Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

SZATMARMEGYEI közlöny

úrasszonyait és urait szállították a versenytérre, hol az elegáns sokaság fél három órára összeolvadt abba a díszes, változó kaleidoszkópba, a mely a szatmári nyilvános ünnepek képe szokott lenni. Pél három után valamivel megkezdődött a verseny, melyet a mezei gazdák versenye nyitott meg. Távolság 1600 méter. Az első dijat, 100 koronát nyerte Korcsmáros Imre, a másodikat, 60 koronát Laky Lajos, a harmadikat, 25 koronát Barazsu Péter (Udvariból), a negyediket, 15 koronát Juhász Perenez szatmári gazda. Sikverseny. Dij 800 korona. Távolság 1600 méter. Tizenegy nevezés közül két ló futott. Első lett Reök István huszár főhadnagy Diving-Bell-je, második Nagy Ákos huszárkapitány Páratlan-ja. Hölgyek dija. Vadászverseny. Távolság 4000 méter. 300 korona értékű tiszteletdij az elsőnek, 100 korona értékben a másodiknak, 50 korona érték a harmadiknak. Könnyen három hoszszal első lett Isaák Elemér Vártlány-a, (lovagolta Szemere Kálmán), második Domahidy István Klárája (lovagolta Horváth főhadnagy), harmadik Galgóczy István Kedvese (lovagolta a tulajdonos.) Akadályverseny. Dij 1100 korona. Ebből 500 koronát a Magyar Lóversenyegylet, 600 koronát az Urlovasok Szövetkezete adott. 1000 korona dij az elsőnek, lOo korona a másodiknak. Távolság 3600 méter. E versenyre ismét 11 nevezés ,volt beadva; de csak két ló futott. Első lett Nagy Ákos Lobnaticá-ja (lovagolta Ráüss főhadnagy), második Schvent József őrnagy Springinsfeldje (lovagolta Forberger honvéd főhadnagy.) E futamnál nagy ijedséget okozott a közönség soraiban Forberger főhadnagy lebukása, kit lova kétszer vetett ki a nyeregből. Úgy az első, mint a második leesés azonban oly szerencsés volt, hogy még csak könnyebb zuzódást sem szenvedett. A bravourös főhadnagy ezután még két versenyben lovagolt. Tenyészver- seny. (Sikverseny.) Dij 1000 korona. Adta a föld- mivelésügyi miniszter. Ebből 700 korona az elsőnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Távolság 2000 méter. Első lett Isaák Elemér Vártlánya (lovagolta Szemere Kálmán), második Domahidy István Klárá-ja, (lovagolta Horváth főhadnagy, harmadik dr. Jármy- István Babám-ja (lovagolta Ujfalussy Lajos). E verseny ellen óvást jelenttettek be, melynek azonban a versenybíróság helyet nem adott. Tiszti verseny. Tiszteletdij 100 korona. 80 korona az elsőnek, 20 korona a másodiknak. Távolság 2000 méter. Első lett Schvent József őrnagy Gidra-ja (lovagolta Rausz főhadnagy,) Második Nagy Lajos százados Szürké-je (lovagolta Tóth főhadnagy), harmadiknak Hödl százados Sárgája. A versenytéren totalizateur is működött. A futamok közti időt a honvédzenekar pompás játéka töltötte ki. Hat óra felé megindult a nagy emberáradat a város felé, melyet a robogó fogatok által felkevert országút pora valóságos szürke felhővel takart be.

— A „Nagykárolyi Kör“ 1903. évi szeptember

26-án tartotta' meg alakuló gyűlését. A szokatlan nagy számban megjelent tagokat Makoldy Sándor szünidei bizottsági elnök üdvözölte. Majd a szokott formaságokon átesve, beszámol a szünidei bizottság működéséről, a mely ugyanis a nyáron egy anyagilag is sikerült tánczmulatságot rendezett és felállított egy uj tennis pályát tagjai számára. Ezek után áttértek az uj tisztikar választására. Miután ifj. Debreczeni István elnökjelölt sokoldalú elfoglaltságát hozván fel okul, visszalépett, a kör bizalma Makoldy Sándorban összpontosult, a ki az elnöki tisztet el is fogadta, kérve a a tagok támogatását a nehéz feladat teljesítésében. — Alelnöknek a kör egyhangúlag Csilléry Ándrás III. éves orvosnövendéket választotta meg. Főjegyző lett Friedl István III. éves joghallgató, könyvtáros: Tóth Ferencz II. éves joghallgató, ellenőr: Recsky István III. éves joghallgató. Pálffy Jenő indítványára, tekintettel a jegyzői teendőkre, másodjegyzőt választanak Schuszteritsch Béla I. éves joghallgató személyében. Bizottsági rendes tagok: ifj. Debreczeni István, Bodnár Lajos, Papp György, Klein Ignácz, póttagok: Kovács József és Taub Mihály. —Ezután az elnök örömét fejezte ki a tisztikar megalakulása felett, mire a gyűlés véget ért.

— A szatmármegyei függetlenségi párt végrehajtó bizottsága a jövő hó 7-én ülést tart, melyre vonatkozólag Luby Géza elnök a következő felhívást bocsátotta ki: Tisztelt párttag ur ! Itt a válság, a megszorult kormány a zsák utczából másképen szabadulni nem bir, mint egy újabb törvénytelen eljárás utján. Rövid nap alatt feloszlatják a házat, kitűzik a választásokat. Mellettünk van a felébrendt nemzeti öntudat, a nép józan politikai ösztöne — ha most elbukik vége a nemzeti követelményeknek örökre. Fel kell rázni a népet közönyéből ! Fel kell világosítani mindenkit a helyzetről, meg kell kezdeni a mozgalmat az egész vonalon. A kormánypárti választókerületek sorra ismerték el a mi álláspontunk helyességét, meg kell tehát adni a lehetőséget minden kerületnek, hogy oda szavazzon, ahová tetszik, — jelöltet kell állítanunk mindenütt. A jelölt kereséssel nem lehet tölteni az időt, ha a választás már ki van irva, — előre kell abban megállapodni. Tudni kell a párt központjának a kerületek állását, a győzelmi eshetőségeket. Szóval itt a szervezkedés utolsó pillanata — ha győzni akarunk ! Mióta pártunk 1901-ben győzött Nagyváradon, Belé- nyesen : nincs lehetetlenség! Fel tehát a munkára! Október 7-én délelőtt 9 órára összehívom a függetlenségi párt nagy végrehajó bizottságát Szatmárra a Károlyi-ház fogadó nagytermébe. S midőn erre czimet meghívom, kérem, legyen szives félretenni minden dolgát és okvetlen jelenjen meg. Választásunk sikere függ ettől !! Hazafias üdvözlettel. Kelt Budapest, 1903. szeptember 25. L u b y Géza, országgyűlési képviselő, a megyei függetlenségi párt elnöke.

— Meghívó. Az 1884. évi XVII. t. ez. 141. §-a értelmében Nagykároly városban alkalmazásban álló összes képesítéshez kötött iparos-segédeket a f. 1903. év okt. hó 4-ik napjának délutáni 2 órájára a városháza tanácstermében tartandó békéltető-bizottsági segédtag választó közgyűlésre meghívom, egyszersmind értesítem, hogy a választásra jogosult segédek névjegyzéke folyó évi szeptember hó 20-tól 28-ig terjedő 8 napon az ipartestület hivatalos helyiségében volt közszemlére kitéve. A gyűlés tárgya: Békéltető-bizottsági 24 rendes és 12 pótsegédtag megválasztása. Kelt Nagykárolyban, 1903. szept. hó 16-án. Néma Gusztáv, iparhatósági biztos, b. bizottsági elnök. Járay József, ipart. (b. bizottsági) jegyző.

— Zene estély. A központi kávéházban a Fátyol Józsi zenekara által tartani szokott zene-estély október hó 1-én ismét kezdetét vette s minden héten vasárnap, kedd, csütörtök és szombat este 8 órakor lesz.

— Hirdetmény. A szüretelési idő közeledtével figyelmeztetnek a szőlőtulajdonosok és borkereskedők, hogy a bortörvény (1893. évi XXIII. t.-cz.) és az ennek végrehajtása tárgyában a kereskedelemügyi miniszter ur által — a belügyi és pénzügyi miniszter urakkal, valamint a földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg — kiadott 53,850—97. számú rendelet értelmében a mustba, vagy a borba, úgyszintén a már kész, kierjedt törkölyborba vizet keverni bármily csekély mennyiségben és minden körülmény közt feltétlenül tilos, továbbá, hogy tilos a természetes bornak törkölyborral vagy gyümölcsborral való összekeverése (összeházasítása is), a viz használata csak a törkölybor készítésénél van megengedve, de ott is csak az idézett végrehajtási rendeletben körülirt megszorítással. Egyszersmind figyelmeztetnek az érdekeltek arra is, hogy a ki a fentemlitett módon készített vagy kezelt bort forgalomba hozza vagy eladja, az az 1893. évi XXIII. t.-cz. értelmében 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik, a ki pedig a bort maga vizezi, vagy más tiltott anyagokkal kezeli, vagy a természetes bort törkölyborral vagy gyümölcsborral összekeveri, az — mint mesterséges bor készítője — 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel s ezen felül még két hónapig terjedhető elzárással büntettetik s ezenkívül az illetőktől a tiltott módon készített vagy kezelt borok még el is koboztatnak. Nagykároly, 1903. szeptember hó 25. Debreczeni István, polgármester.

— Állami segély. A belügyminisztérium Krémer Sándor színigazgatónak, a ki tudvalevőleg városunkban tűzkárt szenvedett 500 korona állami segélyt utalványozott.-- Halálos baleset. Gilvácson szeptember 28-án Kardos László vasúti munkást a kocsik összekapcsolása közben, midőn a mozdony a kocsikat a kapcsolandó kocsikhoz tolta, a két ütköző összezúzta, úgy hogy azonnal szörnyet halt.

— A Szatmármegyei Gazd. Egyesület kertészeti kiállításának bíráló bizottsága Szeőke Barna elnöklete alatt a napokban hirdette ki a bírálat eredményét. — Az elnök a kiállításnak megnyugtató szép erkölcsi sikerének méltatásában fölemlítette Molnár István kormánybiztosnak ama nyilatkozatát, miszerint ily szép gyümölcskertészeti kiállításban még nem volt alkalma gyönyörködni az országban ; mert itt feltalálta Belgiumnak, Francziaországnak, Amerikának legszebb gyümölcsfajait. Előrebocsátja, hogy a bizottság legjobb meggyőződése és szakértelme szerint ítélt s ha ennek daczára is maradt fenn valamely ki nem elégített kivánalom, erre csak azt mondhatja a latin példaszóval : errare humanum est. A bizottság határozatának eredményéből a következő főbb kitüntetéseket közöljük : A) A gyümölcskertészet körében: a) Állami arany éremmel: a Nagybányai Gazd. Egylet. Kende Zsig mond. b) Egyleti arany éremmel: Br. Vécsey László, Molcsányi Gábor. Lükő Sándor, c) Állami ezüstéremmel : Domahidy Viktor, d) Egyleti ezüst éremmel : Stoll Béla, Nagybánya, Jákó Sándor Szatmár, Berhardt Adolf Nagybánya, Miskolczi Sándor Nagybánya, Gerber Ödön Szinyérvaralja, Szász József Nagybánya, Gorove János, R.-Piskolt. e) bronzérmet kapott 25. f) egyesületi elismerő oklevelet 37. e) bronzérmet kaptak: Uray Károly Szatmár, Bónis István, Gerderits István, Almer Károly, Bálint István, Svaiczer Gábor, Kor- ponay Kornél, Szász Lajos Sváiczer Ilka, Robelly Lajos, Gábor Sándor, Fábián Károly, Bornemissza István, Luby Zsigmond, ifj. Homonnay Pál, Porkoláb Aráján, a szatmári róm. kath. püspökség, Nagy Dániel, Sátor Dávid, Domahidy Sándor, Széli György, Beregszászi Sándor, Thurmann Olivérné. — B) A szőlészeti kiállításon: a) egyleti arany éremmel: Dr. Miskolczy Sándor, b) egyleti ezüst éremmel: Krics- falussy János, Balázsi József c) áll. bronzéremmel: Bernhart Adolf, d) egyleti bronzéremmel: Kovásznay Zsigmondné, Daróczy Ilonka, Dr. Lehóczkv János. A róm. kath. püspökség, Stoll Béla. — C) A borászat körében : a) ezüst éremmel: Balázsi József, b) bronzéremmel: Stoll Béla, c) egyleti ezüst éremmel: Dr. Fekete Sámuel, Dr. Miskolczy Sándor, d) egyleti bronzéremmel: Dr. Serly Gusztáv, Luby Zsigmond, Szentiványi Gyula. D) A gyümölcskivonat, befőtt és aszalás terén : a) arany éremmel: Lakos Imréné. b) ezüst éremmel: Gerber Emma. c) bronzéremmel Kor- ponay Kornél, Robelly Lajos, Lővinger József. Elismerő oklevelet kapott 10. E) Lankakertészet körében :

a) bronzérmet: Asztalos József, Gorove János, b) elismerő oklevelet nyert: 7. F) A virágkertészetben : a) ezüst éremmel : Bertha Károly és Fábián Béla, b) egyleti ezüst éremmel: A szatmári püspökség, Schau- reck Jaroszláv, Unger Ullmann Sándofné, Uray Károly, c) elismerő oklevéllel: Lorenz Pál. G) A méhészet körében : elismerő oklevéllel: Szabó Balázs, Brázai János, Juhász Pál. H) A kiállítás ipari körében : a) arany éremmel: P'ábián Béla, Rényi Árpád, Szabó Kálmán,

b) ezüst éremmel: A nagybányai nőegylet, Denszens Alajos, A budapesti mezőgazdák szövetkezete. A többiek bronzérmet és díszoklevelet kaptak. A jury- bizottság Szeőke Barna elnöknek a kiállítás rendezése és vezetése körül tanusitott lelkes buzgalmáért díszoklevelet ítélt.

— Rákóczit várták. Jellemző világot vet a nép fantáziájára az az érdeklődés, a melylyel az ugo- csaiak — mint az Ugocsa laptársunk Írja — a Rákóczi ünnepségnek néztek elébe. Az a hit vert gyökeret a nép szivében, hogy négyfogatu aranyos hintón maga Rákóczi Ferencz fog érkezni Szatmár- ból Újlakra, ahol majd Kossuth Lajos üdvözli őt szép magyar nyelven. A szebbnél szebb diszmagyaros urak nem egyikében csakugyan Rákóczit sejtette a nép, azért harsogtatta olyan örömrivalgással, hogy éljen Rákóczi Ferencz! . . . Hogy Kossuth Lajos jelen volna, csak azért nem voltak sokan hajlandók elhinni, mert 19-én volt a születés napja, hát olyan hamar csak mégsem érkezhetett Újlakra. Noha igen sokan lehettek abban a hitben, hogy a szónokok egyik-másikában Kossuth Lajos rejtőzik.

— Jacobovics Józsefnek mint elismert régi és jó- nevü uridivatáru ezégnek lapunk első oldalán közölt hirdetését ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. E ezég vevőinek azt az előnyt nyújtja, hogy a nálla vásárolt kalapokat, ingeket, gallért és kézelőt elfogadja gyári tisztítás végett; igy a nálla vásárolt nyári kalapokat e hó 15-ig kéri e czélból hozzájuttatni.

— A nemzeti harcz. Folyik a nemzeti harcz, régente is, most is; közszabadságokért, nemzeti jogokért, nyelvünkért, önállóságunkért . . . folyik a harcz az osztrák szoldateszka ellen . . . Harminczhét év óta szakadatlanul, most pedig kettőzött erővel, sokszoros lelkesedéssel, százszoros hűséggel harczol a harezolók élén az Egyetértés (főszerkesztő Fenyő Sándor, főmunkatárs Eötvös Károly) Több évtized megmutatta, hogy az Egyetértés mindig első volt a hareztéren. Politikai vezető czikkeit a függetlenségi párt legjelesebb tollú képviselői Írják, élükén Kossuth Ferenczczel és a lap irodalmi része is, mondhatnók páratlan. Az Egyetértés olyan kedvezéseket is nyújt előfizetőinek, a minőt egyetlen más lap sem adhat. Elsőnek ezek közül azt említjük meg, a mely egyszersmind az olvasó karácsonyi ajándékának van számítva, a Rákóczi-Albumot, Pompás album lesz ez a kiválóan becses díszmunka. (Bolti ára 3 korona lesz.) Az Egyetértés előfizetési árai: Egy hónapra 1 frt 80 kr. Negyedévre 5 frt. Állami tisztviselők, magánhivatalnokok, papok, ielkészek, tanárok, tanítók a lapot kedvezményes árban (évi 14 frért, egy hónapra 1 frt 20 krért) rendelhetik meg, az Egyetértés kiadóhivatalánál, Budapest, Vármegye u. 11.

— Hirdetmény a népfelkelő jelentkezésekről. Az 1893. évi XXXVII. t. ez. alapján mindazon katonailag kiképzett népfelkelésre kötelezettek, kik a közös hadseregben, a hadtengerészetben, a honvédségben, ezek póttartalékában vagy a csendőrségnél szolgáltak, továbbá oly katonailag ki nem képzettek, kik népfelkelési (rózsaszinü) ajánlati lappal el vannak látva f. évi október hó 27 és 28-án délelőtt 9 órakor Nagykárolyban a város házánál személyesen megjelenni vagy írásban jelentkezni tartoznak, még pedig a nagykárolyi illetékesek október 27-én a Nagykárolyban tartózkodó azonban idegen illetőségű népfelkelők október 28-án. Az Írásbeli jelentkezéshez (a városházán) ingyen jelentkező-lap kapható, melynek kitöltésére s egyéb kezelésére nézve a községi elöljáróság és a jelentkező-lapra nyomtatott figyelmeztetés nyújt felvilágosítást. A személyes jelentkezéshez az utolsó katonai okmány (végelbocsátó levél, kilépési bizonyítvány, ajánlati lap) elhozandó. A Nagykárolyban tartózkodó de (Ausztriában) a birodalmi tanácsban képviselt tartományokban és királyságokban honos népfelkelők hasonló minőségben és módozatok között tartoznak jelentkezni, mint a magyar honosok. A jelentkezés igazolatlan elmulasztása 4—10 egész 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, esetleg megfelő elzárással büntettetik, Nagykárolyban, 1903. szeptember hó 18. Debreczeni István, polgármester.

— Házvezetőnőnek, társalkodónőnek, esetleg gazdasszonynak ajánlkozik egy intelligens özvegy úri nő, ki a gyermekek hű gondozását és nevelését is elvállalja. — Czime a kiadó hivatalban.

(E rovat alatt közlőttekért a szerkesztőség nem felelős.)

Végszó a Fodor-ügyben.

Nem reméltem ugyau, hogy a Fodor Árpád nyir- megyesi körjegyző tomboló haragjának lapidaris styl- gyakorlatával találkozni fogok, de ha már szellemi talentumának gigászi erejét fékezni nem bírta, reá kell mutatnom az üres zűrzavaros szó-áradat egyik fényes oldalára, mely komoly érvek hijjával, csupa izetlen, hamis gyanúsításokban, hitvány tagadásokban és bizonyára senki által nem firtatandó hetyke fogadkozásokban zárul ,és határozódik. — Hát csak „nega fráter! nega!“ Ám a „Bodóné“-féle metho- dússal szemben ismét állítom, hogy a hivatolt alis- páni rendelet kezeim közt van; hogy továbbá Fodor ur ez ügyben, melynek teljes beszüntetése czéljából még a saját fogatomat is igénybe vette, — lekötött szavát írott Ígéretét simplex perfidiával megszegte volt. És ezen inkorrekt eljárását nem lehet most fedezni azzal, hogy a szóba sem jövő hatóságok háta mögé búvik, takaródzván még az egyházi hatósággal is, mely mint testület nem hogy „érdemlegesen“ foglalkozott volna e tisztán személyes hajszával, sőt az egész ügyről annyit tud, amennyit tudhat p. o. a Márs-lakó a Fodor ur tisztelt individiumáról. Megható egyóbaránt az a krokodil-könyekben úszó sajnálkozás, melylyel Fodor ur nézi az én „kínos vergődésemet a rehabilitáczió után“; holott egyebet sem tettem, mint a nyilvánosság elé vonszolt ügy hátterét megvilágítottam, mivel ezt megtenni annak idején épen a Fodor ur Ígéreteiben bízva mulasztottam el. Ebben tehát sem mártyrságot, sem egyéb vádat senki nem találhat, csak az ki alacsony vádaskodásokban keresi a dicsőséget. — Máskülönben ez a csapnivaló magyartalansággal ékes