Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-07 / 32. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Ezen segíteni kell. De hol kezdjük a segítést ? Csak egy felelet lehet erre : a gyermekeknél. Aminthogy beteg, elhanyagolt palántából nem lehet terebélyes, árnyékos, dús lombu fa, úgy beteg, csenevész gyermekekből sem válhatik életerős, közhasznú tényezője az emberi haladásnak, az életnek. Mentsük meg a gyermekeket. Nem beszélünk itt arról, hogy már a nagy gyermekhalandóság is kötelezővé teszi a társadalom gondolkodóinak, hogy a gyermekmentés eszközeivel, módjaival foglalkozzanak, elég, ha rámutatunk arra a sápadt, szomorú hadra, amely gyermekéveivel reménység nélkül, ígéretek nélkül, a nyomorúságos, szenvedő életre eljegyzettek nagy, lázasfényü, beteg szemével néz rövid nagykorúsága elé. Mentsük meg a gyermekeket. A közegészség- ügy őreinek nagyobb gondolkodása kisérje a gyermeknevelést. Ahol a szülő nem jő szülő, ahol a nyomorúság, a szegénység elvonja a tisztaság, a higiénikus táplálkozás, az egészséges életmód feltételeit, ott lépjen közbe a társadalom, lépjen közbe a szegények, nyomorultak, szenvedők és elhagyottak gondviselője, istápolója, őrködő angyala : a humanizmus. Segítsünk a gyermekeken és segítsünk magunkon. Mentsük meg ifjú véreinket és megmentjük magunkat, megmentjük az emberiség életét, sok-sok évezreknek nemzedékeit. A természet elpártol, tőlünk. Veszedelmeket, betegségeket zudit ránk. Legyünk urak a természeten. Diadalmaskodjunk rajta, úgy a hogy véges emberi képességünknek megadatott. Ha akadt egy Franklin, aki az ég zengő villámát le tudta vezetni, meg tudta szeliditeni, álljon össze az egész társadalom s talán együttesen lesz annyi ereje, hogy a kórok, betegségek életoltó villámait is elszigetelje az emberiségtől. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Károlyi György kerületünk országgyűlési képviselője f. hó 1-én a hajnali vonattal érkezett haza; ugyancsak aznap az esteli 8 órás gyorsvonattal érkezett meg Károlyi Gyula gróf is. Jelenleg az egész grófi család itthon van. — Kinevezés. Ő Felsége a király járásbíróságunk fiatal s derék jegyzőjét Elbel Bélát, a helybeli kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Gratulálunk a megérdemelt kinevezéshez ! — Kinevezések. Vármegyénk főispánja Barkóczy László közig, gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá, Báthy Lajos nagykárolyi lakost pedig közigazgatási gyakornokká nevezte ki. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Asbóth Alma helybeli állami polg. leányiskolái tanítónőt a Csáktornyái állami polgári leányiskolához és Nickel Irma győri állami polg. leányiskolái tanítónőt a helybeli áll. polg. leányiskolához helyezte át — Turista kirándulás. Városunkból e hő 5-én reggel nagyobb turista társaság indult el, hogy vármegyénk s a szomszédos Máramarosvármegye festőibb pontjait felkeresse. A turista társasághoz Debreczenből és Nagybanyáról is többen csatlakoztak. A kirándulás programmja a következő : Érkezés Nagybányára 5-én reggel. Délben ebéd a bajfalusi fürdőben, estére megszállás a kapnikbányai határban lévő Guttin hegy menedék házában. 6-án hajnalban felmenet az 1432 m. magas Guttin hegységre a nap felkeltének megszemlélése czéljából. 6-án ebéd a Brébi kénes fürdőben, honnan a társaság Sugatagra megy a sóbányák meg— Természetes, ha a tömeg szempontjából nézzük a dolgot — mondta Szása — akkor, természetesen más színben látjuk azt a művészi alkotást . . . De ön, doktor ur, emelkedjék a tömeg fölé, annál is inkább, mert visszautasításával, mélyen elkeserít engem és a mamát is ... Én egyetlen fia vagyok az anyámnak ... ön megmentette az életemet ... Mi odaajándékozzuk önnek a ránk nézve legrágább dolgot, és ... én csak azt sajnálom, hogy nincs meg nálunk a párja ennek a gyertyatartónak . . . — Köszönöm, galambom, nagyon le vagyok kötelezve . . . Adja át tiszteletemet a mamának, de, biz’ Isten, Ítélje meg, nálam itt a gyerekek szaladgálnak, . . . hölgyek fordulnak meg . . . No, különben, hadd maradjon ! Önt nem lehet meggyőznöm. — Nincs is miről meggyőzni! — örvendett meg Szása. — Tegye ön ezt a gyertyatartót ide e mellé a váza mellé. Milyen kár, hogy nincs párja ! Milyen kár! No, Isten önnel, doktor ur ! A Szása távozása után, a doktor sokáig nézegette a gyertyatartót, vakarta a füle tövét, és gondolkozott. A dolog tagadhatlan, pompás, gondolta magában — és kár eldobni ... Itt nem maradhat . . . Hm . . . Ez aztán a feladat! Kinek kellene odaajándékozni ? Hosszas gondolkozás után eszébe jutott egyik jó barátja, Uchov ügyvéd, akinek némi perköltséggel tartozott. Ez pompás lesz, határozta el a doktor. — Ő mint barátom, nem akar tőlem pénzt elfogadni, és igy igen helyes lesz, ha neki ajándékozom ezen tárgyat... Élviszem hát neki ezt az ördöngős figurát ! Különben is ő nőtlen ember és könyelmű. Nem halogatva az ügy elintézését, a doktor felöltözködött, elvette a gyertyatartót és elment Uchovhoz. — Jó napot pajtás ! — mondta, otthon találva az ügyvédet. — Dolgom van veled . . . Eljöttem, pajtás, megköszönni a fáradozásodat . . . Pénzt nem tekintése czéljából. Innen a sóvasuton estére M.-Szigetre. Este vacsora a Pável fürdőben. 7-én kirándulás Bocs- kóra és a Kuzi kastélyba (Erdészvölgy, Rudolf trónörökös volt vadász kastélya.) A társaságban részt vettek városunkból : Dr. Schönpflug Richárd, László fiával és öcscsével ifj. Lukács Józseffel, Dr. Váradi János, Róth Károly, Nonn Gyula és Vieser Miklós. Orosz Árpád (Vállajról) és Bodnár Károly (Szatmárról). Debreczenből: Jármy Tamás, Czverdeli Andor, Török Gábor, Zuber és Hegedűs kultúrmérnökök, Dr. Horváth Sándor kórházi főorvos, Szűcs erdész, Széli Sándor gazdasági tanintézeti tanár. Nagybányáról: Szellemi Géza bányafőmérnök. Felsőbányáról: Farkas Jenő polgármester. — Esküvő. Szappanyos Jenő nagybányai kereskedő f. hó 6-ik napján esküdött örök hűséget Libhau- zer Emmának, Libhauzer Ferencz helybeli kereskedő kedves nővérének. Tanuk voltak a mennyasszony részéről: Libhauzer Ferencz. a vőlegény részéről : Kovács Dániel nagysomkuti vendéglős. Az uj párt Debreczeni István polgármester adta össze, az egyházi esketést Dimand Lajos turterebesi r. kath. esperes-plébános végezte. Boldogság kisérje frigyüket ! — Népünnepély. A helybeli népnevelési egylet az általa fenntartott óvoda és gyermekmenházak javára Szent István napkor tartani szokott népünnepélyét a folyó évben is meg fogja tartani. A rendezőség mindent elkövet, hogy e nagy látogatottságnak örvendő népünnepélynek hasonló sikere legyen mint az előző évieknek. A részletes programm még kiadva nincs azt csak lapunk jövő számában közölhetjük. — Eljegyzés. Fliesz Henrik, sóvári kir. bánya- száratiszt, a napokban váltott jegyet Bernhard Vilma állami tanítónővel, Bernhard Arnold marosujvári kir. kohómérnök kedves leányával. Gratulálunk ! — A „Nagykárolyi Dalegyesület“ mint lapunk múlt számában is jeleztük ma délután 4 órakor tartja meg a minden évben tartani szokott sétahangversenyét. Az érdekes sétahangversenyre újólag felhívjuk a közönség figyelmét. A rendezőség a következő falragaszt bocsátotta ki : A nagykárolyi dalegyesület f. hó 7 én vasárnap a Lövölde kertben az egyesület javára jótékonyczelu nagy séta-hangversenyt rendez, amelyre Nagykároly város közönségét ezennel tisztelettel meghívja Nagykároly, 1904. augusztus hó. A rendezőség. Az ünnepély d. u. 4 órakor kezdődik czigány és fúvó bandák közreműködése mellett. Népies mulatságok lesznek: szamarak futása, részletek az orosz-japán háborúból, hosszú kötélhúzás, verseny- kuglizás, nemzetközi nagy állatsereglet, virág-serpentin és konfetti csata. Világposta. Török sátrak és pezsgős pavillonok. Fényképezés, mozgóképek, női szépség- verseny, női csók árverés. Lesz nagy árverezés is, amelyen a legértékesebb tárgyak fognak olcsó árban elárvereztetni. Éste táncz kivilágos-kivirradtig. Belépődíj felnőtteknek 60 fillér, gyermekeknek 20 fillér. Minden tizedik belépő érdekes és értekkel biró tárgyat kap ajándékba. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepély f. hó 14-én vasárnap lesz megtartva. A jótékonyczélra való tekintettel felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hiilapilag nyugtáztatnak. Kétszáz gyermek közreműködésére lévén szükség az ünnepélyen, — a közreműködni kívánók jelentkezzenek az ünnepély pénztáránál. — Megbízás. Az igazságügyiminiszter Dr. Orosz Sándor kir. alügyészt megbízta és feljogosította, hogy a kir. ügyész képviseletében a vármegyei közigazgatási bizottság ülésein részt vehesen. — Esküvő. Lipták Dániel, érmihályfalvai birtokos, e hó 30-áu tartotta esküvőjét néh. Makay József akarsz elfogadni, fogadd hát el legalább ezt a dolgot . . . pajtáskám te . . . Pompás egy dolog ! Meglátva a dolgot, az ügyvéden leirhatlan lelkesedés vett erőt. — Ez aztán a műtárgy ! — kaczagta el magát. — Ah, vinné el az ördög, csak is az ördögök gondolnak ki ilyen műtárgyat! Nagyszerű! Elragadó ! Hol vetted ezt a gyönyörű dolgot ? Kiöntve a lelkesedését, az ügyvéd aggódva az ajtóra tekintett és azt mondta : — Te pajtás, csak vidd el az ajándékodat. Én nem fogadom el . . . — Miért ? — ijedt meg a doktor. — Hát azért . . . Meg szokott itt fordulni az anyám, a kliensek . . . sőt a cselédségtől is restel- ném . . . — Nem — nem — nem . . . Nem utasíthatod vissza, — hadonázott a kezével a doktor. — Ez disz- nóság volna tőled ! Valóságos műtárgy . . . mennyi élet . . . kifejezés . . . Beszélni sem akarok ! Megsértesz ! — Ha legalább be volna kenve vagy fügefalevélkékkel beaggatva . . . De a doktor még jobban kezdett hadonázni, a kezével, kiugrott az Uchov lakásából és örvendve, hogy megszabadult az ajándéktól, hazament . . . Távozása után az ügyvéd megnézte a gyertyatartót, megtapogatta minden oldalról az ujjaival es, a doktor példájára, sokáig törte a fejét a felett : mit csináljon az ajándékkal ? A dolog gyönyörű, okoskodott — eldobni kár, magánál tartani illetlenség. A legjobb lesz — odaajándékozni valakinek ... No hát odaajándékozom ezt a gyertyatartót ma este a hires komikusnak, Saskinnak. Ä kutya szereti az effajta dolgokat és hozzá ma juta- lomjáteka van . . A mint gondolta — úgy tett. Este, a gondosan begönygyölt gyertyatartót átadták Saskin komikusnak özvegye szül. Fiók Eulália kedves leányával, Bellával. Tanuk voltak : a menyasszony részéről Fiók Albert nagylétai ev. ref. tanító, a vőlegény részéről Meskó György érmihályfalvai dohányjövedéki tiszt. Az uj párt Debreczeni István polgármester adta össze, az egyházi esketést pedig Asztalos Györgv ev. ref. lelkész végezte, ki igen szép beszédet intézett az uj párhoz. Boldogság kisérje frigyüket! — Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete múlt hó 30-án közgyűlést tartott, mely tudomásul vette a nyugdíj ügyi bizottság jelentését, melylyel Sas Lajos Írnok özvegyének és árvájának ellátására 90 koronát kiutalni kért. A fővárosi 1848—49-iki ereklye muzeum megkeresése folytán a Petőfi-album egy példányát a polgári leányiskola részére megrendelte. Róth Ferencz kérelmére a telke előtt készített asphalt gyalogjáró fele részét 450 koronát a város terhére elfogadta. A bor- és husfogyasztási adó megváltása tárgyában a pénzügyigazgatösággal leendő tárgyalások megejtésére Debreczeni István polgár- mestert és Hetey Ábrahám főjegyzőt megbízta s nevezetteket utasította, hogy a tárgyalás eredményéről a képviselőtestületnek jelentést tegyenek. Az esküdtképes egyéneket összeíró küldöttségbe tagokul Vetzák Edét és Csipkés Andrást megválasztotta. Majd több kisebb ügy elintézése után Debreczeui István polgármester eltávozott s az elnöki széket Hetey Ábrahám főjegyzőnek adta át, kinek elnöklete alatt tárgyaltatott a vármegyei törvényhatósági bizottság 590 — 1904. bjkvi számú határozata a polgármester és rendőrkapitány javadalmának megállapítása tárgyában. A polgárraezter és rendőrkapitány ugyanis támaszkodva az 1886. évi XXII. t. ez. 66. §-ára, a vármegyei tisztviselők fizetésrendezésére, a főszolgabíró, illetve szolgabiró fizetésének megfelelőleg kérték fizetésük rendezését. A képviselőtestület tudvalevőleg e kérelmet elutasította, a vármegye törvényhatósága azonban a felebbezésnek helyt adott s a polgármester fizetését 4000 K, lakpónzét 600 K, a rendőrkapitány fizetését 2000 K, lakpónzét pedig 420 koronában állapította meg s egyben a városi szervezési szabályrendelet megfelelő módosítását rendelte el. A képviselőtestület azonban vitta alá vette a határozatot s a megindult vitában részt vettek : Rooz Samu és Dr. Serl.y Gusztáv, kik a határozat tudomásulvételét javasolták ; Csipkés András és Bordás Imre, kik a fizetésnek megállapítását nem ellenzik, azonban a lakbért — támaszkodva a városi szervezési szabályrendeletre — nem hajlandók megadni. A képviselőtestület felállással történt szavazás utján Csipkés András indítványát tette magáévá s a vármegyei törvényhatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz leendő panasz benyújtását határozta el, melynek benyújtásával Borody György tiszti ügyészt bízta meg. Ezzel a közgyűlés véget ért. — Eljegyzés. Reich Mór vízaknai kereskedő eljegyezte Sternberg Adolf helybeli kereskedő leányát Bellát. —Tánczmulatság Fényen. A fényi jtanuló ifjúság az olvasókör javáia a nagy vendéglő udvarán felállított lombsátorban ma vasarnap a szatmári m. kir. 111. kerületi honvédzenekar közreműködése mellett jótékonyczélu tánczmulatságot rendez. Belépti dij személyenkint 2 korona, család-jegy (3 személyre) 5 korona. A táncz kezdete, melyet térzene előz meg, este 8 órakor. Tekintetttel a jótékonyczélra felülfi- zetéseket köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Ételekről és italokról, úgyszintén a vidéki vendégek fogatainak elhelyezéséről gondoskodva van. Folytatása a mellékleten. Egész este ostromolták a komikus öltözőjét a férfiak, kik gyönyörködni jöttek az ajándékban, egész idő alatt lelkesült zaj és nevetés uralkodott, mely sokban hasonlított a ló nyerítéshez ... Ha egyik vagy másik művésznő jött az ajtó elé és kérdezte : „szabad bemenni ?“ — rögtön hallatszott a komikus rekedt hangja : — Nem nem, anyuskám ! Nem vagyok felöltözve. Az előadás után a komikus a vállát vonogatta, a kezével hadonázott és azt mondta ? — No, hová teszem én ezt az ocsmányságot ? Hisz nekem magánháznál van lakásom ! Nálam megfordulnak a színésznők ! Ez nem fénykép, nem dughatja el az ember a fiókba! — Ön meg uram, adja el, tanácsolta a fodrász, mialatt a komikust vetkőztette. Itt lakik a külvárosban egy vén asszony, a ki antik bronzokat vásárol . . . Menjen és kérdezősködjék Szmirnovné után ... Ismeri mindenki . . . A komikus szót fogadott . . . két nap múlva doktor Koselykov a dolgozószobájában ült és homlokára téve az ujját, a gyomorsavak felett elmélkedett. Hirtelen kinyílt az ajtó és a dolgozószobába berepült Szmirnov Szása . . . Mosolygott, ragyogott és egész alakja boldogságot lehelt ... A kezében valamit tartott újságba göngyölve. — Doktor ur! — kezdte, lihegve — Képzelje az örömömet! — Szerencséjére sikerül megszereznünk az ön gyertyatartójának a párját! A mama olyan boldog . . . Én egyetlen fia vagyok az anyámnak ... ön megmentette az életemet . . . És Szása a hálás érzelmektől reszketve, oda tette a doktor elé a gyertyatartót. A doktor felnyitotta a száját mondani akart valamit, de nem mondott semmit : a szél megütötte a nyelvét.
