Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

SZATMARMEGYEI

T T

ív

ÖZLÖN Y

kedvező omen után az ecsedi és mérki határon túl nem terjesztettem, különben is egy rövid nap az egész harcztér bejárásra s beható vizsgálásra nem elég.

Visszatérőben megszemléltem egy régebben kialudott égést, hol alig 20 Q méter terület esett a tűz martalékául gróf Károlyi István birtokán. Itt már a hamu közül fél méter nagyságú .zöld nád bujt ki elég sűrűén, ez pedig a szikes agyagból nem vehette eredetét.

Sőt feltéve, de meg nem engedve, hogy a termékeny talaj egészen elégett volna is, még abban az esetben sincs oly óriási baj, mint legtöbben hinni szeretik.

A talaj égés, mint emlitettem, nem uj jelenség. Kisebb területet a tűz megemésztett minden szárazabb évben, igy a múlt évben is. Figyelemmel kisértem az ily kiégett területeket s azt tapasztaltam, hogy egyik helyen, hol répával vetették be, külömb répa termett az égett területen, a másik helyen a dohány sokkal dusabban tenyészet a hamuval vegyes földben, mint a tűz által nem érintett helyen.

Természetes, hogy a föld őszszel a dohány alá felszántatott s a téli fagy megporhanyó- sithatta a szikes agyag talajt is.

Túlságos rémképeket azért ne alkossunk az elégett lápról. A hol egészen nem égett el a humus, ott számbavehető kár szerintem nincs, mert évtizedekig teljesen használtható a föld minden javítás nélkül és pedig oly vete- ményekre is, melyeket a kövérség miatt egyéb- kepen kultiválni nem lehetett volna ; ott azonban, hol teljesen a szikes agyagig lehatolt a tűz, öt-hat évig még dúsan terem, akár a búza is s csak azután kell mesterségesen javítani a talajt.

Ily nemű égésekre, száraz évben, mindenkor kilátás lehet; nem jó volna-é azért védekezni a tűz ellen is és pedig az által, hogy a termőrétegben levő vizet, túlságos kanalizálással ne vonjuk teljesen ki. Hiszen a lecsapolás eíőtti időkben azért volt Kanaán a lápi föld, mert az eső nélküli nyári hónapokban alulról kapta minden növény a nedvességet', mit az ég felhői tőle megtagadtak.

Videant consules!

Nagy-Ecsed. Herey József.

Békét akarunk, dolgozni akarunk

Harminczhat esztendő óta nem volt olyan válságos helyzetben az ország, mint ebben az esztendőben, amikor a harcz a nemzet ideális jussaiért megbénított minden közgazdasági munkát és haladást Valóban erősnek és megállapodottnak kell lennie ennek az országnak, hogy anyagi katasztrófa nélkül tudta egész mostanáig az ideális jogokért a küzdelmet folytatni, mert ha gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, bizony ismétlődött volnaaz 1873-iki nagy krach.

tőle mindjárt aláereszkedett a vár harmadfel öl mélységű főárkába. A bakák tompa dobbanással értek le az árok fenekére s ott sorakozva, a hold halvány fényénél elindultak körútjukra. Amint az ároknak ahhoz a pontjához értek, ahol kanyarodniok kellett, hogy a várdunai homlokzata alá jussanak, az élükön haladó hadnagy halk hangon kiáltotta :

— Állj!

A menet rögtön megállt s a bakák kíváncsian tekintettek előre. Szemben vélük, az árok fenekén egy furcsa kis öreg ember jött. A sapkája mélyen a szemébe volt huzva, görbe lábával egykedvűen kullogott előre. A hadnagy felemelte a kardját s rákiáltott:

— Állj, ki vagy!

A kis öreg ügyet sem vetett a kiáltásra, hanem csak ballagott előre. Lóránthy hadnagy erre neki szegezte a kardját s még egyszer rákiáltott:

— Állj, ki vagy!

Az öreg változatlan egykedvűséggel lépett előre még egyet. Ott állt már egészen szemben a had- nagygyal s kinyújtotta a kezét a kardja felé . . .

Ebben a pillanatban mennydörgésszerű ropogással szólalt meg két männlicher s a furcsa öreg ember irtózatos, velőkig ható üvöltéssel bukott előre, arczczal a földre. Mind a két golyó átjárta a mellét. Fel perez alatt halott volt. Az az hogy döglött. Mert mikor a bakák odarohantak hozzá, hogy közelről megvizsgálják, csakhamar észrevették, hogy nem ember, hanem majom, gorilla, abból az óriási fajtából való, amelyben nyolez ember ereje lakozik.

