Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

SZATM ARMEGYEI KÖZLÖNY

mindent, úgy hogy a helybeli hiába akar venni, már az eladó össze van beszélve a viszonteladásra vásárlóval.

Továbbá, ha a vásári szabályzatban van ilyen megszoritó rendelkezés, akkor ezt nemcsak a város határán kívül, hanem a konyhapiaczon is szigorúan ellenőrizni kellene és a helybeliek érdekeit következetesen megvédeni a viszonteladásra vásárlók szigorú bírságolásával.

Sokat Írtak már a helybeli lapok ezen visszaélés ellen, de hasztalan.

Követeljük azért ismételten, hogy ha erre nézve nincs megszoritó rendelkezés ez esetre a városi hatóság a vásári szabályzatba vegye be azt, hogy a heti vásárok alkalmával viszonteladásra vásárló helybeli s idegen továbbeladással foglalkozók a konyhapiacz czikkeit csak délelőtt 10 órától kezdve vásárolhatják.

Mert nem áll az a mit a múltban ezen kívánsággal szemben felhozott a rendőrség, hogy a minisztérium az ilyen megszoritó rendelkezéseket a szabad kereskedelem szempontjából nem hagyja jóvá. Mert elmúlt az az idő, a midőn a kormányzat rideg következetességgel lovagolt a szabad kereskedelem és főleg a szabad ipar tetszetős vesszőparipáján. Belátták ugyanis, hogy a külföldnek e tekintetben majomszerü utánzata nem felel meg a mi viszonyainknak és olyan irányzat kapott lábra, a mely vissza akar térni a czéhrendszerre.

Merjük azért állítani, hogy a vásári szabályzat ilyen módosítását nap-nap mellett véleményezik a kereskedelmi és ipar kamarák és a minisztérium azt jóvá is hagyja

Minthogy pedig még abban az időben is, amidőn a szabad ipar és kereskedelem elve javában dühöngött és pusztított és a minisztérium következetesen nem hagyta jóvá az ilyen megszoritó rendelkezéseket, az egyes városok akkor is tudtak magukon azzal segíteni, hogy a viszonteladásra vásárlókat bírságolták, amely ellen igaz ők mindég felebbeztek és a minisztériumnál czélt is értek, de a vexatórius eljárásnak az eredménye mégis az'volt, hogy előbb a helybeliek vásároltak. Mennyivel könnyebben elérhető ez most, a midőn a minisztérium is helyt szokott adni az ilyen megszoritó rendelkezéseknek.

Kérjük azért, sőt a helybeli gazdasszonyok nevében követeljük a vásári szabályzatnak ily értelembeni mielőbbi módosítását, avagy ha benne volna már a d. e. 9 óráig terjedő megszoritó rendelkezés, azt 10 óráig kiterjeszteni kérjük és főleg a végrehajtásban, ellenőrzésben a legnagyobb szigorúságot követelünk.

Mert az mégsem járja, hogy egy pár kufár anyagi érdekéből a különben olcsó konyhapiaczot mesterségesen megdrágítani engedjük.

Meghívás.

A „Nagykárolyi Kölcsey Egyesület' tagjait a f. év november hó 29-ón vagyis ma vasárnap délután 3 órakor, a vármegyei székház kistermében tartandó

rendes közgyűlésre

meghívom.

Nagy László, elnök.

HÍREK.

— Személyi hir. Jahl Gusztáv tábornok, a kassai honvédkerület parancsnoka f. hó 20. és 21-én városunkba időzött Kiss Zsigmond dandárparancsnok

társaságában. — Lenz Győző ezredes, ezredparancsnok f. hó 24-én Szatmárról városunkba érkezett.

— Az Oltáregyesület hangversenyére már kibocsátották a díszesen kiállított meghívókat. A változatos programból következtetve ilyen tartalmas és érdekes hangverseny rég volt városunkban és az élőképek az újdonság ingerét adják a hangversenynek. — Az előadás iránt, hogy minő érdeklődés mutatkozik igazolja azon körülmény, hogy a városból és vidékről már számos előjegyzés történt a jegyekre nézve. A meghívó a következőleg szól : Meghívó. A Nagykárolyi Oltárgyesületnek Meszlényi Gyula szatmári püspök, v. b. t. t. őnagyméltósága diszvédősége és Hugonnai Béláné grófné védősége alatt 1903. decz. hó 5-én a polgári kaszinó nagytermében rendezendő, felolvasással és élőképekkel egybekötött hangversenyére. Kezdete este 7 órakor. Helyárak : Páholy 20 korona, Oldal- és kőrszék (I—III. kor.) 4 korona. I-ső rendű zártszék (IV—-VI. sor) 3 korona. Il-od rendű zártszék (VII—XII. sor) 2 korona. Földszinti állóhely 1 korona 20 fillér. Karzati állóhely l korona. Műsor a pénztárnál 20 fillér. Az est jövedelme az Oltáregyesület szent czéljaira szolgál. E nemes czél érdekében szives felülfizetéseket köszönettel fogadunk és azokról hírlapi utón elszámolunk. Jegyek előre válthatók : Hugonnai Béláné grófné Öméltóságánál, a választmány tagjainál és Pucser Károly ur üzletében. Az elnökség. Műsor: 1. Előkép, Liczenmayer „Szent Erzsébetije után prológgal. A prológot irta: Szemlér Ferencz, szavalja: Kerekes Irén. Az élőkép személyei: Jeney Margit, Papp Béláné, Merk Mariska. — 2. Beethoven: Sonata. Op. 31. Menuette. Praesta. Zongorán előadja: Wagner Mariska. 3. Felolvasás. Tartja : Varjas Endre.

