Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

Reméljük, hogy a másik ünnep vendégei is Tisza- Ujlakon fognak leszállani a vasútról és akkor látni fogják a mi müvünket, s ezzel megelégszünk, ennyi elégtétel elég nekünk, sőt azt hisszük, hogy még azok is, kik nem lépik át a Batár hidját, akaratuk ellen is gyönyörködni fognak a mi emlék oszlopunk büszke turul madarában, s legfelebb csak azt sajnáljuk őszintén, hogy mi nem fogjuk látni párját a mi turul madarunknak.

Ezen kettős ünnep gondolatának keserűsége talán jobban bántana bennünket, ha nem gondolnék meg, hogy magyarok vagyunk, igy legalább érezzük, hogy élünk, hogy a régiek vagyunk. Ha van valami modern bennünk, az legfelebb az a sok kósza hir, mely ilyen körülmények közt a levegőben repdes. Ezekre nem is reflectálunk, de van egy, a melyet a történeti hűség kedvéért meg kell világítanunk.

Némelyek úgy akarják feltüntetni a Il-ik tiszabecsi emlék ügyét, mintha a hatóságok mindent elkövetnének annak megakadályozására.

íme egy néhány adat.

Az alispánnak értésére esett, hogy a Il-ik tiszabecsi szoborra engedély nélkül gyűjtést rendeztek, nehogy ebből kellemetlenség legyen, utasította a főszolgabírót, hogy a rendezőket figyelmeztesse e szabálytalanságra, nehogy a törvény értelmében kelljen eljárni s e felhivásra a szabályszerű bejelentés az engedély iránt beadatott.

A tiszabecsi ünnepély megtartására is megtörtént a kérvény beadása s bár az 24 óra alatt elintéztetett s a kérvényező az általa kívánt czimre értesittetett is, mégis már a többé nem szokatlan módon a belügyminiszternek panasz tétetett az engedély meg nem adása miatt, azonban ebből remélhetőleg nem lesz fegyelmi vizsgálat.

Egyáltalában nem lehet senkinek kifogása az ellen, ha egy nemzeti ünnepet több módon ünnepelnek meg s ezt nehézményezni, ez elé akadályokat gördíteni botorság lenne, de bármennyire is szét váljanak, egyben mindenesetre mindenki összhangban van, s ez az, hogy szeptember 20-án jó időnk legyen, mert ha esetleg megerednének az égnek csatornái, úgy mi nem vigasztalnék magunkat azzal, hogy a másik ünnep sem sikerült.

Különben előttünk az egész ügy fényesen illustrálja, hogy az életben mindenütt ölelkezik a magasztos a komikummal. Egyfelül Rákóczi szent alakjának magasztos emléke, másfelől a mi béka-egér harczunk, melybe mentül inkább bele melegszik valaki, annál nevetségesebbnek fog feltűnni később maga előtt. De ezzel úgy vagyunk, mint a választásokkal. Mig a választáson túl nem vagyunk, nem hallgatunk okos szóra — utána meg a legboldogabb, aki nevethet önmaga felett. De azért jó az ilyen dolog is, legalább pillanatokra fontosságot nyernek egyes egyének is, kiket eddig nem vettek észre s kiket azután nem fognak észrevenni.

Mi megvagyunk győződve, hogy nem is sok időre mindazok, kik sérelmet találnak abban, hogy nem Szatmár vármegye területén áll az emlékmű, befogják látni, hogy Rákóczi emlék oszlopának felállításánál épen Rákóczi szellemével nem fért össze ez az ellenvetés és az ő nagy, eszmékkel és gondokkal terhelt lelke mosolyogva hallgatná a mi vitánkat s a nemzeti hálának szebb jelét találná abban, ha emlékezetére három törvényhatóság emel emléket s ennek ünnepe országossá válik, mintha egy vármegye közönsége ül házi ünnepet, mintha félne azt országossá tenni.

Nem tagadhatja meg idővel senki, hogy a kik az eszmét megpendítették, létesítették, önzetlenül, pártatlanul, minden mellékes czél nélkül csakis Rákóczi emléket akartak állítani s csakis igy sikerülhetett ez emléket Rákóczi emlékéhez méltóvá tenni.

Színészet.

Aug. hó 29-én Faragó Jenő és Barna Izsó operettéje „Casanova“ került színre telt ház előtt. A darab e minden idők leghóditóbb kalandora életének keretében szellemesen mutatja be, hogy a világon minden múlandó, s úgy a szerelem, mint a dicsőség elmúlik. Az operette szövege Casanova, a nők barátja, kalandos életét igen discrétül színezi s minden frivo- litás nélkül állítja elénk. Zenéje is kellemes fülbemászó, s a második felvonásbeli libadal nagy hatást tett, úgy hogy azt megismételtette a közönség. Az előadás összevágó volt, s az est főérdeme Kornai Margité, Ferenczy Józsefé, Tábori Emilé és Papír Sándoré volt. Ferenczi a czimszerepet, Kornai Casanova ked- vesseinek alakjait, Tábori a Sátánt és papír Napóleont alakították. Az első felvonásban Kornai és Tábori a „Cake Walk“ tánczot nagy sikerrel lejtették és a közönség azt is megismételtette.

Aug. 30-án Vargha Szathmáry Zsuzsika úrnő vendég felléptével Csepreghy Ferencz örökbecsű színművét „A piros bugyeláris“-t hozták színre telt ház előtt. V. Szathmáry Zsuzsika erős színpadi tehetség, úgy szabatos játékával, mint tiszta csöngésü erős hangjával teljes sikerrel mutatta be „Zsófi“ hálás szerepét, Bátosi „Török Mihály“, Ferenczy „Csillag Pál“, Krémer „Peták“, Papír Sándor „Kósza Gyurka,, Garai llus „Menczi“ és Győrfi Mariska „Sústák Kata“ szerepében a vendégművésznö művésziesen megjátszott szerepét egészítették ki.

Aug. 31-én Gárdonyi Géza nagy sikert aratott falusi történetével „A bor‘-ral arattak telt házban zóna előadással oly sikert színészeink, a minőre színpadunkon régóta nem emlékszünk. Az összes színészek oly művészi kedvvel játszottak, hogy egy nagy fővárosi kőszinház üde levegőjében képzeltük magunkat, s elfelejtettük, hogy a nagykárolyi szellős arénában vagyunk. Különben maga a darab is igen hálás. Nem színdarab ez, hanem valóban egy üde, természetes I alakokkal mozgatott falusi történet, melynek mindenik I

alakja mesteriesen van megrajzolva, s a mely alakokat | színészeink úgy szólaltattak meg, a hogy az életben élnek. Nem tulzásképen irom, de elmerem mondani, hogy az általam látott százra menő vidéki színi előadás közt szebben megjátszottat nem láttam, mint e darab első felvonása, s nem tudom, hogy kinek adjam az elsőséget, Ferenczy „Baracs Imre“, Nagy Sándor „Baracs Matyi“, Krémer „Szúnyogh Mihály“, Tábori Emil „Gőre Gábor“, Papír Sándor „Durbints sógor“, F. Lányi Irma „Baracsné,,, B. Polgár Fáni „özv. Szúnyogné“, Sziklai Blanka „Eszter“ és Garai llus „Rozi“ szerepében versenyeztek egymással, hogy művészi tudásuk legjobbját nyújtsák. Valóban nagy szolgálatot tennének színészeink a közönségnek, ha ezt a művészi előadást megismételnék. Általában megjegyezzük, hogy Krémer Sándorban egy oly színigazgatót tanulunk tisztelni, kitől nagy sikereket várunk. Kis társulattal kezdve pályafutását, napról-napra erősiti azt és sikere abban van, hogy a mit ad, azt nemes ambiczióval adja. Kis gárdájában ő maga a vezér ugyan, ki azonban együtt fárad közkatonáival, s elsősorban ő veszi ki a fáradságból a maga részét. Elmondhatjuk, hogy láttunk nagyobb, erősebb társulatokat a közelmúltban színpadunkon, de összjáték tekintetében Krémer eléjük szárnyalt, s ezt a közönség hálásan is honorálja azzal, hogy a búzgó törekvést tömeges látogatásával hálálja meg.

Szept. 1-én Ohnet „Vasgyáros„-ában két vendég mutatkozott be és pedig Papp Ilona „Claire“, Pápay Antal pedig „Derblay“ szerepében. Papp Ilonának van tehetsége, azonban hidegen hagyott bennünket és csak a negyedik felvonásban tudott felmelegiteni, midőn bevallja férje előtt rajongó szerelmét. Nem tudjuk pillanatnyilag-e vagy állandóan, de úgy vettük észre, hogy Papp Ilona beszélőképességében hiba van, s részben ennek tudjuk be, hogy hatást nem tudott elérni. Pápay szép színpadi alak, rokonszenves hanggal és megjelenéssel. Derblay hatásos szerepét sajátos egyéni felfogással játszotta meg, melyet végig következetesen abból a hangból alakított. Lehet másoknak más a véleménye, a kik falrengető színpadi hőst keresnek, Derblayben, de mi Derblayt nemesnek ismerjük, ki nem ordít, nem deklamál, hanem nyugodt szalon ember, ki ép e következetes nyugodtságával töri meg nejét. Pápayt Krémer szerződtette is. sőt nyereségnek tartjuk, mert azt hisszük, nem csalódunk, ha e fiatal kezdő színésznek szép jövőt jósolunk. F\ Lányi Irma „Athenais“je kitűnő volt, szintúgy Tábori „Mouline“-ja, Garay Ilius kedves „Suzanné“ volt. Az összelőadás sikerűit volt.

Szept. 2-ikán közepes ház előtt mutatkozott be szerződtetés czéljából Hervé bájos zenéjü operettéjében „Lili“-ben Reviczky Rózsika kisasszony. A vendég most végezte el Rákosi Szidi színi iskoláját s először lépett zenekari kiséret mellett nagy közönség elé. Fiatal alig felserdült leány, szép termettel, elragadó kedvességü megjelenéssel Felléptén meglátszott a félelem, a meghatottság, de a közönség rokonszenves fogadtatása után felbátorodott. Játéka kedves, sokat Ígérő, hangja azonban gyönge, de tiszta kellemes csengésű. Azt hisszük azonban, hogy hangja még nem állapodott meg és a fiatalságához képest fejlődésre vár. Az előadás jó volt, melynek sikerét Ferenczi „Plinchard“-ja, Tábori „Bompan“-ja, Bátosi „De la Grange Bataliere-“je egészítették ki, különösen kiemeljük Papír Sándort, e sokat Ígérő fiatal színészt, ki „Sainte Hipothese vjmonte“-ban egy oly pompás alakítást mutatott be, mely a fővárosi színpadokon is megállná a helyét.

Szept. 3-án Planquette minden idők legszebb operettéjében a „Rip Van Winkle“-ben lépett fel másodszor szép számú közönség előtt Reviczky Rózsika. Bájos, kellemes jelenség volt most is ; játéka sokat Ígér, bár hangja már sokkal gyöngébb volt, mint „Lili“-ben, de azt hisszük, hogy ehez nagyban hozzájárult, hogy a kisasszony fogfájdalma miatt nagyon szenvedett. Úgy tudjuk, hogy Krémer szerződtette is, s mi úgy neki, mint a szatmári közönségnek csak gratulálhatunk a szerencsés választáshoz. Elismerjük ugyan némelyeknek azt az aggodalmát, hogy a kisasszony hangja gyönge, de nem szabad azt sem felejteni, hogy kezdő színésznővel van dolgunk, ki színpadunkon játszott először zenekar mellett s nyári szellős sátorban, ki előtt szokatlan volt még a közönség, a zenekar, a helyiség, hangja pedig fejlődésre vár, mely ha nem is fog ugyan erőssé fejlődhetni, de üde, tiszta csengésű, mint a kápolna ezüst csengésű kis harangja. Ferenczy a czimszerepben olv művészi alakítást nyújtott, mely e rokonszenves, széphangu színészt mértföld lépő csizmákban vitte előbbre szemeink előtt, s nap nap után kezdünk tépelődni rajta, hogy mi lehet az oka, hogy e kellemes organumu, nagy tudásu, rokonszenves színészt miért nem ragadta még magához valamelyik fővárosi szinház. Bátosi „Nikk“, Krémer „Vander Bilt“, Tábori „Derikk“, Sziklai „Katrina“, Győrfi Mariska „Sarlotte“ szelepében jók voltak.

Végül szept. 4-kén Szigligeti örökszép „Csikós“-a adatott zóna előadásban telt ház előtt.

HÍREK.

— Ebéd a kegyesrendieknél. A kegyesrend alapítója Kalazanti Szent József emlékére évenkint adni szokott ebéd augusztus hó 30-án volt a kegyesrendiek társházában, a melyre többen városunkból is hivatalosak voltak Ott voltak : Balogh Kálmán ügyvéd, Brandsch Mihály a nagykároly—somkuti vasút üzletvezetője, Debreczeni István városunk polgármestere, Demidor Ignácz rendőrkapitány, Hetey Ábrahám városi főjegyző, llosvay Aladár vármegyei főjegyíű, Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök, Kacsó Károly főmérnök, államépité- szeti hivatali főnök, Kemény Alajos pénzügyigazgató, Maresch Emil a vásárosnaményi dohánybeváltó hivatal főnöke, Dr. Kovács Dezső ügyvéd, Péchy László müI szaki tanáczos, az Ecsedi-láp lecsapoló társulat főmérnöke, Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos, Schnébli János postafőnök, Schuszterits Ferencz földbirtokos, az iskolaszék és egyháztanács tagja, Toóth Sándor uradalmi intéző, Vetzák Ede takarékpénztári igazgató és Dr. Adler Adolf ügyvéd. Több meghívott kimentette elmaradását. Az uj házfőnök Tímár Péter ezúttal fogadta először a társház vendégeit s szives előzékenységével mindenkit lekötelezett. Az ebéd alatt a melyen fesztelen kedélyesség uralkodott számos pohárköszöntőt mondtak. így elsőnek Tímár Péter az uj házfőnök megemlékezve arról, hogy e napon alapították 178 évvel ezelőtt a társházat, beszélt az alapitó Károlyi Sándor grófról és éltette a jelenlegi kegyurat Károlyi István grófot. Majd felemlítve azon körülményt, hogy a társházzal összekapcsolt plébániai templom 125 évvel ezelőtt épült s azóta lelkészei a kegyesrendiek, éltette Meszlényi Gyula megyés püspököt és végül a rendfőnökét Magyar Gábort. Debreczeni István polgármester Palczer Ernő érdemesült házfőnökre, dr. Serly Gusztáv Tímár Péter uj házfőnökre emelte poharát, dr. Adler Adolf a rend tagjaiért és Hám József főgymn. igazgatóért ürítette poharát. Hám József a főgymnásiumot fentartó város polgármesterét éltette. Ezután Timár Péter házfőnök a vendégekért és Schnébli János a városunkba visszakerült tanárokért, Boross Antal és Matirkó Konrádért ürítette poharát. A kitűnő hangulatban lefolyt ebéd d. u. 4 órakor ért véget.

— Fedák Sári a kurucz hangversenyen. A Rákóczi ünnepséggel kapcsolatban rendezendő kurucz bál hangverseny egyik fő vonzóereje a nagy művésznő Fedák Sári kisasszony leend, ki szives közreműködését határozottan megígérte és a hangversenyen dalokat fog énekelni.

— Fényes esküvő. Folyó hó 2-án fényes esküvő volt Szatmáron. Berenczei Kováts Jenő homoki nagy- birtokos fia Miklós esküdött örök hűséget néhai Streicher Lajos volt nagybirtokos kedves leányának Bertának. Tanuk voltak: Szentiványi Gyula orsz. képviselő és Domahidy Viktor nagybirtokos.

— A Rákóczi emlékmű leleplezésének műsorában annyi változás állott elő, hogy Ugocsavármegye alispánja helyett, ennek akadályoztatása miatt, Dr. Vargha János vármegyei főjegyző fogja az emlékművet átvenni. Szatmárnémeti sz. kir. város polgármestere értesítette az alispánt hivatalosan, hogy Szatmárnémeti sz. kir. város részéről az ünnepi szónoklatot Dr. Fechtel János városi bizottsági tag fogja mondani

— A helybeli róm. kath iskolaszék még a múlt hó 23-án tartott ülésében Palczer Ernő kegyesrendi kormánysegédnek, mint volt egyházi elnökének érdemeit méltatva, őt az iskolaszék diszelnökének megválasztotta. A küldöttség a mely a jegyzőkönyvi kivonat átadásával megbizatott augusztus 29-én tisztelgett Palczer Ernő érdemesült házfőnöknél, a kinek a jegyzőkönyvi kivonatot Kemény Alajos kir pénzügy- igazgató, mint iskolaszéki tag, szép beszéd kíséretében nyújtotta át. Palczer Ernő meghatottan mondott a tisztelgőknek köszönetét és Ígérte, hogy az iskolaszék ügyeit jövőre is szivén viseli.

— Kérelem a közönséghez. Ismeretes a közönség

előtt, hogy egy nagy ünnepséggel járó közebéd rendezése mily óriási nehézségekkel van egybekötve leg- főképen a miatt, hogy a közönség nagy része rendesen nem jelentkezik idejében a közebédre, a minek a természetes következménye aztán, hogy a rendezőség és a vendéglős nem lévén tájékozva a közebéden résztvevők számáról és a közönség legnagyobb része csakis az utolsó napon jelentkezvén, rendesen panaszok merülnek fel a miatt, hogy a vendégek nem részesülnek kellő ellátásban. Nehogy tehat a tiszabecsi harczmezőn emelt Rákóczi emlékmű szeptember hó

20-iki leleplezésével kapcsolatosan rendezendő közebéden egy nagy fejetlenség álljon elő és bekövetkezzék az, hogy a nem jelentkezők egyáltalában ne juthassanak ebédhez, avagy az idejében jelentkezettek szerzett jogaikban károsodjanak, felkérem a közebéden részt- venni óhajtókat, hogy a vármegyei bizottsági közgyűlés határozata értelmében ez iránti bejelentéseiket szeptember hó 14-ig akár hozzám, akár Ugocsa vármegye alispánjához, akár Szatmárnémeti szab. kir város polgármesteréhez okvetlenül tegyék meg, mert a későbbi bejelentések figyelembe vehetők nem lesznek. A közebéden való részvételre a hölgyközönséget is felkérjük. Saját érdekében kérem a közönséget, hogy jelen kérelmemet figyelmére méltatni szíveskedjék, miután ez intézkedéssel ép azt óhajtjuk elérni, hogy a közönségnek a legcsekélyebb oka se lehessen a panaszra, s az ebéd kifogástalansága biztosittassék. Nagykároly, 1903. évi szeptember 2. Nagy László, Szatmárvármegye alispánja. 1—2

— A helybeli szabadelvű párt több tagja a napokban szükebbkörü értekezletet tartott, a melyen elhatározták, hogy f. hó 8-án vagyis kedden d. u. 4 órára összehívják a helybeli pírt tagjait a Polgári Olvasókörbe párt értekezletre, hogy a debreczeni szabadelvű párt felirata felett nyilatkozzék. A gyűlés egyetlen tárgya tehát az lesz, hogy minő állást foglal el a párt a hadseregre vonatkozó nemzeti követelmények tekintetében s ha hozzájárul, intézzen-e hasonszellemü feliratot a képviselőházhoz. Mint értesülünk indítványba teszik a pártgyülésen azt is, hogy követeljük a hadsereg megesketését a magyar alkotmányra. A felirat benyújtására Domahidy Elemért, a kerület országgyűlési képviselőjét kérik fel. Csak üdvözölni tudjuk ezen mozgalom kezdeményezőit. Bárcsak az ország összes szabadelvű pártjai követnék a debreczeni párt példáját, akkor nem húzódnék oly soká a jelenlegi válság és sikeres megoldást nyerne. A felhívás a következőleg szól: Szabadelvű polgártársak ! Nagy esemény előtt áll a nemzet! Állami önállósága és az 1867. évi 12. törvényczikkben felállított paritás teljes érvényre jutása előtt a közöshadseregben ! Az állami önállóság és paritás a közöshadseregben érvényre fog jutni, mert érvényre kell jutnia 1 Itt az idő, midőn a sokat szenvedett nemzet e jogos, e rég epe-