Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY í „Indítványozom, hogy intéztessék indokolt felirat úgy az országgyűlés képviselőházához, mint a miniszterelnök úrhoz és az igazságügyi miniszter űrhöz a nagykárolyi kir. törvényszék mielőbbi visszaállítása iránt. Kelt Nagykárolyban, 1904. május 26. Dr. Vetzák Ede, vm. bizottsági tag“. Indítványozó érdekes indítványát csinos beszédben is megindokolta. Körülbelül a következőket mondta: Méltóságos Főispán Ur! Tek. Törvényhatósági bizottság ! Az államháztartásban a hetvenes évek vége felé uralgott megtakarítási politikának esett áldozatául az 1768. óta fentállott nagykárolyi kir. törvényszék. Az a kormány intézkedés, amely a nagykárolyi kir. törvényszéket 1876-ban megszüntette, nem érte el czélját, mert a helyett, hogy az államnak idevonatkozó kiadásait csökkentette volna, — rövid idő múltán növelte azokat, — ezenfelül a nagy távolság miatt a közönségnek felesleges idő és munkapazarlást okozott. E sérelmes és következményeiben kiszámithatlan károkat okozott intézkedés orvoslásának szükségességére az akkori megyei közgyűlés azonnal felhívta a kormány figyelmét,—a volt törvényszék területén levő községek pedig kivétel nélkül kérelmezték a törvényszék visszaállitását úgy a kormánynál, mint az országgyűlésnél. — A válasz azonban úgy a feliratra, mint kérvényekre elutasító volt. A megyei közgyűlés erre uj feliratot intézett a kormányhoz, amelyben élénk színekkel ecsetelvén a hivatok intézkedés sérelmes és káros voltát, — kérte a törvényszék visszaállitását. A válasz e feliratra is elutasító lett és ezzel aztán lezárult a törvényszék visszaállításának aktája és az ügyet ellepte az elfeledés moha. Ettől kezdve nyugodtan viselte a nagy közönség a reá mért keresztet, — bízva ügyének igazságában és erejében, remélte, hogy az igazságügyi kormány elébb vagy utóbb orvosolni fogja a minden jogos indok nélkül rajta elkövetett sérelmet. Sajnos azonban e reménynek csalódás lett a vége. 28 év múlt el azóta s az ügy érdekében mi sem történt, pedig az okok, amely a nagykárolyi kir. törvényszék visszaállitását indokolták, nem csak fentállanak, hanem megkétszereződtek. Ma megbízható statisztikai adatok birtokában és az uj bűnvádi perrendtartás életbe léptetése folytán, még hatványozottabban érezzük a velünk szemben elkövetett méltánytalanság súlyos voltát és a nagykárolyi törvényszék visszaállításának szükségét. A rendelkezésemre álló statisztikai adatok szerint a szatmári kir. törvényszék 7200 Q kilométer területét több mint négyszáz ezer ember lakja, mig átlagosan minden 250 ezer emberre és minden 4200 □ kilométer területre jut egy törvényszék. — A szatmári kir. törvényszék bírói létszáma : 20, — az átlagos bírói létszám pedig 10, — a kir. törvényszék ügyforgalom tekintetében az 5-ik, — biró léíszám tekintetében pedig a negyedik helyet foglalja el a vidéki törvényszékek között. — E statisztikai adatok megdönthetien bizonyítékot szolgáltatnak a mellett, hogy a szatmári kir. törvényszék még kettéosztása esetén is, — megfelelne az átlagos viszonyoknak úgy terület és lélekszám, mint ügyforgalom szempontjából. — A jogos méltányosság kívánta kettéosztás és a nagykárolyi kir. törvényszék visszaállítása ellen ebből a szempontból tehát kifogást tenni nem lehet. Tek. törvényhatósági bizottság ! A múltban sem volt helyes, ha egy törvényszék hatásköre nagy területre terjedt ki, — de kétszeresen helytelen ez ma, a midőn az uj bűnvádi perrendtartás folytán a bűnügyekben a szóbeliség és közvetlenség nagy és modern elvei teljesen keresztül vannak vive, — amidőn az újabb jogfejlődés leghatalmasabb vívmányának az esküdtszéknek a nagyközönségtől nem csekély áldozatot kívánó intézménye életbe léptetve van, helytelen pedig azért, mert a nagyobb törvényszékek távolabbi vidékein lakókat aránytalanul sújtja. A buta Laczkó ilyenkor is mindig okoskodott, hogy ugye most is azért nem jár sohase gyalog Tóni bácsi, mert megszokta lóháton. Mikor aztán mi a nagyasszonynyal meglátogattuk a szegény Tóni bácsit, ő a fájós lábával mindig föl akart szökni a székéről és egész elvörösödve ült vissza. Biztosan nagyon fájt szegénynek a lába. A nagyasszony ilyenkor mosolyogva és szeretettel szorította meg a kezét. — Na, na öreg barátom, ne erőltesse meg magát, megárthat. Aztán odaült Tóni bácsi mellé és folyton mosolygott. Nekem egy csomó arany csillagot adtak a Tóni bácsi huszár-ruhájáról, hogy játszana velük s aztán kezdtek lassan beszélgetni egymással. Kiváncsi voltam, hogy mit beszélhetnek, mert a nagyasszony olyan vidámnak látszott és sokszor csöndesen kaczagott. Néha megfenyegette a puha, fehér kezével Tóni bácsit és jókedvűen mondta : — Na, na, öreg barátom, ne erőltesse meg magát, megárthat. És súgva felelt Tóni bácsi ilyenkor: — Maga is édes Klára! Ezután sokáig hallgattak. A nagyasszony kinézett az ablakon és sóhajtott. Tóni bácsi zavartan köhint- getett. Egyszer aztán fölállott a nagyasszony. — Menj, — mondta nekem — a másik szobában van a kendőm. Hozd be ! Kimentem. De az ajtó hasadékon át megdöbbenve láttam, hogy Tóni bácsi meg merte tenni azt, amit senki sem tett eddig, — megcsókolta a nagyasszony kezét. S a nagyasszony mosolygott hozzá. P. J. Mi a nagykárolyi volt törvényszék területén lakók szintén aránytalanul nagyobb és súlyosabb, az állam által megnem téritett és megnem téríthető áldozatokat hozunk az igazságszolgáltatás érdekében, mint hoznánk a nagykárolyi kir. törvényszék fennállása esetén, — a polgári törvénykezési rendtartás küszöbén álló reformja megvalósulta esetén pedig, azaz ha a törvényszékek előtt folyó rendes perekben az írásbeliség helyébe a szóbeliség lép, — a munka és időveszteség és anyagi áldozat egyenesen elviselhetlen lesz reánk. Tek. Törvényhatósági bizottság ! A nagykárolyi volt törvényszék területén lakók csaknem másfél millió koronával járulnak az állami kiadások fedezéséhez évente, — méltán elvárhatják tehát az államtól, hogy keservesen keresett filléreik ellenértéke gyanánt olcsó és jó igazságszolgáltatás iránti igényeiket kielégítse, annál inkább elvárhatják ezt, mert hiszen az igazságügyi intézmények javítására és fejlesztésére fordított kiadások mindenkor termékenyek és elébb vagy utóbb az államkincstár részére is meghozzák gyümölcseiket. A nagykárolyi volt kir. törvényszék lakói újból felveszik a 28 év előtt elejtett fonalat és megindítják a mozgalmat törvényszékük visszaállítása iránt. A mozgalom a sikernek nagyobb reményével indul meg, ha a tek. törvényhatósági bizotság hathatós támogatásának ajánló levelével indul útra, — ezért voltam bátor indítványomat a tek. törvényhatósági bizottság elé terjeszteni. A törvényhatósági bizottságoknak nemcsak joga, de hazafias kötelessége is, hogy területük lakosságát jogos törekvésükben támogassák. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága e hazafias kötelességét mindenkor a legnagyobb loyali- tással és buzgalommal teljesítette, — joggal merem tehát remélni azt, hogy indítványom elfogadásával a nagykárolyi volt törvényszék területén lakókkal szemben fentálló hazafias kötelességét is teljesíteni fogja. Ajánlom indítványomat elfogadásra. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Az igazság érdekében feljegyezzük itt azt, hogy nemcsak a nagykárolyi „mezei hadak“, mint valaki elnevezte a szép számban jelen volt nagykárolyi bizottsági tagokat, hanem a vidéki mezei hadak is elfogadták az indítványt. Nagyobb eszmecserére adott alkalmat azon kérdés eldöntése, hogy a vármegye közönsége a gyámpénztár pénzkészletét gyümölcsözőleg melyik pénzintézetnél helyezze el? Ugyanis a belügyminiszter kijelentette azt, hogy a pénzügyminiszter határozata értelmében a pénzkészlet nem kezelhető továbbra is adóhivatali letétként. A közgyűlés névszerinti szavazással kijelölte a pénzintézeteket, de egyúttal felír a belügyminiszterhez, hogy engedje meg addig a pénzkészletnek adóhivatali letétként való kezelését is, mig a szabályrendelet módosítása mellett az összesített pénzkezelésről, az egyénenkénti pénzkezelésre át lehet menni. A kijelölt pénzintézetek a következők: Nagykárolyi Központi Taka- karékpénztár, a Mátészalkai Ipar és Kereskedelmi Bank, Szatmármegyei Takarékpénztár, Nagykárolyi Kereskedelmi Bank, Nagykárolyi Önsegélyző Népbank, Nagykárolyi Takarékpénztár, Szatmári Takarékpénztár, a Szatmári Termény és Hitelbank, a Szatmári Kereskedelmi Bank, a Szatmári Gazdasági és Iparbank, a Szatmári Népbank, Nagybányai Részvény-Takarékpénztár, a Szinérváraljai Takarékpénztár, a Mátészalkai Takarékpénztár. A közigazgatási letétpénzek gyümölcsöző elhelyezésére is az említett pénzintézeteket jelölték ki. Utolsó tárgy volt a vármegyei székház építésére felveendő kölcsön ügye. A vármegye a 150 ezer korona kölcsönt a Pesti Hazai Takarékpénztárnál veszi fel 4’88% mellett. Elfogadták. Ezzel a közgyűlés véget ért a főispán éltetése közben. H I 1^ E K. — Személyi hírek. Kristóffy József főispán f. hó 25-én érkezett haza székhelyére s f. hó 28-án Fehér- gyarmatra és vidékére utazott. — Nagy László alispán f. hó 26-án este hivatalos ügyben Nagybányára utazott s onnan 28-án érkezett haza. — Kinevezések. A m. kir. pénzügyminisztérium Balogh Balázs mátészalkai biztos-helyettest pénzügyőri biztossá Karánsebesre ; — Dr. Halász Oszkár állami végrehajtót a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz, — Drinkal Moldován Antal nagybányai adóhivatali gyakornokot a pécsvárosi adóhivatalhoz, — és Kugler János szinérváraljai adóhivatali gyakornokot a huszti kir. adóhivatalhoz adótisztté, — Cziffermájer Lőrincz kaposvári hiztos-helyettest pedig nagybányai biztosnak nevezte ki. — Áthelyezés. Lépes Ödön századost, helybeli nyilvántartási tisztet hasonló minőségben S.-A.-Ujhelyre helyezték át. — Hivatalos órák a vármegyeházán. Nagy László alispán az 1902 évi 1066. bjkvi számú vármegyei bizottsági közgyűlési határozat alapján elrendelte, hogy junius hó 1-től augusztus hő 31-ig a hivatalos órák az összes központi hivataloknál és segédhivataloknál délelőtti 7 órától délutáni 1 óráig tarttassanak, olyképen, hogy a közönség részére a hivatalok csakis délelőtti 9 órától déli 12 óráig lesznek nyitva. — Névnap. Folyó hó 23-án a tisztelők és jóbarátok felkeresték Dr. Kovács Dezső ügyvédet és Kon- traszty Dezső kegy. gymn. tanárt, hogy névnapjuk alkalmából meggratulálják. — Esküvő. Illés József városi mérnök f. hó 25-én esküdött örök hűséget özv. Eigner Simonné úrnő leányának Anna kisasszonynak. A polgári esketést, melynél Dr. Illés Márton fővárosi orvos és Dr. Sternberg Gyula kir. helyettes közjegyző szerepeltek tanukként — Debreczeni István polgármester végezte ; egyházilag Fürth Ferencz rabbi adta össze az uj párt a helybeli status-quo izraelita templomban, igen szép beszédben kérve Isten áldását a frigyre és figyelmeztette az uj párt a házastársak magasztos hivatására. Sok szerencsét! — Áthelyezés. Lukács Iferencz pénzügyőri biztost Nagybányáról Szilágysomlyóra helyezte át a pénzügy- miniszter. — Czáfolat. Az elmúlt héten egyes fővárosi lapok azt a hirt terjeszttették, mintha Lukács László pénzügyminiszter állásáról lemondana s a pénzügyi tárczát gróf Tisza István miniszterelnök venné át, ki a belügyminiszteri tárczat Sándor János belügyi államtitkárnak adná át, ennek helyét pedig vármegyénk közszeretetben álló főispánja Kristóffy József foglalná el. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint ezek a híresztelések teljesen alaptalanok. — Elismerés. A hatodik hadtest körletében múlt évben megtartott fegyvergyakorlatok alkalmával úgy a vármegyei lakosság, mint a közigazgatási hatóságok is oly előzékenységet tanúsítottak a katonaságnak a beszállásolásra, előfogatok kiállítására stb. irányuló megkereséseivel szemben, hogy a cs. és kir. közös hadsereg megkereste a honvédelmi minisztert, hogy ebből kifolyólag köszönetét hozza a vármegye közönségének tudomására. Ezt a honvédelmi miniszter oly hozzáadással tudatta a vármegye közönségével, hogy a maga részéről is köszönetét nyilvánítja a hatóságok és a lakosság hazafias magatartásáért. — Aranylakadalom. Ritka szép családi ünnepély folyt le f. hó 22-én városunkban. Ekkor ünnepelte Roóz Móricz városunk közbecsülésben álló polgára, és neje Meisels Netti, Dr. Roóz Elemér orvos szülei, házasságuknak 50-ik évfordulóját. Családjuk tagjai 5 fiú, 4 leány, 3 vő, 15 unoka és a rokonság és tisztelők szép száma kereste fel ez alkalommal az aranylaka- dalmasokat, hogy jókívánságaikat kifejezzék. Számos sürgönyben és levélben üdvözölték a távollevő ismerősök és tisztelők. Este a jubiláns házaspár házánál 75 tagból álló társaság gyűlt össze vacsorára. Számos pohárköszöntő hangzott el, az aranylakadalmosokat éltetve. így Roóz Samu ügyvéd, Horovitzpakab m.-ludasi kir. közjegyző, az ünnepeltek veje, Steinberg Sándor és Ottó, Todor Laczi a legkisebb unokák, fejezték ki jókívánságukat. A társaság Fátyol Józsi zenéje mellett sokáig volt együtt. A magunk részéről is boldogságot kívánunk az aranylakadalmas tisztelt párnak 1 — Állatorvosi megbízatás. A földmivelésügyi miniszter a csengeri járás kir. állatorvosi teendőivel megbizott Blum Márton napidijas állatorvost ebbeli teendői alól felmentvén, a főispán a csengeri járási kir. állatorvosi teendők ellátására Netter Kálmán szatmári járási kir. állatorvost helyettesítette. — A huskérdés ügyében ma délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében értekezlet lesz, amelyet dr. Adler Adolf ügyvéd hívott össze. — Az egyenes adó felszólamlási bizottság f hó 24-én megkezdte működését a városháza egyik termében. A bizottság elnöke Balogh Kálmán ügyvéd, tagjai Makay József, Petróczy Ferencz, Baudisz Jenő és Janiczky Albert. Előadó Mező Károly. — Krémer Sándor színtársulata Eperjesen befejezte működését. Az ottani lapok és a közönség nagyon meg volt elégedve a társulattal, azonban sajnos az anyagi pártolás nem állott arányban az erkölcsi sikerrel. A társulat jelenleg Beregszászban tart előadásokat. Hát nálunk, a színház leégése folytán, hol fogja tartani az idén előadásait ? Jó lesz az igazgatónak jóelőre e kérdéssel foglalkozni. — Közgyűlés. A nagykárolyi izr. nőegylet f. hó 29-én vagyis ma vasárnap délután 3 órakor tartja Vl-ik évi rendes közgyűlését, melyre a t. egyeti tagok ezúton is meghivatnak. Az elnökség’. — Tanítói gyűlés. A nagykárolyi rom. kath. esp. kerület tanítói május hó 19-én Nagykárolyban tartották meg rendes tavaszi közgyűlésüket. A teljes számban megjelent tagokon kívül vendégül láthattuk Tímár Péter kegyesrendi házfőnök nagykárolyi plébános és Moldován Endre fényi plébános urakat. 9 órakor tartott szentmise hallgatása után a tagok a róm. kath. iskolában gyűltek össze. A gyűlés első tárgya volt Princinger György csanálosi tanító gyakorlati tanítása a történelemből. (Mária Terézia.) Az előadás szépen sikerült. Következett nsgs. és főt. Kosztra Ignácz t. kanonok, esp. elnök ur megnyitója. Hármas ünnepe van a körnek — úgymond — a szeplőtelen szűz 50 éves — az egyházmegye 100 éves — ő exczelencziájá r.ak 50 éves áldozárrá való felszentelésének jubileuma. Szónoki hévvel, keresetlen szavakkal ecseteli a hármas ünnep jelentőségét és örömét. Majd áttér több fontos nevelési kérdés fejtegetésébe. A magas szárnyalásu beszédet a kör elhunyt tagjainak megemlékezésével fejezi be. A múlt évi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után Szepacher Ferencz csanálosi tanító, a bíráló bizottság elnöke, előterjeszti a beérkezett pályamunkákról a bizottság véleményét. A beérkezett 3 műből „Hogyan kell a tanítónak a lelkipásztorral együtt a gyermekeket a vallásos életre szoktatni: az ima, szentbeszéd hallgatása, szentségekben való részülés, szentmisén való megjelenés stb. stb. által.“ czimü pályázati tételre. „A vallás-erkölcsi nevelés oly nagy munka, oly fontos feladata az iskolának, hogy azt nem lehet a hittani órákra szorítani.“ (Dr. Steinberger) jeligés művet jutalomra méltónak találta. Szerzője Schmied Ferencz csomaközi tanító. Dicsérettel lett jutalmazva Szolomájer József fényi tanító munkája. Majd Srek Márton értekezett „A közszellem fejlesztése a népiskolában.“ Eszmékben gazdag felolvasását a kör zajos éljenzéssel jutalmazta. Több folyó ügy elintézése után elnök a gyűlést berekesztette. Gyűlés után a kör tagjai az úri kaszinóban közebédre gyűltek össze, hol kellemes szórakozás közt t ölték el a délutánt.