Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-19 / 25. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Kálmánné, Várady János dr., özv. Pósz Vendelné, Stróbencz Péter, özv. Kőszeghy Gyulánó, Almássy Ignáczné, Hám József, Cs. Tattay Irén, Palczer Ernő, Tímár Péter, Varjas Endre, Matlaskovszky Miklós, Moldova» Endre, Gőnyey István, Baudisz Jenő, Kosztra Ignácz, Wagner István, N. Szabó Antal, Erdélyi Károly dr., Debreczeni István, Lukácsovits Józsefné, Papp Béla, Kinczel Istvánná, Merk Ferenczné, Képessy László, özv. Jordán Ferenczné, dr. Jordán Károly, Sántha Dezsőné. Maresch Einilné, Pucser Károly, Rubletzky Ignácz, Irsik Ferenczné, Hehelein Károly, dr. Jékel Lászlóné, dr. Starke Antalné, dr. Kádár Ambrus, Kurcz Erzsébet, gróf Hugonnai Béláné, Jeney István 10—10 kor., dr. Élbei Károly, Demidor Ignácz b—5 kor. Rédl Károlyné 4 kor. — Valamint a junius 12-ik estélyen felülfizettek : gr. Károlyi György 50 kor., dr. Adler Adolf, özv. Pazuchanitsné 4—4 kor., Bar- köczy Ferencz, Pintér Mihály 3—3 kor., Maniette Emil, Gárdony: N., Kovács György, Kontraszty Dezső, Madarassy István 2—2 kor, dr. Serly Gusztáv, Than- hoffer Pál, Danes József, Wéber Tibor, Ferenczy István, Szabó Ignácz, Gallasz Ödön, Szabó Gyula 1 — 1 koro­nát. Ez adományokért mély háláját és igaz köszönetét fejezi ki — a Nagy károlyi Oltáregyesület. — Lelkészi kinevezés. A dr. Brán Feliczián le­mondása folytán városunkban megüresedett gör. kath. lelkészi állásra, a nagyváradi gör. kath. püspök Árde- lean Korjolánt, a belényesi román főgimnasium magyar­nyelv tanárát nevezte ki és ^.egyúttal kinevezte szatmári főesperesnek, püspöki helynöknek is. Mint értesülünk a kinevezett müveit pap, derék társadalmi ember, aki a helybeli főgimnasiumnak volt valamikor növendéke és dizsére válik díszes állásának. Ha daczára ennek, nem előlegezzük a bizalmat, a főesperes ur is termé­szetesnek fogja ezt találni, tekintettel azon exponált helyzetre, aminek ki van téve a nagykárolyi gör. kath. lelkész akkor, amidőn híveinek anyanyelve kizárólag magyar, amidőn az egyházi felsőhatóság részéről min­dég meg van a hajlandóság az oláhositásra s amidőn aváros lakossága valláskülömbség nélkül megvédeni kész gör. kath. polgártársainak magyarságát, hazafias érzü­letét és e tekintetben nem ismer elnézést, altatást, hite­getést. Azért ha a főesperes ur mindezt érti és átérzi avagy mind ebből kényszerűségből bár, de azért levonja a con- sekvencziát, nem akar itt semmit sem újítani a magyarság rovására, akkpr a bizalom és egyetértés önként bekö­vetkezik. — És most kineveztetése alkalmából még megakarunk valamiről emlékezni. Tudomásunk szerint Szabó Ignácz helybeli segéd-lelkész, a helybeli főgim- nasiumban a román nyelv és vallás tanára is pályázott a lelkészi állásra. Anélkül, hogy az uj főesperes-lelkész érdemeiből levoni akarnánk valamit, avagy ellentétet akarnánk szítani, constatáljuk azt, hogy Szabó Ignácz tisztelendő urat nem nevezték ki, pedig hívei szeretik, több mint egy évtizede él szép egyetértésben a város polgáraival, részt vett a társadalmi élet minden üdvös mozgalmában, szóval mindenki mint tiszteséges papot, derék, müveit embert tanulta ismerni és becsülni. Hisszük azért, hogy egyházi főhatóságának figyelme és jóakarata felé is fog fordulni a legközelebbi lelkészi állás betöltésénél, mert arra termett, derék papot fog adni annak a hitközségnek, amely szerencsés lesz őt lelkészének nevezhetni. Az irgalmas nénék nagykárolyi róm. kath. elemi leányiskolájában a 1903—1904. évi nyilvános vizsgá­latok a következő sorrendben tartatnak meg: junius hó 23-án d. e. 8 órakor V—VI. oszt. Délután 3 óra­kor IV. osztály 24-én d. e. 8 órakor III. osztály. Délu­tán 3 órakor II. oszt. 25-én d. e. 8 órakor I. osztály. A záró ünnepség 27-én délután 5 órakor lesz megtartva a következő műsorral: l.Kéler B. : „Nagyszebeni em­lék“ zongorán 4 kézre játszák: Juhász Mariska és Borody Irén. 2. Medelsohn : „Az Urnák napja.“ Kar­ének. 3. Martos Ferencz: „Fülöp király“ szavalja Hetey Etelka. 4. Hummel: „Jux Polka“ zongorán 4 kézre játszák: Petz Ilonka és Bakó Bözsike. 5. Petz J.: „Reggeli séta.“ Karének. 6. Tárkányi B.: hogy nagyatyjok, Majornoky Gedeon is Döblingben halt meg. Az unokára szokott visszatérni az efféle. Eltolta a boros poharat magától, kialudt a havanna a szájában, izgatottan odahuzta a székét Hiléczyhez. — És hát mit tudsz, kérlek a részletekről ? Milyen körülmények közt történt ? Mi mégis a rögeszméjük ? Hiléczy csodálkozó szemeket meresztett Kozsib- rovszkira. — Hát hogy tudnám én ezt ? Értek én az ilye­nekhez ? Törődöm én az ilyenekkel ? Tudom, hogy csak kövekkel foglalkozol, de csak mégis hallanod kellett . . . — Én soha se szoktam hallani semmit, — szólt a professzor önérzetesen. Én vagy tudok valamit, vagy nem tudok. Hallomás után nem beszélek. — De már engedd meg, édes barátom, ha nekem elmondod a hugocskáimról ezt a szomorú dolgot, mégis csak . . . — Mondom már, hogy semmit se hallottam. — Teringettét, akkor hát honnan tudod ? A professzor uron valami zavar féle látszott, res- telte elmondani, a mi következik, habozott egy perczig, hogy az illusztris társaság kisszerűnek, közönségesnek fogja találni az ilyen köznapi hitványságot, végre azon­ban mégis a közlésre határozta magát. — Hát kérlek úgy volt az, vagy három hónap előtt, azt hiszem, még őszszel, behozta egy este sza­kácsnőm a vacsorámat és igy szólt : „Ma mikor kint jártam husért a mészárszékben, a Majornoky kisasszonyokkal találkoztam.“ Szakácsném szeret fecsegni, mint minden hosszú hajú állat; hagytam tehát, hogy elvégezze azon bizo­nyos perczü mozgásokat, melyekre a nyelvének naponként szüksége van. „Azt üzenték általam a nagytiszteletü urnák“ — folytató. Csodálkozva emeltem fel a szememet: „Coriolán“ szavalja Patay Irén. 7. Spindler: „Húsa- | renritt“ zongorán négy kézre játszák: Killer Emma j és Gáspár Anna. 8. „Magyar dalok.“ Énekkar. 9. „Columbus“ melodráma, szavalja : Uray Margit, zon­gorán kiséri: Gyurovits Erzsiké. 10. Gobbaerts : „Tramvay-Galopp“ zongorán 4 kézre játszák : Jékel Anna és Sepsy Mariska. 11. Erney: „A tavasz érke­zése.“ Daljáték magánrészekkel, előadja az énekkar és egyes növendékek. 12. „Mariska színházba ment.“ Magánjelenet, mondja: Jékel Anna. 13. Kuhe :„Valse de Concert“ zongorán 2 kézre játsza : Gáspár Annuska. 14. „A hazug“ szavalja: Friedl Annuska 15. Gutt- tnann: „Le Tourbillon“ két zongorán 4 kézre ját­szák : Gyurovits Erzsiké és Marton Mariska. 16. „Papparla regéje.“ Kardal. — Eljegyzés. Dr. Blum Ödön közegészségügyi felügyelő városunk fia a napokban jegyet váltott Budapesten Jelűnek Szeraphin kisasszonynyal. — Egy tanító negyedszázados jubileuma. Emlí­tettük már azon mozgalmat, a mely Mátészalkán indult meg oly czélból, hogy az ottani izr. iskola igazgató-tanitöjának, Hermann Józsefnek negyedszá­zados tanítói jubileumát megünnepelje. Az ünnepélyre, amelyben részt vesz egész Mátészalka intelligencziája, már a meghívókat kiadták. A meghivő a következő­leg szól : A mátészalkai izr. elemi iskola jelenlegi igazgató-tanítójának Herman József urnák tanítósága negyedszázados évfordulójának ünnepélyére, mely Mátészalkán, f. év julius hó 3-án délután 4 órakor az izr. elemi iskola helyiségében lesz megtartva, kívül czimzettet és b. családját tisztelettel meghívja Mátészalka, 1904. junius hó a rendező bizottság. Az ünnepély programmja: 1. a) Az izr. hitközség kép­viseletében az ünnepélyt megnyitja Grünbaum Manasse rabbi, b) mely után jubilánst egy küldöttség meghívja, c) Jubilánst a hitközség részéről üdvözli Grünbaum Manasse rabbi. 2. Az iskolaszék részéről üdvözlő beszéd, tartja: Dr. Rosenberg Ignácz orvos. 3. Esetleg üdvözlő beszéd közigazgatási bizottság és a Széchenyi Társulat megbízottja részéről. 4. Mátészalka község képviselőtestülete nevében beszédet mond, melynek keretében átadja a képviselőtestület jegyzőkönyvének kivonatát Rohay Gyula jegyző. 5. Volt tanítványai részéről beszédet mond Vizsolyi Manó ügyvédjelölt. 6. A tantestület és kartársai részéről a jubilánst üdvözli Rosenberg Salamon tanító. 7. Jelenlegi tanít­ványai részéről üdvözlő beszédet mond Weisz Margit IV. oszt. növendék. 8. Az emlék tárgyak átadása záró beszéd kíséretében tartja : Ilosvay Endre főszol­gabíró. Mint utólag értesülünk, Mátészalka kép­viselőtestülete f. évi junius 11-én egyhangúlag hozott határozatával Herman József érdemeit jegyzőkönyvi­leg megörökítette s ezen jegyzőkönyv i határozatát a julius 3-án tartandó ünnepélyen egy hat tagból álló küldöttség fogja az ünnepeltnek átadni. Ugyancsak elhatározta a képviselőtestület az ipariskola felügyelő bizottságának előterjesztésére, hogy a jubilánst, mint ipariskolai igazgatót s tanítót élethossziglan megvá­lasztja s ezen megerősítést, a törvényhatóság utján a kultuszminiszternél kérelmezi. Végül kimondta a képviselőtestület, hogy az ünnepélyen testületileg részt vesz. Ezenkívül társadalmi utón nagyarányú gyűjtés indult meg oly czélból, hogy egy értékes emléktárgygyal kedveskedjenek az ünnepeltnek. — Meghívás. A nagykárolyi hegyközség birto­kosait van szerencsém folyóévi junius 19-én ma délelőtt 11 órára a városháza nagytermében kitűzött közgyű­lésre tisztelettel meghívni. Reszler Simon, hegybíró. — Érdekes ünnepélyt rendezett f. hó 12-én az iparos tanoncziskola tantestülete. Kezdetét vette az ünnepély az ifjúság által énekelt Hytnnuszszal, melyet Diczig Adám fizharmóniumon dirigált. — Ezután Lukács Mihály igazgató és Kruppa Mihály tanító hazafias beszédet intéztek az ifjúsághoz. Majd több tanuló szavalata következett. Az ünnepélyt berekesz­tette a Szózat. Ezután a szép számú, leginkább iparosokból álló közönség megtekintette a rajzkiálli­„Nekem üzentek ? „Igen a nagytiszteletü urnák.“ „De hisz én nem ismerem őket.“ „Mindegy, mégis üzentek.“ „És mit üzentek ?“ „Azt üzenték, hogy ők nem mókusok.“ Nem mókusok ? Hát mondtam én valaha, hogy ők mókusok ? Hát miért üzennek énnekem ilyesmit ? Egész éjjel ezen töprengtem. Nem mókusok! Hát persze, nem mókusok. De miért kell épen én előttem megállapítani ezen kétségbevonhatatlan igazságot. Nem tudtam aludni azon éjjel. Annyira felizgatott relytélyes- ségével ez üzenet. Soha életemben nem beszéltem ezen leányzókkal, sem másokkal ő felőlük. Hát mit jelenthet ez ? Valamely olthatatlan kíváncsiság hajszolt megoldani a talányt. Mert kell valami okának lenni, a miért üzenték. Kell, kell és azt az okot meg kell találnom. Másnap se szabadulhattam a sphix-szerü üzenettől, velem jött és boszantott; elkísért a kathed- rára a diákjaim közé, a laboratóriumba a kövek közé és ezek a kövek vigyorogtak gúnyosan mintha ők is azt mondanák: „Nem vagyunk mókusok, nem va­gyunk“. Hidd meg nekem Kozsibrovszky, hogy közel voltam már a megőrüléshez — amikor végre sikerült megállapítanom, hogy az egésznek igen egyszerű a nyitja, valóságos Kolumbus tojása . . . — Mi ? kezdték egyszerre négyen is. — Az, hogy meg vannak őrülve a leányok. Ez az egyetlen kielégítő magyarázat. És ebbe bele nyu­godtam. — Más indiciumaid nincsenek ? — kérdé Kozsib­rovszky, édesden nevetve. — Más indiciumok ? — pattant fel a nagytiszte­letü professzor ur. — Minek volnának ? Nem elég ez ? Avagy magyarázd hát te meg, hogy miért üzenték volna józan észszel, hogy ők nem mókusok. Kozsibrovszky buta arezot. vágott és vállat vont : — Hja ha én azt tudhatnám. tást. Több igen sikerült rajzot lehetett látni, ami dicséretére válik Diczig Ádám és Riesenbach Mór rajztanitóknak. — A nagybányai muzeum megnyitása ma lesz. A diszgyülésen dr. Schönherr Gyula elnököl és mond megnyitó beszédet. Lakos Ottó a muzeum történe­téről olvas fel és végül a polgármester beszél. A meg­nyitó díszközgyűlésre a vármegyét is meghívták. — Gyászhir. Zsiga Miklós kir. ügyész folyó hó 14-én hosszas szenvedés után Szatmáron elhunyt 59 éves korában. Az elhunyt a maga idején igen kedvelt tagja volt a vármegyei fiatalságnak és egész életén át a vármegyei körökben becsülték és tisztelték. Teme­tése folyó hó 16-án ment végbe nagy részvét mellett. — Értesítés. A helybeli róm. kath. elemi fiú népiskolában az évzáró vizsgálatok a következő na­pokon és sorrendben fognak megtartatni : junius 20- án reggel V2 8 órakor a Szentlélek segítségül hívása, 8 órakor vizsgálat a IV., V.. VI. osztályban ; d. u. 3 órakor a III. osztályban; 21-én d. e. 8 órakor a Il-ik, d. u. 3 órakor az A) I-ső osztályban ; 22-én d. e. 8 órakor a B) I-ső osztályban ; 29-én d e. 8 órakor hálaadó isteni tisztelet és az érdemsorozatok kiosztása. Az igazgatóság. — Meghívó. A Dagykárolyi gör. kath. magyar hitközség f. hó 19-én vagyis ma d. u. 3 órakor nyilvános rendkívüli közgyűlést tart a városháza nagytermében. Tárgy : a munkácsi anyaegyháztnegyébe való vissza- kebelezés ügye. A közgyűlésre, melyen részt vesz gróf Károlyi György képviselő ur is, ez utón is van szerencsénk meghívni a hitközség minden egyes tagját. Nagykároly, 1904. junius 16. Somossy Miklós, egyházi elnök. Orosz János, egyházi főgondnok. — Öngyilkosság. Lespach Ede helybeli polgár körtefa-utezai lakos f. hó 17-én forgó pisztolyból halantékába lőtt és azonnal szörnyet halt. Hátraha­gyott levelében öngyilkosságának okául a gyógyit- hatlan betegséget mondta és arra kérte a hatóságot, hogy ne bonczoltassák fel hulláját. Az elhunyt nem rég még jó módú polgár volt. — A mátészalkai izr. iskola majálisára utólag beküldött Ilosvay Endre 3 kor., Dr. Fuchs Jenő 2 kor., Lichtman Vilmos Nyíregyháza 3 koronát.', — A rablógyilkos szembesítése. Emlékeznek lapunk olvasói arra a rablógyilkosságra, amely folyó év május 17—18-ika közti éjjelen Mátészalkán történt, amikor egy ismeretlen tettes Hirsch Jakab kereskedő nejét úgy össze verte, hogy életben maradásához kevés remény van és ugyanakkor a 13 éves cseléd­leányt megölte, a házat kirabolta. Azóta erős gyanú alapján elfogták Mátészalkán, a Czinevégen Kruk Móricz kiszolgált huszárt. Időközben a súlyosan, sőt életveszélyesen megsebesített asszonyt behozták gyógyítás végett a nagykárolyi kórházba. A hely­beli bíróság szembesíteni kívánta a letartóztatott egyént az asszonynyal. Minthogy azonban csak két heti kezelés után tartották az orvosok a koponya repedésben szenvedő Hirsch Jakabnénak állapotát annyira javuknak, hogy a szembesítés megtörténhetik, csak f. hó 15-én kisérte át két csendőr a letartóz­tatott Kruk Móriezot a helybeli kir. járásbírósághoz. Másnap Jancsó Gyula kir. aljárásbiró, mint vizsgáló biró megejtette a szembesítést. Kivitette a kórházhoz a rablógyilkossággal vádolt egyént, s a szembesítés előtt, amelyen jelent volt mindvégig két orvos sza­kértő, a betegszobát a kir. ügyész indítványához képest akként rendeztette be, mint az asszony lakása volt a rablógyilkosság éjjelén. Mikor aztán a szó bába kellő befüggönyözés folytán félhomály uralkodott, az ajtónál lévő két csendőr beengedte Krukot. Megrendítő jelenet volt az, amikor a szerencsétlen asszony meglátta a vádlottat. Iszonyú félelem fogta el s azonnal ráismert az illetőben a rablógyilkos arczára, ruházatára s rémületében csak annyit tudott mondani: Biró ur akasztassa fel azonnal, mert meg­gyilkol különben! Mikor aztán megnyugtatták az asszonyt, elmondta, hogy a szembesitettnek szőke bajusza van, holott a rablógyilkosnak fekete bajusza volt, de be volt kormozva az egész arcza s ennek daczára is felismerte benne az ő kínzóját. Kruk Móricz azonban mindent tagad s azt állítja, hogy soha sem látta az asszonyt, de ez meghazudtolta azzal, hogy 3 nőnapon át járt az ő üzletükbe szivarért. A sikerült szembesítés és tények jegyzőkönyvbevétele után a vizsgáló biró visszakisértette a rablógyilkos­sággal vádolt Krukot Mátészalkára. — Oláh Feri városunkban. Oláh Feri zenekar- vezető, ki ezelőtt évekkel városunk kedvelt czigány- primása volt s jelenleg a szomszédos Szattnár város intelligens közönségének igen kedvelt első prímása, kitünően szervezett zenekarával városunkban f. hó 19-én azaz ma vasárnap délután a Polgári Olvasókör kényelmesen berendezett kerthelyiségében Lendek Pál kaszinói vendéglős felkérése folytán hangver­senyt tart. — A mátészalkai iparos kör f. hó 12-én igen szépen sikerült felolvasó estélyt tartott. Különösen kiemelendő a Tóth Árpád fényképész által, ügyesen előadott Ábrányi Emil „Krakéler“ czimü monológja, mely a tökéletes alakítás és kellő szavalással előadva, a szép számmal jelenlevő női és férfi közönséget vidám hangulatba hozta. Ezután Puskás Lajos járásbirosági tisztviselő tartott szellemes felolvasást a házasságról s mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét. — A „Budapesti Újságírók Egyesülete“ segély­alapja javára egy Almanachot ad ki, melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves festő­művész festményei, mint különálló mümellékletek lesznek a műben. Az almanach igazán szemet és lelket gyönyörködtető nagy albumalaku diszmü lesz és és potom 5 frtba kerül. Megrendelések a „Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja“ kiadóhivatalához küldendők, Budapest, VII., Károly-körut 9. Mutatóul közöljük tárcza rovatunkba Mikszáth Kálmántól „Ko­zsibrovszky tréfája“ czimü czikkét, melyet az Almanach számára irt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom