Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

ATMARMEGYEI KÖZLÖNY

S KJ

megye közönsége gyűl össze és ünnepel délelőtt s nem tartottuk volna összeegyeztet hetének a Rákóczi emlékével, ha a leleplezés befejezése után azok, a kiknek pénzük és módjuk van, a misere plebs contri- buenset ott hagyva a faképnél enni, mulatni oda megy, hova az egybegyűltek zöme nem követheti.

Ne gondolja senki, hogy ezzel azt akarjuk mondani, hogy azt hisszük minha Tiszaujlakon mindenki együtt tánczol és eszik, de minden esetre lehangolólag hatott volna a gyülekezőkre az a tudat, hogy egy kiváltságos rész közülök kiválva, nem Rákóczi emlékét ünnepelni, hanem mulatni megy Szatmárra.

De maga a rendezés lehetetlenséggel járt volna. Egy ilyen ünnepély ritkán rendezhető vasúti pontossággal s az hogy az ünneplő közönség egy része délután 2 órakor Szatmáron legyen, csak azt eredményezte volna, hogy a vasútról lekésni nem akaró közönség távozása megzavarta volna az ünepély második felét.

Egyáltalában úgy tűnik fel, mintha a jelenlegi rendezés a Rákóczi emlékezetének megünneplését a lehető legnagyobbb méretekben akarta volna elérni s a mulatság részét inkább feláldozta, a mi ellen nem tehető kifogás, mert ott a hol egy vármegye több törvényhatósággal rendez valamit, a komoly eszmének kell uralkodónak lenni.

A vármegyék megtesznek mindent, hogy az emlék ünnepély az eszme méltóságának megfeleljen, az ünnepély társadalmi részének sikere függ magától a társadalomtól, melynek meg kell érteni, hogy bármi jeles tánczvigalom lenne is, de ha maga az ünnepély nem sikerül, ép az a czél nem éretett el, mely az egésznek mozgató ereje volt.

Mi megleszünk elégedve teljesen, ha, amint reményünk van, szeptember 20-án 4—5 törvényhatóság közönsége gyűl össze minél nagyobb számban megünnepelni e napot, de bármint sikerüljön is az ünnepély, az a díszes emlék, melynek felállítása biztosítva van, századokon keresztül hirdetni fogja, hogy a szomszédos törvényhatóságok hazafias szelleme nem halt meg, nem lett érzéketlen az ősök érdemei iránt, s el fognak mosódni idővel azon kicsinyes kifogások, érzékenykedések, melyek minden nagyobb alkotásoknál elengedhetetlenül felmerülnek s az utókor — nagy Kölcseynk szerint — békésen fogja felemlíteni azoknak neveit, kik talán ma a megalkotásnál egymással ellentétben voltak a felett, hogy a bál és ebéd hol tartassák meg.

Színészet.

Krémer Sándornak, a szatmári szinikerület igazgatójának társulata már egy hete működik városunkban s igy Ítéletet alkothatunk magunknak arról, hogy minő erőkkel rendelkezik a társulat, minő színi évadnak nézhetünk elé.

Az eddigi előadások alapján azt mondhatjuk, hogy Krémer társulata jobb, mint a múlt évi, több szerepkör jobb kezekben van letéve. A társulat folytonosan újdonságokat ad elő, de azért az összjáték gördülékeny, a mi arra mutat, hogy összetanult társulattal van dolgunk. Az Operette előadások pedig sokkal élvezetesebbek, mint a múlt éviek, a mit a kitűnő zenének, a szatmári honvédzenekar közreműködésének lehet köszönni.

Ha a társulat egyes tagjainak játékáról akarunk szólani, csak is a főbb szereplőkről beszélünk, mint a kiknek játéka viszi a darabot. Maga a primadonna Komái Margit fiatal, csinos színpadi alak, a ki ügyesen, temperamentumosán alakit, hangja pedig a vidéki primadonnák között tisztességes helyet foglal el. Előre mondhatjuk, hogy kedvencze lesz a közönségnek. Sziklai Blankának is szép hangja van, a mely fejlődésre képes. A drámai színésznőt F. Lányi Irmát, már ismeri közönségünk és már alkalma volt játékában gyönyörködni. A férfi szereplők közül Ferenczy József és Bátosi Endre is ismerőseink, olyan erők, a melyek bármely társulatnak díszére válnak. A társulat komikusa

Bocsánatot kérek asszonyom ezért az illetlenségért, de éreztem, hogy beszélnem kell kegyeddel.

Az asszony Irén felé intett és figyelmeztette a fiút, hogy lassabban beszéljen.

Ereztem, hogy beszélnem kell — ismételte Alfréd. —- Négy napja ismerem kegyedet és azt se tudom ideálista e, reálista vagy pedig szkeptikus irány felé hajlik? Méltóztassék elhinni, hogy anélkül nem szerethetjük igazán az ideálunkat. Mielőtt idejöttem elolvastam Emmerzont ...

Az asszony félbeszakította :

— Komolyan Lipsitz ur erre még nem is gondoltam ! . . . megbiczczentette a fejét, szellemesen mosolygott és otthagyta Alfrédet az ideálizmusával, meg Emmerzonnal együtt.

Azóta nem találkoztak soha. Az ablakjuk redőnyét öt napon keresztül nem húzták fel és egyetlen egyszer sem jöttek ki az utczára. A hatodik nap az asszonynak valami huszártiszt rokona jött meg a városból. Azarczán egy érett kardvágás húzódott keresztül és átlag minden második napon összetörte a Wald- fogel czukrász minden konyakos — palaczkját.

Alfréd kiábrándult a fekete asszonyból. Megsür- gönyözte a főnökének, hogy eleped a számkivonatokért és hazajön. Éjszakánként pedig újra nem aludt. Atkozta az álmát, a mely azt tanácsolta neki, hogy a legelső asszonyba beleszeressen és újra visszatért öt éves szenvedélyéhez: Dunaparthoz és Líviához.

IV.

Irén pedig a fekete asszony szőke lánya, kiizent a cseléddel, hogy ne zavarják most, aludni akar. Elővette a naplóját és a nagyon kis számtani tudásával megállapította, hogy 417-szer fordul benne elő ez a név : Alfréd.

A. S.

Tábori Emil jeles, jóizü humorával mindig hatni tud. ^ Olyan színész, a kinek jól áll a mókázás, mert élethü / és túlzástól ment. Nagy Sándor és Papír Sándor igen jó erők, a kik betöltik szerepüket és csak sikerre vihetik a darabot. Ha valami gyenge oldala van a társulatnak, az csak a női kar, a mely egy kis kiegészítésre vár. Szóval elmondhatjuk a társulatról, hogy jó előadásokban, a legújabb újdonságokat mutatja be s igy érdemes a pártolásra.

A múlt hétről szóló szemlénk a következő : Szombaton, aug. hó 22-én volt a bemutató előadás. Verő György dalos vigjátéka „A bajusz“ került színre. Maga a darab igen mulattató, bár nem követel halhatatlanságot. De azért van benne szellem s olyan időben játszik, a midőn a magyart elakarták németesiteni s épp azért a mai korban, a mai viszonyokra vonatkoztatva lehetetlen, hogy ne hasson a magyar emberre, a ki a múltból következtetést von azonnal a jelenre. Kornai Margit Stolzenburg Matild szerepében, kedvesen alakította a németből magyarrá lett főúri leányt. Ének számaival sok tapsot aratott. B. Polgár Fáni (Stolzenburg Amália) megfelelőleg alakitotta a büszke német főúri nőt és jó volt Garai lllus is (Ilona) kis szerepében. Ferenczy József János huszárszerepében a szó teljes értelmében remek volt. Magyaros, tőrülmetszett huszár volt s úgy alakított, hogy bátran elmondhatjuk azt, miszerint ez egyike legjobb szerepeinek. Dalait ismételni kellett. Nagy Sándor (Kozári Gábor) a fiatal magyar nemes szerepében ügyesen alakított. Csinos, ügyes és kellemes magyar levente volt. Tábori Emil (Kozári József) Papír Sándor (Plachwitz gróf) és Krémer (borbély) szintén közrehatottak a darab sikerére. Közönség szép számban volt jelen s igen jól mulatott. Vasárnap, aug. 23-án megismételték a „A bajusz“ t, a népünnepély miatt csak félig telt ház előtt.

Hétfőn aug. 24-én Molnár Ferencz 3 felvonásos bohózatát adták „A doktor ur“-at. Ez is újdonság volt nálunk és a vígjátéki személyzet bemutatója. A darab erősen bent jár a képtelenségekkel hatni akaró bohózat hínárjában, de azért szellemes, fordulatos s igy hatásos. Sokkal jobb, mint a legújabb, frivol franczia bohózatok. A darab a klienseket fogdosóvédő ügyvédeket gúnyolja ki és ebben teljes sikert ér el, bár olyan vastag kötelekből szövi össze a bonyodalmat, hogy azt a harmadik felvonás végén erőszakos eszközökkel kénytelen kettévágni. Különben a darabban egyetlen jó szerep van és ez a Puzsér betöpé, a melyet Tábori Emil alakított. Remek színésznek bizonyult be. Mert kaczagtató komikumot tudott beszédebe beleönteni s a legképtelenebb helyzetekben is elfogadhatóvá tette játékát a discrét, túlzástól ment komikum. Ilyennek képzelhette a szerző a ő Puzsérját. Többé- kevésbbé hálátlan szerepében jók voltak Lányi Irma, Györfi Mariska, Bátosi, Papír Sándor, és Nagy Sándor.

Kedden, aug. 25-én volt bemutató előadása varosunkban az oly nagy hírnévre vergődött „Bob herczeg“ operettének. És elmondhatjuk, hogy a bemutató sikerült volt. Ez pedig a c'zims'ze'repben jeleskedő primadonánk, Kornai Margitnak köszönhető. Sugár, karcsú alakja hivatottá teszi ót e szerepre, valamint mozgékonysága, élénksége. Igazán kedves, bájos Bob herczeg volt, a kinek ének számait is megismételtette a közönség, a mely pedig nagyon fukar szokott lenni különösen ha először lát egy szereplőt. De azért hisszük, hogy Kornai közönségünk kedvenczévé lesz nagyon rövid idő alatt. Sziklai Blanka (Annie) volt pártnere Bobnak.

A kisasszony kedvesen énekelt és játszott, kár hogy hajdisze nem illett arczához. B. Polgár Fáni a királynét alakitotta méltósággal. Tábori Emil a nevelő Pomponius komikus szerepében jeleskedett s az utolsó felvonásbeli fehér galamb dalával, a melyben felfedezi kilétét a királynő előtt, ifjúkori szerelmüket, valósággal meghatotta a közönséget. Különben szerintünk ez a darab legszebb énekszáma. A kedves darab nálunk is teljes sikert aratott. Telt ház.

Szerdán aug. -26-án megismeltelték „A Bob her czeg“-et szép közönség előtt.

Csütörtökön, aug. 27-én „Monna Vanna“ színmű került előadásra és pedig nálunk először. Maeterling darabja ez, a melynek sok cselekménye lélektanilag cl nem fogadható, de azért megrendítő a meséje, szokatlan meséjével és befejezésével feltűnést kelt. Mert lélektanilag el nem fogadható az, hogy Colonna Piza főparancsnoka csak örjöngő dikcziokkal megelégedjék akkor, midőn arról van szó, hogy feleségének, Monna Vannanak egy szál lepelben ki kell éj idejében menni az ostromló sereg parancsnokának táborába, mert csak igy kap a város élelmet és lőszereket. Es Colonna még is csak dikcziózik és menni engedi nejét. Az a jelenet azonban igazi és lélektani, a mikor nem akarja senki elhinni Monna Vannának, hogy érintetlenül jött vissza és ez a dráma kiegyen- lithetlen helyzete. A czimszerepben igazi drámai erővel játszott F. Lányi Irma, nem csak szép Monna Vanna volt, de igazi is, a ki a lesújtó fajdalom közepette a hazaszeretet önfeláldozása folytan megrenditően határozott volt, nem játszotta túl szerepét, hanem hű volt fájdalmához. Nem mondhatjuk ugyanezt Nagy Sándorról, a ki ép ellenkezőleg túljátszottá szerepét. Bátosi mint Colonna érzelemteljesen alakított, bár folytonosan nagyon is emelt hangon beszélt. Jo volt Tábori (Marco Colonna) és Papír (Trivulzio)

Pénteken, aug. 28-án zóna előadásban „A czigány“ népszínmű ment szép számú közönség előtt. Éz egyike volt a legjobb előadásoknak. Mert a czirnsze- repben Bátosi Endre valósággal remekelt. F. Lányi Irma pedig olyan kedves és igaz. Rózsi volt, a ki meghatott mindenkit szomorú történetével. Ferenczy Józsefnek eleme a népszínmű s igy nem csoda, hogy sok tapsot és újrázást aratott magyaros játékával és szép dalaival. Kedves volt kis szerepében Kornai Margit (Évi) B. Polgár Fáni (Rebeka). Sokszor megnevettette a közönséget Krémer (Kurta) és Tábori (Márton) Kár, hogy ez utóbbi néha túlzott, a mit nem vártunk volna tőle. Jók voltak Nagy Sándor (Peti) és Papír Sándor (Várkonyi).

hírek.

— Kinevezés. Vármegyénk főispánja gr. Teleki Jenőt fizetés nélküli közigazgatási gyakornoknak nevezte ki és szolgálattételre a nagysomkuti főszolgabírói hivatalhoz rendelte be.

— A kurucz bál és hangverseny minél fényesebbé tételére a rendező-bizottság mindent elkövet, s eddigelé Ráthonyi Ákosné szül Maróthy Margit úrnő szavalatra, Fedák Sári kisasszony énekre, Ráthonyi Ákos ur szavalatra, Dr. Schönpflug Richard gordonkára, Dr. Vajay Imre ur énekre. Magos Gábor ur tárogatóra ígérték meg közreműködésüket. A rendező-bizottság Németh Jenőné úrnőt és Buttykay Ákos urat is felkérte a hangversenyen való közreműködésre, azonban a nevezettekkel folytatott tárgyalások eredménye még ismeretlen előttünk, de reméljük, hogy a nevezettek is közreműködnek. — A bál és hangverseny rendezőbizottsága f. hó 26-án tartott értekezletében megállapította a meghívó szövegét is, s a Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző által Rákóczi korabeli stylusban és szellemben szövegezett meghívó köztetszést nyert. — A meghívók igen díszesek és azok a hét folyamán küldetnek szét.

— Katonai kinevezés, Ő felsége a király Majos László honvéd akadémikust, Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő fiát, a III. Frigyes Vilmos porosz király 10. huszárezredéhez hadnagynak nevezte ki.

— Városunk képviselő testülete f. hó 8-án gyűlést tart, a melynek tárgya a jövő évi költségvetés tárgyalása és a végrehajtói állás betöltése lesz.

— A Rákóczi ünnep ünnepi költeménye ügyében Illyés Bálint országgvülési képviselő volt tiszabecsi ev. ref. lelkész értesítette az alispánt, hogy a költemény czime „Rákóczi visszatér“ és azt személyesen fogja a szeptember 20-iki emlékmű leleplezésén elszavalni.

— Népünnepély. A Szent István napjáról a kedvezőtlen idő miatt elhalasztott népünnepet f. hó 23-án tartották meg. Szép számú közönség vett részt a népünnepen, de azért a múlt évi népünnepen többen voltak kint a Lövölde-kertben. Az egyes versenyek sok derültséget keltettek ezúttal is, a Thanhoffer Pál tűzmester által rendezett tűzijáték pedig szépen sikerült. A fiatalság reggelig járta jókedvvel a tánczot. A sorsold st is megtartották.

— Érdekes vendégjáték. V. Szatmári Zsuzsika úrnő, Vargha Ferencz munkácsi gymnasiumi tanár neje, az igazgató iránti szívességből ma fellép a Piros bugyelárisban. V. Szatmári Zsuzsika úrnő, mint halljuk kitűnő hanggal rendelkezik és ritkítja párját mint népszínmű énekesnő. Fellépte iránt nagy az érdeklődés.

