Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY 54. Józsefháza község képviselő-testületének in­gatlan miként való használatára nézve hozott hatá­rozata. 11. 55. Szabó Gyula felebbezése a krasznabélteki biró választás ellen. 11. 56. Komerzán község képviselő-testületének az éjjeli őrködés tárgyában kelt határozata. 11. 57. Alispáni előterjesztés a Bajfalu és Puszta­telek községben elrendelt ujraoltás tárgyában. 11. 58. Kapnikbánya község módosított szervezési szabályrendelete. 11. 59. Monostor község képviselő-testületének in­gatlan átengedése tárgyában kelt határozata. 11. 60. Csenger község képviselő-testületének az ut- czákat elfoglaló bolti kirakat szekrények és feljáró lépcsők után fizetendő bérösszeg megállapítása tár­gyában kelt határozata. 11. 61. Avasfelsőfalu község képviselő-testületének a törvény és rendeletek tára egy részének Vámfalu község részére leendő átengedése tárgyában kelt ha­tározata. 11. 62. Avasujváros község képviselő-testületének a községi kőbányákban fejtendő kő árának megállapítása tárgyában kelt határozata. 11. 63. Hirip község képviselő-testületének a faiskola czéljaira vásárolt területre vonatkozó szerződés tár­gyában kelt határozata. 11. 64. Szaniszló község módosított szervezési sza­bályai. 11. 65. Szaniszló község képviselő-testületének ha­tározata az apaállatok elhelyezése tárgyában. 11. 66. Zazar község vadászterületének bérbeadása.V. 67. Avas-Újváros községnek a közsegélyezés módjáról alkotott szabályrendelete. V. 68.A vármegyei gyámpénztár 1902.évi számadása.lV 69. A nagykárolyi „ „ „ 11 IV 70. A nagybányai „ „ „ » IV 71. A felsőbányái „ „ „ n IV 72. A csanálosi „ „ „ n IV 73. A vállaji „ „ „ ii IV 74. A fényi „ „ „ n IV 75. A szaniszlói „ „ „ ii IV 76. A mezőpetrii „ „ „ ii IV 77. A nagymajtényi „ „ „ n IV , 78. A betegápolási-alap „ „ » 11 79. A közművelődési potadó „ „ „ Kj 80. A tisztviselői nyugdij-alap „ „ n 1 81. A járási főerdészi alap „ „ n 111 82. A közs.állategészségügyi alap „ V 1 83. A körorvosi fizetés alap „ „ V 11 84. A vármegyei ösztöndij-alap „ „ n 111 85. Az iskola mulasztók alapja „ „ n Ili 86.Az elemi és árvízkárosult „ „ „ n 1 87. A Mayer Salamon alapitv. „ „ » 111 88. A Schwarcz Jakab „ „ „ n 111 89. Az erdődi kórház alap „ „ n Kj 90. A nagysomkuti kórház alap „ „ ii Fj 91. A nemesi pénztár alap „ „ ii Kj 92. A halász-jegy alap „ „ »> 1 93. A ménvizsgálati dij alap „ „ » 1 94. Az idegenpénz alap „ „ n Fj 95. A szegény és Ínséges alap „ „ ii Fj 96. Az anyakönyvvezetők 1901. évi tiszteletdij számadása. 111. 97. Az erdőőri fizetés alap 1902. évi számadása 111 98. Az erdőfelujitási alap „ „ 11 111 99. Az ebadó alap „ „ D 1 100. A Szamos-balparti alap „ „ 11 1 101. A milleniumi pótadó-alap „ „ 11 Fj 102. A Mandel Spitz alapitv. „ „ 11 111 103. A vm. állattenyésztési alap „ „ 11 1 104. A vm. muzeum és könyvtár-alap 11 1 105. A vm. szabályrendelet alap „ „ 11 11 106. A Czerjék-féle sikkasztási alap „ 11 Fj 107. A községi segély alap „ „ n V Ismertem egy ábrándos lelkű kis leányt; Hed­vignek hivták. Társaságban találkozott egy fiatal-em­berrel és tegnap találkoztak, ma már beleszerettek egymásba, holnap tartják az eljegyzést és holnapután meg is esküsznek. Pedig ez a lázas sietés nagy hiba ! Hedvig asszony lett. Kezdett kiábrándulni. Most látta csak, hogy férje nagyon is prózai ember. Boldogta­lannak érezte magát, mert nem tudott a helyzeten változtatni. A válásra hasztalan gondolt. A