Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-19 / 16. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

tózzék, a mig a takarója ér! Már pedig mi, félő már most is tovább nyújtóztunk s a városi pótadó már is olyan nagy, hogy azt alig tudjuk elviselni, s ha megszűnnék a város valami elképzelhetetlenség folytán megyei székhely lenni, már is annyi adóságunk van, hogy bátran gondnoki kezelés alá kerülhetne a város. De az a legnagyobb baj, hogy mindennek daczára, még tovább nyújtózkodunk. Itt van a villany világítás kérdése, a mely újabb kiadással fenyeget. Mondom fenyeget, mert bármennyire hangoztatják azt,hogy kifogja magát fizetni, ha jól tudom e lap hasábjain is olvastam ilyesmit, én nem hiszem el, s a következmények igazolni fogják azt, hogy ezzel egy újabb terhet veszünk a nyakunkba.

És ime ez a nagy és költséges terv még megvalósítva sincs, már is előállanak a szálló építésének kérdésével.

A szükségesség kérdése mellett, a mit én is elismerek, azt hangoztatják, hogy kifogja magát fizetni, a város csak közvetítő lesz, mert önmagát fogja törleszteni a szálloda s igy idővel egy uj jövedelmi, forrásra tehetünk szert. Ám lássuk ezeket a vérmes reményeket!

A városnak bele fog kerülni az uj szálloda 300 ezer koronába s igy ha a bérlő, a ki állítólag már jelentkezett is, 15 ezer korona bért fizet, a szálloda jövedelme törleszteni fogja a város által felveendő kölcsönt. A gyakorlatban másként fog ez kiütni. Mert akad vállalkozási szellem, a mely eleinte megadja avagy megígéri a 15 ezer korona bért, s a mikor egyik bérlő a másik után tönkre megy, a vérmes reménykedésnek az lesz a vége, hogy oda fog kelleni adni kevesebb bérért a szállodát annak, a ki még mer vállalkozni reá. Ekkor miből fizetjük a kölcsön törlesztését és kamatait ?

Példa reá Zilah városa, a hol a nagy szálloda alig hozza meg 1 és fél százalékát az építési tőkének. A szatmári Pannóniát is arra bazirozva építették, hogy akadt bérlő, a ki megígérte a tőke megfelelő kamatát bérösszeg fejében. De hogy bevállik-e ez a számítás a városnak és a bérlőnek egyaránt, majd az idő fogja csak megmutatni. De ha a számítás nem válik is be, a gazdag Szatmár tehet ilyen in- produktiv beruházást, de nem a vagyontalan Nagykároly városa.

Azt tanácsolom azért, hogy vegyünk már egyszer lélegzetet a rohamos haladás terén, várjuk be a villany világítás behozatalát és jövedelmezőségének eredményét és ha ez beütött, csak akkor építsük meg a másodrendű szükségletet képező szállodát.

Óva intem azért a városatyákat, hogy ebbe a kérdésbe könyelmüen belovagoltatni ne engedjék magukat.

De a legérdekesebb az egész dologban az, hogy jó formán nincs is hely, a hol felépítenénk azt a modern szállodát. Igaz, hogy a kérdés a kezdet kezdetén van, de már is olyan sok és eltérő a nézet e tekintetben, a mi szintén a kérdés nehézsége mellett bizonyít.

így a Nagykároly és Vidéke czikkirója a következő telkeket veszi kombináczióba „A

— Adok öt koronát, — mondotta azután ironikusan, de lehetőleg arra is gondolj, hogy megadd valaha.

Feith olyan arczot vágott, amelyről csak úgy dőlt a gyönyör. És boldogan mormogta :

— Öt korona! Öt korona egy darabban.

IV.

Imrő, egy jobbnevü fiatal szinész rácsapott Maliónak a vállára :

— Ugyan mit csavarognak itt ? Jöjjenek, egy külön szobában Féith kollégájuk pezsgőztett néhány kis szinészleányt.

Mailó belemeredt ?

— Pezsgőziet ? Feith ?

Amaz csodálkozva felelte :

— Igen, Feith. Hisz teheti! Gazdag fiú.

És bementek a különszobába. És Feith Zoltán akkor rakta a pezsgők árát a fizető pinczér elé. Valami hét nyolcz üvegét. A visszakapott ezüstpénzt gran- dezzával lökte a pinczér elé.

Málló eltorzultan mosolygott:

— Nem féltem az öt koronát. Jó helye van. A főbohémtól megkapom. Nem félek.

F. N.

Szokolowszky és Grosz-féle telket. 2. a nagy zsidó házat, 3. a Kalafoni-féle házat (a mostani Központi szállodát.) 4. A Wéber-féle házat és a mellette levő Nonn Gyula házat és 5. a jelenlegi Magyar király szállodát.

Én ezzel a kérdéssel, a ki elvileg ellenzője vagyok a városi szálloda létesítésének, csak annyiban foglalkozom, hogy rámutassak egy furcsa és állandó irányzatra városunkban. És ez nem más, minthogy mi is követni látszunk elődeinknek azt a félszeg rendszertelenségét, hogy nem akarunk a városnak központot teremteni, építünk középületeket derüre-borura, a hová eszünkbe jut s igy egy városi központ, a társadalmi, forgalmi élet központja soha sem fog kifejlődni, a város külseje meg marad egy szétszórt mezőváros külsejének.

így a piacz távol van attól, hogy központnak lehetne nevezni. Nem nevezhető ennek a várkerttel szemben levő boltsor sem. Mert mi adja ennek most a forgalmas hely jellegét ? Csak az, hogy ez az utcza nyujtványa a piacz- térn ek. De hátha kiviszik a piacztérről a vásárt a város végére, akkor mi lesz ezzel az úgynevezett bazár sorral ? Tovább vándorol az üzlet, de hova ? Mind ez oly kérdés amelyet egy szálloda építésénél figyelembe kell venni, mert az bizonyos, hogy lassanként a kormány minden város közepéből kifogja telepíteni a piaczot. És ha ez bekövetkezik, mi marad meg a város központjának ?

Azt hiszem egyedül csak az az utcza, és a környéke, melyben van a város jóllétének feltétele a vármegyei székház.

Tehát egyszer már szakítanunk kell a rendszertelenséggel és a vármegyei székház utczá- ját, a Kölcsey utczát kell központtá tennünk, ezen munkálkodnunk. Ha tehát belemennenk, szerintem elég könnyelműen a városi szálloda építésébe, azt csakis a Kölcsey utczábá szabad felépítenünk.

Itt a legalkalmasabb hely a mostani Magyar Király szálloda helye mert ezzel a legveszélyesebb konkurenstől szabadulunk meg. De ennek a tervnek meg az az akadálya, hogy nagy áron adnák el a tulajdonosok a városnak s fizettetnék meg mostani jövedelmük tőkéjét és a konkurrenczia megszűntét.

És a mi erre, a szerintem legalkalmasabb telekre áll, az áll azokra a kombináczióba vett telkek legtöbbjéire is, a melyeken ha felépülne a szálló ezenkívül nem a központon volna s a város elszórtságát, rendszertelenségét ismét emelné.

Minthogy pedig arra nincs pénzünk, hogy drágán megvett telekre építsen a város szállodát, ismétlem : vegyük le ezt a kérdést a napirendről.________________________

A .Széchenyi Társulat” közgyűlése.

(1903. április 16.)

A Szatmárvármegyei Széchenyi Társulatnak Szat- máron a városház nagytermében tartott közgyűlésén nem nagyszámú, de igen előkelő közönség vett részt, köztük Nagy László alispán társulati elnökön kívül Nagy Béla társulati igazgató, Szabó Norbert nagyprépost,Kölcsey Antal, Pemp Antal és Hehelein Károly kanonokok, Böszörményi Sándor, Papp Géza polgár- mester, Majos Károly társulati aligazgató, Pap Kálmán (ináncsi), dr. Fechtel János, Kerekes Mihály plébános, Kótay Lajos, Nagy Károly és Bodnár társulati jegyzők és mások.

Elnök a megjelenteket üdvözlő rövid megnyitó beszé dében jelezte, hogy azon a közgyűlésen, amelyen néhai dr. Schlauch Lőrincz, a társulat diszelnöke felett arra hivatott egyén mond emlékbeszédet, egész röviden utalhat arra, hogy Schlauch Lőrincz vallás, párt és felekezet nélkül tiszteletet vívott ki maga iránt, a társulatnak pedig dísze és fénye volt.

Első tárgyul tudomásul vette a közgyűlés Nagy Béla igazgatónak a társulat múlt évi eredményes működéséről nagy gonddal szerkesztett s Bodnár társulati jegyző által felolvasott kimerítő jelentését.

Ézután dr. Fechtel János kir. kath. főgymna- siumi tanár s kiváló szónok tartotta meg költői nyelvezetű s dr. Schlauchnak papi, szónoki, Írói, hazafiui és társadalmi érdeméit méltató remek emlékbeszédét, melyért nemcsak zajos óváczióba részesült, de amelyet az elnök indítványára jegyzőkönyvbe vettek; kinyomtatva a tagoknak is megküldenek.

A társulat 1902. évi zárszámadását s 1903. évi költségvetését, amint azt az igazgató tanács előterjesztette, — elfogadta a közgyűlés.

Majd az üresedésben lévő két alelnöki állásra Nagy Béla igazgató indítványára Kende Zsigmond megyei nagybirtokost és Papp Géza polgármestert egyhangúlag megválasztották.

A közgyűlés elfogadta államsegély adása iránt a közoktatásügyi miniszterhez intézendő s Nagy jegyző által szerkesztett folyamodást.

Hasonló czélból, hogy t. i. a jótékonyczélu államsorsjáték jövedelméből részeltessék a társulatot,

a pénzügyminiszterhez is adnak be folyamodást. Miután még Nagy Béla indítványára Szatmár városnak a gyűlési teremnek átengedéséért köszönetét szavaztak, — elnök az ülést berekesztette.

HÍREK.

— Személyi hír. Gr. Hugonnai Béla főispán f. hó 16-án Budapestre utazott.

—- A tavaszi vármegyei rendes közgyűlés az idén május 7-én lesz. Az állandó választmány május 5-én d. u. 3 órakor tart ülést. Május 6-áu d. e. 10 órakor lesz a vármegyeházán a számonkérőszék.

— Főigazgatói látogatás Géressi Kálmán tankerületi főigazgató f. hó 20-án városunkba érkezik s 25-ig a helybeli főgyimnasiumban a szokásos hivatalos iskolai látogatást teljesiti. Itt tartózkodása alatt a kegyesrendiek társházának lesz a vendége.

— Előléptetés. Elbel Béla kir. járásbirósági jegyzőt az igazságügyi miniszter magasabb fizetési fokozatba léptette elő. Gratulálunk a megérdemelt előléptetéshez.

— Primiczia Szabó Lajos felszentelt áldozár — Szabó Lajos polgártársunk fia — folyó hó 19-én, ma délelőtt 9 órakor fogja bemutatni, első szentmiséjét a helybeli róni. kath. templomban. — A manuductori tisztet Palczer Ernő kegyesrendi jkor- mánysegéd, házfőnök tölti be.

— A Nagykárolyi Kölcsey Egyesület igazgató választmánya f. hó 19-én vagyis ma d. e. 11 és fél órakor ülést tart a vármegyei székház emeleti kistermében.

— Névnap. Az idén Gyula napja husvét első napjára esett s igy nem csoda, ha a Gyulákat minden jóbarát és ismerős felkereste, a kinek csak figyelmét ki nem kerülte a névnap. így névnapja alkalmából Jancsó Gyula kir. aljárásbirót felkeresték a bíróság az ügyvédi kar tagjai, és a jobarátok egész serege. Hason- lólag meggratulálták társadalmunk népszerű tagját Nonn Gyulát és Jakab Gyula főgymn. tanárt is. Obholczer Gyula számtanácsost pediga pénzügyigazgatóság számvevősége testületileg kereste fel s a tisztelgők szónoka Nagy Antal számvizsgáló volt.

— Meghívó. Felkérem a tennis-játékban résztvenni akaró hölgyeket és urakat, hogy ápril 19-én ma vasárnap d. u. 4 órakor a régi kaszinóban tartandó gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Tárgyak : a múlt évi számadások megvizsgálása, a jelen évi költségvetés megállapítása, tisztviselők választása, résztvételidij meny- nyiségének meghatározása, játékrendszabályok alkotása, mulatság rendezése, valamint egyéb teendők megbeszélése. Tekintettel a tárgyak fontosságára, határozat csak akkor fog hozatni, ha a múlt évi résztvevők számából felénél többen jelennek meg; a határozatok meghozatala előtt a játék meg nem kezdődhetik. Nagykároly, 1903. ápril hó 9-én. Nemestóthi Szabó Antal, a nagykárolyi Kölcsey-egyesület közművelődési szakosztályának elnöke.

— Műkedvelői előadás. A helybeli nőegylet javára legközelebb műkedvelői előadást fognak rendezni városunkban. A rendezőség élén Serly Móricz Ilka úrnő egyleti első alelnöknő áll, a ki mindent elkövet arra nézve, hogy műkedvelői gárdánk legjavát össze táborozza. Színre kerül Herczegh Ferencz kitűnő vigjá- téka. A Gyurb ovics leányok. A szerepek legnagyobb része már ki van osztva, úgy hogy a próbákat már a napokban megkezdik. Érdekes előadásnak nézünk elébe.

— Iskolai ünnepélyt tartott a helybeli főgymna- sium ifjúsága f. hó 18-án d. e. 10 órakor az 1848 íki törvények felszentelésének emlékére. A tornacsarnokban folyt le az ünnepély, a melyet nagy számú közönség hallgatott végig s a változatos program minden egyes száma köztetszést aratott. A műsor a következő volt: 1. Hymnus, Erkel Ferencztől. Énekelte a főgymn. énekkar. 2. A magyar ifjúsághoz. Szavalta Kaimovics Lajos Vili. o. t. 3. Magyar népdalegyveleg. Előadta a főgymn. zenekar. 4. Ébresztő, Bajza Józseftől. Szavalta Kósa Lajos VI. o.t. 5. Csínom Palkó, kurucz gunydal. Énekelte a főgymn. énekkar. 6. Faust. Fantaise. Gounod.—J.B. Singelsé. Előadták zongorán Csilléry Ferencz VIII. o. t. és hegedűn Preisz Miklós Vili. o. t. 7. Schuszteritsch Béla Vili. o t. szavalta Ábrányi költeményét A vándor madárt. 8. A bűn, melodrámát Gyulai Jenőtől, előadta Brandsch Gyula Vili. o. t, zongorán kisérte Csilléry Ferencz VIII. o. t. 9 A Szózatot énekelte a főgymn. énekkar. 10. Hám József főgymn. igazgató tartott alkalmi, hatásos beszédet az ünnepély jelentőségéről. 11. Befejezte az ünnepélyt Novacek Emil Castaldo indulója, előadva a főgymn. énekkar által. Az összes közreműködőket egyenként és összesen elismerés illeti az ünnepély sikeréért.

IDE Csánk IstvánJ Mint lapunk zártakor részvéttel értesülünk dr. Csánk István fényi róm. kath. plébános f. hó 17-én este 9 órakor élte 66-ik évében az urban elhunyt. Az intelligens magyar róm. kath. clerus egy jeles tagja hunyt el benne. Mert a megboldogult vallásos pap volt álszenteskedés nélkül, egyházának igaz bajnoka túlzások nélkül, szóval liberális magyar pap, olyan, a ki hivatása mellett a világnak, a társadalomnak is élt, ezzel szemben is le- róvta polgári és emberi kötelességét. Nagy reményeket fűztek hozzá pályája kezdetén a mit bizonyít az is, hogy egyházi fensőbbhatósága Rómában végeztette vele a theológiát, a mi minden esetre a klerikusokra nézve kitüntetés, a mely csak a legkiválóbbakat szokta érni. De hát ő nem vitte tovább a szentszéki ülnök- ségnél, mert hiába, ahhoz a magassághoz is szerencse kell, a mit elérhet valaki a hierárkia lépcsőzetén. De ha a megboldogult csak egyszerű sváb faluban töltötte is el élete javát, ha felkereste őt valaki úri otthonában, azonnal tisztában volt vele, hogy a vendég-