Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-29 / 22. szám

SZATMARMEGYEI közlöny

— A somosi ménesnek, gróf Károlyi István verseny istállójának Csurgó nevű lova a bécsi versenyen, az eladók versenyén elsőnek érkezett be.

— Pénztárváltozás. A Szamosjobbparti és Tisza- balparti vizérdekeltség pénztárát 1903. évi január hó elseje óta a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület kezelvén, a nevezett érdekeltségek'véleményező bizottságának javaslatára az alispán a két érdekeltség pénztárának kezelését május hó 26-tól kezdve a Nagvkárolyi Önsegélyző Népbanknak adta át, mivel ez sokkal előnyösebb feltételek mellett vállalta el az érdekeltségi pénztárak kezelését.

— A Hét legutóbbi száma Kaffka Margitnak, a költőnőnek sikerült arczképét közli.

— Magyar oltárnyelv. Firczák Gyula mutikács- egyházmegyei püspök elrendelte, hogy egyházmegyéje területén a magyar lakta vidékeken a misék magyar nyelven tartassanak.

— A sztrájk. A helybeli kőmivesek és ácsok > bérharcza a múlt kedden megszűnt. A munkások és

munkaadók között a munkaidőre és bérre nézve egyezség jött létre, a következő pontok szerint: 1. A napibér helyett óránkénti munkabér díjazás állapittatik meg. Az óránkénti munkabér, mindazon ács és kőmíves segédek részére, kik tanonczidejük lejárta után három egymásután következő éven át szakmunkát teljesítettek, harmincz fillérnél, más segédek részére huszonnégy fillérnél kevesebb nem lehet. Az érdemesebb munkásoknak, ezen megállapított legkisebb munkabérnél magasabb összeggel díjazása a munkaadó és munkás közötti szabad egyezkedés tárgya. 2. A munkások keresetének kifizetése -r- úgy helyben, mint vidéki munkánál — hetenként, a szombati munkaidő befejezése után, s még az nap, a munkaadó által kitűzött helyen eszközlendő. Az alkalmazott munkások beleegyezésével azonban a fizetés kéthetenként is történhetik. 3. A fizetések úgy helyben, mint vidéken egyenlők, azaz: a milyen fizetést élvezett az alkalmazott a helybeli munkákon, ugyanolyan óránkénti munkabér díjazásra tarthat igényt a vidéki munkákon is.

4. A munkások béréből levonások nem eszközölhetők ; azonban a munkás hibájából okozott károkért a munkás felelősséggel tartozik ; s ezen kártérítési kötelezettsége biztosítására fizetése is visszatartható. 5. A munkaidő helyben reggel hat órától esti hat óráig, — vidéken reggel öt órától esti hét óráig tart. — Ezen munkaidőben reggelizésre egy fel óra, ebédre egy óra pihenő adatik. A munkabér a tényleg munkában töltött teljes órák után fizettetik ; és pedig a hattól-hatig dolgozásnál tiz óra után, — az öttől hétig dolgozásnál tizenkét óra után; — ezen óraszámokon felül a pihenő idő leszámításával munkában töltött naponkénti egy fel óra idő a bérfizetésnél számításba nem vétetik.

6. A megállapított napi munkaidőn túl dolgoztatás csak sürgős munkáknál, vagy különös szükség esetén eszközölhető. A fenforgó sürgősséget vagy szükséget a munkaadó állapítja meg. Ezen a megállapított általános munkaidőn túl dolgoztatás azonban kisebb vagy részlet munkánál ket-három napnál, nagyobb vagy általános munkánál két hétnél hosszabb időre nem terjedhet. A megállapított munkaidőn túl terjedő munkálkodásért munkásokat az általuk élvezett óránkénti dij illeti meg.

7. Vidéki munkához a munkaadókat ki s onnan hazaszállítani, a munkaadó kötelessége. A várostól 25 km.-nél közelebb eső munkahelyről két hetenként, távollabbról négy hetenként a munkások hazaszállítanánk. A munkások részére eleség azonban a munkaadó által hetenként szállítandó. A hazaszállítás szombaton este a visszaszállítás vasárnap este eszközlendő. A hazaszállitás napján a munka a rendes időnél két Órával előbb abbanhagyandó, de azért a munkabér az egész napi dolog időre fizetendő, úgy mintha a munka a rendes időben hagyatott volna abba. 8. Munkaadó a munkálat helyén a munkások részére iható vízről, s vidéken egészséges lakásról gondoskodni köteles. 9, A munkaadók úgy a helybeli, mint a vidéki munkánál csak nagykárolyi szakmunkásokat alkalmazhatnak, s csak az esetben vehetnek fel idegen munkást, ha a helybeliek közt elegendő alkalmas munkás nem találtatik, vagy a munkálat a nagykárolyi szolgabirói járás határán túl teljesítendő. Vidéki munkánál azonban azon község munkásai, melyben a munkálat folyik, korlátozás nélkül alkalmazhatók. 10. Az akkordos munka beszüntetendő, s részlet alvállalatban szakmunka a munkások által nem teljesithető. 11. A felmondás úgy az alkalmazó, mint az alkalmazott részéről úgy állapittatik meg, hogy a mely héten a felmondás történt, a kilépés a reá következő hét szombat napjának estéjén történik. A felmondás nélküli azonnali kilépés, illetve elbocsátásra nézve az ipartörvény rendelkezései az irányadók. 11. Azon munkás, a ki saját elhatározásából, vidéki munkából oly időben lép ki, amikor a 7. pont szerint hazaszállitás nem eszközöltetik, valamint a ki saját ügyei rendezése végett óhajt hazajönni, a munkaadó általi hazaszállittatását nem igényelheti. 12. Husvét és pünkösd első napja, valamint űrnap és szent István király nap előtti napon a városi munka délután 4 órakor abbanhagyandó, a fizetés azonban a rendes egész napi munkaidő óráira kiszolgáltatandó. 13. Ezen megegyezés 1905. évi deczember 3l-ig érvényes ; s az ideig ezen megegyezés pontjai az ezt aláíró munkaadók és segédekre nézve az írásos szerződés joghatályával bírnak.

— Gyászjelentés. Ifj. Pap Endre, Komárom szab. kir. város szamtisztje, a maga és családja nevében bánatos szívvel tudatja, hogy forrón szeretett neje szül. Morgenthal Kornélia életének 24-ik, boldog házasságának 2-ik évében a folyó hó -25-én reggel 6 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. A drága halott földi része a folyó hó 26-án délután 4 órakor fog a Verbőczy-utcza 26. számú gyászházból a mesterrészi sirkertbe öröknyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig a folyó hó 27-én reggeli 7 órakor fog a helybeli rom. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1904. május 25. Áldott legyen emlékezete és siri álma zavartalan !

— A „Kath. Legényegyesület“ szinielőadása.

Lapunk múlt számában jeleztük, hogy a „Kath. Legényegyesület“ műkedvelői előadásra készül. Az előadás jövő vasárnap, azaz junius 5-én lesz a Polgári Olvasókör nagytermében. Kezdődik este 8 órakor; az előadás után tánczmulatság lesz. Előadják „A czigány“ népszínművet. A szereplő személyek a következők. Várszegi, gazdag földes urü — Tassi Ferencz Kurta, nagy gazda — — — Czier Ignácz Gyuri, ennek unokaöcscse — Tempfli Mihály Márton, paraszt gazda — — Kinczli István Rebeka, felesége — — — Kerekes Juliska Évi, leánya — — — — — Lukács Mariska

Zsiga, czigány — — — — Kosztka Antal

Peti j . . — — —- Gergely Mihály

Rózsii gyermekei __ _ _ Pat”j Etelka

Ferke, urasági gazdahajdu — Kiss János

Kisbíró — — — — — — Egei Sándor

Kondomé — — — — — Zsamrák Ilona

Sári i — — Fleisz Erzsiké

Panni ] parasztleányok — — Fleisz Mariska

Erzsi ( — — Nyikolás Vilma

Egy öreg — — — — — Kukucs József

Násznagy — — — — — Bolemann Lajos

Két vőfély — — — — — Kricsfalusi János

— Méhészeti gyűlés. A Szatmármegyei Gazdasági

Egyesület kebelében megalakult méhészeti szakosztály Szatmár-Németiben 1904. évi junius hó 1-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartja meg rendes tavaszi közgyűlését. Tárgysorozat : 1. Az

alakuló-közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése. 2. Az eltávozás folytán lemondott alelnök helyének betöltése.