katholikus vallás a házasságot szentségnek tekinti, mely mint ilyen, felbonthatatlan. Más vallásra már azért sem tér­hetett, mert akkor meg szülei tagadták volna ki, s akkor igazán magára maradt volna. A fiatal asszony elviselhetetlennek találta a gondolatot, hogy egy ilyen emberrel halála napjáig együtt éljen. És mivel a halál épen akkor nem jön, mikor leginkább óhajtjuk, Hedvig siettette egy kis morfiummal. Nos ha volt a leánynak bá­torsága sorsát oly férfira bízni, kit alig ismert, miért nem volt bátorsága az asszonynak a boldogtalanság elviselésére, mit maga idézett elő meggondolatlan választásával? Ismertem egy még java-korban levő férfit, ki hosszas betegségben sínylődött. Ő azt hitte, hogy be­tegsége gyógyíthatatlan. Hogyan tudná laikus ember megítélni, hogy mikor áll úgynevezett „gyógyíthatatlan“ betegséggel szemben, mikor még az orvos sem tudja mindig ? Hát bizony ez az ismerősöm is, mint a be­tegek zöme, türelmetlen volt, nem tudta bevárni, hogy betegsége mivé fejlődik : öngyilkosságot kísérlett meg. Es ezt az embert előbb visszadta az életnek, majd gyökeresen kigyógyitotta a bajából egv tudós orvos. Ma ép erős, egészséges ember. Hát nem volt őrültség a halált keresnie ? Csak nem régiben követett el öngyilkosságot egy fiatal technikus. Szüleitől pénzt kért, de ezek meg­tagadták, mert megtudták, hogy fiuk az eddig küldött összegeket czimborák körében elmulatta. A fiatal em­ber, hogy pénze legyen, elzálogosította óráját, lánczát, 108. A közigazgatási letét 1902. évi számadása. Fj 109—115. Kocsord, Tunyog, Keér, Szamosszeg, Győrtelek, S.-M.-Berkesz, Nagy-Somkut 1902. évi számadása, 11. 116—131. Kékes-Oroszfalu, Tőkés, Misztmogyo- rós, Buság, Feketefalu, Sz.-Váralja, F.-Bánya, Miszt- bánya, Felső-Sándorfalu, Oláh-Kékes, Szakállas-Dombó, Magyar-Kékes, Cseke, Tiszabecs és Istvándi községek 1901. évi számadása. 11. 132—135. Krasznabéltek, Avas-Újváros, Kaak és Esztró 1900. évi számadása. 11. 136. Sonkád község 1900. évi pótköltségelőirány­zata. Fj. 137—139. Kölese, Sárköz-Újlak és Sárköz 1903. évi költségelőirányzata. 11. 140. Kővár-Remete község szegény-alap száma­dása. 11. 141—146. Apa, Ar.-Megyes, Görbéd, Berencze, Patóháza és Józsefháza községek 1903. évi pótkölt­ségelőirányzata. 11. 147. A rendőri közlöny szerkesztőségének felhí­vása a csendőrlegénység fizetésjavitása ügyében. Fj. 148. Zsolnay László felsőbányái állatorvos okle­velének kihirdetése. 1. Ezeken kívül a közgyűlést 24 órával megelőzőleg beérkező egyéb ügyek. Nagykároly, 1903. ápril 24. Összeállította: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Szocziáldemokraták Magyar országon. Kibontakozván a kezdetlegesség stádiu­mából mérföldcsizmában halad előre a szoczi- áldemokráczia Magyarországon. Mint mindenütt a világon, nálunk is termékeny talajra hullanak Marat és Lassale tanai, a proletáriátus szer­vezkedik minden vármegyében, minden város­ban s nemsokára úgy fogjuk őket látni velünk szemben, mint számottevő társadalmi és gaz­dasági pártot, mely velünk együtt fog dönteni a zöld asztal mellett a közügyek felett. Készüljünk el tehát erre az időre, de ne harezra, gyülölségre készüljünk, hanem békés együtt munkálkodásra az ország népének ja­vára. Túl vagyunk már azon az időn, midőn felelősség nélkül kigyót-békát lehetett kiáltani a szocziáldemokrácziára s vezetőiket népbutitó svindlereknek és élősdieknek csuíolták. Se nem butitok, se nem svindlerek ezek, hanem vezérei