Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-07 / 23. szám
1 Nagykároly, 1903. junius 7. 23- szám. XXIX. évfolyam Szatmár meíí vei Közlönv V> K I ■ M Baj TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ós VEGYESTARTALMÜ HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-s*. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. ss. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s» ügyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK: 988—1903. sz. Meghívó. Van szerencséin az állandó választmány tagjait a junius hó 12-én d. e. 9 órakor kezdődő "Ci 1 é s x e a vármegye székházának nagytermébe-Utjsgie' lettel meghivni. Nagykároly, 1903. május 22. Gr. Hugonnai Béla, — főispán. QO7 —szám. Szatmárvármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a junius hó 12-én délelőtt 10 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghivni. Nagykároly, 1903. május 22. Gr. Hugonnai Béla főispán. Tárgysorozat'. 1. Belügyminiszteri elutasító leirat Luby Géza és társainak rendkívüli közgyűlésen tett interpellácziók jegyzőkönyvbe nem vétele miatt beadott felebbezése tárgyában. Fj, 2. Belügyminiszteri elutasító leirat Böszörményi Emil és társainak a múlt évi júliusi rendkívüli közgyűlésen hozott határozatok ellen beadott felebbezése tárgyában. Fj. y„ 3. Belügyminiszteri elutasító leirat Nemes- tóthi Szabó Albert és társainak a közigazgatási bizottsági tag választás ellen beadott felebbezés lárgyában. Fj. 4. Belügyminiszteri leirat az Ujfalussy Miklós ravatalára helyezett koszorú árának fedezete tárgyában. Fj. 5. Belügyminiszteri leirat Kabelik Gyula műfaragó követelése tárgyában. Fj. 6. Szilágyvármegye átirata a Budapesti Naplóban „Uj szekér“ czim alatt a vármegyei tisztviselőket sértő czikk elleni tiltakozás tárgyában. Fj. 7. Zemplénvármegye átirata a Rákóczi Ferencz szabadságharczának 200 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyekre szóló meghívója tárgyában. I. 8. Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző indítványa a Rákóczi Ferencz szabadságharcza 200 éves évfordulójának Szatmárvármegye közönsége által leendő megünneplése tárgyában. I. 9. Alispáni előterjesztés Nagykároly város képviselőtestületének 734,000 koronás kölcsön felvétele tárgyában. Fj. 10. Ugyanaz a főispáni lakás kijavítása tárgyában. Fj. 11. Ugyanaz Tyúkod község képviselőtestületének az ecsedi láprfA keresztül vezető törvényhatósági közúthoz hozzájárulást megszavazó határozat ellen beadott felebbezések tárgyában Fj. 13. Ugyanaz a nyári időszakra megállapított hivatalos órák iránti intézkedés bejelentése tárgyában. Fj. 14. Ugyanaz az erdődi kórház-alap készpénzének gyümölcsöző elhelyezése tárgyában.Fj. 15—57. Szamosbecs, Hermánszeg, Dányád, Mánd, Borzova. Czégény, K.-Tótfalu, F.-Gyar- mat, Zsarolyán, Nagy-Szekeres, Borhid szegeny- alap, mezőgazdasági és, közmunka, Veresmart, Remetemező, Barlafalu, Kölese, Ar.-Megyes, Rozsály, Gacsály, Császló, Csenger, Óvári, Angyalos, Sályi, Vetés, Nagybánya sz. kir. város, Fülesd, Milota, Tisza-Kóród, Kovás, Kis-Bozinta, Hagymás-Lápos óvoda-alap, Kolczér, Ó-Bozinta, Bere, Majtis, Darnó, Portelek, Kis-Szekeres, Jánk, Fény, Reszege, Mező-Petri, Karulya 1901. évi számadása. II. 59—65. Hodász, Jármi, Papos, Olcsva, Olcsva-Apáti, Nagy-Ecsed, Gebe 1902. évi számadása. II. 66—72. Vámfalu, Adorján, Czégény, Zsarolyán, Dányád, Mánd, Borzova 1903. évi költségelőirányzata. II. 73. Nagy-Szekeres 1903. évi községi közmunka költségvetése. II. 74. N.-Szekeres, Nyir-Csaholy, Hagymás- Lápos 1903. évi pótköltségelőirányzata. II. 75. A mátészalkai állami óvoda és gyer- mekmenhely egyesítése. III. 76. Penészlek község közbirtokossági szervezési szabályzata. II. 77. Szaniszló község birtokossági szervezési szabályzata. II. 78. Csanálos és Fény községek módosított szervezési szabályrendelete. II. 79. Dr. Vetzák Ede és társai nagykárolyi lakosok felebbezése a város képviselőtestületéT A C Z A. Erdősi Sylvester János emléke. (N. S.) Szinérváralja nagyközség hazafias közönsége szép ünnepet szentelt junius hó első napján nagy szülöttje Erdősi Sylvester János emlékezetének. Ekkor leplezték le az emlékére állított emlékoszlopot. Az emlékoszlop Szinérváralja főterét disziti s sikeres kivitele a szinér- váraljai Kepes testvérek munkáját dicséri. Az obeliszk alakú, 2 és fél méter magas emlékoszlop andezitből készült, s szinérváraljai homokkőből készített 2 méter magas, három lépcsőzetből álló talapzaton nyugszik. Az emlékoszlop díszes vasrácsozattal van körülvéve, s az emlék 1400 koronába került, melyet Szinérváralja és vidéke hazafias közönsége adott össze. Az emlékoszlopon a következő felírás van : ERDŐSI JÁNOS JOANNES SYLVESTER PANNONIUS DE ZYNYÉRVÁRALJA 1503—1558. a tudós humanista, az első magyar nyelvtan szerzője az uj testamentom magyar fordítója, a klasszikus versforma meghonosítója, a magyar népköltészet első mél- tatója, Szinérváralja szülötte emlékének megörökítésére Magyarország ezer éves fennállása alkalmából emelték szülőföldének lakói az 1903-ik évben. „Próféták által szólt nekünk régen az Isten!“ Az emlékoszlop leleplezésének ünnepét a szinérváraljai ev. ref. énnekkar nyitotta meg Kölcsey Hym- nuszával. Ezt Sátor Dávid, szinérváraljai ev. ref. lelkész nagyhatású leleplezési beszédje követte, melyet egész terjedelmében közlünk. A szép beszéd következő : „Mélyen tisztelt közönség! A szív nemesebb érzései: tisztelet, kegyelet és hála gyűjtöttek össze bennünket, hogy kiemelkedve a köznapi életnek a lelket oly sokszor lenyűgöző hatalma alól, a szellemi világ magasabb téréire repüljön át emlékezetünk. A régen elmúlt időnek varázsa ragadja magával lelkünket, hogy annak itt köztünk csak homályosan ismert egyik nagy alakjáról alkossunk magunknak szellemi képet. Á lelkesedés fáklyája hint fényt arra a hosszú utia, melynek egyik végén ünneplésünk tárgya másik végén mi, a mai kornak gyermekei állunk. Csak e fáklya fényénél ismerhetjük fel abban a tőlünk csaknem 400 év által elválasztott korban azt a lelki nagyságot, ki önzetlenül, nemzete javára munkálni, innen az akkor város jelleget viselt Szinérváral- járól indult el. Nehéz — lelkesedés nélkül — a mai kor gyermekének megérteni azt a 400 év előtti kort, a mikor idegen nyelv: a latin, idegen hatalom: a tötök volt ur e hazában; a mikor nyomtatott könyv egy év alatt sem került annyi forgalomba az országban mint most 1 hónap alatt; a mikor a hírlap, mit ma a közügyek iránt csak kevéssé érdeklődő polgár sem tud nélkülözni, teljesen ismeretlen volt. Szinte hihetetlenül hangzik füleinkben mindez, ha elfelejtjük, hogy mint az egyes egyének, úgy a nemzetek szellemi életének is a fejlődés fokozatain kell átmennie. Ne a mai kor tudományos műveltségével mérjük tehát azt a kort, hanem tekintsük csak a czélt, mely felé nagy odaadással igyekezett. Az ismeretnek, a művelődésnek nemzeti nyelven minél szélesebb körben elterjesztése volt az a czél, melynek oltárára mint egyik úttörő, Erdősi Sylvester Jánosunk is lelki kincseit áldozá. A mohácsi vész a magyarság életében minden téren uj időszakot alkotott. Megingatott, halomba döntött mindent a régiből s uj élet magvait hintette szét. Sok egyébbel a régi állam és egyház művelődési intézeteit is magával sodorta. így az ország egyetlen főiskolájára, a pécsi egyetemre is halálos csapást mért. A régi társadalom műveltsége idegen nyelvű volt, de tartalmában már nemzeti érzés kezdett lüktetni; s minél inkább lehatolt a főúri körökből a kis emberek közé, annál inkább nemzeti jelleget öltött magára s ledobta a latinság béklyóit. A nagy tudósok, bármi valláshoz tartoztak, irodalmi müködésökben a latin nyelvet használták, de a kis emberek a nemzeti nyelv szolgálatába léptek, mely épen ez időben emelkedett a több mint félezredéves állam közéletében hozzá méltó jelentőségre. Nem az erőtelen, két darabra osztott, egymást folyton emésztő állam, de a magyar nép emelte nyelvének ügyét diadalra. Ugyanakkor a midőn az állam egysége elveszett, — két királya lévén az országnak, — alkotta meg helyette a nemzet saját kimerit- hetlen lelki erejéből a nemzeti nyelv egységét, azt az irodalmat, mely a darabokra szakgatott országrészek között az összetartozandóság érzetét táplálta. A magyar nyelv felülkerekedése, a nemzeti irodalom megszületése e komor időszak egyik legjelentősebb eseménye, mely a magyarságot a megsemmisüléstől mentette meg. Volt magyar irodalom már azelőtt is, de ez csak egyes kiváltságosoknak szolgált lelki táplálékul. Hogy közkincscsé váljék, hogy nemzeti irodalommá fejlődjék, ahhoz az Írók nagyobb számán kívül még magyar iskolákra, — melyekben a nép fiai megtanulhassák az irás olvasás tudományát s kiképeztessenek arra, hogy a mit olvasnak megérthessék és emellett hogy az irók szellemi termékeiket közkincscsé tehessék : — magyar könyvnyomdászatra volt szükség. Mert abban a korban megtörtént még az is, — bár az inkább már kivétel számba ment, — hogy a legmagasabb hivatali állást betöltők közt is voltak olyanok, kik irni-olvasni nem tudtak. Az ilyen kivételek mellett azonban sokan voltak tudománykedvelő,igen müveit emberek,kik gondolataikat papírra vetették, sőt könyvet is Írtak, de csak a maguk, legfeljebb utódaik számára szereztek vele élvezetet. Azokat az írókat, kik könyveiket már ez időben közzétették, a nép maga szülte, nevelte. A köznépből kerültek ki a nemzeti művelődés apostolai, kik mint irók, költők, könyvnyomtatók, papok, tanítók Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu meüfiép 9 f rt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. 0«r KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! -SMö 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban. 39—52 MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. menyasszonyi képek 3 f rttól*