3. A méhlegelő javítására vonatkozó javaslat, valamint

4. a közgyűlés napjáig bejelentendő egyéb javaslatok és indítványok tárgyalása és azok fölött határozat hozatal.

— Orgonaszentelés. A patóházai ev. ref. egyház Pünkösd másodnapján szentelte fel díszes orgonáját, melyet Országh Sándor budapesti jó hírnevű orgona gyáros készített. A lélekemelő ünnepségre a környékbeli intelligenczia és jó módú református magyarság csaknem teljes számmal megjelent s ezek és az egyház hívei a díszes templom minden zugát betöltötték. Az orgonán Papolczy Zoltán apai ev. ref. lelkész játszott, a felavató ünnepi könyörgést Bartók Károly helybeli ev. ref. lelkész mondta, ki után Szabó József aranyos- meggyesi ev. ref. lelkész lépett a szószékre, s magas szárnyalásu szép beszédjével elragadta hallgatóit. Az isteni tisztelet közben Papolczy Zoltán karmester vezetése mellett az apai ev. ref. dalárda énekelt el szép összhangban három egyházi éneket. A lélekemelő isteni tiszteletet Kölcsey Hymnussza fejezte be. A.z isteni tisztelet után Tóth Móricz főgondnok adott az intelligenczia részére nagy ebédet, a falusi nép részére pedig bál volt. Valóban elismerés illeti a derék patóházaiakat s azok lelkes főgondnokát Tóth Móriczot. hogy jóformán még ki sem heverték a millenium emlekére épített díszes templomuk nagy költségeit s

8 évre rá egy 2 ezer 'korona értékű díszes orgonát állítottak abba be Isten dicsőségére.

— Az álhittéritök. Érdekes csalási ügygyei foglalkozik jelenleg a nagykárolyi kir. járásbíróság. Ugyanis f. hó 25-én feltűnést keltett városunk utczáin az a jelenet, hogy két csendőr kisér két urias kinézésű férfit. A csendőrölt Nagymajtényban akadtak a jómadarakra, a hol feltűnt nekik a két egyén veszekedése egy magán háznál, s minthogy a heves vitából olyasmit vettek ki, hogy a két ismeretlen egyént valami közös bűn kapcsolja egymáshoz, igazolásra szólították fel őket. Majd letartóztatták és bekísérték a helybeli kir. járásbírósághoz. Itt a vizsgáló biró előtt az egyik Molnár Béla ev. ref. misszionáriusnak, a másik Pap László tanítónak adta ki magát. Azonban Jancsó Gyula vizsgálóbíró erélyes keresztkérdéseire a hittérítő kivallotta azt, hogy ő tulajdonképen Krug István pozsonymegyei származású szabó segéd és társa Pap László nagy- majtényi illetőségű asztalos legény, a kik mint pap és tanító országszerte a misszió czéljaira, de tulajdonképen a saját zsebük javára_ össze koldulgattak körülbelül

9 — 10 ezer koronát. Érdekes az, hogy a Krugnál levő bizonyitványok mind eredetiek. Ugyanis Krug István

1903. november 5-én Nagy-Váradon Csák Mátétól, az ottani ev. ref. esperestől kapott egy bizonyítványt, a melylyel az esperes őt, mint Molnár Béla misszionárust, a ki 8 évet töltött Amerikában és most indiai úti költségeire akar gyűjteni, hittársainak jóindulatába ajánlja. Ennek alapján kezdték meg a szédelgők országszerte a gyűjtést a misszió czéljaira és a szélrózsa minden irányában összesen még 10 ev. ref. esperes és paptól kaptak bizonyítványt és ajánló levelet, a melyekben az illetők melegen ajánlják a hittestvérek jóindulatába a hittérítőt, mint hitbuzgó papot. A legutóbbi ajánló levél