egy nagy, komoly mozgalomnak, mely alaposan megváltoztatta nem egy kultur államnak társa­dalmi és gazdasági képét és uj munkásviszo­nyokat teremtett. Ne hallgassunk a konzervatív bácsikra, a „régi jó idők“ szellemében gondol­kozó maradiakra, akik előtt a szocziáldemo- kráczia még most is csak humbug. Hanem hallgassunk a modern emberekre, akik egy uj, de komoly és nagy tényezőt látnak a szervez­kedő proletáriátusban s annak létjogosultságát nem vonják kétségbe. A struczczpolitika nagyon megboszulhatja magát, de az ellenfél fölisme réséért és a vele szemben elfoglalandó méltá­nyossági szempontért hálás lesz nekünk az utókor, amely ha nem is a szocziáldemokráczia átdőzsölte az éjszakát és reggelre szivén lőve találták lakásán. Ebben sem volt elég bátorság, elég lelki-erő, hogy jó útra térjen. A közel-multban nagy port vert fel az a hir, hogy K megye árvapénztárából tekin­télyes összeg hiányzik. Arról is kezdtek sugdosni, hogy az árvaszék pénztárnokának mégsem telhetik a jö­vedelméből akkora fényűzés. Ez nem zárta ki a megindítandó vizsgálatot, főbe lőtte magát. No ez már az igazi gyáva tett: ha volt bátorsága idegen vagyont eltulajdonítani, sikkasztani, annak legyen bátorsága azt be is ismerni és érte a büntetést elszenvedni ! Már most a ki belátja, hogy az öngyilkosság gyávaság és őrültség — kétségtelenül az nem lesz öngyilkossá. Nem tudom eléggé dicsérni biráink ama józan felfogását, melynélfogva gyilkosság bűntettében vétkesnek kimondott vádlottat — ha csak lehet — halál büntetés helyett inkább életfogytiglan fegyházra ítélik. Itt érvényesülhet a királyi kegyelem, vagy az illetőnek szabad-lábra helyezése, ha ártatlansága utóbb kiderül és van alkalma a bűnösnek magába szállva megtérni, hogy a családja, hazája és a társadalom ismét egy hasznos tagot nyerjen benne, mert „ked­vesebb az Urnák egy megtért bűnös száz jónál.“ Mindnyájan azért születtünk, hogy egy nagy eszmének, az emberiség tökéletesbülésének. előkészítő hatalmas munkájához tehetségünkhöz képest hozzá­járuljunk. Mindenkinek ki van tehát jelölve élete czélja ! Aki életének czélját fel nem ismerte, előle a halálba menekül, az nem érdemelté meg, hogy szülessék ! Az öngyilkosoknak az a kis százaléka, melyet sikerül még megmenteni, utóbb ma is belátja csele­kedetének esztelen voltát. Ha tehát az őrjöngésnek eme pillanatában mindegyik kísérletező jelölt mellett ott volna egy higgadt, jóakaró barát, bizonyára nyers erő alkalmazása nélkül elháríthatná a katasztrófát. A nevelésben van a hiba ! Manapság a pólyás csecsemőből egyszerre felnőtt lesz, nem gyermek, jegyében fogja megalkotni az uj társadalmat, de mindenesetre nagyon sok törvénye és intézménye magán fogja viselni a szocziálde- mokratikus eszmék jellegét. Kétségtelen, hogy ellenfeleink ők — de nem ellenségeink. Veszedelem csak az utóbiak- ban rejlik, de ezek elveiket megvalósíthatni soha nem fogják. De követeléseik: az általános vá­lasztói jog, a nők egyenjogúsága, a lefegyve- rezés, a kötött birtok államivá tétele, az adózás egyöntetűsége, számos adó eltörlése, a felekezeti és rangkülömbség megszüntetése, a kötelező ingyenes oktatás és betegsegélyezés, a mun- kás-védtörvények csupa olyan kérdés, melyet az utókor dűlőre juttatna még szocziáldemo­kráczia nélkül is. Ebből az egészséges szem­pontból fogjuk fel a magyar proletáriátus mozgalmát és ne féljünk a „vörösektől“, mert ezek se nem lázadók, se nem felforgatok, hanem az emberiség egy