4. Tarnay A. Dalok. Énekli: Sántha Irén. Zongorán kiséri: Láng Margit, 5. Részlet az „Afrikai nő“-ből. Zongorán előadják: Boer Endre és Haller Jenő.

6. Előkép : a) Jephte leánya és társnői Jephte elé mennek; b) Jephte leánya és társnői a pusztában. Dóré G. képei után. Az élőkép személyei: Császy Erzsiké, Elbel Ilonka, Ilosvay Margit, Kemény Gizi, Kerekes Sarolta, Stro'oencz Gizi, N. Szabó Magda, Tóth Erzsiké. 7. Gordonkasoló. Előadja Dr. Schönpflug Richárd. 8. Regina coeli. Melodráma. Szavalja: Tóth Erzsiké. Zongorán kiséri Láng Margit, harmóniumon Diczig Ádátn. A kar személyei: Boross Antal, Cser- nyus József, Demidor Ignácz és Letlinger Béla. 9. a) Volkemann: Chant du Troubaduor; b) Alard: Valse Brinditi. Hegedűn előadja : Schönherr Sándor. Zongorán kiséri: Kemény Gizi. 10. Mendelssohn. Duett. Éneklik : Filep Margit és Sántha Irén. Zongorán kiséri: Láng Margit. 11. Élőkép. Mózes megtalálása a Nílusban. Dóré G. képe után. Az élőkép személyei: Brandsch Berta, Hetey Blanka, Irsik Margit, Nábróczky Erzsiké, Schöberl Erzsiké, Tollee Gizi. Az élőképet rendezik : Cs. Tattay Irén, Jenser Mihály, Varjas Endre, zenével kiséri Láng Margit. A díszes kiállítású meghívók már. szétküldettek. A ki véletlenül nem kapott volna, reklamálja Varjas Endre kegyesrendi tanárnál. — Az előjegyzett jegyek már kiválthatók Hugonnai Béláné grófné Öméltóságánál.

— Vizsgatétel. Péchy István vármegyei II. aljegyzőt legközelebb tudorrá fogják avatni, mert a múlt héten tette le Kolozsvárott a kiegészítő államtudományi szigorlatot.

— Előléptetés. A kereskedelemügyi miniszter Holéczy Gyula kir. mérnököt a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába léptette elő. Ezen előléptetéssel jutalmazta a miniszter Holéczy Gyulának a felsőbánya—krácsfa- lusi útvonal két év óta tartó áthelyezésénél kifejtett ügybuzgóságát és szorgalmát.

— Hymen. Both Dezső honvédhadnagy f. hó 22-én esküdött örökhüséget Zanathy Leona kisasszonynak. A polgári esketést Debreczeni István polgármester végezte. A vőlegény tanúja volt Dr. Schveiger Ede nagyváradi ügyvéd, a menyasszony tanúja volt Dr. Kovács István

budapesti ügyvédjelölt. Az egyházi esketést Tímár Péter kegyesrendi házfőnök végezte. Boldogságot kívánunk az igaz szívből kötött frigyhez !

— A szatmári választás. Szatmáron november 24-én volt a képviselőválasztás. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek Uray Géza ügyvéd, függetlenségi párti volt az ellenjelöltje. A szavazás nagy érdeklődés inellett folyt le és erős küzdelem után újból Hieronymit választották meg 691 szavazattal, Uray Géza 635 szavazata ellenében és Így 56 szótöbbséggel ismét a kereskedelmi miniszter lett Szatmár város képviselője. Az eredmény kihirdetésekor az utczai tömeg iszonyú dühbe jött és megrohanta a Pannonia szállodát ahol a Hieronymi párt tanyája volt. A tömeg valósággal ostrom alá vette a szállót és a kávéházban, ebédlőben mindent összezúzott, sőt az emeleti helyiségekbe is felhatolt. A kár itt 20.000 koronánál többre tehető. A felbőszült tömeget a megérkezett katonaság verte széjjel, de nem tudta megakadályozni azt, hogy a tömeg útközben igen sok ház ablakát be ne verje.

— A honvédség köréből. Issekutz Antal honvédszázados saját kérelmére Pancsovára helyeztetett át s helyére Dezső Lajos honvéd főhadnagyot helyezték át a helybeli honvédzászlóaljhoz Deésről — Jahl Gusztáv tábornok kerületi parancsnok Kiss Zsigmond ezredes dandárparancsnok társaságában a napokban megtekintette a helybeli honvéd laktanyát, a harezszerü gyakorlatot és ezéllövészetet és teljes mngelégedésének adott kifejezést. — Folyó hó 24-én Lencz Győző ezredes ezredparancsnok Szatmárról városunkba érkezett, hogy megvizsgálja a helybeli honvédzászlóaljat.

— Műkedvelői szinielöadás. A nagykárolyi kereskedő ifjak egyesülete által rendezendő szinielóadásból javában folynak a próbák. Jókai Aranyemberét adják elő. A nő szerepek Simkó Gézáné, Medvey Ernőné, Csernyus Józsefné, úrnők, Kálnay Ilonka, és Kerekes Erzsiké kisasszonyok kezébe van letéve. Az előadást valószínűleg a jövő hó közepén tartják meg.

— Elhalasztott városi közgyűlés. — Mai

napra Nagykároly város képviselő-testülete aljegyzői választó gyűlésre volt összehiva. Miután vármegyei alispán hivatalos elfoglaltsága miatt a gyűlésen elnökölni akadályozva van a gyűlés elhalasztva lett újabban kitűzendő határnapra.

— Eljegyzés. Csincsák József mátészalkai kereskedő november hó 22-én eljegyezte Olesva-Apátiban Kosa Etelka kisasszonyt, Kosa Menyhért földbirtokos leányát.

— A szinügyi bizottság f. hó 26-án d. u. 3 órakor gyűlést tartott, a melyen kimondták hosszas eszmecsere után, hogy a színkör felépítését állami segélylyel szükségesnek tartják s helyéül a Strosz-féle telket jelölték ki.

— A helybeli népkonyha, a melyre az idei télen ugylátszik kétszeres emberbaráti feladat vár a nagy szegénység miatt, az idén a Zaják-fele ház alsó részében lesz elhelyezve, a melyet a polgármester ingyen engedett át. A népkonyhát deczember 5-én nyitják meg. Az egylet most már azzal a tervvel foglalkozik, hogy házat vegyen a népkonyha számára. Helyes eszme, mert lehetetlenség, hogy e tekintetben az egyesület méltó támogatással ne találkozzék a nagy közönség részéről, a mely feltudja azt fogni, hogy a néphonyha városunk leghumanitikusabb intézménye.

— A budapesti egyetemi hallgatók „Nagykárolyi

Köre“ folyó tanévben szokottnál nagyobb élénkséggel él hivatásának, melynek megfelelően a múlt évben abbanhagyott felolvasásokat ismét programmjába vette. Első ily estélyét folyó hó 7-én tartotta meg, amikor a tagok nagy érdeklődése mellett Takács Béla III. é. joghallg. olvasta fel csinos elbeszélését. Megelőzőleg intézte el a kör választmánya a segélyügyeket s hatáFolytatás a mellékleten.

járhasson utána a dolognak. Egy alkalommal azt hitte, hogy nyomon van. Megtudta, hogy a kritikus időben néhány sátoralja czigány tartózkodott a vidéken. Megcsípte őket és vallatóra fogta. Pisztolyt szegzett a vajda mellének.

— Add elő, gazember, vagy meghalsz !

A czigánynép sirt, jajgatott, de a betyár nem tágított. Lefektette a vajdát a fűre, hogy more patrió bottal csiklandozza ki belőle az ezüstöt. Már meg is suhogtatta a levegőben a botot, amikor eszébe jutott, hogy egyszer, fiatal korában őt is igy vallaták a pandúrok. Pedig akkor ártatlan volt. Azok a botütések még most is sajogtak a lelkében. Azok terelték a betyáréletre. Nem jó dolog az. A vén betyár megérezte az igazságot és szótlanul ott hagyta a czigányokat. Folytatta a nyomozást más irányban. A negyedik héten igaz nyomra akadt. Egy cselédleány szava után megtudta, hogy az ezüst a somlaki zsidó kocsmárosnál van. Odaindult s éjjel lett, mire odaért. A ló, noha grófi ménesből való volt, majd kidőlt alatta. Kurtán tért a dologra.

— No Lipi, ide az ezüsttel ?

— Micsoda ezüsttel?

— Ne czigánykodjunk sokat, mert sietős a sorom.

A pisztoly megint előkerült a tarisznyájából. Ez

alkalommal csodákat miveit a felhúzott kakas. Lipi megvallott mindent.

— Hát igen, zálogba hozták. Adtam rá százhúsz pengőt. Aztán kapok érte százhatvanat, ha kiváltják. Kinek miköze hozzá ?

— Jó, jó Lipi, csak azt mondd meg, hogy ki hozta ?

— Kinek mi köze hozzá ? Én nem szoktam árulkodni. Kendnek talán jól esnék, ha a korcsmáros árulkodna ?

— Hát ebben is igazad van, Lipi, de mégis . . .

Aztán elmondta az előzményeket. A kocsmárosné

nagy érdekkel hallgatta, aztán elszólta magát.

— Ha igy van, akkor megmondom, hogy a Dalkó Feri hozta.

— Nem igaz, — ordított a betyár.

— Kérem én nem szoktam hazudni.

Ez kemény csapás volt. Dalkó Ferit legjobb czim- borájának tartotta mindig.Egy ivásuak voltak, harminezév óta ösmerték egymást. Es éppen az követte el a ezu- darságot.

— Ha az enyémet lopta volna el, egyet se szólnék.

Alig tudták lecsillapítani, pedig Lipi ugyancsak

szives, előzékeny lett.

— Tudja mit, vigye a!z ezüstöt, ott van egy nagy zsákban, a kamatot elengedem, csak annyit fizessenek érte, amennyit adtam.

— Megkapod kamatostul, itt a kezem.

Máté átvette az ezüstöt. Felült a lóra és vad dühvei a lelkében indult meg, hogy fölkeresse és megfenyítse a hűtlen czimborát. Másnap hajnalban ráakadt a pusztán. Egy kihamvadt pásztortüz mellett aludt egyedül. Felrúgta.

— Note kapezabetyár, kelj fel, hadd nézzek a pofádba.

— Mi az istennyila lelt ? — kérdezte a felrúgott.

— Te loptad el az ezüstöt, ugy-e >

— Hát igen, elhoztam.

— Nohát nem lopsz többet, gazember.

Ráfogta a pisztolyt. Az pedig nyugodtan vállat vont.

— No ugyan nagy virtus, — mondotta gúnyosan.

— Hát mért tettél csúffá ? Beszélj, ha jót akarsz.

— Muszáj voltam, üssön belé a ménkü.

— Muszáj ? Hadd hallom, no !

Dalkó Feri leült és megigazította ruháját. Aztán a rászegzett pisztoly csöve előtt pipára is gyújtott.

— Nagy bajban voltam, Máté. Tudod, hogy a húgom házát a vármegye elakarla liczitáltatni a rabtartási költségek miatt . . .

Máté leeresztette a pisztolyt.

— Máté, te tudod, hogy négy évet raboskodtam.

— Tudom.

— Azt is tudod, hogy ártatlanul . . . miattatok történt.

— Igen.

— Nem vallottam rátok.

Máté leszögezte a tekintetét.

— Ä százhúsz pengőt a húgomnak adtam. Nem akartam, hogy földönfutó legyen emiattam, vagyis igazában miattatok . . . Most már tudod.

Elhallgatott. Máté is szótlanul melléje kuporodott. Nézték együtt a pásztortüz hamvát. Mintha semmi mondani valójuk nem lenne már. Egy idő múlva ló- horkantás zavarta meg a csöndet. Máté odanézett és fölkelt.

— Igaz a, mondotta, ott az ezüst a zsákban.

— Elhoztad ?-El.

Megint elhallgattak.

— Hát csak kelj föl Ferkó, — kezdte Máté, — vidd az ezüstöt haza. Estig ott lehetsz vele.

Hát csak elviszem . . .

Elváltak. Ferkó vállára kapta a zsákot, Máté pedig megsarkantyuzta a lopott lovat és beállított az alispánhoz.

— Megkerült az ezüst, nagyságos uram. Otthon van már.

— Hiszen most vallatják a czigányokat érte,

— Hát csak ne sajnáljon átizenni a csendbiztos úrhoz, hogy kímélje a mogyorófát. Megkeritettem órr pusztakézzel.

— Ember vagy, Máté. Akármikor jösz fölfogadlak pandúrnak . . .

— Köszönöm, nagyságos uram, az is megeshetik. De mostan arra kérném, hogy szóljon egy jó szót a nemzetes asszonynál. Nem tudom a haragját tűrni,

— Majd szólok fiam . . .

— Nem szeretném, ha kapezabetyárnak nézne,

amikor a kommencziót adja ... Z. M.