— Tárogató zene. Jékey László a Rákóczi ünnepség rendező bizottságának értekezletén indítványozván, hogy az emlékmű leleplezésekor tárogató zene is vétessék fel a műsorba, a műsor ezen pontja adott a legnagyobb gondot, mert e zene művelői oly ritkák, hogy nem is tudott a rendezőség e tekintetben hova fordulni, és lehetőleg oda törekedett a rendezőség, hogy a műsor e pontját is intelligens emberrel töltse be. Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyzőnek sikerült e nehézséget is legyőzni, amennyiben Magos Gábor máramarosszigeti ügyvédjelöltet megnyerte, hogy az ünnepélyen működjék közre. Magos Gabor ur hazafias lelkesedésből állott be a tárogató hangszer művelői közé s e fenséges zenét oly művészi ihlettel kezeli, hogy h illgatósagát valóságos extazisba hozza. Magos Gábor ur e héten a tiszántúli ev. ref. egyházkerület papi értekezletének, Máramarosszigeten tartott ismerkedő estélyen s az értekezleten megjelentek közül Rónaszékre kirándulók előtt játszott nagy hatással s reméljük, hogy az ő művészi játéka a Rákóczi ünnepen is megteszi elbűvölő hatását. Az emlékmű leleplező ünnepen Rákóczi kesergőjét fogja játszani, a hangversenyen pedig kurucz dalokat ad elő.

— Zarándoklás Rákóczi sírjához Konstantinápolyban ! II. Rákóczi Ferencz és szabadságharcza emlékezetének ünneplésétől zeng az ország Kárpátoktól az Adriáig, Dicsőítjük a magyar szabadság legeszményibb vezérlő fejedelmének a világtörténelemben páratlan nemes jellemét ; kiállítást rendeztünk a daliás kurucz korszak ereklyéiből ; szobrot emelünk nemzeti eszményképünknek ; törvényczikkbe óhajtjuk megörökíteni hazánk és nemzetünk megmentése körül szerzett elévülhetetlen érdemeit. De erezzük, hogy mindezzel nem róttuk le a hála és kegyelet adójat Rákóczi emléke iránt. A nemzeti ünneplés teljességéből hiányzik valami : a legmagasztosabb kegyelet-nyilvánítás, — és sóhajtásunk elszáll messze keletre, hol a dicső szabadsághős és vértanú-társai idegen földben porladoznak. „Megújúlnak a nemes magyar nemzet régi sebei“ és felújúl a nemzet régi hő kívánsága, hogy a szentelt hamvak haza hozassanak és nemzeti Pantheonban őriztessenek. De mig ez beteljesedik : Rákóczi konstantinápolyi sírja légyen a magyar nemzet búcsújáró helye. A szabadságharcz emlékünnepe mindenfelől kegyeletes vágyakozázt kelt a honfiszivekben elzarándokolni a szentelt hamvakhoz, hogy ott ihletet és új erőt merítsünk nemzeti eszméinkért folytatott küzdelmeinkre, s hogy sírja fölött imát rebegjünk a legdicsőbb szabadsághős nemes lelke dicső eszméinek teljesedéséért. Ezen országszerte érzett óhaj megvalósítása végett f. é. október elején nemzeti zarándoklatot rendezünk Konstantinápolyba, hol a lazaristák galatai templomában, a magasztos lelkű Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferencz és fia József, valamint gróf Bercsényi Miklósné, gróf Csáky Krisztina stb. aluszszák örök álmukat. Fel akarjuk keresni a közeli Kis-Ázsiában Thököly Imrének a „kurucz király“-nak és Guyon Richárdnak az 1848/49-iki szabadságharcz hős tábornokának sírját s elzarándokolni kívánunk Rodostóba, Rákóczi és bujdosó társai utolsó kálváriájához, a nagy Bercsényi és a hű Eszterházy Antal, Sibrik Miklós stb. sírjaihoz. Megnézzük Konstantinápolynak a keleti tündérmesékre emlékeztető csodás műemlékeit s köszönetét mondunk a török szultánnak és Törökcrszágn a