nagy tömegének hivatott szószólói, egy uj elvnek, eszmének katonái. Nem az erőszak fegyverével harczolnak, hanem az alkotmány által felállított határokon belül. Az ilyen ellenfelet megvetni: ostobaság és könyelmüség, gyűlölni: kegyetlenség. Husvétkor két szocziálista országgyűlés volt nálunk. Az egyik Budapesten, a másik Nagy Szalontán. Budapesten a nemzetköziek tartották kongreszszusokat. Ezek összesen hetvenezerén vannak, közöttük több mint harminczezer a fővárosban. E párt tagjai leg­nagyobbrészt iparosok, a falvak parasztsága között hódítani nem igen tudnak, mert a ma­gyar paraszt nem veszi be a nemzetköziséget s agitátoraik nem tudnak a nép eszejárása szerint beszélni. Merev elvi állásponton állnak. Kitünően vannak szervezve. A pártvezetőség egyetlen felhívása elég arra, hogy talpra álljon egy nap alatt Budapest 30,000 szocziáldemo- kratája, hogy tüntessen. A pártvezetőség tagjai egytől egyig ügyes szónokok. Csekély kivé­tellel mesterlegénységből küzdötték fel magu­kat, roppant sok tanulással és kitartással. A párttól fizetést kapnak, igaz, hogy igen szeré­nyét. Ezt sokan a szemükre hányják s pana- mázással vádolják őket, holott ők a fizetést éppen úgy megszolgálják, mint a miniszterek vagy képviselők. Miután az agitáczió és a pártügyek idejüket lefoglalják, mesterségüket nem űzhetik, ami fizetést kapnak, az alig elég a megélhetésre. Jelentős ember csak egy van közöttük: Bokány Dezső, aki sokat tud és egyike a legkitűnőbb szónokoknak. E pártnak már harmincz esztendős múltja van s hogy aránylag, ily csekély eredményt ért el, annak az az oka, hogy kevés nálunk az ipari munkás és hogy a vidékét nem tud­ták meghódítani. Annál jobban hódit a parasztság között, különösen az Alföldön az újjászervezett szo­cziáldemokráczia. Négy év előtt alapította Mezőfi Vilmos hírlapíró, aki opportunitásból szakított a nem­azután érett korú, nem serdülő, végül aggastyán, mikor még éveire és testi fejlődésre nézve legfeljebb fiatalember. A tizenkét éves leány már nem játszik babával, hanem udvarokat magának. A tizenhat éves fiú már maeczenás, a húsz éves fiú pedig blazirt. Nincs többé miért élni, megelőzi a természetes halált, öngyilkosságot követ el. Az élet becses örökség szü­lőinktől, csak kell tudni okosan használni! Gyorsan élnek az emberek, azért gyorsan is halnak meg ! Az öngyilkosban nincs hit, nincs bizalom az Isten iránt! Az öngyilkos tette nyílt lázadás Isten ellen ; sértően odaveti Istene elé megunt életét mintha csak azt mondaná : Vedd vissza! Nem köteleztél vele úgy­sem hálára, mikor adtad! Dölyf és gőg ez az ő mindenható Urával szemben, mert elvitatja tőle a ha­talmat, hívén hogy nem Isten, de ő az ur élet halál felett ! Az öngyilkos azonfelül önző is ; csak a maga baját látja. Azt nem kérdezi, hogy másoknak nem okoz-e még nagyobb fájdalmat. Mit törődik ő azzal, hogy támasz nélkül hagy szerető nőt, gyermekeket, kesergő szülőket, bánatot okoz rokonainak, barátainak. Ismertem egy szelíd fiút, kit mindenki a legjobbnak tartott- Megvallom magam is ! Pedig ez a fiú is ilyen önző volt! . . . Károlynak hivták ! . . . „Sándor, ne folytasd tovább, hisz úgyis meg­győztél!“ kiáltott Károly, elhajítván magától a fegyvert. Aztán a nyakamba borult. Így zokogtunk együtt . . . Károly utóbb jól letette a pótéretségit, majd mint jogász kitüntetéssel végzett és ma egyike a legkere- setebb ktiminálistáknak. Huba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom