Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

SZATM ARMEGYEI KÖZLÖNY

zetköziességgel s a pártprogrammjában a hazát és nemzetiszin lobogót elismeri. Ez a párt csaknem kizárólag a földmivesek között agitál s röviden fennállása után már horribilis eredményeket tud felmutatni. Kétszázkilenczven községben van szervezete s híveinek száma megközelíti a százezret. Holott jóval szerényebb eszközökkel rendelkezik, mint a nemzetköziek és csak három hivatásos agitátora van. Ezek között Boros Brindus Mihályé az elsőség, akinek szinte csodás képessége van ahhoz, hogy egyszerű beszédével a paraszt szivét és eszét megnyerje. Mint az áradás, úgy terjed a földmives nép között az újjászervezett szoczi- áldemokráczia s van már vagy harmincz község, melyekben Lassale gatyás követői az elöljárók.

A két párt vezérei között most szenvedélyes személyes harcz dúl s jobban gyűlölik egymást, mint a latifundiumus mágnásokat. De kétségtelen, hogy néhány év múlva egyesülni fognak olyképpen, hogy az ujjászerve- zettek beleolvadnak a nemzetköziekbe. Mert hogy a szocziáldemokráczia csakis nemzetközi lehet, az olyan elv, melyet politikából, oppor- tunitásból kerülgetni lehet ugyan, de megtagadni soha.

HÍREK.

— Főigazgatói látogatás. Géressi Kálmán tankerületi főigazgató f. hó 21-tői 24-ig végezte szokásos látogatását a helybeli főgytnnásiurnnál és a tapasztaltak felett teljes megelégedését nyilvánította. A főigazgató a péntek déli vonattal utazott vissza Debreezenbe.

— Primiczia. Folyó hó 10-én mondotta első szent miséjét,ahelybeli róm. kath. templomban Szabó Lajos, Szabó Lajos polgártársunk fia. A manudoctori tisztet Pal- czer Ernő kegyesrendi kormánysegéd, házfőnök töltötte be s a misénél Klacskó István. Tímár Péter, Haustädter József és Niklos János főgymn. tanárok segédkeztek. Koszorusleányok voltak ; Patay Etelka, Jármy Ottilia. Serly Margit, Pintyei Ilona és Etelka, Diczig Mariska, Szabó Róza és Erzsiké. A mise alatt a helybeli dalárda énekelt, a melynek az ujmisés apja választmányi tagja. Az egyházi beszédet Jaklovics György tiszaujlaki segédlelkész mondta. Mise után sokan já ruhák az uj misés elé áldásért. Délben az uj mises szüleinek házánál dús ebéd volt, a melyen körülbelül 80-an vettek részt. Ebéd alatt a dalegylet szép dalokkal mulattatta a közönséget. Az első pohárköszöntőt az ujmisés mondta a pápára, püspökre és Palczer Ernő házfőnökre. Végül köszö netet mondott a koszorusleányoknak, a dalegyletnek és a közönségnek. Ezután Jaklovics György az örömszülőket éltette. Tímár Péter, Varjas Endre főgymn. tanárok is hatásos pohárköszöntőket mondtak.

— A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület választmánya folyó hó 19-én ülést tartott Nagy László egyesületi elnök elnöklete alatt. Kőszeghy Gyulának az egyesület volt pénztárnokának emlékét jegyzőkönyvileg megörökítették s tudomásul vették, hogy az egyesület nevében koszorút helyeztek a ravatalra. Madarassy Gyulát kérték fel, hogy a pénztárnoki teendőket végezze addig, mig a pénztárnok megválasztható lesz. Az egyesület idei közgyűlésének napját május 10-ére tűzték ki. Ezután több uj tagot vettek fel az egyesületbe.

— Elöléptetés.Joós Lajos m. kir. postatiszt ki több éven keresztül szolgált városunkban, Abrutlbányára posta főnökké neveztetett ki. Gratulálunk a megérdemelt előléptetéshez 1

— A vármegyei tisztviselők országos kongresz- szusára, a melyet ma tartanak meg a fővárosban, Pest vármegye székházában, vármegyénkből felutaztak : Nagy László alispán, llosvay Endre és llosvay Gusztáv főszolgabirák, Bornemissza Géza árvaszéki h. elnök és Illés Olivér árvaszéki ülnök.

— Esküvő. Folyó hó 23-án kelt egybe szűk családi körben a remetemezei kastélyban dr. Schönpflug Béla, Nagykároly város főorvosa, Ujfalussy Amadil úrnővel. A polgári házasságkötést Papp Antal a remetemezei állami anyakönyvvezető végezte, egyházilag pedig Söthér Dávid szinér-váraljai ev. ref lelkész adta össze az uj párt. Tanuk voltak : Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás, huszár főhadnagy és Dr. Schönptlug Richárd vármegyei tiszti főügyész. Esküvő után ebéd volt a kastélyban. Boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez.

— Névnapok. Folyó hó 23 és 24-én a jóbarátok és ismerősök régi jó magyar szokás szerint meggratulálták városunkban a Bélákat és Györgyöket. így Papp Béla ügyvéd házánál igen sokan fordultak meg folyó hó 23-án, valamint Mangu Béla vármegyei aljegyzőnél. Janitzky Albert házánál pedig vig Albert napot tartottak a jobarátok. Folyó hó 24-én pedig a kir. járásbiróság birói kara testületileg tisztelgett Bodó György kir. albirónál a kit pár szóban Szabó Pál vezető járásbiró gratulált meg, a kollégák nevében, Az ügyvédek is felkeresték szerencse kivánataikkal, valamint a jóbarátok és ismerősök. A nagykárolyi ev. ref. egyház ősz lelkésze Asztalos György háza is valóságos bucsajáró helye volt e napon a hívőknek és tisztelgők seregének.

A vármegyei igazoló választmány folyó hó 20-án tartott ülésében Papp Ambrus királydaróczi gör. kath. lelkész bizottsági tagságságát igazolta. Négy

elhalt legtöbb adót fizető bizottsági tag helyére Spiegel Ferenez szatmári, Goes Antal zajtai, Kossuth István komlódtótfalusi és Jakab Simon szakaszi póttagokat hívta be. Végül megkeresi az alispánt, hogy Kirilla Tivadar, dr. Csánk István és Thoma László választott bizottsági tagok elhalálozása folytán megüresedett helyek betöltése iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket.

— Dalestóly. Dalegyesületünk által a május hó 2- ára tervezett daiestély, közbejött akadályok miatt 9-ére lett elhalasztva. A rendezőbizottság a műsort már megállapította, melyet lapunk legközelebbi számában fogunk közölni. Az érdekesnek ígérkező dalestélyre felhívjuk a közönség figyelmét.

