Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-29 / 13. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

millió márkáját emésztette fel. Hol van még az élelem, a pénzbeváltás és más aprólékos költségek összege.

És ez igy megy folyton anélkül, hogy ez ellen a kizsarolás ellen bárki is védte volna a magyar állampolgárokat.

Pedig ez ellen a brémai kiaknázás ellen kell valamit tenni. Ez nemzetünknek kötelessége és ez ellen lehet is védekezni. De hogy ne üres szófecsérelésnél maradjak, mindjárt rámutatok arra, miként lehetne ezt meg is valósítani.

Egy, a kormány bizalmát is biró magyar állampolgár, aki a viszonyokat Brémában ismeri, helyi és nyelvismerettel bir, felállít egy kivándorlási irodát, fogadja a vasúton megérkező kivándorlókat, gondoskodik tisztességes elszállásolásukról és élelmezésükről és utána járni köteles, vájjon azért az illető vendéglős vagy szállodás nem-e számit többet, mint a menynyit ő kialkudott. Az indulás napján elhelyezi a kivándorlókat a hajón, miközben gondoskodik arról is, hogy a pénzbeváltásnál be ne csapják őket, vagy nagyon sok közvetítési dijat ne számítsanak fel nekik.

így a kivándorlók lassan-lassan belátva azt, hogy van valaki, a ki törődik velük, gondoskodik róluk, bizalommal lesznek a magyar állam hatalma iránt s maguktól rájönnek arra, hogyha Németországban ilyen nagymérvű védelemben részesülnek, akkor a fiumei ut használatánál még inkább számíthatnak erre, és még kevesebb pénzükbe is fog kerülni az utazás.

De még egy fontos következménye is lenne ennek és pedig az, hogy az iroda köny- nyen ellenőrizhetné az ottani irodák működését és útbaigazítással szolgálhatna a magyar hatóságoknak, hogy kik azok az ügynökök, akiket az irodák Magyarországra küldenek, hogy kivándorlásra csábítsák a népet.

Az eszme egyszerű és könnyen megvalósítható. Egy kevés költséggel járna az állam- pénztár terhére, de minden szolgálat, minden jó dolog pénzbe kerül a mai világban, de minden kiadás, amelyet kivándorlóink védelme érdekében költünk, busásan hozza meg a kamatját.

Egy ipartelepről.

Régtől fogva gondolkozom azon, hogy nyilvánosság elé lépjek-e avval az eszmével, melyet ma valóban betűkbe foglalok. Gátolt pedig az a hideg közöny, mely az ilyen terveknek, sokszor igaz, megérdemelt, követőjük szokott lenni. S ha most mégis megteszem, az a remény biztat, hátha a gondolat fölvetésével, talán másban is érdeklődést tudok kelteni a tárgy iránt, mely véleményem szerint életjogosult s megteremtése esetén csak haszonnal járhat.

Rég hangoztatott panasz a mezőgazdák közt a föld csekély jövedelmezősége, s ebből kifolyólag a nehéz harcz, mit nekik a megélhetésre kell folytatniok. Távol legyen tőlem kritizálni gazdálkodási módunkat, csak azt emelem ki, hogy termesztményeink legnagyobb része csak a minimális hasznot képes adni a föld gazdájának. Elég lesz talán felemlítenem, hogy a búza, ez az uralkodó növény, 5—7 mázsa holdan- kinti terméssel alig ad annyit, hogy élelme, magva s munkadija kikerülhetne belőle a kisgazdának. Pedig nálunk a nagyobb termés már bő esztendő ajándéka csak. Azon kell tehát lennünk, hogy a termények megváltoztatásával iparkodjunk emelni a föld jövedelmezőségét. Sok mód van erre, de a legtöbb számára hiányzanak az előföltételek, az értékesítés tényezői.

Eljutottam most már oda, a hova eljutni szándékoztam. Egy olyan terményt ajánlok itt, a melynek nagybani termesztésével sehol sem találkoztam környékünkön. Ez a kender. Fontosságának kiemelésére csak annyit említek, hogy Magyarország termelői szükségletünknek ezidő szerint 6—10 százalékát képesek csak fedezni. Beláthatatlan tér tehát az a mi előttünk van, s óriási az érték, melyet ennek intenzivebb termelésével megmenthetünk hazánknak s első sorban magunknak. Pár év előtt nagy akadálya volt termelésének, hogy nem rendelkeztünk olyan gyártelepekkel, melyek a nyers kendert megfonták szőtték, ma már van néhány ilyen iparvállalat, az értékesítésnek tehát mi sem áll útjában. A talaj viszonyok meg éppen alkalkalmasak erre. A kender meglehetős jó földei kíván, s szükséges még a termő erő fenntartása trágyázás által is, de itt van az ecsedi lápon nyert kitűnő minőségű föld, a mely annyira jó, hogy ma még nehéz a kalászos termények tenyésztésére, de a kendernek meg valóságos paradicsomi hely.

Felhozok itt néhány adatot még a jövedelmezőség kimutatására. A temesmegyei kisgazdák, kik kendertermeléssel foglalkoznak, holdankint 100 korona haszonbért is fizetnek az alkalmas talajért. Micsoda jövedelem kell ahhoz, hogy ezt elbírja a bérlő, s neki még haszna is legyen belőle. Hogy minő eredmények érhetők el, ime néhány adat. Egy régebbi, pár éves forrásom szerint, egy katasztrális hold körö termése 40—50 métermázsa, egy egész uj forrás szerint, melyet | egyik gazdasági szaklapunkban találtam az, hogy |

megfelelő talajon megfelelő trágyázás és munka mellett j a termés holdanként 80—120 métermázsára rúghat, tehát több mint kétszerese a fenti értéknek, s maga a forrás már olyan, hogy szavahihetőségéhez szó nem fér. Ha most számításba vesszük, hogy a kikészítő j telepek a körö mázsájáért 3 korona, 3 korona 60 fillér körül változó árakat szoktak fizetni, könnyű kiszámítanunk, hogy egy hold föld után az első kisebb adat szerint az összjövedelem 122 korona, a legnagyobb adat szerint pedig 396 korona, s igy közép értékben 260 korona bevétel érhető el egy hold földön. Ebben az összegben benne van természetesen az esetleges földhaszonbér, a tőke kamat, a földmunka, a vetőmag ára, az aratási költség, vasúthoz szállítás költsége, meg a vasúti fuvar. De ha mindezeket ösz- szegezzük is, azt hiszem nem maradok el nagyon a valóságtól, ha 60—80 koronát számitok erie, s még mindig a legkisebb termés mellett is 50 korona tiszta jövedelem érhető el, a mi ha nem nagyobb, mint a kalászos termények jövedelme, de ezt föltétlenül eléri, a vele való munka meg sokkal kevesebb.

Eddig beakartam bizonyítani, hogy a mezőgazdára nézve is előnyös a kendertermesztés, de csak úgy, ha az értékesítésig az önköltségeket csökkentjük. Amennyire ismerem a környékbeli állapotokat a földhaszonbér nálunk nem nagy, nem drága a földmunka, aratás sem, de már a vasúthoz való szállítás igen erős kérdés. A kender szárítás éppen a legsürgősebb nyári munka idejére esik, mikor minden iga, minden munkáskéz levan foglalva, helyes beosztás mellett azonban erre is van alkalom. S végül a legnehezebb teher a vasúti fuvar, mert tőlünk csak a nagy távolságban van kikészítő s beváltó telep, a nyerstermény pedig nehezen bírja meg a drága szállítási költséget.

S ez az a pont a miért ezt az egész czikket írtam.

Állítsunk kikészítő telepet, a hol a kender ázta- tása, megtörése, tilolása, gerebenezése megtörténik. Mert miért adja a gazda a tőkepénzes más gyárnak oda a busás hasznot, mikor aránytalanul kis anyagi eszközökkel, az egész kérdés megoldható. Első sorban a jövedelmezőség kérdését akarom itt tárgyalni pár szóban A termés mennyiségét ismerve, tudnunk kell még a textil ipari nyersanyag mennyiségét, mely egy mázsa köröből nyerhető. Ez 10—15 kiló közt változik. 100 kiló kócz ára 60—120 korona közt ingadozik, felvéve a termés ár középértékét, egy holdon termett kikészített kender pénzértéke 760 korona körül van. Feltéve most, hogy a telep csak 300 hold termés feldolgozására van megépítve, melyhez 80—90 ezer koronánál nagyobb összeg nem szükséges, az üzleti forgó tőkével együtt, könnyű kiszámítani, hogy egy igen jövedelmező ipartelep lesz birtokában akár a részvény- társaságnak, akár a szövetkezetnek, mely ezt esetleg megcsinálja. De szocziális szempontból is, csak előnyöket látok, hány munkanélküli kéz kapna foglalkozást, tisztességes megélhetést, most mikor már megyénkben is kezd a kivándorlás lábra kapni. A telep helyére nézve nem tettem eddig vizsgálatot, de fő dolog ebben a jó vasúti összeköttetés a késztermékek elszállítására, s a jó kocsi úthálózat a körö behozatalára. Folyó vizre nincs szükség, csupán pár bővizű kútra, mert az áztatás ilyen nagy telepeknél kazánokban történik, vagy lúgok és savakkal, vagy forró vízzel, mert ez rövid mindössze pár óráig tart, s olcsóbb is meg egészségesebb. Részemről városunkat ajánlanám ilyen telep helyéül.

Nem tudom sikerül-e a felvetett eszmének barátokat szerezni, bár az anyagi szempont kecsegtető, de ha akadna földbirtokosaink vagy tőkepénzeseink közt olyan, ki belátva a dolog hasznos voltát kezébe venné az ügyet, én bármikor szívesen^ állok rendelkezésére bővebb részletek megadására. Én a magam részéről csak örülnék, ha a telep mielőbbi létesülésével arról győzne meg, hogy a magyar földbirtokos osztály érdeklődik hazai iparunk iránt, s maga is részt vesz annak fejlesztésében.

Schöberl K.

HÍREK.

— Személyi hír. Gr. Hugonnai Béla főispán e hó 23-án a délutáni gyorsvonattal Budapestről székhelyére érkezett, a honnét folyó hó 26-án ismét a fővárosba utazott fel. Mint értesülünk a főispán pár héten át Abbáziába akar üdülni.

— Kinevezés. Ő felsége a király Pető Lajos debreczeni alerdőfelügyelőt kir. erdőfelügyelővé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott s a földmi- velési miniszter nevezettet a debreczeni királyi erdőfelügyelőség vezetésével megbízta. (Szatmár vármegye s Szatmár-Németi erdőfelügyeleti tekintetben a debreczeni erdőfelügyelőséghez tartozik.)

— Kinevezés. A főispán Ujfalussy Lajos debreczeni lakost fizetés nélküli közigazgatási gyakornokká nevezte ki.

— Királyi kihallgatáson volt a napokban Péchy László, az ecsediláp lecsapoló társulat igazgató-főmérnöke, hogy 0 felségének műszaki-tanácsossá történt kineveztetését megköszönje.

— Búcsú estély. Mint emlitetük is már, folyó hó 21-én röktönzött bucsuesfélyt rendeztek a vásáros- naményi dohánybeváltó hivatalhoz tisztartóvá kinevezett Maresch Emil tiszteletére barátai és tisztelői a régi kaszinó,éttermében. Körülbelül 60-an jelentek meg a bucsulakomáu. Képviselve volt ott a városi társadalom szine-java, hogy a távozó rokonszenves férfiútól, a ki 18 éven át volt városunk lakója, búcsút vehessenek. Ott voltak a többi között Nagy László alispán, Kemény Alajos pénzügyigazgató stb. A kedélyes vacsora alatt csakhamar megeredtek a pohárköszöntők is. Legelsőnek Killer Nándor dohánybeváltó tisztartó, a távozó volt hivatal főnöke, jelenleg kollegája vett búcsút tőle érzékeny szavakban. A pénzügyi tisztviselők nevében Nagy Gábor mondot t

j humoros pohárköszöntőt. Ezután az ünnepelt Maresch Emil vett búcsút a város társadalmától, igaz szívből jövő érzékeny szavakban. Majd Nagy László alispán emelkedett fel s igen ügyes beszédben ecsetelte azt,

I hogy tulajdonképen most vesszük észre, minő népszerű ember volt Maresch Emil, a midőn távozik. Sok szerencsét kívánt neki uj otthonában. Niklos János a jó barátok nevében, Kaesó Károly pedig mint a kaszinó egyik tisztviselőjét éltette. Ezen kívül Jeney Géza, dr. Adler Adolf és Baudisz Jenő kívántak szerencsét a távozónak. A magunk részéről is boldogságot kívánunk neki uj otthonában!

— A miniszteri kiküldöttek Römer Róbert segéd- titkár és Nevitzky Tivadar számvizsgáló, mint értesülünk jelenleg a vidéken vannak és a fehérgyarmati főszolgabirói hivatal ügykezelésének megvizsgálásával foglalkoznak.

— A Nagykárolyi Vivő és Torna Club folyó hó

22--én tartotta V-ik évi rendes közgyűlését a club elnökének Péchy László műszaki-tanácsosnak elnöklete alatt. Az évi jelentések tudomásul vétele után elhatározta a közgyülé s, hogy 4—5 hó időtartamra egy gyakorlati vivómestert szerződtet és a tanfolyam befejezte után vivóakadémiát és tánczmulatságot rendez. A pénztár vizsgáló bizottság jelentését is tudomásul vették, valamint azt is, hogy a választmány Toóth Sándort, Galgóczy Árpádot, Kerekes Zsig- mondot, Schönpflug Viktort és Tóth Zoltánt a klub tagjai közé felvette. Végül megalakították a tisztikart a következő eredménynyel: Elnök: Péchy Lágzló ; igazgató: Iiosvay Aladár; pénztáros : Dr. Vetzák Ede; ügyész Dr. Adler Adolf; orvos Dr. Schönpflug Béla; szertáros: N. Szabó Albert titkár : Bubregh Béla. Igazgató-választmány : Buttyán Ferencz. Elbe! Béla, Holéczy Gyula, Kovács László, Dr. Kőszeghy Andor, Péchy István, Toóth Sándor, Vagács János rendes tagok, Bodnár Károly, Kerekes Zsigmond, Schönpflug Viktor, Tóth Zoltán póttagok. Ezután a közgyűlés az újból megválasztott elnök éltetésével véget ért.

— A nagykárolyi róm. kath. egyházközség a

folyó 1903. évre kivetendő egyházi és iskolai költségeinek egyháztanácsilag javaslatba hozott előirányzata s kivetési módozata, valamint az egyházközségi s mindkét temető pénztárnokaival szemben a felmentvények tárgyában való intézkedés végett: folyó évi április hó 13-án délelőtt 10 órakor a róm. kath. fiunépiskola nagytermében egyházközségi gyűlést tart; melyre az illető t. ez. jogosultak ezenel meghivatnak. Kelt Nagykárolyban, 1903. márczius 25. Az egyházi elnökség.

— A városi szálloda. Városuuk polgármestere azon tervvel foglalkozik, hogy a város építsen egy modern szállodát, megfelelő számú vendég szobával, minden igényt kielégítő kávéházzal és vigadó teremmel. Az építési költségeket költsön utján óhajtaná fedezni, mert reméli, hogy a szálloda bére fedezné a törlesztéses kölcsönt. A terv keresztül vételének azonban az áll leginkább az útjában, hogy alig van alkalmas helyen olyan telek, a melye ez ólnak megfelelne. Mint értesülünk e tekintetben két telket vettek kombináczióba. Az egyik a mostani Magyar Király szálloda telke és a másik a Központi szálloda telke. Legközelebb visszatérünk a szálloda kérdésére.

— Szakképesítés. Illés József, városunk mérnöke a fővárosban villanyvilágitási szaktanfolyamot hallgatott, és a szakvizsgát a napokban jeles eredménynyel le is tette. Örvendünk neki, hogy a város mérnöke, megszerezte most ezt a gyakorlati és elméleti képesítést, a mikor a villany világítás kérdése napi renden van s igy maholnap nagy szükségünk lesz az ő szakértelmére.

— Gyászeset. Mint részvéttel értesülünk Toper- czer Kálmán, a szatmári kir. törvényszék vizsgáló bírója folyó hó 26-án déli egy órakor elhuuyt. A jeles bírót már a múlt évben szélhüdés érte, de ebből kilábolt, úgy hogy ismét elfoglalhatta hivatalát. E hó 22-én azonban ismét szélhüdés érte s a derék biró és jeles társadalmi ember pár nap alatt kiszenvedett. A kir. törvényszék dr. Róth Ferencz törvény- széki elnök elnöklete alatt a halálhír vétele után azonnal teljes ülést tartott s itt elhatározták, hogy a bírói kar testületileg fejezi ki részvétét az özvegynél és külön gyászjelentést ad ki.

— Szövő iskola. Nikolics Szeréna úrnő, a dob- rácsapátii szövőiparvállalat tulajdonosa azt az ajánlatot tette Szatmár városnak, hogy iparvállalatát, szövő és kézmüipariskola kiegészítésével Szatmárra helyezi át. A tanács kiadta az ügyet véleményezésre a gazdasági tanácsosnak.

— Az idei sorozás újabb határideje. A honvédelmi miniszter az egyszer már elhalasztott sorozásra nézve újabb határnapokat tűzött ki. Vármegyénk területére ismét megállapították a sorozási működési tervet, a mely természetesen csak akkor lesz betartható, ha ez alatt megajánlja a képviselőház az ujoncz jutalékot, a mire az obstrukezió miatt kevés kilátás van. Az uj működési terv szerint a nagybányai járásban május

4—6, Nagybánya városában május*8—9, a nagykárolyi járásra nézve május 11—14, Nagykároly városára nézve május 15 — 16, az erdődi járásra nézve május 18—20, a mátészalkai járásban május 22—23 és május 25—26, a fehérgyarmati járásban május 28—30, Felsőbánya városban jun. 2-án, a szinérváraljai járásban jun. 3—6, a csengeri járásban jun. 8—10, a n.-somkuti járásban május 11 —13 és a szatmári járásban május 15—19-én akarják a sorozást megejteni. A Nagykarolyi járásban és Nagykárolyban működő bizottság elnöke Nagy László alispán, a n.-bányai járási és a N.-Bányán valamint Felsőbányán működő bizottság elnöke Iiosvay Aladár főjegyző, Mátészalkán Nagy Sándor tb. főjegyző, Fehér-Gyarmaton Jékey Zsigmond, Szinérváralján és Szatmáron Ináncsi Papp Kálmán tb. főjegyző, Erdődön Böszörményi Sándor, Csengerben Szuhányi Ferencz