy lelkesedéssel elfogadta és felhatalmazta a pártelnököt arra, hogy az üdvözlést sürgöny utján juttassa a miniszterelnök tudomására.

Az országos szabadelvű pirt üdvözlése.

Nemestóthi Szabó Antal: Szatmárvár- megye szabadelvű pártjának a mai napon végrehajtott újból szervezkedése önkénytelenül is felhívja bennünk az átgondolást a tekintetben, hogy ezen szabadelvű párt befolyása alatt majdnem negyverf éven át uralkodó kormányzati politika állami életünk fejlődésében és nemzeti önállásunk erősítésében minő sikereket ért el és hogy az el nem vitatható erkölcsi és anyagi nagy eredmények elismerése után nekünk az ezen központi erőt kifejtő és az eredményeket létrehozó országgyűlési szabadelvű pártot ez alkalomból üdvözölni egyik legiminensebb kötelességünk. Amennyiben, tehát pártunk újjászervezése alkalmából önkénytelenül

Ségtelen, mint némelyek állítják és semmi esetre sem frivolabb a mai színháznál.

Megmagyaráztam, hogy miért nevetek. Nem az orfeum kétes erkölcsi színvonalán. Azt is tudom és látom, hogy, a színházak ma már nemcsak Tháliának, de Behemothnak is áldoznak. Hanem komikusnak tűnik fel előttem, hogy mikor valami olyan igazán ősrégit akartam látni, úgyszólván helyette most olyan egészen modern látnivalót nézzek meg, a minő az orfeum. De hát a kedvéért szívesen megnézem.

Megigérte, hogy gondoskodik jó helyről, s majd értem jön a szállóba. Úgy is lett. Nyolcz órakor már ott ültünk az orfeum színpadja előtti kis asztalka mellett, s ott ültünk tizenkét óráig.

Eleinte csak ment a hogy ment. Újat ugyan nem láttam. Láttam bukfenczezést, egész dalos bohózatot, német nyelvüt; vagy magyarba oltott idegenségeket, s más effélét. Tizenegy óra után azonban, mikor a beszélgetésből kifogytunk s már a szivar sem esett jól, el is álmosodtam, bizony szívesebben lettem volna már otthon. Társam azonban nem mozdult, s igy én is maradtam.

Valami angol leányok csoportja ugrált a színpadon, nem éppen szerény mozdulatokkal. Mintha fel lettek volna öltözve, s mintha még sem lettek volna. A férfi közönség szemei reájok tapadtak, a látócsövek százai reájok szegeződtek. Én pedig csak néztem félig behunyt szemmel, s talán félig aludva is. Elgondolkoztam az emberiség sorsán, meg az ősbálnán, eszembe jutottak a históriai hires hét érák, a Phrynék és társaik.

De ime egyszer csak előttem az ősbálna. Nem a múzeumi, nem is az a melyik Jónás prófétát elnyelte, hanem az ősi érzékiség. Az a mi a mióta a világ világ, már annyi pénzt és vagyont, annyi erőt és testi épséget, annyi tisztességet és becsületet, annyi életet elnyelt, s nyelni fog ezután is. El volt hát végeztetve, hogy az ősbálnát még is csak látnom kelljen.

Azt az ősbálnát azonban, a melynek kedvéért, — magamat áltatva, — Budapestre mentem, máig sem láttam, mert másnap reggel csakugyan hazajöttem. De talán még jobb igy, mert ha ismét meglep a menés vágya, az álok; a miért menjek, még mindig megvan.

Dr. Lucs Ignác*,

is kell nekünk e gondolatokkal foglalkozni, azt hiszem nemcsak erkölcsi megnyugvással, de bizonyos honpolgári önérzettel tekinthetünk át azon negyven éves politikai eredményre, a melyet az országos szabadelvű és azt megelőző Deák párt befolyása alatt állami életünk fejlesztésében kivívtunk. Miután magyar nemzeti államunk újjászervezésének nagy munkájában igen sok olyan rendkívüli nagy alkotások történtek, a melyeknek megismerése és értéküknek a letűnt állapotokhoz viszonyítva felette kiváló jelentősége, csakis az intelligensebb ismeretkörben tud kellő viszhangra találni, nekünk mint az ezen nagyobb eredményeket létrehozó országos szabadelvű párt egyik törvényhatósági csoportjának és képviselőjének éppen olyan politikai önérzettel hivatásunk és feladatunk e párt politikai irányelveit a mi közvéleményünk öntudatába és lelki világába bele vinni és ottan megerősiteni, a mint az ellenzék az ő hangzatos jelszavait hirdeti, a melyek ugyan a legegyszerűbb gondolkozást és érzelmeket is meghatni tudnak, de a melyek a fennálló viszonyok között csak fokozatosan érvényesülhetnek. Nekünk tehát tisztelt pártfeleim, midőn a mai ujjászervezke- dést végrehatjuk, nem egyedül az a czélunk, hogy pártunk tisztikarát megalakítsuk és a szokásos udvariassági üdvözleteket megtegyük, hanem sokkal jelentékenyebb nagy feladatunk az, hogy elsősorban is az országos szabadelvű párttal való együttérzésünket kifejezésre juttassuk s ez által annak a tovább működéshez szükséges errőforást és bátorítást megadjuk, másodszor pedig és ez szintén nagyon szem előtt tartandó, hogy lelkünk teljes odaadásával, de mindenesetre politikai önérzettel törekedjünk vármegyénk közvéleményét a szabadelvű párt irányelveinek megnyerni és azáltal előkészíteni a közhangulatot arra, hogy vármegyénk országgyűlési képviseletében minél nagyobb számerőhöz jussunk. E kérdésnél magam részéről kijelentem, hogy a meddig Szatmárvármegye pártunknak alkalmas képviselőket adni tud, lokális haza- fiságunk indokolja, sőt kötelességünkké teszi, hogy saját gyermekeinknek elsőbbséget adjunk, mert hiszen ezek ismerik a mi bajainkat s országos nagy feladataik mellett csakis ezektől várhatunk igazi polgártársi, sót testvéri támogatást; másodszor pedig hogy vármegyénknek ez idő szerint megválasztott szabadelvű országgyűlési képviselői kivétel nélkül olyan munkásoknak bizonyultak, hogy pártunk nekik ez alkalommal teljes elismerését kifejezheti. Midőn tehát ezen gondolatoktól áthatva, pártunk újjászervezésének nagy munkáját végrehajtjuk, az ez idő szerinti kormány vezetőjének üdvözlése után első kötelességünk az országgyűlési szabadelvű párt iránt hálás ‘megemlékezésünket kifejezni és mert ezen pártunk ez idő szerinti képviseletét annak elnöke br. Podmaniczky Frigyes őnagyméltósága gyakorolja, indítványozom, hogy részére a most újból megalakult szatmárvármegyei szabadelvű párt a következő tartalmú üdvözlő sürgönyt küldje el:

A szatmárvármegyei szabadelvü-párt a mai napon tartott újból szervezkedő nagy gyűlése alkalmából bizalommal és ragaszkodással üdvözli Nagyméltóságodat mint az országos párt veterán elnökét és ebbeli minőségében az ország javára további sikert kíván Nagyméltóságod működéséhez.

Ezt az indítványt is egyhangúlag elfogadta a pártgyülés.

A főispán és alispán melletti óváiczó.

Jékey Mór: Azon körülményben, hogy a mai napon a vármegyei szabadelvű párt megalakult, élénk tanúságát látja, hogy a mostani viszonyok között erőteljes kormányzatra van szüksége az országnak. De midőn megalakult a párt, nem szabad elfeledkeznünk arról a férfiúról sem, akinek kezébe összefolynak a szabadelvű párt érdekei. Ez a férfiú ami főispánunk. (Éljenzés). Hálát adhatunk a gondviselésnek azért, hogy olyan embert adott a vármegyei kormányzat élére, akinek nevéhez már annyi siker fűződik, hogy elmondhatja : Jöttem, láttam, győztem. Hogy ez a férfiú minél nagyobb erőt meríthessen további hasznos működéséhez, fejezzük ki iránt i [nagyrabecsülésünket, bizalmunkat és odaadó támogatásunk ígéretét. (Szűnni nem akaró éljenzés).

Kristóffy József főispán: Mélyen tisztelt szabadelvű párti közgyűlés! Talán politikai szempontból nem is egészen ildomos, hogy ezen nem várt felszóllalásra reflectáljak, de mert vétkes mulasztást követnék el önmagam ellen, ha nem válaszolnék öreg barátomnak, az ő felszólalása önkéntelenül köszönő szóra nyitja meg ajkamat. Attól a percztől fogva, a mikor itt e nagynevű vármegye földjén az első lépést megtettem, az előszeretet, előzékenység, a jóakarat annyi jelével lettem elhalmozva, hogy ha kétszeres életet adna is a gondviselés nekem, még akkor sem volnék képes hálámat leróni. Mélyen érzem azért, hogy nagy adósa vagyok Szatmárvármegye közönségének és mától fogva, ennek a szabadelvű pártnak is. De nemcsak mint a közélet munkása, de szivem lelkem minden érzésével adósa lettem, úgy hogy indíttatva érzem magamat arra, hogy politikai könyv- vezetésemben a mai napon egy lapot nyissak, megterheljem magamat egy nagy adóssággal, a melyet visszafizetni kell. Férfias komolysággal ígérem azért azt, hogy minden gondolatom, érzésem, lépésem tollvonásom Szatmárvármegye közönségéé lesz. (Éljenzés). Mert elmondhatom azt, hogy a mai gyűlés Szatmárvármegye politikai életének fellendítésére nagy hatással lesz. És mert csak mint a válaszló kerület egyszerű választó polgára veszek itt részt, arra kérem a pártértekezletet, hogy azt a zászlót, a melyet őnagysága a párt elnöke és a párt alelnökei ma itt kibontottak és fennen lobogtattak, híven és kitartóan kövessék. Még egyszer köszönöm a bizalmi nyilatkozatot, a melyet két kezemmel, ha kell véres verejtékemmel fogok meghálálni (Szűnni nem akaró taps.)

Miután Ács Lajos a választó kerület autonómiája érdekében szólalt fel és az alispán megnyugtatta felszóllalót azzal, hogy ép a választó kerületek elhatározási szabadságának megóvása czéljából nem választottak kerületi bizottságokat, felszólalt Cholnoky Imre és a jelen voltak zajos helyeslése között indítványozta, hogy szavazzanak bizalmat Nagy László alispánnak, illetve Nagy László elvtársnak, a ki lelke volt a múlt választásoknak. (Éljenzés). Az alispán pár szóban köszönetét mondott a bizalom nyilvánításáért. Ezután Nagy Béla pártelnök berekesztette a közgyűlést, akit a jelen voltak zajosan megéljeneztek.

A társas ebéd.

A közgyűlés után a párttagok déli 1 órakor társasebédre gyűltek össze a Pannonia szálló dísztermében. A párját ritkító szép teremben körülbelül 500-an ülték körül az asztalokat és ezek soraiban nemcsak közéletünk előkelőségeit láttuk ott, hanem képviselve volt ott a vármegye minden vidéke a nyíri magyartól kezdve, a Nagybánya vidéki tüszős oláhig. Márkusz Márton konyhája ki tett magáért, mert Ízletes ebédet szolgáltatott fel.

Ebéd alatt a nagyterem kaizatán Bunkó Vincze zenekara játszott. Az ebéden igen lelkes hangulat és fesztelen jókedv uralkodott és igy nem csoda, ha csakhamar megeredtek a pohárköszöntők is, a melyeket a páholyokból vármegyénk egy néhány szép úrasszonya is végig hallgatott.

Elsőnek Nagy Béla pártelnök emelkedett fel a királyt éltetve. Körülbelül a következőket mondta: Ősi szokása a magyarnak, hogy minden . ünnepélyes alkalommal elsősorban megemlékezik a legelső magyar emberről. Poharát emeli azért a legalkotmányosabb királyra, kivánva azt, hogy még sokáig boldogítsa, uralja a magyar hazát. A jelen voltak állva hallgatták végig a pohárköszöntőt és zajosan megéljenezték.

Másodiknak Domahidy István szólalt fel: gróf Tisza István miniszterelnököt éltetve. Sajnos a terem akusztikája oly rossz, hogy e pohárköszöntőből csak egyes mondatok értelmét voltunk képesek kivenni. Szóló a miniszterelnök érdemeit sorolta fel és végül azt kívánta, hogy a ki kivezetett benünnket a bajból, gróf Tisza István sokáig éljen. Ez a beszéd is zajos tetszést aratott.

Majd Nagy László alispán emelt poharat.

A főispán a pártgyülésen adott válaszában kijelentette, hogy ott csak mint egyszerű választó polgár jelent meg.

Hát ő most kijelenti, hogy nemcsak mint magán egyén, de mint alispán is szólal fel itt. Nyugodtan nézve az idők folyását és úgy is mint alispán, úgy is mint bizottsági tag, Kristóffy József főispán Öméltóságára emeli poharát. Tudja róla mindenki azt, hogy nem udvariasságból emlékezik meg a főispánról, annak érdemeiről, különben nem beszélne, hanem egyszerűen hallgatna. Tehát Öméltósága egészségére, jóvoltára emeli poharát, Ígérve, hogy a köznek, a vármegye javára szolgáló intézkedéseiben egész odaadással támogatni fogja és hiszi, hogy ezen egyöntetű működésből a vármegyére szebb napok fognak virradni. (Hosszantartó éljenzés és taps).

Általános figyelem közt emelkedett most szólásra Kristóff y József főispán. Körülbelül a következőket mondotta : Barátom az alispán szives volt az én csekély személyemről megemlékezni, engem az ő jóindulatú támogatásával megajándékozni és szives volt bizonyos érdemekről is megemlékezni, melyeket azonban csak az ő baráti szive sugalt, de a melyeket nekem a közügyek terén csak ezután kell megszerezni. Midőn ezen vármegye kormányzatát átvettem, első beszédemben már hangsúlyoztam azt, hogy a kormányzat terén nemcsak benső, hanem baráti viszonyban is akarok jutni azon férfiúval, a ki sok megpróbáltatás között 15 éven át mint első tisztviselője a vármegyének az önkormányzat feladatait teljesiti. Érre a barátságra alapítottam kormányzatomat és ez a viszony elég garantiát képez arra, hogy továbbra is sikerrel működjem. Miután más felszólalása a mai pártgyülésen válaszadásra provokált, de politikai ildom- ból csakis mint magán ember szólhattam a kérdéshez, talán itt a fehérasztalnál, baráti körben, politikai dolgokra is kiterjeszkedhetem. És midőn ezt teszem visszatérek első beköszöntőmre, ott hangoztatott azon kijelentésemre, hogy én politikai meggyőződésemet senkire nem fogom rá oktrojálni, de viszont a saját politikai meggyőkődésemet is híven fogom követni. És ime ámulva látom azt, hogy ezen politikai igazságot itt hirdetni nem kell, mert bár eddig szunya- dozott, de élt már ezen politikai meggyőződés minden polgár lelkében, ma megnyilatkozott, szervezkedett, hogy a politika küzdterén szervezetten, erővel jelenhessék meg. Látom, hogy nem kell hirdetni azt a nagy igazságot, hogy ez ország és a nemzet csak akkor boldogulhat, ha a király és nemzet egyet ért, csak a közjogi alapon boldogulhat; nem szükséges hirdetni azt, hogy először rendnek kell lenni ez országban és nem kell hirdetni azt, hogy ha kell szemben is szálljunk mindazokkal, akik ezt a törvényes rendet megzavarni akarják. (Taps és éljenzés). Úgy tekintem azért a mai napot, mint törvényes tömörülést az alkotmányos rend és szabadság megvédése körül. És látva a választó polgárságnak ezt az impozáns megjelenését, bátorságot veszek magamnak, hogy Szat- mármegye liberalis zászlóját oda tűzzem az ország liberális zászlója mellé, a melynek vivője, első har- czossa, az eszme megtestesítője a kormány elnöke. Előttünk nagy harczok állanak. Zászlónkat ma letettük több érdemes férfiú, az elnök és alelnökök kezébe. Kezetekbe van ez a szent zászló, a melyre a békés fejlődés jelszavai vannak Írva. Lobogtassátok magasan és vigyétek ha kell harczba; mi követni fogunk meggyőződéssel és hüsséggel. És ha minket az igaz meggyőződés fog vezetni, a mi harczunk nem lesz eredménytelen. Kívánom azért nektek azt, hogy a milyen