|f Pokomándy Alajos | Ismét gyász érte a vármegyei tisztikart. Pokomándy Alajos vármegyei volt pénztári ellenőr f. hó 20-án élte 48-ik évében hoszas szenvedés után városunkban elhunyt. A megboldogult több mint 30 éve szolgálta a vármegyét, hűségesen és odaadólag, azonban egy pár év óta folytonosan betegeskedett, úgy hogy a pénztári személyzet államosítása ismét betegen találta, a minek folytán kénytelen volt a vármegyétől végkielégítését kérelmezni. De alig szavazta meg a nyugdijválasztmány a végkielégítést és hagyta helyben a közgyűlés, pár hétre rá a derék férfiút megváltotta a halál hoszas szenvedéseitől. Gyöngéd fiú, gyermekszerető gondos apa, szelíd lelkületű jó barát volt, a kinek elvesztését méltán fájlalják a barátok és ismerősök. Temetése f. hó 23-án délután 4 órakor ment végbe nagy részvét mellett. Volt tisztviselőtársai testületileg voltak ott a temetésen s koszorút is helyeztek a ravatalra. A koszorúk felirata a következő volt: Teri Jenő és gyermekeik — Nyugodj békében; Pokomándy Imre és családja — Feledhetetlen rokonuknak ; Kálmán — Berti — Gyula Tamás — Kedves jó barátunknak; Szeretett tiszttársának — Szatmárvármegye tisztikara; Jeney Géza és Madarassy Gyula — Volt tisztviselő társunknak és jó barátunknak ; Róth Károly és neje — Felejthetlen igaz barátjuknak ; Kedves fiúnak és a legjobb apának — Bánatos anyja és leánya; Nonn Endre élővirág koszorúja. A temetési szertartást Tímár Péter kegyesrendi tanár végezte Varjas Endre és Lőrincz Gábor segédlete mellett. A temetőben két beszéd hangzott el sírja fölött. így Jeney Géza vármegyei volt főszámvevő a tisztviselői kar nevében a következő bensőségteljes szavakban vett búcsút az elhunyttól: Tisztelt gyászoló közönség! Volt vármegyei tisztviselő társaid nevében állok itt sírod előtt, a meghatottság könnyeivel szememben, hogy egy utolsó Istenhozzádot mondjak te korán elköltözött hű barát! Elfogódva szivünkben, megrendülve állunk itt midőn a végzet s mindenható jóságos Isten akarata elszólitott közülünk az élők közül, egy boldogabb s jobb hazába — a túlvilágba. —• A hol nyugodalmad csendes és örök! Hiszen egész életed 28 éven keresztül mióta a közpályán Szatmárvármegye szolgálatában állottál, a küzdés a létért való küzdelemben s a lelkiösmeretes hivatali kötelesség pontos és becsületes teljesítéséből állott. Az utóbbi évtizedekben pedig ezeken felül, még valóságos élet halál harezot kellett vívnod, megrendült testi szervezeted és egészséged ápolásáért. S ime ez egyenlőtlen küzdelmet tovább nem bírva, férfi korod teljében megsemmisülve dőltél ki az élők sorából, bánatára kesergő, szerető öreg anyádnak, testvéreidnek, egyetlen élő szerető gyermekednek és volt vármegyei tisztviselő társaidnak, kiket egytől egyig igazán szerető barátaid közzé számíthattál, a kik becsülték benned a szerető gyöngéd fiút testvért s az egyetlen gyermeke sorsáért aggódó apát, a pontos, lelkiösmeres, becsületes tisztviselő példányképét, egyenes lelküsegedet s igazi őszinte baráti vonzalmadat. Eljöttünk utoljára hozzád, hogy lerójuk őszinte kegyeletünk adóját. Legyen könnyű neked a föld mely most eltakar! S találd fel sokat zaklatott életed után a túlvilágban azt a boldogságot és nyugodalmat, a melyben földi életedben oly kevés részed volt. Isten veled ! Balázs Kálmán állam- vasúti ellenőr a jó barátok nevében a következő szép áhítattal teljes szavakkal vett búcsúi az elhunyttól: Ki az, a ki emberi gyöngeségével mérlegelni meri az Ur erejét ? Ki kételkedik a mindenhatónak hatalmában ? És ki az, a ki pörbe mer véle szállani, az alkotóval, a mindenek tölöttivel, az Istennel ? ! Nagy ő az életben : de sokkal fenségesebbek, magasztosabbak, és ép azért megfejthetetlenebbek az ő rendelkezései a halálban. Minden a mi él, mozog, az embertől az utolsó porban csúszó féregig, —- az ezredéves ős erdők rengetegétől le a legkisebb fűszálig — a mérhetetlen magasságú szikla bérez ép úgy mint a legparányibb por athom, azért él, azért van csak, hogy engdelmes- kedjék az Ur akaratának. Elszóllúott téged is körünkből az isteni rendelkezés. Nem dobog tehát többé, kihűlt az a te nemes, jó baráti szived, és mi, az erre való gondolás fájdalmában, némán, tehetetlenül, köny- áztatta szemekkel álljuk körül a téged nemsokára magába fogadó sírodat, s azt kézdezzük magunktól, vájjon fájdalom-e ez a miénk, azokéhoz képest, a kik tebenned a legszeretőbb apát, a leggyöngédebb fiút, s a legjobb testvért és rokont veszítették el ?! ! Ki ád ezeknek vigasztalást ? Hol keressék ők a gyógyító irt ? Ki csepegtet az ő bánatos sziveikre enyhítő balzsamot?! Bennünket — bár nem váratlanul — fájdalmasan, de őket szivén találta a csapás. Mielőtt a sötét föld, a zuhogó hantok és az örök enyészet végkép elzárná előlünk koporsódat, fogad tőlünk, a téged soha el nem felejtő barátaidtól végbúcsúzásul, sziveinknek — az Ur zsámolyához felszálló imáját. ‘(Letérdel hű barátja koporsója mellé :) Véghetetlen irgalmasságu, örök hatalmú nagy Isten ! Ki jutalmazol és büntetsz, teremtesz, és rombolsz, sújtasz, és fölemelsz, nagy bánatunkban a te irgalmasságodhoz fordulunk; emeld magadhoz, fogadd isteni kegyelmedbe ezt a te színed előtt megjelenő angyal tisztaságú lelket! A mit itt a I földön kiérdemelt, de einem érhetett, — a boldogságot —

add meg neki ott a túlvilágon. Nekünk pedig, és gyászoló övéinek küld le a vigasztalás angyalát. Amen. A szenvedés odafent boldogságra válik. Pihenj Lajos csendesen a feltámadásig! Isten veled ! — A család a következő gyászjelentést adta ki nagy vesztességéről: Özv. Pokomándy Ignáczné szül. Hele Mária mint édes anya, gyermekei: Géza és Teri férjezett Andrássy Jenőné, továbbá az elhnyt gyermeke : Pokomándy Erzsiké, úgy maguk mint a számos rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel tudatják, forrón szeretett fia, illetve testvér és jó apának Pokomándy Alajos nyugalmazott vármegyei pénztári ellenőrnek folyó hó 20 án esteli 9 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után élte 48-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi része folyó hó 22-én d. u. 4 órakor fog a róm. kath. egyházi szertartás szerint a helybeli mesterrészi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; lelki üdvéért pedig az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 23-án reggel 8 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az Urnák bemutattatni. Nagykároly, 1903. ápril 21. Béke legyen hamvai felett 1

— A májusi uj vasúti menetrendben az a lényeges változás, hogy az eddig éjjel 10 óra 40 perezkor érkező vegyes vonat elmaradt s helyette a Budapestről jövő gyorsvonathoz csatlakozással bíró személyvonat 9 óra 16 perezkor érkezik városunkban. Szóval ha Budapestről elindulunk 2 órakor a gyorsvonattal, a mondott időben már itthon lehetünk.

— Temetés. Dr. Csánk István fényi róm. kath. plébánost és szentszéki ülnököt folyó hó 19-én temették el Fényen nagy részvét mellett. A temetési szertartást Hehelein Károly kanonok, szatmári plébános végezte fényes segédlettel, a ki megható beszédben méltatta az elhunyt érdemeit. A koporsót elhalmozta a kegyelet koszorúival, melyek a következő felírást viselték: A jó testvérnek — Csánk Lajos és családja. Szeretett plébánosának — Fény község elöljárósága. Nagybátyjának — Mariska és László. Emléked élni fog közöttünk — Paula és Sándor. A kedves Pista bácsinak — Ida Ilona, Matgit és Béla. Felejthetetlen igazgatójának — fényi tanítói kar. Szeretett oltártestvérének — a kerületi papság. Kedves Pista bácsinak — Elemér és Aranka. Szeretetük jeléül —Igaz Károly és neje. Nagykárolyi Kereskedelmi és fparbank — érdemdús igazgatójának. A jó Pista bácsinak — Schick Emil és családja. Felejthetetlen fivérének, hálás emlékezettel — Hermin. A temetésen megjelent városunkból Debreczeni István polgármester, Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök, kormánysegéd, Hám József igazgató, a nagykárolyi kereskedelmi és iparbank igazgatósága és felügyelő bizottsága, a melynek az elhunyt tagja volt, s a mely külön gyászjelentést is adott ki elhunytáról. A temetésen ott volt Kaiser György Szilágy vármegye alispánja és a családtagjai közül: Csánk Lajos testvére, Kovács Bálintné született Csánk Ida húga, dr. Csánk Béla és Csánk Rudolf unoka öcscsei, Péchy László és neje, dr. Rothman Elemér, Töttössy Sándor uradalmi igazgató és Schik Aurél. Áldás emlékére !

— Hangverseny Mátészalkán. Úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült hagversenynyel egybekötött tánczestélyt rendezett a mátészalkai fiatalság f. hó 14-én a „Hungária“ szálloda nagytermében, melyen a város előkelősége teljes számban jelen volt. A hangverseny számait sz. Szalkay Zoltánná urhölgy, Csató Ilonka k. a., Klein Margit k. a., Varjas Antal és Szalkay István urak töltötték be. Szives közreműködésükért fogadják ezúton is a rendezőség hálás köszönetét. A rendes beléptidijakon felülfizettek a következők: Jékey Zsigmond orsz. képv. 10 K, Szalkay Zoltán 25 K, Szálkái Sándor 5 K, Blau Sándor (Beregszász) 8 K, Klein Móritz 5 K, Filep Imre 3 K, Dr. Csató Sándor 3 K, Szűcs Miklós 2 K, Béres Gyula 1 K, Glück Dezső (Nyíregyháza) 3 K.

— Próba-bál. Endrédy József jónevü táncz- mester május 2-án tanítványaival próbabált rendez a polgári kaszinóban, a polgári leány iskola könyvtára javára. Lesz ballet is, a Piros czipő balletből részleteket adnak eló. Azután bemutatják az udvari négyest, spanyol és tréfás polkát, a menüettet, bostont. Érdekes mulatságnak Ígérkezik !

— Halálozás. Nagy István ér-endrédi községi jegyzőt és uejét Sajó Katinkát családi gyász érte. Pistuka kis fiuk f. hó 18-án elhunyt.- Czirkusz. Weisz (Wilson) igazgató ezirkusz társulata a piacztéren naponkint előadásokat tart. A társulat a rossz időjárás miatt egy hétig nem tarthatott előadást, de most már naponkint van közönsége érdekes mutatványainak. A jól szervezett társulat még egy hétig működik városunkban.

— A magyarfaló lelkész. Nem tudunk más czimet adni annak a levélnek a melyet Csomaközről vettünk. A levél,a magyar nemtörődömség bizonyítékaként szósze- rint igy szól: Lelkészünk Jernea Lázár a magyar nyelv használatáért szidja híveit, sőt megparancsolta, hogy hívei azon a kutya nyelven ne beszéljenek. Hívei közül • Mosuly János és társai feljelentették ezért papjukat s ezen feljelentés alapján a szatmári kir. ügyészség 2902—1903. sz. a. bűnügyi vizsgálatot rendelt el. A midőn ezt a hívek megtudták 36-on jelentek meg a körjegyzőnél, hogy panaszaikat vegye jegyzőkönyvbe. A panaszok a következők voltak. — Papjuk a magyar nyelv használatától eltiltja őket, szóval eloláhositani törekszik ezen jó magyar híveket. — Gyónás alkalmakor 7—8 misét rendel penitentiaként s azon szegény híveket kik a múlt évben elrendelt miséket — pénz hiányában nem szolgáltatták le, az idén kizavarta a templomból s nem gyóntatta meg. A püspökség a husvét alkalmából egy idegen papot rendelt ki községünkbe, mert a hívek már semmikép nem akartak neki gyónni. — A stólákat tetszése szerint szedi s nem a megállpitott dijakat, ugyannyira, hogy a hívek vallásosságát veszélyezteti. — A hívek több ízben tettek ellene panaszt, de eredménytelenül, miután a püspök-