Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-29 / 22. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY í „Indítványozom, hogy intéztessék indokolt fel­irat úgy az országgyűlés képviselőházához, mint a miniszterelnök úrhoz és az igazságügyi miniszter űrhöz a nagykárolyi kir. törvényszék mielőbbi vissza­állítása iránt. Kelt Nagykárolyban, 1904. május 26. Dr. Vetzák Ede, vm. bizottsági tag“. Indítványozó érdekes indítványát csinos beszédben is megindokolta. Körülbelül a következőket mondta: Méltóságos Főispán Ur! Tek. Törvényhatósági bizottság ! Az államháztartásban a hetvenes évek vége felé uralgott megtakarítási politikának esett áldozatául az 1768. óta fentállott nagykárolyi kir. törvényszék. Az a kormány intézkedés, amely a nagykárolyi kir. törvényszéket 1876-ban megszüntette, nem érte el czélját, mert a helyett, hogy az államnak idevonatkozó kiadásait csökkentette volna, — rövid idő múltán nö­velte azokat, — ezenfelül a nagy távolság miatt a közönségnek felesleges idő és munkapazarlást okozott. E sérelmes és következményeiben kiszámithatlan károkat okozott intézkedés orvoslásának szükségessé­gére az akkori megyei közgyűlés azonnal felhívta a kormány figyelmét,—a volt törvényszék területén levő községek pedig kivétel nélkül kérelmezték a törvény­szék visszaállitását úgy a kormánynál, mint az ország­gyűlésnél. — A válasz azonban úgy a feliratra, mint kérvényekre elutasító volt. A megyei közgyűlés erre uj feliratot intézett a kormányhoz, amelyben élénk színekkel ecsetelvén a hivatok intézkedés sérelmes és káros voltát, — kérte a törvényszék visszaállitását. A válasz e feliratra is elutasító lett és ezzel aztán lezárult a törvényszék visszaállításának aktája és az ügyet ellepte az elfeledés moha. Ettől kezdve nyugodtan viselte a nagy közönség a reá mért keresztet, — bízva ügyének igazságában és erejében, remélte, hogy az igazságügyi kormány elébb vagy utóbb orvosolni fogja a minden jogos indok nélkül rajta elkövetett sérelmet. Sajnos azonban e reménynek csalódás lett a vége. 28 év múlt el azóta s az ügy érdekében mi sem tör­tént, pedig az okok, amely a nagykárolyi kir. törvény­szék visszaállitását indokolták, nem csak fentállanak, hanem megkétszereződtek. Ma megbízható statisztikai adatok birtokában és az uj bűnvádi perrendtartás életbe léptetése folytán, még hatványozottabban érezzük a velünk szemben elkövetett méltánytalanság súlyos voltát és a nagyká­rolyi törvényszék visszaállításának szükségét. A rendelkezésemre álló statisztikai adatok szerint a szatmári kir. törvényszék 7200 Q kilométer területét több mint négyszáz ezer ember lakja, mig átlagosan minden 250 ezer emberre és minden 4200 □ kilo­méter területre jut egy törvényszék. — A szatmári kir. törvényszék bírói létszáma : 20, — az átlagos bírói létszám pedig 10, — a kir. törvényszék ügyforgalom tekintetében az 5-ik, — biró léíszám tekintetében pedig a negyedik helyet foglalja el a vidéki törvényszékek között. — E statisztikai adatok megdönthetien bizonyí­tékot szolgáltatnak a mellett, hogy a szatmári kir. törvényszék még kettéosztása esetén is, — megfelelne az átlagos viszonyoknak úgy terület és lélekszám, mint ügyforgalom szempontjából. — A jogos méltányosság kívánta kettéosztás és a nagykárolyi kir. törvényszék visszaállítása ellen ebből a szempontból tehát kifogást tenni nem lehet. Tek. törvényhatósági bizottság ! A múltban sem volt helyes, ha egy törvényszék hatásköre nagy területre terjedt ki, — de kétszeresen helytelen ez ma, a midőn az uj bűnvádi perrendtartás folytán a bűnügyekben a szóbeliség és közvetlenség nagy és modern elvei teljesen keresztül vannak vive, — amidőn az újabb jogfejlődés leghatalmasabb vív­mányának az esküdtszéknek a nagyközönségtől nem csekély áldozatot kívánó intézménye életbe léptetve van, helytelen pedig azért, mert a nagyobb törvény­székek távolabbi vidékein lakókat aránytalanul sújtja. A buta Laczkó ilyenkor is mindig okoskodott, hogy ugye most is azért nem jár sohase gyalog Tóni bácsi, mert megszokta lóháton. Mikor aztán mi a nagyasszonynyal megláto­gattuk a szegény Tóni bácsit, ő a fájós lábával mindig föl akart szökni a székéről és egész elvörösödve ült vissza. Biztosan nagyon fájt szegénynek a lába. A nagyasszony ilyenkor mosolyogva és szere­tettel szorította meg a kezét. — Na, na öreg barátom, ne erőltesse meg magát, megárthat. Aztán odaült Tóni bácsi mellé és folyton mo­solygott. Nekem egy csomó arany csillagot adtak a Tóni bácsi huszár-ruhájáról, hogy játszana velük s aztán kezdtek lassan beszélgetni egymással. Kiváncsi voltam, hogy mit beszélhetnek, mert a nagyasszony olyan vidámnak látszott és sokszor csön­desen kaczagott. Néha megfenyegette a puha, fehér kezével Tóni bácsit és jókedvűen mondta : — Na, na, öreg barátom, ne erőltesse meg magát, megárthat. És súgva felelt Tóni bácsi ilyenkor: — Maga is édes Klára! Ezután sokáig hallgattak. A nagyasszony kinézett az ablakon és sóhajtott. Tóni bácsi zavartan köhint- getett. Egyszer aztán fölállott a nagyasszony. — Menj, — mondta nekem — a másik szobá­ban van a kendőm. Hozd be ! Kimentem. De az ajtó hasadékon át megdöbbenve láttam, hogy Tóni bácsi meg merte tenni azt, amit senki sem tett eddig, — megcsókolta a nagyasszony kezét. S a nagyasszony mosolygott hozzá. P. J. Mi a nagykárolyi volt törvényszék területén lakók szintén aránytalanul nagyobb és súlyosabb, az állam által megnem téritett és megnem téríthető áldozatokat hozunk az igazságszolgáltatás érdekében, mint hoznánk a nagykárolyi kir. törvényszék fennállása esetén, — a polgári törvénykezési rendtartás küszöbén álló reformja megvalósulta esetén pedig, azaz ha a törvényszékek előtt folyó rendes perekben az írásbeliség helyébe a szóbeliség lép, — a munka és időveszteség és anyagi áldozat egyenesen elviselhetlen lesz reánk. Tek. Törvényhatósági bizottság ! A nagykárolyi volt törvényszék területén lakók csaknem másfél millió koronával járulnak az állami kiadások fedezéséhez évente, — méltán elvárhatják tehát az államtól, hogy keservesen keresett filléreik ellenértéke gyanánt olcsó és jó igazságszolgáltatás iránti igényeiket kielégítse, annál inkább elvárhatják ezt, mert hiszen az igazságügyi intézmények javítására és fej­lesztésére fordított kiadások mindenkor termékenyek és elébb vagy utóbb az államkincstár részére is meg­hozzák gyümölcseiket. A nagykárolyi volt kir. törvényszék lakói újból felveszik a 28 év előtt elejtett fonalat és megindítják a mozgalmat törvényszékük visszaállítása iránt. A mozgalom a sikernek nagyobb reményével indul meg, ha a tek. törvényhatósági bizotság hathatós támogatá­sának ajánló levelével indul útra, — ezért voltam bátor indítványomat a tek. törvényhatósági bizottság elé terjeszteni. A törvényhatósági bizottságoknak nemcsak joga, de hazafias kötelessége is, hogy területük lakosságát jogos törekvésükben támogassák. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága e hazafias kötelességét mindenkor a legnagyobb loyali- tással és buzgalommal teljesítette, — joggal merem tehát remélni azt, hogy indítványom elfogadásával a nagykárolyi volt törvényszék területén lakókkal szem­ben fentálló hazafias kötelességét is teljesíteni fogja. Ajánlom indítványomat elfogadásra. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Az igazság érdekében feljegyezzük itt azt, hogy nem­csak a nagykárolyi „mezei hadak“, mint valaki elne­vezte a szép számban jelen volt nagykárolyi bizottsági tagokat, hanem a vidéki mezei hadak is elfogadták az indítványt. Nagyobb eszmecserére adott alkalmat azon kérdés eldöntése, hogy a vármegye közönsége a gyámpénztár pénzkészletét gyümölcsözőleg melyik pénzintézetnél helyezze el? Ugyanis a belügyminiszter kijelentette azt, hogy a pénzügyminiszter határozata értelmében a pénzkészlet nem kezelhető továbbra is adóhivatali letétként. A közgyűlés névszerinti szavazással kijelölte a pénzintézeteket, de egyúttal felír a belügyminiszterhez, hogy engedje meg addig a pénzkészletnek adóhivatali letétként való kezelését is, mig a szabályrendelet módo­sítása mellett az összesített pénzkezelésről, az egyé­nenkénti pénzkezelésre át lehet menni. A kijelölt pénz­intézetek a következők: Nagykárolyi Központi Taka- karékpénztár, a Mátészalkai Ipar és Kereskedelmi Bank, Szatmármegyei Takarékpénztár, Nagykárolyi Kereske­delmi Bank, Nagykárolyi Önsegélyző Népbank, Nagy­károlyi Takarékpénztár, Szatmári Takarékpénztár, a Szatmári Termény és Hitelbank, a Szatmári Keres­kedelmi Bank, a Szatmári Gazdasági és Iparbank, a Szatmári Népbank, Nagybányai Részvény-Takarék­pénztár, a Szinérváraljai Takarékpénztár, a Mátészalkai Takarékpénztár. A közigazgatási letétpénzek gyümölcsöző elhelye­zésére is az említett pénzintézeteket jelölték ki. Utolsó tárgy volt a vármegyei székház építésére felveendő kölcsön ügye. A vármegye a 150 ezer korona kölcsönt a Pesti Hazai Takarékpénztárnál veszi fel 4’88% mellett. Elfogadták. Ezzel a közgyűlés véget ért a főispán éltetése közben. H I 1^ E K. — Személyi hírek. Kristóffy József főispán f. hó 25-én érkezett haza székhelyére s f. hó 28-án Fehér- gyarmatra és vidékére utazott. — Nagy László alispán f. hó 26-án este hivatalos ügyben Nagybányára utazott s onnan 28-án érkezett haza. — Kinevezések. A m. kir. pénzügyminisztérium Balogh Balázs mátészalkai biztos-helyettest pénzügy­őri biztossá Karánsebesre ; — Dr. Halász Oszkár állami végrehajtót a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz, — Drinkal Moldován Antal nagybányai adóhivatali gya­kornokot a pécsvárosi adóhivatalhoz, — és Kugler János szinérváraljai adóhivatali gyakornokot a huszti kir. adóhivatalhoz adótisztté, — Cziffermájer Lőrincz kaposvári hiztos-helyettest pedig nagybányai biz­tosnak nevezte ki. — Áthelyezés. Lépes Ödön századost, helybeli nyilvántartási tisztet hasonló minőségben S.-A.-Ujhelyre helyezték át. — Hivatalos órák a vármegyeházán. Nagy László alispán az 1902 évi 1066. bjkvi számú vármegyei bizottsági közgyűlési határozat alapján elrendelte, hogy junius hó 1-től augusztus hő 31-ig a hivatalos órák az összes központi hivataloknál és segédhivataloknál délelőtti 7 órától délutáni 1 óráig tarttassanak, olyképen, hogy a közönség részére a hivatalok csakis délelőtti 9 órától déli 12 óráig lesznek nyitva. — Névnap. Folyó hó 23-án a tisztelők és jóbará­tok felkeresték Dr. Kovács Dezső ügyvédet és Kon- traszty Dezső kegy. gymn. tanárt, hogy névnapjuk alkalmából meggratulálják. — Esküvő. Illés József városi mérnök f. hó 25-én esküdött örök hűséget özv. Eigner Simonné úrnő leányának Anna kisasszonynak. A polgári esketést, melynél Dr. Illés Márton fővárosi orvos és Dr. Stern­berg Gyula kir. helyettes közjegyző szerepeltek tanukként — Debreczeni István polgármester végezte ; egyházilag Fürth Ferencz rabbi adta össze az uj párt a helybeli status-quo izraelita templomban, igen szép beszédben kérve Isten áldását a frigyre és figyelmeztette az uj párt a házastársak magasztos hivatására. Sok szerencsét! — Áthelyezés. Lukács Iferencz pénzügyőri biztost Nagybányáról Szilágysomlyóra helyezte át a pénzügy- miniszter. — Czáfolat. Az elmúlt héten egyes fővárosi lapok azt a hirt terjeszttették, mintha Lukács László pénz­ügyminiszter állásáról lemondana s a pénzügyi tárczát gróf Tisza István miniszterelnök venné át, ki a belügy­miniszteri tárczat Sándor János belügyi államtitkárnak adná át, ennek helyét pedig vármegyénk közszeretet­ben álló főispánja Kristóffy József foglalná el. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint ezek a híresztelések teljesen alaptalanok. — Elismerés. A hatodik hadtest körletében múlt évben megtartott fegyvergyakorlatok alkalmával úgy a vármegyei lakosság, mint a közigazgatási hatóságok is oly előzékenységet tanúsítottak a katonaságnak a beszállásolásra, előfogatok kiállítására stb. irányuló megkereséseivel szemben, hogy a cs. és kir. közös hadsereg megkereste a honvédelmi minisztert, hogy ebből kifolyólag köszönetét hozza a vármegye közön­ségének tudomására. Ezt a honvédelmi miniszter oly hozzáadással tudatta a vármegye közönségével, hogy a maga részéről is köszönetét nyilvánítja a hatóságok és a lakosság hazafias magatartásáért. — Aranylakadalom. Ritka szép családi ünnepély folyt le f. hó 22-én városunkban. Ekkor ünnepelte Roóz Móricz városunk közbecsülésben álló polgára, és neje Meisels Netti, Dr. Roóz Elemér orvos szülei, házasságuknak 50-ik évfordulóját. Családjuk tagjai 5 fiú, 4 leány, 3 vő, 15 unoka és a rokonság és tisztelők szép száma kereste fel ez alkalommal az aranylaka- dalmasokat, hogy jókívánságaikat kifejezzék. Számos sürgönyben és levélben üdvözölték a távollevő ismerő­sök és tisztelők. Este a jubiláns házaspár házánál 75 tagból álló társaság gyűlt össze vacsorára. Számos pohárköszöntő hangzott el, az aranylakadalmosokat éltetve. így Roóz Samu ügyvéd, Horovitzpakab m.-ludasi kir. közjegyző, az ünnepeltek veje, Steinberg Sándor és Ottó, Todor Laczi a legkisebb unokák, fejezték ki jókívánságukat. A társaság Fátyol Józsi zenéje mellett sokáig volt együtt. A magunk részéről is boldogságot kívánunk az aranylakadalmas tisztelt párnak 1 — Állatorvosi megbízatás. A földmivelésügyi mi­niszter a csengeri járás kir. állatorvosi teendőivel megbizott Blum Márton napidijas állatorvost ebbeli teendői alól felmentvén, a főispán a csengeri járási kir. állatorvosi teendők ellátására Netter Kálmán szatmári járási kir. állatorvost helyettesítette. — A huskérdés ügyében ma délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében értekezlet lesz, amelyet dr. Adler Adolf ügyvéd hívott össze. — Az egyenes adó felszólamlási bizottság f hó 24-én megkezdte működését a városháza egyik termé­ben. A bizottság elnöke Balogh Kálmán ügyvéd, tagjai Makay József, Petróczy Ferencz, Baudisz Jenő és Janiczky Albert. Előadó Mező Károly. — Krémer Sándor színtársulata Eperjesen befe­jezte működését. Az ottani lapok és a közönség nagyon meg volt elégedve a társulattal, azonban sajnos az anyagi pártolás nem állott arányban az erkölcsi siker­rel. A társulat jelenleg Beregszászban tart előadásokat. Hát nálunk, a színház leégése folytán, hol fogja tar­tani az idén előadásait ? Jó lesz az igazgatónak jóelőre e kérdéssel foglalkozni. — Közgyűlés. A nagykárolyi izr. nőegylet f. hó 29-én vagyis ma vasárnap délután 3 órakor tartja Vl-ik évi rendes közgyűlését, melyre a t. egyeti tagok ezúton is meghivatnak. Az elnökség’. — Tanítói gyűlés. A nagykárolyi rom. kath. esp. kerület tanítói május hó 19-én Nagykárolyban tartották meg rendes tavaszi közgyűlésüket. A teljes számban megjelent tagokon kívül vendégül láthattuk Tímár Péter kegyesrendi házfőnök nagykárolyi plébános és Moldován Endre fényi plébános urakat. 9 órakor tartott szent­mise hallgatása után a tagok a róm. kath. iskolában gyűltek össze. A gyűlés első tárgya volt Princinger György csanálosi tanító gyakorlati tanítása a történe­lemből. (Mária Terézia.) Az előadás szépen sikerült. Következett nsgs. és főt. Kosztra Ignácz t. kanonok, esp. elnök ur megnyitója. Hármas ünnepe van a kör­nek — úgymond — a szeplőtelen szűz 50 éves — az egyházmegye 100 éves — ő exczelencziájá r.ak 50 éves áldozárrá való felszentelésének jubileuma. Szónoki hévvel, keresetlen szavakkal ecseteli a hármas ünnep jelentőségét és örömét. Majd áttér több fontos nevelési kérdés fejtegetésébe. A magas szárnyalásu beszédet a kör elhunyt tagjainak megemlékezésével fejezi be. A múlt évi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után Szepacher Ferencz csanálosi tanító, a bíráló bizottság elnöke, előterjeszti a beérkezett pályamunkákról a bizottság véleményét. A beérkezett 3 műből „Hogyan kell a tanítónak a lelkipásztorral együtt a gyermekeket a vallásos életre szoktatni: az ima, szentbeszéd hall­gatása, szentségekben való részülés, szentmisén való megjelenés stb. stb. által.“ czimü pályázati tételre. „A vallás-erkölcsi nevelés oly nagy munka, oly fontos feladata az iskolának, hogy azt nem lehet a hittani órákra szorítani.“ (Dr. Steinberger) jeligés művet juta­lomra méltónak találta. Szerzője Schmied Ferencz csomaközi tanító. Dicsérettel lett jutalmazva Szolomájer József fényi tanító munkája. Majd Srek Márton érte­kezett „A közszellem fejlesztése a népiskolában.“ Esz­mékben gazdag felolvasását a kör zajos éljenzéssel jutalmazta. Több folyó ügy elintézése után elnök a gyűlést berekesztette. Gyűlés után a kör tagjai az úri kaszinóban közebédre gyűltek össze, hol kellemes szórakozás közt t ölték el a délutánt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom