Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

m

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

mészet légi kórusának éneke, tátogó kis madárszájak hangversenye.

Halkan, rejtelmesen zizeg a nádas, talán meséket súg a locsogó tónak, a mely néha meg meg borzong a nádas különös meséire.

Hát nem ezer nyelv, ezer hang súg ka- czag felénk mindenünnen ? A természet tartja most óriási szónoklatát az örökké való, soha el nem múló életről. Az életről, amelynek erői néha megfogyatkozhatnak, de teljesen soha meg nem semmisülhetnek.

Jöhet enyészet és pusztulás a földre, de a végleges megsemmisülés csak a végítélet napján következhetik be. Addig az enyészet romjain mindig uj élet támad, mely frissen és mohón tör fölfelé, mint omladékon a repkény.

Piros pünkösd hajnalán káprázatos fényben sugárzik az égiv. És mintha az evangélisták könyve nyílna szét előttünk, e pünkösd hajnali égről leolvassuk az írás minden ígéretét, azt, ami már elkövetkezett s a mi még jönni fog.

A Szent Lélek világossága száll meg bennünket. És látjuk, hogy mint hull elénk a maghullajtó kalászból a megáldott kenyér és mint lesz ennek miatta öt rozskenyérből ötszáz; látjuk, miként sokasitja meg az Ur a tavak vizét, hogy hálónkba sok hal akadjon és látjuk, hogy a kánai vizes vedrek szinarany borral telnek.

Látunk mindent. A sok nagy csodatételt, amelyet a hitvallók, az egyszerű pásztorok és halászok hirdettek, s a mely csodatételek ma is pillanatról-pillanatra ismétlődnek.

Hiszen csodatétel már maga a lét. Ez a titokzatos, önmagából eredő és önmagába visz- szahulló lét, amelynek útjait mintha valamely földöntúli hatalom irányítaná. Csodatétel a természet erőinek életbe szökése, a fü növése, az ember szívverése, a madarak szárnyalása, csodatétel az egész mindenség rendszere, a lábunk alatt lélegző föld s a fölénk boruló csillagos ég.

Csoda, csoda ! És ez a számnélküli, rengeteg csoda itt rajzik fel körülöttünk. Érezzük áldását s mert uj csodát jelent minden pillanat, az isteni csodatételek mindennapiakká válnak szemünkben.

De ma eltölti látásunkat a Szent Lélek világossága. Piros pünkösd napján a természet gazdag könyve szétnyillik előttünk, hogy megihletődve olvassuk belőle a csodatételeket. És megértjük mindannyit. Mert ma megvilágosodik elménk, ott lebeg felettünk a tüzes nyelvek sugárive.

Piros pünkösd hajnalán hálatelt áradozó szívvel tekintünk az égre és hivő áhítattal mondunk köszönetét mindazért a csodáért, amelylyel bennünket az isteni rendelés megáldott és csengő lélekkel kérjük vissza mindazokat, amelyeket netalán megvont tőlünk.

pelyhe^ könyebben sodor majd el a szél az emlékezetéből. És jól van ez igy nagyon. Halálosan jól van.

A postára menet találkozott Kollmann Pepivel.

A kis hadnagy, a kit ezer esztendeje nem látott a piktor, nagyon jékedvü volt.

— Hova, Gergely — kérdezte a piktor vállára ütve.

— A postára.

— Én is.

Együtt mentek. Pepi diskurálgatott egy darabig, aztán könyedén odavetve mondta :

— Rendbe jöttünk. Eliz papája, az öreg medve mégis csak rászánta magát, hogy elő teremtse a kaucziót.

— Boldog vagy szóval ?

— No, ja. — Hát te hogy vagy a regényeddel.

Gergely Gyurka fanyar mosollyal vette elő zsebéből a levelet, s belédobta a póstaszekrénybe :

— Itt a finálé.

Elváltak.

A hadnagy fütyürészve, nagy kardcsörtetéssel fordult be a váczi utcza felé, a piktor pedig, mintha valami nehéz terhet czipelne, szinte vonszolódva kullogott odább.

Az volt az érzése, hogy becsületes, okos dolgot csinált.

Rágyújtott egy szivarra, hogy a füstre foghassa, ha könybe lábbad a szeme és felhajtotta a kabátja gallérját, belehúzta a nyakát, pedig nem ott, de a szive körül csapta meg a fagy.

A szivar rosszul szelelő portorikó volt, a kabátja kopott, vékony szövetű.

P. M.

HÍREK.

— Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog pünkösdi ünnepeket kivánunk.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 30-án este Budapestről székhelyére érkezett.

— Előkelő vendége volt városunknak. A magyar kegyes tanitórend tartományi főnöke Magyar Gábor, Dr. Hénap Tamás titkára kíséretében május 25-én d. u. 3 órakor városunkba érkezett. Fogadtatására megjelentek : a társház részéről Palczer Ernő, a város részéről Demidor Ignácz rendőrkapitány, az egyháztanács részéről id. Vetzák Ede, az iskolaszék részéről Dr. Serly Gusztáv. A rendfőnököt a társház előtt a főgymnasium ifjúsága fogadta az igazgató és a tanári karral az élén. Másnap meglátogatta városunk kedves vendégét Debreczeni István polgármester, a honvédtisztikar Barkóczy Ferencz őrnagy vezetése alatt. A rendfőnök 26-án magas látogatásával tüntette ki a főgymnasiumot, a hol hazafi6ágra és munkásságra buzdította az ifjúságot. A könyvtár és szertár megvizsgálásakor megelégedésének adott kifejezést a szép fölszerelés felett. Itt időzése alatt több látogatást is tett. így május 27-én Szatmárra ment át, hogy a megyés püspököt meglátogassa. 28-án gr. Károlyi Istvánt látogatta meg, aki különben is iskolatársa volt és jó barátja. A fiú és leányiskolákat is meglátogatta. Itt időzése alatt a rendfőnök iskolalátogatást tett a főgym- nasiumba és különösen elismeréssel adózott Vanke József nyug. kegyesrendi tanár és kormánysegédnek a könyvtár kezelésért. A népszerű rendfőnök a városban több helyen is tett látogatást, igy a főispánnál, alispánnál, polgármesternél, rendőrkapitánynál stb. — A múlt péntek délutáni vonattal utazott el az illusztris vendég. A vonathoz kisérték a házfőnök, az igazgató és az egész tanári kar. A rendfőnök úgy a házban, mint a főgymnasiumban tapasztaltak felett, ismételten is teljes megelégedését nyilvánította.

— Ünnepet Rákóczinak. A II. Rákóczi Ferencz nemzeti szabadságharczának 200 éves évfordulója alkalmából rendezendő emlékünnepély és a tiszabecsi győzelem megörökítésére felállítandó emlékoszlop élénken foglalkoztatja a vármegye közönségét és általános lelkesedést keltett; minek folytán hisszük, hogy a felvetett eszme meg fog valósulni. A vármegyei bizottsági közgyűléshez Nagy Sándor vármegyei bizottsági tag által beterjesztett indítvány a junius hó 12 iki rendkívüli közgyűlésen fog tárgyaltatni. A szatmári Kölcsey-kör f hó 26-án tartott választmányi ülésében szintén foglalkozott e kérdéssel s elhatározta, hogy ez ügyben a nagykárolyi Kölcsey Egyesülettel karöltve fog eljárni. Az emlékjel felállítása julius hó 14-ig felállítható már nem lévén, az ünnepély megtartására legalkalmasabb lenne szeptember hó első fele, s leg- czélszerübb lenne az ünnepély előkészítésére és az emlékjel megvalósítására egy bizottságot kiküldeni, mely a nagykárolyi Kölcsey-Égyesülettel és a szatmári Kölcsey-körrel karöltve az ünnepélyt előkészítené.

— Áthelyezések. Nagy Tamás pénzügyi titkár Máramaros-Szigetről és Kardos László pénzügyi titkár városunkból kölcsönösen áthelyeztettek.

— A szinérváraljai Eróősi ünnepélyre kiadott meghívó igy szól : Meghívás. A tisztelt czimet és családját a Szinyérváralján, 1903. évi junius hó 1-én, d. u. 5 órakor tartandó Erdősi (Sylvester) János emlékoszlop leleplezési ünnepélyére tisztelettel meghívja a rendezőség. Programm: 1. Gyülekezés a Koronaszálló dísztermében junius 1-én délután 4 órakor s innen fél 5 órakor kivonulás zeneszóval az emlékoszlophoz. 2. Hymnus. Előadja a szinyérváraljai dalárda.

3. Megnyitó (leleplezési) beszéd, tartja Sátor Dávid. 4. Ünnepi beszéd, tartja Koválik József. 5. Az emlékoszlop átadása a község gondozásába Papolczy Béla, az emlékoszlop-bizottság elnöke által. 6. Az emlékoszlop átvétele Bárány Béla községi főbíró által. 7. Szózat, előadja a dalárda a közönséggel. 8. Rákóczi- induló, előadja a zenekar, melynek hangjai mellett a közönség a Korona-szálló dísztermébe vonul. 9. Este 8 órakor tánczczal egybekötött zártkörű estély, 1 korona belépődíj mellett. A programm kilesz bővítve azzal, hogy a nagykárolyi Kölcsey Egyesület nevében Nagy Sándor vm. tb. főjegyző koszorút helyez az emlékoszlopra.

— Érdekes mulatság. A nagykárolyi ev. ref. leányiskola javára Barkóczy Ferenczné, Dr. Jászi Fe- renczné, Kacsó Károlyné, Nagy Lászlóné, Nonn Gyu- láné, Péchy Lászlóné, Dr. Serly Gusztávné úrnők védnöksége alatt 1903. évi junius hó 6 ik napján, szombaton a régi kaszinó nyári helyiségében gyermek- szinielőadással, szavalat, ének, zongora-játék és köd- fátyolképek bemutatásával egybekötött nyári tánczmu- latságot rendeznek. Helyárak : Körszék és támlásszék (I. sor) 2 korona 40 fillér. Zártszék (II., III., IV., V. sor) 2 korona. Ülőhely 1 kor. 60 fillér. Állóhely 1 kor. Tanuló-és gyermek-jegy 60 fillér. Előadás kezdete este pont 8 órakor. Tekintettel a jótékonyczélra, felül- fizetéseket köszönettel fogadnak és hjrlapilag nyugtáznak. Jegyek előreválthatok: Pucser Károly, Kovács György és Ferenczy István urak üzletében. Rendező bizottság: Gallasz Ödön, elnök. Ifj. Andrássy Jenő, alelnök. Dr. Vetzák Ede, alelnök. Nagy Lajos, pénztáros. Tőtős János, ellenőr. Bálint Jenő, Dr. Bagossy László, Baik Traján, Báthy Lajos, Bay Miklós, Balogh Ferencz, Dr. Blum József, Benedek Sándor, Buday Aladár, Berger Jenő, Both Gyula, Berger József, Buttyán Ferencz, Csata Gerzon, Csilléry András, Csipkés Jenő, Csipkés Károly, Ifj. Csőkör Ferencz, Dr. Elbel Béla, Farkas Ferencz, Fogarassy Károly, Faragó Dezső, Ferenczy István, Galgóczy Árpád, Dr. Gózner Elek, Grosz József, Habina Jenő, Heinrich János, Hermann Venczel, Dr. Hetey Zoltán, Ilosvay

Péter, Jeszenszky Béla, Kardos Aurél, Kerekes Zsig- mond, B. Kovács László, Kovács György, Kovács Géza. Kovács János, Koszorús Lajos, Kubinyi Bertalan. Lenkey Lajos, Lukács Mihály, Marssó Béla, Ifj. Matolcsy Sándor, Merk Dezső, Molnár Albert, Nagy Elek, Puskás Elek, Pöhl Alfréd, Pucser Károly, Dr. Roóz Élemér, Somlyai E emér, Schöberl Károly, Schönpflug Viktor, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Sternberg Elemér, Steriáder Sándor, Dr. N. Szabó Albert, N. Szabó István, N. Szabó Tibor, Dr. Szabó Jenő, Szabó György, Szilágyi Lajos, Tóth Zoltán, Tóth József, Tóth A. Kálmán, Túri György, Tumli István, Varga Imre, Véber Tibor, Verner Gyula, Vieser Miklós. Műsor: I. Tündér álom. Irta : Gopcsa Elek. Személyek . Margit — Fülpp Margitka, Julcsa — Filep Erzsiké, Flóra tündérkirályné — Nagy Vilma, Púk — Varga Juliska, Álom tündére — Vida Erzsiké, Tavasz tündére — Csőkör Ilonka, Boldogság tündére — Kardos Annuska, Kaczaj tündére — Szabó Giziké, Fűzfa poéta — Nagy Rózsika, Jókedély tündére — Balázs Emma, Zene tündére — Keszi Rózsika, Lepkék: Nagy Rózsika, Nagy Tériké, Manók : Lipták Pistuka, Tóth Sándorka. A színdarabban előforduló tánczot lejtik : Nagy Jolánka, Bartha Mariska, Komáromy Rózika, Járay Juliska. 2. Zongora- játéK. Vagner Mariska urhölgy 3. Magyar népdalegyveleg. Előadja a nagykárolyi dalárda. 4. Petőfi a hortobágyon. Melodráma. Előadja: Szabó Matild, urhölgy. Az énekrészt énekli.- Demidor Ignácz, ur; kisérik : Zongorán Halmos Ilona úrnő ; czimbalmon Filep Margitka kisasszony; hegedűn Mangu Béla ur. 5. Ködfátyolképek. Bemutatják: Dr. Lucz Ignácz és Lukács Mihály urak.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Osváth Antal zólyomi adctisztet Nagysomkutra ellenőrnek nevezte ki.

—- Rákóczi ünnep. Zemplén vármegye közönsége dicső emlékű szülöttje Il-ik Rákóczi Ferencz szabadságharczának 200 éves évfordulója alkalmából Sátoraljaújhelyen és Borsiban, Rákóczi születési helyén, nagyszabású emlékünnepélyt rendez, melyre az ország összes törvényhatóságait is meghívta. Az alispán lapunk mai számának hivatalos részében a vármegyei bizottsági tagokat az ünnepélyen való részvételre szólitván fel, erre azzal hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy az ünnepélyen részt venni óhajtók junius hó

3-ig az alispánnál jelentkezzenek.

— Igazságügyi előléptetések törvényszékünknél. Az igazságügyiminiszter Szabó József kir. törvényszéki jegyzőt a X. fizetési osztály I-ső, Bintner Károly törvényszéki jegyzőt a X. fizetési osztály Il-ik fokozatába folyó évi ápril 1-én kezdődő érvénynyel előléptette.

— A tervezett nagykároly—mátészalka csapi vasút

jelenlegi állásáról részletes közleményt hozott lapunk múlt száma. Kimutatta, hogy még csak 230,200 korona volna törzsrészvényekben fedezendő, a mi az

5.900,000 korona építési költség mellett már nem oly nagy összeg, hogy azt Nagykároly városa, a mátészalkai járás és a lápi érdekeltség törzsrészvények aláírása által fedezni ne tudná. Rámutattunk arra is, hogy ha nem létesítjük ezt a vasutat, Szatmár városa csinálja meg a nyíri összeköttetést s a mi vasutunk talán örökre lekerül a napirendről, a mi Nagykároly városának és vidékének kiszámithatlan károsodásával fog járni. — Czikkünk megjelenése óta Nagy László alispán szólott hozzá a kérdéshez a Nagykároly és Vidéke legutóbbi számában, nagy alapossággal és részletességgel kimutatva a tervezett vasút szükségét. Az érdekes czikkből közöljük a befejező részt, a mely igy hangzik: „Tudom, hogy nézeteim heves ellenmondásokra fognak találni, de nekem kötelességem elmondani azt, a mit igazságnak tartok s azért mondtam el röviden itt, hogy idővel is bizonyságom maradjon a vármegye jelenleg érintett részének helyes úti és vasúti politikájáról vallott nézeteimnek. Nagy és nehéz küzdelmet folytattam, hogy sárban elakadt úti politikánknak egy lökést adjak s a vármegye közönségének segélyével sikerült is azt elérnem. Most, midőn e politikámnak egyik legfontosabb részének valósításánál állunk, kötelességemnek tartottam felhívni a vármegye, de különösen az illető vidékek érdekeltségét, hogy ez utolsó pillanatban szedjék össze minden erejüket a nagykároly—mátészalka—csapi vasút létesítésére. Mind Nagykároly, mind Mátészalka érdekeltsége fontos pillanat előtt áll, s ha ezen alkalmat fel nem használják, anyagi érdeküknek kiszámithatlan kárt tesznek. Nagykároly város közönsége előtt áll bizonysága annak, hogy bármi legyen is felfogásom a székhelyről, megadtam az alkalmat, hogy a város jövőjére, emelkedésére az egyetlen egy módot megragadhatják, melyet ha valósítani elmulasztanak, jelen soraim maradnak fenn tanujelül, hogy én voltam az, a ki a gondjaimra bízott város jövőjéről észszerüleg gondoskodni akartam. Anyagi áldozatot igényel ennek létesítése, de ma, mikor minden város igyekszik létesíteni mentül több közlekedési vonalat, midőn minden városnak emelkése, fennmaradása ettől függ, érdemes azért áldozatot is hozni. A vasútvonalak létesítése ritkán hoz létre rög- tönös vagyonosodást, de tagadhatlan az, hogy azok nélkül a városra lassú sorvadás vár, mert rósz közlekedési viszonyok mellett mindinkább elveszti az őt tápláló vidékeket. Hallottam hangokat, hogy mit nyer Nagykároly e vasúttal? erre kézzel foghatólag felelni nagyon nehéz, mert mig egy dolog nem létesül, annak eredményei felett csak vitatkozni lehet; de érdemes egy másik kérdést feltenni, azt, hogy mit vészit Nagykároly, ha még a nyirvidéket is elveszti, az egyetlen egy vidéket, mely ma még hozzá szit, melyet ma még megszerezhet ?' — De bármi legyen is sorsa e vasútnak, bármi támadásoknak legyek is kitéve jelen soraimért, kötelességemet teljesítettem magam iránt, mert ezzel bizonyságát adtam annak, hogy mint alispán pártatlanul igyekeztem minden vidék jogos érdekeit kielégíteni s megmutattam egyes vidékek anyagi haladásának útját.