Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-12 / 15. szám
Nagykároly, 1903. április 12 15. szám. XXIX. évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Aagykár olybán, Jókay-utcza 2. sz. H i V A T A LOS RÉS Z. 8601 — 1903. SZ. Hirdetmény. A vármegye közönségének folyó évi április hó 7-én tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésében Po- komándy Alajos volt vármegyei pénztári ellenőr nyugdíjaztatása, illetve végkielégítése ügyébeni 462. bjkvi sz. alatt hozott határozatot azon figyelmeztetéssel teszem közhírré, hogy az ellen a netaláui felebbe- zések az 1886. évi XXI. t. ez. 7. §-a értelmében a közhirrététel idejétől számított 15 nap alatt hozzám nyújthatók be. Nagykároly, 1903. április 8. Nagy íjászló alispán. Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban 1903. évi április hó 7-én tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 462—1903. Bjkvi sz. A vármegyei tisztviselői nyugdíj választmány f. évi 6498—1903. alispáni számú — 12 nyug dij választmányi szám alatt Pokomándy Alajos volt vármegyei pénztári ellenőr nyugdíjaztatása illetve végkielégítése ügyében kelt határozatát jóváhagyás végett megküldi. A vármegyei tisztviselői nyugdíj- választmánynak f. évi márczius hó 14-én 6498—903. alisp.—12—1903. ny. v. sz. alatt kelt határozata, — mely szerint Pokomándy Alajos volt vármegyei pénztári ellenőr a vármegyei tisztviselői nyugdij-alap terhére 4000 koronával kielégittetni határoztatok, — vármegyei tisztviselői nyugdíj szabályrendelet 30. §-a alapján — az állandó választmány véleményével megegyezőleg jóváhagyatni határoztatik, s az összes iratok további eljárás végett az alispánnak kiadatnak, utasittatván az alispán, hogy ezen határozatot az 1886. évi XXL t. ez. 7. §-a értelmében szabályszerűen hirdesse ki, s a határozat jogerőre emelkedése után a végkielégítési összeg kifizetése iránt intézkedjék. Miről az alispán az összes iratok kapcsán s Pokomándy Alajos volt vármegyei pénztári ellenőr ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-3* Egyes szám ára 20 filler. *=jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. Kelt mint fent. Jegyzetté: Nagy Sándor vm. tb. főjegyző. 8545—1903. sz. Hirdetmény. Az 1886. évi XXL t. ez. 11. §-a értelmében ezennel közhírré teszem, hogy a vármegyei tisztviselői nyugdíj szabályrendelet 9. §-ának módosítása ügyében 1901. évi 339. bjkvi sz. a. kelt közgyűlési határozat azon intézkedése, hogy „A választmány határozatai ellen beadott felfolyamodványok felett másodfokulag a törvényhatósági bizottság, harmadfokúkig pedig a m. kir. közigazgatási bíróság határoz“ a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur 1902. évi 348. sz. a. kelt intézkedésével oly módosítással hagyatott helyben, hogy „a törvényhatósági bizottsági közgyűlés határozata ellen a belügyminiszterhez felebbezésnek, az 1896. XXVI. t. ez. 45. § ban meghatározott esetekben pedig a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.“ Kelt'Nagykároly, 1903. évi április hó 1U. Nagy Sándor, ___________________________vm. tb. főjegyző. Fö ltámadunk! Husvétját ünnepli a keresztény világ. Az evangéliumi könyvek szabatosan magyarázzák e nap erkölcs ethikai jelentőségét, amely nem más, minthogy minden gonoszság fölött győ- ' zedelmeskedhetik a jó* min ién sötétség fölött a világosság. Hengergessenek nehez sziklakövet az Igazságra s őrizzék koporsóját bár a zsarnokság zsoldosai, a kő szétnyílik s az Igazság diadalmas, ragyogó, fehérfényü szárnyon röppen ki, Erejétől földre vágódnak, világosságától megvakulnak a sirőrző zsoldosok. így mondja Kéziratok nem küldetnek vissza, bérn ’ntetlen levelek csak rendes levelezőktől fogr el. az Evangelium és az apostolok igeje ^ dönthetetlen. Mióta a kereszre feszitett, sziklasirba zárt Igazság föltámadt, a hosszú évszázadokon át az Evangelium tanítását igazolta minden pila- nat. Az Igazság ereje nagy, földöntuli#és valamikor bizton föltárnád. De mikor? Az Evangelium igy — És harmadnapon föltámada^ Harmadnapon tehát. Ez az a harmadnap, amely már annyiszor eljött és még el tog jönni számtalan sokszor, valameddig csak sírba zárják földön az Igazságot. Minden elnyomott igaz eszmének, minden sziklakővel lezárt igaz ügynek elérkezik egyszer a föltámadása, az a bizonyos harmadnap, amelyen klasszikus alakot öüLaz Evangelium gyönyörű parabolája. ^ Vájjon mikor jő el a mi harmadnapunk ? E nemzet, amelyet annyiszor zártak sziklasirba, mikor fog már véglegesen föltámadni ? Ki tudná megmondani. Hiszen talán az Igazság fiának sem kellett annyit szenvednie, annyit verejtékeznie a szenvedésnek olajfás hegyén, mint ennek a hányatott nemzetnek. Hányszor eladták, hányszor koporsóba zárták! Megjártuk a koponyák hegyét, amelyen véreink fejei hevertek, éreztük a keresztrefe- szités kínjait, Mohácsnál, Világosnál sírba zártak. És élünk. Föltámadtunk mindannyiszor, mert mienk az Igazság. Evangéliumi sors ez. A születésünk jegyzett el a tenger szenvedéseknek. de ugyancsak a születésünkkel váltótT A R C Z A. Epilógus. Hogy ott jártam az ismerős vidéken, Csüggedt, szomorú ember fogadott. És mondta halkan, sóhajos beszédben : — Édes vigasztalásom elhagyott, Kis Rózsi elment, kis Rózsi halott. . . Árnyék borúit szavától a szivemre, S árnyék húzódik át völgyen, hegyen. Nemrég e tájék, — értt kalászok rendje, Ösvény, csalit, — mind kedves volt nekem. Talán most is azt a napfényt keresem ? Mi történt ? Egy édes gyerekkaczajjal Van csak kevesebb madárdal a földön, Mindössze : üresen talál a hajnal Egy kicsi nyoszolyát, — ezen tűnődöm, Csüggedt, szomorú szivvel tépelődöm. Egy nyoszolyát, a melyen annyi estve Hallgattam a lélekzeted neszét, Bársonypilláid rebbenésit lesve, Kék vizi-lányrúl mondtam a mesét, — Aranyhaját hogy oldja, bontja szét . . . Mindössze csak egy mese maradt félbe, S visszakerült, — onnan küldték az égbül, Elolvasatlan, rózsaszín levélke, Sorsod. — Csak elaludtál mese nélkül. Anyácska hivott! Ki veheti vétkül ? De itt azóta lomha, szürke árnyék Feküszik végig völgyen és hegyen. _______ Mi t is keresnék még itt ? — Mire várnék ? Csak el, — tovább! Oly nehéz a szivem ! S az árnyékot hiába kergetem. Kaffka Margit. A szappan. A kávéházban ülünk a minap a reggelinél s az újságok legújabb híreiről beszélgettünk. Reggeliző asztalunk úgynevezett liberális szellemben alakult meg, amennyiben a társaságban néha vadonat idegenek is megjelennek s mig a kávéjukat elfogyasztják, fesztelenül résztvesznek a szőnyegen forgó kérdések elintézésében. Egy-egy kövér úriember, akit közülünk senki se ismer, heves polémiákba bocsátkozik a német császár ügyében, egy másik, aki ugyanily szükkörü inkognitónak örvend, olykor temperamentumosán ráüt a márvány-asztalra, igy szólva hozzánk, akiket most lát először életében. — Megbocsásson, de kegyed kissé ostobán fogja föl a parlament föladatait . . . Ehhez nem elég ám, ha valaki a nagybetűket megtanulta . . . Természetes, hogy az- ismeretlennek őszinteségét senki sem veszi rossz néven, mert hisz a társalgás fűszerét épp az ilyen kellemes nyiltszivüség szolgáltatja. Legföljebb, ha igy szólunk, mikor a nyájas idegen elhagyja a kávéházat: — Ugyan ki volt ez a jóképű, vörös ur? Kellemes és szókimondó ficzkónak látszik . . . Senkise találhatja hát különösen meglepőnek, ha ma reggel, mikor a legújabb főispáni kinevezéseket vitatgattuk, egy körszakállas, pápaszemet viselő úri ember is előzékenyen belevegyült a polémiába. Az idegen azt a nézetét fejezte ki, hogy nem kell bántani Széli Kálmánt, mert a miniszterelnök nem esett ám a fejelágyára. A társaság egyik tagja, egy szelidlel- kületü építészmérnök, bátortalanul megyjegyezte, hogy egy kis egészséges rendszerváltozás nem ártana, mire a kövér doktor, aki arról nevezetes, hogy reggelire mindig ebédet eszik, hevesen megrázta a fejét : — Azt mondom önöknek, hogy a mai kórviszonyok a gyökerükben rodhadtak. Egy kis egészséges forradalom — az lenne csak az igazi . . . Hangulatos vita támadt, mindenki hozzászólt a kérdéshez, a pinezérek is az asztal köré gyülekeztek, amikor a pápaszemes idegen egyszerre maga felé fordította az egész társaság figyelmét. A kanalával ütö- getni kezdte a vizes poharat s az általános csöndben egyszerre igy szólt: — Ha megengedik, azonnal válaszolok a doktor ur szavaira. Nem veszik rossz néven, ha őszinte leszek ? — Halljuk, halljuk ! — kiálltották a reggeliző társaság tagjai. — Nos tehát, hallgassanak ide. Becsületszavamra kijelentem önöknek, hogy a Kánya-féle Szegfűszeg- szappan minden készítmény között határozottan a legkitűnőbb, sőt olcsóság tekintetében is föltétlenül ritkítja a párját. Egy darab mindössze cSak húsz fillérbe kerül, tizenkét darab pedig, ha egyszerre vesszük, két koronába . . . Általános, sőt azt lehetne mondani: kínos megdöbbenés fogadja az idegen szavait, mert a Kányaféle Szegfűszeg-szappan semminemű logikai kapcsolatban nem állott a fölvetett témával. Az idegen észrevette az ijedelmet s most már mosolyogva folytatta : — Ha nem hiszik, tegyenek egy próbát. A szappant minden droguistánál megkaphatják . . . A pinezérek gyanúsan szimatolták körül a pápaszemes urat, a társaság tagjai megütöd ve egymásra néztek, a doktor pedig elszánt arczczal közelitett feléje a hosszú asztal másik oldaláról. Az idegen ut azonban nem várta be, hogy a kényszersmokingor Remek kivitelű fényképnagyitások! életnagysága meliüép 9 frt 80 kr.w“S“" 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. mT KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! "3NQ 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban. 31—52 iflp MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól.