1904. április végén kelt. Az álhittéritőnél egy könyör- adomány gyűjtéséről szóló könyvet is találtak, a melyet az ocsegi esperes (Tolna megye) állított ki 1904. évi márczius 17-én. — E könyv szerint a jelzett idő óta 4250 koronát gyűjtöttek a misszió czéljaira, a melyet nyomban elittak, ettek és mulattak. Ezen időt megelőzőleg könyv nélkül egy év alatt a szélhámos, saját beismerése szerint ugyan ennyit gyűjtött s igy összesen körülbelül 8500 koronát harácsolt össze. A vizsgálat során, minthogy a bizonyitványok nem voltak hami- sitva, a vizsgálóbíró azon körülmény kiderítésére törekedett, hogy minek alapján csalta ki a nagyváradi esperestől Krug az első bizonyítványt. Erre nézve a csaló a következő felvilágosítást adta: A múlt év elején Pozsonyból Budapestre egy Molnár Béla nevű ev. ref. misszionáriussal utazott, a ki elbeszélte neki, hogy most Indiába megy ki hittérítőnek. Innét vette az eszmét a szélhámosságra. Elment a nagyváradi espereshez s ott

magát Molnár Béla misszionáriusnak adva ki, az esperes csakhamar kiadta neki jóhiszemüleg az első ajánló levelet, a melynek felmutatása mellett a többi pap is készséggel adott neki igazolványt. De az áltiszteletes ur társa, az áltanitó, Pap László másként adta elő az első igazolvány keletkezését. Ugyanis előtte Krug többször azt említette, hogy a Molnár Béla névre szóló bizonyítványt lelte. Valószínű és a későbbi vizsgálatnak lesz feladata azt is kideríteni, hogy a Molnár Béla névre szóló bizonyítványt nem lelte, hanem ahhoz bűnös utón juthatott. Midőn a vizsgálóbíró azt kérdezte az álpaptól, hogy nem tünt-e fel a protestáns papoknak az, hogy nem jól beszéli a magyar nyelvet, a felelet az volt, hogy többnek feltűnt az ő hibás beszéde, de ő ezt pozsonyi származásával, a jénai egyetemi éveivel és Amerikában való huzamosabb tartózkodásával indokolta. Érdekes az is, hogy a rászedett papok egyike sem beszélt a csalóval dogmatikus dolgokról, a melyben való járatlansága könnyen árulója lehetett volna. Az áltanitó Pap László szüleinek a házánál fogták el a csalókat Nagy-Majtényban, a hol Pap László vallomása szerint azért vesztek össze, mert ő kijelentette társa előtt, hogy ő ezt a csaló életet nem akarja folytatni s ekkor lépett közbe a csendőrség. Elfogatásuk alkalmával csak 30 korona 25 fillér készpénzt találtak náluk. De a vizsgálóbíró által ügyesen vezetett vizsgálat a csaláson kívül a jómadarak más bűnét is kiderítette. Nevezetesen azt, hogy az álpapot és tanítót a szélhámosságon kívül a természetellenes fajtalanság bűne is egymáshoz kapcsolta.

— Gyászeset. Demkő János, a szatmári társaskör 20 éven át volt vendéglőse f. hó 20-án rövid betegeskedés után elhunyt. A megboldogult a nagykárolyi Polgári Olvasókörnek is volt vendéglőse.

— A nagysomkuti ev. ref. templomépités költségeinek fedezésére újabban adakoztak : Dégenfeld Sándor gróf 200 kor., Szacsvay Sándor, Derecskey János, Benedek Ferencz, Szilvási Imre 100—100 kor., Misz- tótfalusi ev. ref. egyház 79 kor. 40 fillér, Sassi Nagy Imre, Dr. Vass Gyula és Gálfi Pál gyűjtése 68 kor^ Székely János, özv. gróf Teleki Sándorné, özv. gróf Teleki Miksáné, gróf Teleki Emma, Rogozsán Lőrincz 50—50 kor., Dr. Öreg Béla és társai 38 kor., Székely Sándor és társai 32 kor., Sebe Bálint, Tárcza János, Benedek Ferenczné, Kassay Kálmán, Tárcza Aurél

30—30 kor., Darkó Károlyné 28 kor., Szatmári „Népbank“ 23 kor., Szilvási Dani gyűjtése 22 kor., Makray József 20 kor. 20 fillér, Eötvös Róbert, Székely Ernő, ifj. Brunner Károly, Lengyel Béla, Anka János, Szera- fin Elemér, Szabó Ernő, Hirsch Herman, Szaisz Mihály, Pap János, Nyilván Miklós, Stoll Gábor, Nagybányai Részvénytakarékpénztár, özv. Hegyi Mihályné, Lingvai Tamás, Kurthy Rezső, Kádár István, özv. Péchy Mihályné, Tisza István gróf, Dr. Szőcs Ferencz, Gál- góczy Béla 20—-20 kor., pettyéni ev. ref. egyház 15 kor. 88 fillér, Nagy Miklós gyűjtése 15 kor. 10 fillér, Péter János, Obholczer Gyula 15—15 kor., Schiffbeck Mátyás és társai 14 kor. 20 fillér, Nagy Lajos gyűjtése 12 kor. 60 fillér, kártya társaság 12 kor., Szűcs Károly 11 kor., Dr. Goldstein Ármin, Hirsch Ignácz, Goldstein József, Vigdorovics József, Barna János, Gámenty János, kpm. Pap Sándor, özv. Turman Olivérné, Magyar Általános Biztositó Társaság tisztikara, Mándy Zoltán, Kristóffy József, Dr. Medve Kálmán, Veress Ferencz, felsőbányái ev. ref. egyház, özv. Szendy Antalné, Csonka Atilla, Borza János 10—-10 kor., császlói ev. ref. egyház 9 kor. 20 fillér, Szappanyos Kálmán gyűjtése 9 kor., szatmári ev. ref. felsőleányiskola tanári kara, 8 kor., Császy Bálint 6 kor. 50 fillér, Kassai Lajos 6 kor., Szende Sándor, Singer Márton, Máté Athanáz, Spáring Salamon, Tegye Gábor, Dobi Ervin, Nagybánya város pénztára, Schváiczer Gábor, Mezey Albert, Foniciere debreczeni ügynöksége, Nagybánya városi takarékpénztár, Debreczeni Első Takarékpénztár, Böszörményi Zsigmond, Thali István, Péchy István, Péchy Margit, Rényi Árpád, Nagy Gyula

5—5 kor.. Német Imre 4 kor. 58 fillér, pápai ev. ref. tanító képző tanári kara 4 kor. 10 fii., Bakos Károly, özv. Darai Ignáczné, Buksa Illés, Kiszeli Tibor, Kerekes Ágoston, Osztrákmagyarbank szatmári fiókja, Jékey Zsigmond, Jékey Mór, Dömötör Pál, Mares Emil44—4 kor., Hirsch Menyhért, Illés József, Dr. Böszörményi Emil, Gacsályi Lajos 3—3 kor., Színen Ferencz és társai 2 kor. 40 fillér, ifj. Mándy Zoltán, amaczi ev. ref. egyház, ibrányi ev. ref. egyház, Kovács Pál, Havas Emil, Újhelyi Mihály, Szeőke Sándor, Szeőke Barna, Dr. Dezső Kálmán, Dezső Fruzina 2—2 kor., vedres ábrányi ev. ref. egyház 1 kor. 31 fillér, Doroghy Ignácz, jármi, csokolyi, théti ev. ref. egyház és Kulin Sándor 1 — 1 koronát, összesen 2229 kor. 77 fillért. Az előbb kimutatott 1395 koronával együtt az eddig befolyt adományok összege 3624 kor. 77 fillér. A nemes szivü adakozók, kik ezzel szent ügyünket a megvalósuláshoz közelebb vitték, fogadják az egyház igaz köszönetét. — Szappanyos József sk. főgondnok.

— Értesittetik a város közönsége, hogy az osztrák belügyminiszter ur 19872. számú táviratával afsertészvésznek szilágymegyei Egerhátról Ausztriába történt behurczolása miatt sertéseknek Ausztriába