Később kiderült az is, hogy hogyan került a várba. Az Asperugi-czirkusz tulajdonosa a felszerelését és az állatjait hajón szállította Bécsből Budapestre s a hajóról a gorillának éjjel sikerült megszöknie. Úszva kimenekült a partra, ahol egy paraszt embert agyonvert s a majmok csodálatos ösztönével elvette a ruháját. Úgy botlott aztán be a komáromi várba, ahol a három rettenetes gyilkosságot elkövette, czél nélkül, csupa vérontó kedvből. Nappalra valami magas fa tetején húzta meg magát, a fákat senkinek sem jutott eszébe átkutatni, azért tudott annyi ideig benn lap- pangani a várban észrevétlenül.

Ch. T.

S midőn örvendezünk a fölött, hogy a gazdasági katasztrófa be nem következett, elszorul a szivünk, látván az óriási károkat, melyet a nemzetnek — bár jogos — rezisztencziája okozott. A hatalmas magyar állami hatalom amely 1867. óta kezdeményezője istápolója volt csaknem minden gazdasági és ipari intézményünknek, amely nélkül a mi gyenge, laza társadalmunk gazdasági tevékenységet alig tud kifejteni, — az állam mostoha ugarrá, terméketlen mezővé vált ebben az esztendőben, nem nyújtott semmi segélyt iparnak és kereskedelemnek, nem kedvezményezett semmi hasznosat.

Mikor kezdetét vette a nemzeti rezisztenczia, nagyszabású gazdasági és társadalmi reformok küszöbén állott az ország.

Első sorban említendő ezek között a beruházási törvény, mely háromszáz millió koronát szabadított fel az ipar és kereskedelem javára. Vasutak, iskolák, kórházak, bírósági épületek épültek volna, gazdasági intézmények létesültek volna, felsőbb iskoláink intenzív fejlesztésben részesültek volna — ha a nemzet nem ébredt volna annak tudatára, hogy ideális jussainak megvédelmezésére és kivivására az idő elérkezett. így maradtak félben az epochális beruházások s ezért sülyedt a minimumra a vállalkozási kedv Magyarországon.

A tisztviselők fizetés emeléséről szóló törvény végrehajtása is abban maradt. A sok ezer tisztviselő, aki esztendők óta epedve várta a pillanatot, amely jogos kívánságait valóra váltja s akik oly sok reményt fűztek a fizetés rendezéshez, most a régi szegénységben sínylődve csüggedten várnak és várnak tovább is s keserűséggel van eltelve amiatt, hogy nekik kell megszenvedi azért, mert a nemzet a hatalomnak imponáló ellentállásra szánta el magát. De kilátásuk van még arra is az állami tisztviselőknek, hogy — ha tovább tart az ex-lex s tovább is megtagadják az adófizetést — jön majd egy elseje, nem kapnak fizetést, üres lesz a kincstár. Ez aztán valóban balkáni állapot lenne !

S abban maradtak mindama hasznosnak és praktikusnak Ígérkező alkotások, melyeket a kereskedelmi, földmivelési és igazságügyi kormányok részben kilátásba helyeztek, részben már papiroson meg is valósítottak.

Hát ez igy nem tarthat tovább.

Mit csinálunk a nemzeti vívmányokkal, ha azok miatt anyagilag tönkre megyünk ? Rendet kell teremteni ebben az országban és ismét munkához kell látnunk. Mert a munka volt az, amelynek következtében ily szédületesen haladt az ország, nem pedig a közjogi ellentétek kiélesitése.

Kimondjuk őszintén : a nemzeti küzdelem nem járt eredménynyel. Követeléseinket nem teljesítették, szavunkat meg nem hallgatták.

De manapság már nemcsak a közjogból él meg az ország hanem inkább produktiv munkából. És ha olyan közjogunk van is mint Angliának, társadalmi produktiv munka nélkül el kell pusztulnia az országnak. Hogy dolgozhassunk és szerezhessünk, ez sokkal fontosabb elv, minthogy közjogi gravanemeinkre rakosgassunk flastromöt.

Honfiasság és józan ész egyaránt azt parancsolják tehát, hogy ne álljunk útjában a tiszteséges békekötésnek és támogassuk az illetékes tényezőket abban, hogy az országot a békés gazdasági fejlődés útjára tereljék.

Nyomjuk el a szenvedelmeket és keressük abban a haza üdvét, hogy az ország folytatja a produktiv munkát.*)

*) Közöltük e czikket, bár nem értünk vele egyet minden ben Szerk.

HÍREK.

— Személyi hír. Szabó Károly pénzügyminiszteri osztálytanácsos okt. 30-án városunkba érkezett, a honnét a külső adórendezési munkálatok megvizsgálására a vidékre utazott és Nagypeleskén, Krassón és Felsőfaluban tartott vizsgálatot — Uray István pénzügyi tanácsos dohányjövedéki felügyelő folyó hó 2-án hivatalos ügyben városunkba érkezett, a honnét másnap Szegedre utazott.

— Deák ünnepély a vármegyén. Deák Ferencz születésének 100-ik évforduló alkalmából, mint em- littettük is már vármegyénk közönsége f. hó 13-án közgyűlést tart, a melyen az emlékbeszédet Domahidy István bizottsági tag tartja.

— Fényes hangverseny. A helybeli oltáregyesület tagjai gróf Hugonnai Béláne védnöksége alatt decz. hó elején egy hangversenyt akarnak rendezni az egyesület zászlóalapja javára. A rendező-bizottság, a melyben benne van városunk egész intelligens hölgy világa, naponkint tart üléseket a főispánná lakásán sa progräm már nagyjában össze is van állítva és igen változatosnak Ígérkezik. így a hangversenyen bibliai tárgyú élőképeket is fognak bemutatni, a miben még nem volt városunk közönségének alkalma gyönyörködni. A programmot legközelebb közöljük.

— A helybeli régi kaszinó f. hó 1 én közgyűlést tartott. A közgyűlés, a lapunk múlt számában ismertetett pénzügyi ‘tervet, nevezetesen a Nonn Ferencz épitészszel, a tüzbiztositási kártalanítási dij tekintetében a biztositó társulattal és a hitelező helybeli pénzintézetekkel kötött egyezséget elfogadta és felhatalmazta az elnökséget arra; hogy az aláirt 21 tag jótállása mellett a 8400 korona kölcsönt vegye fel és az egyesület tartozásait rendezze. Az egyesület elnökségéről lemondott Debreczeni István polgármestert a közgyűlés újból elnöknek megválasztotta. A könyvtári választmányban megüresedett tagsági helyre dr. Cservenyák Károlyt választották meg.

— Hangverseny. A helybeli izr. nőegylet a népkonyha számára házat akar venni és e czélra hangversenyt akar rendezni. A rendező-bizottság serényen munkálkodik azon, hogy a hangverseny minél élvezetesebb legyen. így már sikerült felolvasásra megnyerni Nagy László alispánt és egy budapesti művésznővel is tárgyalásokat folytat a közreműködés czéljából.

— Eljegyzés. Hiripi és ivácskói dr. Böszörményi Emil szatmári ügyvéd és birtokos eljegyezte Temesvárról Meskó Mária kisasszonyt, felsőkubinyi Meskó Béla bájos leányát.

— A novemberi katonai előléptetések alkalmából ismerőseink közül előléptették : Uosvay Tihamér cs. és kir. kamarást, cs. és kir. huszár századost, Ilosvay Aladár főjegyző öcscsét őrnagynak, Kapitány Aurél II. osztályú honvéd századost I-ső osztályú századossá és Kund József honvéd főhadnagyot századossá. — Továbbá Ilosvay Jenő cs. és kir. hadnagyot főhadnagynak és Ilosvay Péter honvéd hadapród- tiszthelyettest hadnagynak nevezték ki. Mindkettő Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök fia. Végül Balogh Ferencz és ifj. Horváth Mihály honvéd hadapród tiszt- helyetteseket hadnagyokká nevezték ki.

— Társas lakoma. Említettük már, hogy Nagykároly városnak egyik derék régi tisztviselője, Hetey Ábrahám az idén töltötte be szolgálatának 25-ik évfordulóját. Tisztviselő társai ez alkalomból kifolyólag f. hó 4-én a régi kaszinó éttermében tiszteletére társas vacsorát rendeztek. De akárki rendezte, nem ügyesen rendezte, mert olyan titokban csinálta az egészet, hogy a tisztviselői karon kivül alig egy-két városi polgár vett róla tudomást. Pedig a jubilánsnak annyi tisztelője, jó barátja van, hogy ezek méltán neheztelhetnek azért, hogy nem adták tudtul a készülő óvácziót. így aztán a tisztikaron kivül alig egy néhány jó barát vehetett részt a társas vacsorán. De akik ott voltak, meleg barátsággal és ragaszkodással ünnepelték azt a szerény férfiút, aki 25 éven át, minden feltűnési vágy nélkül szolgálta odaadólag a város közügyéit. A lakomán sok pohárköszöntő hangzott el. így elsőnek Debreczeni István polgármester éltette a jubilánst, köszönetét mondva neki a város szolgálatában kifejtett hasznos tevékenységéért. Néma Gusztáv, Detnidor Ignátz és Borody György is az ünnepeltet éltették, mint jeles tisztviselőt, jó barátot. A jubiláns meghatott hangon mondott köszönetét a szívből jövő óváczióért. Fogadja ami részünkről is városunk derék főjegyzője szerencse kivánatainkat!

— Miniszteri elismerés. A belügyminisztérium tudatta a vármegyével, hogy a kiküldött Bölcs Gyula miniszteri biztos jelentéséből arról győződött meg, hogy az ecsedi lápon kiütött talajtüz eloltása és tovább terjedése iránti védekezés körül Gőnyey István főszolgabíró kiváló buzgalmat és tevékenységet fejtett ki, továbbá Jeszenszky Béla szolgabiró, Madarassy István és Galgóczy Árpád köz. gyakornokok a községi közmunkaerő működése körül nagy buzgalmat és erélyt fejtettek ki, nem különben a kiküldött miniszteri biztos dicsérettel emlékezett meg a védekezési munkálatok műszaki irányításával megbízott Péchy László igazgatófőmérnök működéséről, aki állandó buzgalmat fejtett ki, továbbá Papp János és Wieser Miklós szakaszmérnökök és Szűcs József, Zoltán László és Németh Lajos gátbiztosok buzgó működéséről, ennélfogva felhívta a miniszter az alispánt, hogy nevezett vármegyei és láptársulati tisztviselőkkel, a talajtüz elleni védekezés körül kifejtett buzgó és sikeres müködésökért köszönetét és elismerését tudassa. A leirat tehát nem mond elismerést annak, a ki az egész védekezés irányítója, lelke volt, aki mielőtt még lejött a miniszteri biztos, minden szükséges intézkedést megtett, Nagy László alispánnak. Ezen igazán csodálkozhatnánk, ha nem tudnónk azt, hogy milyen animositással viseltetik bizonyos ur iránta a belügyminisztériumban. Reméljük azért, hogy az uj belügyminiszter alatt ez másként lesz.l

— Uj jogtudor, Domahidai Domahidy Pál Domahidy Sándor domahidai nagybirtokos fia, a jog és állam- tudományi szigorlatok sikeres letétele után folyó évi október hó 31-ik napján doktorrá avattatott. Gratulálunk !

— Műkedvelői szinielöadás. Városunknak egyik legagilisabb egyesülete a „Kereskedőifjak köre“, a múlt évi nagysikerű műkedvelői szinielöadás sikerétől bátorítva, deczember hó folyamán ismét hasonló előadást szándékozik rendezni. Jókai Mórnak nagyhatású színművét „Az arany ember“-t óhajtják előadni, eltérve az eddigi szokástól, hogy műkedvelők csak népszínművet vagy vígjátékot adnak elő. A szereplők már meg vannak nyerve s az összes szerepek ipen jó kezekbe vannak letéve. A próbák már a napokban megkezdődnek.

— A lápon tervezett ut helyszíni pótbejárása felett már határozott a kereskedelmi miniszter. A n a gy k á r o 1 y—-k a p 1 o n y—k á 1 m á n d i útszakaszt illetőleg kimondta azt., hogy ezen ut Nagykárolytól közvetlenül Kálmándra építtessék, de hozzájárul azon megállapodáshoz is, hogy Kaplony község közepétől Nagykároly városáig egy kiágazás is építtessék. De ezen kiágazás kiépítése előtt költségvetés készítendő, Kaplony község hozzájárulása tisztába hozandó és a vármegyének határoznia kell ezen útnak a törvény- hatósági utak közé leendő felvétele iránt. A t y u- kodi útszakasz irányának megállapítása iránt akkor fog a miniszter határozni, ha a vármegyei közgyűlés jóváhagyja Tyúkod községnek a költségekhez való hozzájárulása tekintetében hozott határozatát. Az ura—csen gerujfalusi útszakaszra nézve megengedte a miuiszter, hogy ezen ut a gróf Tisza István útjára vezetve s onnan balra fordulva és Csenger-Ujfalu községen át haladva az ut 23,751 km. pout.jánál csatlakozzék a letárgyalt útvonal 23,632 km. pontjához. A földmunkálatok teljesítésének elrendelését tudomásul vette a miniszter. Az u r a—c s e n g e r i érdekeltség azon kérelmét illetőleg, hogy a szóban forgó lápi útvonal rendszeres kiépítése legelsősorban Csenger községében kezdessék meg, teljesíthetőnek találta a minisz-