Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-11 / 2. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY következményeinek. Az ember görcsösen ragaszkodik életéhez minden körülmények között, óva óvja testi épségét és nevetséges beszéd az, hogy éppen a párbajozó venné semmibe testi épségét vagy eletét. És ki írhatná le a családos ember nyomott lelki állapotát a párbaj előtt ? Azzal régen tisztában van mindenki, hogy megsértett becsületért nem elégtétel a vér. Ott van a törvény, amely mérlegeli, hogy a sértő igazat mondott-e vagy sem és eszerint ítél enyhén vagy szigorúan. Igaz, vannak esetek, mikor a törvény sem képes elégtételt szolgáltatni, de ez nem lehet ok arra, hogy az egész társadalmat lenyűgöző párbaj kényszer a krakélerek malmára hajtsa a vizet. Nagyon régi keletű nálunk a párbaj ellenes hangulat, de hogy ez miért nem vezetett eddig eredményre, annak okait helyesen fejtegette a minap egy elismert közjogászunk. Azt mondta, hogy amig megeshetik nálunk, hogy a párbajozó rendőrfogalmazónak a rendőrkapitány segédkezik, s hogy a miniszterek s hírnevesebb, népszerűbb politikusok párbajai rendőri fedezet mellett folynak le, addig szó sem lehet a párbajmánia csökkentéséről. Egyedül a nagyváradi párbajellenes liga az, amelynek működése sikerrel kecsegtethet. E liga tagjai kötelezik magukat arra, hogy sem nem párbajoznak, sem nem segédkeznek, sha becsületbeli ügyök akad, azt vagy a liga fóruma elé viszik, vagy a bíróság elé. S valóban egyes egyedül ez a társadalmi ut van a párbajmánia fékezésére. Örömünkre szolgál, hogy a nagyváradi liga megalakulását rokonszenvvel fogadta a közvélemény s ebből ítélve remélhetjük, hogy a liga nemsokára nem fog egyedül állani Magyarországon, hanem az ország városaiban a nagyváradihoz hasonló módon meg fog alakulni. Nincs könnyebb az ilyen liga megalakulásánál, ha a kezdeményezés munkáját tekintélyes s korekt emberek vállalják. Energikus lelkes kezdemenyezés kell és tömegesen fog sorakozni az intelligenczia a liga zászlaja alá. A párbaj ellenes irányzat egy másik jelentős eredményéi is feljegyezhetjük. Ez az egyetemi ifjúság kebelében megindult mozgalom az iránt, hogy az egyetemen becsületszék létesitessék, amely az egyetemi polgárok között oly gyakran felmerülő afféreket békés utón elintézze. Az egyetem mindenha melegágya volt a párbajnak. Itt oltották be még a legjámborabb szivü gólyába is a vérengzés szükségességének tudatát, amely aztán egész életében a becsület- afférek elintézése körül irányadóul szolgált. S hogy éppen itt, a párbaj hazájában fáradoznak egy olyan intézmény létesítése körül, mely a párbajok számát csökkentse, esetleg a minimumra redukálja, ez máris olyan eredmény, melynek üdvös hatása el nem maradhatna. Bármily sokat várunk is a párbajellenes társadalmi mozgalomtól, azt az egyet még sem várjuk, hogy a mániát kiirtsa, hogy a párbajozást megszüntesse. A baj gyökeres orvoslását csakis a törvényhozástól várhatjuk, még borotválatlan volt, nyomban felugrott és rohant a szerkesztőségbe. A kiadó a klubjában volt. Azonnal kocsiba vetette magát és jött ő is. A főszerkesztő egyenesen a telefonhoz ment. — Halló ! „Buffalo Herold ?“ Helyes. Adok önnek minden perezért, amig a beszélgetésünk tart, 100 dollárt. Mondjon el mindent, amit tud. Tizenkét perczczel később uj külön kiadás jelent meg. A lap homlokára rá volt nyomtatva: „Külön kiadás“ . . . Nio 2. . . . Mac Kinley“. Egy félhasábnyi részletet közölt a merényletről és az elnök arczképét valamint a buffallói kiállítás tervrajzát. Közben telefonált a kiadó is : — Vasutigazgatóság ? Én a „News“ kiadója vagyok. Indíthatna egy különvonatot Buffalóba ? Milyen időben ? . . . Mennyi ? . . . Rendben van ! Huszonöt perczczel később különvonat robogott Buffalóba két fényképésszel, három rajzolóval és öt munkatárssal. Ezek egyike a riporter, ingujjban volt. Az utazásra való parancsot egész váratlanul kapta. Egy másodperczig sem volt szabad vesztegelnie, kocsiba ugrott s annyi ideje sem volt, hogy a kabátját magára vegye. Ez alatt széthordták a harmadik és negyedik kiadást, majd az ötödiket is, mindegyik bővebb és bővebb részleteket közölt a merényletről. És mind ez 30 perez alatt történt. — A szemtanú, aki ezt egy londoni lapban megírta, elmondja még, hogy az egész munka minden zavar nélkül ment, úgy mint a parancsolat.Mindenki a helyén volt és százszoros energiával, de a legnagyobb hidegvérrel dolgozott. Ez már nem gyors-ujságirás, ez villam-ujságirás volt. (Vége köv.) ha a párbaj- sérülést testi sérülésnek fogja minősíteni s közönséges börtönnel sújtani. Ez vissza fogja rettenteni a „leglovagiasabb“ s a legkrakélerebb embert a párbajozástól. De nemcsak a párbajozástól, hanem a más emberbe való oktalan belekötéstől is. A párbaj megszűntével sokkal kevesebb alkalom lesz becsületügyi afférre is. S a törvényhozásra ebben az irányban csakis egy széles körű mozgalom hathat. Ha a párbaj ellenes liga be fogja hálózni az egész országot, ha mindenkit, ahol intelligens emberek élnek, fel fog hangzani a jelszó: le a párbajjal — törvényhozás kényszerítve lesz arra, hogy megcsinálja a törvényt a párbaj ellen. Alapítsuk meg mi is városunkban a párbajellenes ligát! Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 9 én tartotta január havi ülését. Jelen voltak : gróf Hugonnai Béla főispán, elnök, Nagy László alispán, Isaák Dezső, Szuhányi Ödön, N. Szabó Antal bizottsági tagok’; Kováts Béla, dr. Fekete Sámuel, Kemény Alajos, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Luby Béla, Dénes Lajos és dr. Schönpflug Richárd szakelőadók. A főispán üdvözölve a megjelenteket, az ülést megnyitotta. A bizottság egyes szakbizottságait a folyó évre a következőleg alakította meg: I. Fegyelmi választmány: Rendes tagok : Nagy Béla, N. Szabó Antal, Kemény Alajos, Kovács Béla. Póttagok: ifj. Böszörményi Sándor, Kacsó Károly. II. Árvaügyi felebbviteli küldöttség: Választottak : rendes tagok : Domahidy Sándor, Nagy Béla, póttag : Jékey Zsigmond. A főispán által kineveztettek N. Szabó Antal, Kende Zsigmond rendes, ifj. Böszörményi Sándor póttagnak. III. Erdészeti albizottság: Elnök : Nagy László. Alelnök : Nemestóthi Szabó Antal. Tag: Domahidy Sándor. IV. Erdészeti Il-odfoku kihágási bíróság : Rendes tagok : N. Szabó Antal, Nagy Béla, ifj. Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond. Póttagok : Szuhányi Ödön, Szentiványi Gyula, Luby Béla, Kende Zsigmond. V. Pótadó elleni felszólamlási bizottság: Balázsy József, N. Szabó Antal, Kemény Alajos, Kacsé Károly. VI. Munkásügyi albizottság: Rendes tagok : N. Szabó Antal, Domahidy Sándor, Kende Zsigmond, Böszörményi Sándor. Póttagok.- Szentiványi Gyula, Jékey Zsigmond. VII. A börtönvizsgáló-bizottság tagjai lettek : Kacsó Károly, Kemény Alajos, Szuhányi Ödön és N. Szabó Antal. VIII. Évi jelentést készítő bizottság : Domahidy Sándor, Kende Zsigmond és ifj. Böszörményi Sándor. Az alispán havi jelentése szerint november hóról átjött 733, január havában beérkezett 3348, összesen 4081 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3244 ügy darabot. Az alispán szóvátette a földmiv. miniszter legújabb rendeletét az állatok száj- és körömfájása tárgyában, a mely végrehajtásában azon anomáliára vezet, hogy azért, mert egy községben a vész fellépett, a vásár beszüntetése folytán jóformán az egész járást zár alá veszik, holott a vészterhes község zár alá vétele is elégséges óvintézkedés volna. Minthogy pedig a rendelet szigorú végrehajtása a gazdaközönségre hátrányos, a bizottság a felszólalás értelmében feliratot intéz a földmivelésügyi miniszterhez. Igen érdekes tárgya volt az ülésnek a nagybányai gör. kath. lelkész választás ügye. A választás ellen felebbezést adott be a szamosujvári püspök és Papp Sándor. A bizottság tiszti ügyészi vélemény alapján a püspök felebbezését, mint elkésettet visszutasitotta, a másik felebbezést pedig elutasította abból az indokból, mert Nagy-Bánya város nem sértette meg a választás által az eddigi joggyakorlatot, a mely az volt, hogy a püspök három lelkészt jelölt, azonban a többi pályázó kérvényét is köteles volt minősítés mellett a városhoz leküldeni, a mely mint kegyur jogosítva volt az összes pályázók közül szabadon választani. A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből kiemeljük a következő számadatokat: Helyesbített egyenes adó hátralék volt 3.576,881 korona 45 fillér, erre befolyt január 1-től november végéig 1.921,684 kor. 54 fillér. A múlt hóban befolyt 285,796 korona 69 fillér s igy az év végén hátralékban maradt 1.369,400 korona 22 fillér. N. Szabó Antal a nagykárolyi adóhivatalnál történt betörés alkalmával elvitt értékpapírok és ékszerek megtérítése tekintetében a közönség megnyugtatása czéljából azon kérdést intézi a pénzügy igazgatóhoz, hogy ezeknek értékét miként téríti meg a kincstár ? A pénzügyigazgató azon választ adta, hogy az értékpapírok, azok szelvényei és a betétkönyvek névértékűkben lesznek a kincstár által megtérítve s ezután indítja meg a megsemmisítési eljárást, ellenben az ékszereknek csak letéti értékét téritik meg. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint deczember havában befolyt útadó 32793 korona 22 fillér, hátralékban maradt az év végén 116480 korona 15 fillér. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 7 én a délutáni vonattal Budapestről székhelyére érkezett. — Kinevezés, ő felsége a király, Péchy Lászlót az Ecsedi-láp társulat igazgató-főmérnökét, műszaki tanácsosnak nevezte ki. Hogy magán vizszabályozó társulatok élén álló egyéneket műszaki tanácsosi czimmel tüntessenek ki, erre alig volt eset. Kétszeresen örvendünk azért, hogy épp vizszabályozó társulatunk vezérférfiát érte ez a kitüntetés, melyet ezen nagy művelet keresztül vitelében, amidőn sok ezer holdat tevő hasznavehetlen terület jutott cultura alá, az ő fáradhatlan munkásságával méltán kiérdemelt. — Kinevezés. A főispán ur Öméltósága Bay Károly tisza-kereszturi lakost Felső-Bánya város rendőrkapitányának nevezte ki. — Felolvasó estély. A helybeli Kölcsey-Egye- sület harmadik felolvasó estélyét e hó vége felé tartja meg. A műsor most is változatosnak ígérkezik. — Kinevezés. A főispán ur Öméltósága Galgóczy József ügyvéd-jelöltet közigazgatási gyakornoknak nevezte ki. — Kinevezés. Á pénzügyminiszter Fliesz Henriket, lapunk dolgozótársát a marosujvári bányaigazgatóság számvevőségéhez gyakornoknak nevezte ki. (3 az első rendelkezési állapotba helyezett vármegyei alkalmazott, a kit kineveztek Gratulálunk lapunk barátjának megérdemelt előmeneteléhéz, bár sajnáljuk azt, hogy távozik városunkból. Szerencse kisérje a messze idegenben ! — Pénzügyigazgatónk jubileuma. Említettük már lapunk múlt számában, hogy Kemény Alajos pénzügyi tanácsos s helybeli pénzügyigazgató a napokban töltötte be közszolgálatának 30-ik évfordulóját és hogy ez alkalomból kifolyólag f. hó 3-án lakomára gyűltek össze a régi kaszinóban az ünnepelt tisztviselőtársai, barátai és tisztelői. — Most pótlólag adjuk a társas vacsora lefolyásának leírását. Képviselve volt ott az egész pénzügyigazgatóság, a vidéki pénzügyi tisztviselők és városunk társadalmának szine-java. Rég láttunk városunkban banketten ennyi embert együtt, úgy hogy a kaszinó nagyterme teljesen megtelt. Pedig a pénzügyigazgatóság tisztviselői kara jóformán titokban rendezte az egészet, hogy meglepetés számba menjen s igy csakis az utolsó napon tudatták az ünnepelt néhány barátjával, tisztelőivel azt, hogy mit terveznek. Ép azért merjük állítani azt, hogyha kellő időben hire megy a pénzügyigazgató jubileumának, a kaszinó termei szűknek bizonyultak volna be. a min-' denki által annyira tisztelt és becsült népszerű pénzügyigazgató egybesereglő tisztelőinek nagy száma mellett. A pénzügyigazgatót már délelőtt óváczióban részesítette a pénzügyigazgatóság tiszti kara, a midőn testületileg tisztelgett nálla és Barthos Zsigmond igazgató helyettes szép beszéd kíséretében egy emlék ezüstserleget nyújtott át a humánus és mindenki által becsült hivatal főnöknek. A serleg a következő felírást viselte „30 évi szolgálat emlékül a nagykárolyi pénzügyigazgatóság tisztikara 1903. évi január 4“. Az ünnepelt annyira megvolt lepetve a nem várt nem remélt óváczió melegségétől, hogy alig tudott választ adni a meghatottságtól. Este a bankettre küldöttség hívta meg az ünnepeltet, a kit beléptekor szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtak. Hogy milyen kedves társadalmi ember Kemény Alajos, a legjobban bizonyítja az, hogy hiába jöttek össze a szélrózsa minden irányából az egymást alig ismerő tisztviselők, az első egynéhány hivatalos pohárköszöntő elhangzása után azonnal megszűnt a bankett feszessége és az egész társaság fesztelenül mulatott mintha csak egy család tagjai lettek volna. A több Ízletes fogásból álló vacsora alatt csakhamar elhallgattatták Fátyol Józsi zenekarát, hogy kezdetüket vegyék á pohár- köszöntők. Elsőnek Hegedűs Ferencz pénzügyi titkár állott fel és csinos beszédben éltette tiszttársai nevében az ünnepeltet, aki kezében a tisztikar által ajándékozott serleggel Ó felségét a királyt, a pénzügyminisztert és tiszttársait éltette. Ezután Nagy László alispán, Obholczer Gyula számtanácsos, Debreczeni István polgármester, Dr. Adler Adolf és Baudisz Jenő ügyvédek az ünnepelt pénzügyigazgatót élteték. Schnébli Károly, Nagy László alispánra, Hám József főgymn. igazgató Kemény Alajosra, Kacsó Károly kir. főmérnök a pénzügyigazgató családjára emelték poharukat. Majd Jeney Géza, Nagy Gábor, Varga Kornél, Nagy Gergely éltették a pénzügyigazgatót. Ezután Debreczeni István polgármestert Nagy Gábor, Barkóczy Ferencz zászlóalj-parancsnokot Schnébli Károly, Hám József igazgatót Nagy László alispán, Kemény Alajost mint a helybeli Kölcsey egylet irodalmi szakosztályának elnökét Simkó Géza, az idegen vendégeket Schnébli János éltette. Ezenkívül Nagy Gábor, Barthos Zsigmond igazgató-helyettesért, Baudisz Jenő Kimer János adótárnokért, Schnébli Károly az államosított volt vármegyei tisztviselőkért, Nagy Gábor Kacsó Károlyért, Márton Sándor erdőmester Baudisz Jenőért, Simkó Géza Obholczer Gyula számtanácsosért, Ilosvay László Kemény Alajosért, Janitzky Albert az űnnepeltért mondottak pohárköszöntőket. Az ünneplő társaság vig kedélyben sok ideig együtt volt még akkor is, a midőn már a pohárköszöntők elnémultak és csak Fátyol Józsi szép nótái mulattatták a jelen voltakat, így ünnepelték meg a népszerű hivatalfőnök, kellemes társadalmi ember jubileumát barátai és tisztelői. A magunk részéről is fogadja szívélyes gratulátiónkat a pénzügyigazgató ur, a kinek ünnepeltetése bizonyára a vármegyei körökben is kellemes megelége dést keltett. — Eljegyzés. Berenczei Kováts Miklós vármegyei szolgabiró jegyet váltott Szatmáron Streicher Berta
