Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-18 / 42. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Csütörtökön reggel referálva Gőnyey főszolgabiró az alispánnak, az alispán azonnal táviratozott a miniszterhez. E sürgönyre érkezett le a miniszter kiküldötte gyanánt még este Némethy János műszaki tanácsos. E napon Péchy László hevenyében összeszedett munkásokkal Tyúkod felé csinálta a védekezési munkákat, de munka erő hiányában csak provizorius intézkedéseket tett. Némethy János műszaki tanácsos és Péchy László igazgató főmérnök péntek reggel kimentek a vész helyére és megállapodtak a védekezés módja és mérve tekintetében. Először is az alispán utján közerő és katonaság kirendelését fogják kérni. Másodszor a a védekezés támogatására hatósági megbízottak kirendelését kérik. Harmadszor megállapodtak abban is, hogy a műszaki vezetést miként intézik, valamint abban is, hogy a tűzzel borított terület 1 m. mély és széles árokkal vétessék körül. A műszaki vezetésre a tyúkod—urai oldalon Szűcs József gátbiztost, a börvely — mérki oldalon Wieser szakaszmérnököt rendelték ki. Pénteken is tovább terjedt a tűz, de nem rohamosan. E napon az alispán, Némethy János műszaki tanácsossal történt megbeszélés alapján megkereste a helybeli honvéd zászlóaljat 100 ember kirendelése iránt és táviratozott a miniszterhez utász katonákért, valamint Szatmárra a közöshadseregbeli katonák kirendelése iránt. És e napon délután 3 órakor már ki is érkezett Börvelybe a 100 honvéd Faragó Dezső hadnagy vezetése alatt és a zárvonal kimérése után azonnal elkezdték az őrködést a Bostor tanya előtt. Ezen a napon az alispán intézkedése folytán a börvelyi közerő is kivonult, a mely részben a Tibor utat és a kisbirtokosok földjét védte futó árkokkal. A műszaki vezetést a társulat tisztviselői végezték, Némethy János vezetése alatt, a ki nagy erélyt fejtett ki. Szerencsére péntek délután már egy kis eső is segítségére sietett a mentőknek. Szombaton már ott volt a katonaság Tyúkodon. Az 5-ik gyalogezred 238 embere Obauer Rudolf őrnagy, Doskar Ferencz és Zakariás Aladár kapitányok, Vidrigin főhadnagy, Brandsteter Ferencz, Szávu Kornél és Chorlé Miklós hadnagyok vezetése alatt. Az alispán kirendelte Galgóczy Árpád közig, gyakornokot Börvelybe es Madarassy Sándor közig, gyakornokot a Péchy tanyára, a kik mindvégig kitartó erélylyel irányították a védelmi munkálatokat. Itt megjegyezzük, hogy a vész kezdetekor Gőnyey István főszolgabiró egymagában tette meg odaadó fáradozással az első szükséges intézkedéseket. De már ekkor az egyes tulajdonosok is védelmi intézkedéseket tettek. így Tóth Sándor a gr. Károlyi István intézője, az összes uradalmi tisztséggel a grófi birtokkal határos Róth Károly tagjának körülárkolásával fáradozott az általa felfogadott 85 napszámossal, a melynek megmentése jórészben az ő és Péchy László műszaki- tanácsos érdeme. Ez által valamint a Péchy tag megvédése által megakadályozták a tűznek Nagy-Ecsed felé való tovább terjedését. Péntek délután nagy eső volt, a mely a tűznek a felszínen való tovább terjedését megakadályozta. A vasárnapi nap lassú esővel kezdődött. Reggel megérkezett Budapestről a gyorsvonattal a 7-ik utász zászlóalj 52 főből álló legénysége Röhrig Károly főhadnagy parancsnoksága alatt. Azonnal kimentek és fele a Bostor tanyának Börvelyben, másik fele a Péchy tanyáról a Róth Nagyon jól tudta a módját, hogy magához biliin- cseljen. Kezdetben ugyan csak egy-egy dugva adott jobb falattal gerjesztette szerelmi tüzemet, később azonban egy kis czigarettára valót is adott s mikor a kuglizóba kezdtem járni s házasságot Ígértem neki, a hozomány terhére egy kis előleget is engedélyezett nekem. Mikor a katonaságtól megszabadultam, önállósítottam magamat, szappangyárat alapítottam s feleségül vettem őnagyságát. Fájdalom nem volt bennem elég kitartás, a kis hozományt befőztem a szappanba s a feleségemmel sem bírtam. Ezután elég változatos pályafutásban volt részem. Vénségemre Csanáloson telepedtem le, a hol házas- ságközvetitő irodát nyitottam. Nem mondhatom, hogy valami briliáns üzleteket csináltam, a mit figyelemmel arra, hogy a csanálosi zsidóság sajnálja a satchentől a províziót, nem is remélhettem ; de lassacskán mégis bizonyos tekintélyre tettem szert a hitközségben s ez engemet az anyagi javakban való szükölködésért bőven kárpótolt; mert úgy vélekedtem, hogy közeledik az az időpont, a midőn a hitsorsosok bizalmából az elnöki székbe juthatok s ezzel elérem azt a kitüntetést, a mi egy istenfélő héber vágyainak netovábbját képezi. A választó gyűlésen voltunk. Élőkelő kartársaim nem hagytak fenn kétséget az iránt, hogy a közbizalom bennem fog összpontosulni. Csupán az lehetett nyiltkérdés.' vagyoni állapotom olyan-e, a milyent a díszes állás megkíván ? Csanáloson száz korona tiszta vagyonnal kell bírni annak, a ki az elnöki székért konkurrál. A választást vezető korelnök azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy bennem az előkelő szellemi képesség megfelelő anyagi garancziával egyesült s ezért ajánlotta, hogy közfelkiáltással ültessenek az elnöki székbe. És mi akadályozta meg azt, hogy ma még sem vagyok rosekol, azaz hitközségi elnök ? Az irigység. Az egyik vetélytársam ugyanis azt mondta, hogy bár lenne neki annyi vagy-ona, a mennyi nálam a száz koronából hiányzik s az utána felszólaló bankdirektor végkép tönkretette kilátásaimat; mert az meg azt mondta, hogy neki elég lenne a fele. Károly és gróf Károlyi István tagos birtokának körül árkolását megkezdte. Ugyan e napon Uosvay Endre főszolgabiró.erélyes intézkedése folytán megérkezett a közerő Nagyecsed, Fábiánháza és Mérk községéből és 25 utász vezetése alatt elkészítették a legjobb kedvvel a gróf Károlyi Sándor második árkáig terjedő szakaszt. Megjegyezzük, hogy mindennap, éjjel és nappal egyaránt a hatóság őrszemeket állított ki, a kik a netaláni szél nyomán keletkező újabb tűzesetről jelentést kötelesek tenni. A tyukodi oldalon Komoróczy Jenő főszolgabiró és Zoltán László gátbiztos vezették a védelmet és a csengerujfalusi oldalon a szatmári katonák csinálták a védő árkokat. Vasárnap délben megérkezett a belügyminiszter kiküldötte, mint miniszteri biztos, Bölcs Gyula osztály- tanácsos, a ki azonnal értekezett az alispánnal és délután kiment a vész színhelyére, a hol Némethy János műszaki tanácsos referált neki a tett védelmi intézkedésekről, a melyeket helyeslőleg tudomásul vett. Itt a miniszteri osztálytanácsos a műszaki közegekkel megállapodott abban, hogy a mennyiben a börvelyi közerő már napok óta kint van, ezt felváltja vasárnap a kaplonyi és kálmándi közerő. Az alispán e naptól kezdve a vármegye házán az irodában éjjeli szolgálatot rendelt el. A hétfői napon erősen folytatták az utászok, katonák és a közerő a körülárkolásokat. Kedden volt a legnagyobb munka erő a helyszínén, mert a vállaj L közerő is munkába lépett. Ez nap este Bölcs Gyula miniszteri biztos abban állapodott meg az alispánnal, hogy tekintettel a sürgős mezei munkákra s a közelgő szüretre, a közerőt tovább nem veszik igénybe és tényleg már szerdától kezdve csak a közöshadseregbeli katonák és utászok folytatták a védmunkálatokat. , Elismerés illeti a kirendelt katonaság tisztjeit erélyes- ségükért és a legénységet a kitűnő munkásságért. Különösen nagy hasznát vették a védelmi árkok szakszerű és gyors elkészítése körül a fáradságot nem ismerő utászoknak és azok ügyes parancsnokának, Röhrig Károly főhadnagynak. Kedden délután gr. Hugonnai Béla főispán is kint volt az égő lápon. Bölcs Gyula miniszteri biztos estenként értekezletet tart az alispánnal, Némethy János műszaki tanácsossal és Péchy László igazgató főmérnökkel és kiadja másnapra szóló dispoziczioit. Remélhető, hogy most már ha csak valami vis major nem jön közbe, a tűz nem fog tovább terjedni. Hogy mennyire elkészültek már a tüzvészes terület védárkolásával, mutatja az is, hogy most már a leégett területeken ^vő, a tűz által el nem pusztított úgynevezett egyelftzigeíek •'körül árkolását is megkezdték, így péntektől kezdve a katonaság a Halmos és Uray tanya megmaradt részeinek körülárkolásával és a Tyúkod fele vezető urai ut megvédésével foglalkozik. A honvédség pedig a zárvonalnál az őrszolgálatot teljesiti. A helyzet jelenleg az, hogy a meggyűlt terület egy- része elaludt, a másik még most is ég lassan, de a a tűz tovább nem terjed. A napilapok közül többen hol a műszaki vezetés hiányosságát, hol egyéb dolgokat kifogásoltak. A való tény az, hogy mikor a baj szerdán f. hó 7-én az óriási viharban keletkezett, akkor nem volt emberi hatalom arra nézve, hogy védekezzék. Igazolja ezt az is, hogy a szélvihar másfél kilométer tért kihagyva az Uosvay tagba vitte a tüzet. Tehát csak f. hó 8-ától kezdődhetik a társulat igazgatóságának és hatóságoknak a feladata a védekezés tekintetében. E naptól kezdve pedig jólélekkel mondhatjuk, hogy mindenki megtette kötelességét, a minek Bölcs miniszteri osztálytanácsos is kifejezést adott. Igen helyes intézkedést tettek a napokban akkor, a midőn elrendelték a tengeri kórók letörését, hogy igy szél esetére ne legyen a tűznek mibe terjedni. Különben a tegnapi napon jótékony eső eredt meg, a mely tartósnak Ígérkezik. Most már beszámolhatunk hivatalos adatok alapján arról, hogy minő területen volt tűz. Ugyanis kezdetben 5—6 ezer hold égéséről beszéltek. Szerencsére ez a terület hivatalos felmérések alapján jóval redukálódott. Mert összesen csak 1790 holdnyi területen pusztított a tűz. A következő birtokosok területén pusztított a tűz : Tulajdonos neve Elégett terület Megmenteti te rület \ Zárvonal közötti terület ká t. holdakban Gróf Károlyi Sándor — -1294 475 1769 Kádár Gusztáv — — — 41 — 41 Róth Károly — — — 27 — 27 Péchy László — — — 1 — 1 Báró Uray Kálmán — — 213 58 271 Uosvay tag — — — —75 — 75 Báró Uray Bálint — — 37 7 44 Báró Uray Sándor — — 1 — 1 Börvelyi kisbirtokosok 101 20 121 összesen : 1790 560 2350 E kimutatás szerint tehát a 66,608 holdat tevő mélyláp területből csakis 1790 hold égett el, 560 hold szigetként van az elégett területen belől, amelynek körülárkolása és megmentése folyamatban van. A kár tehát jóval kisebb, mint először hitték. HÍREK. — Személyi hír. Nagy László alispán f. hó 15-én és gróf Hugonnai Béla főispán f. hó 16-án Budapestre utaztak. — Az országos budapesti Deák ünnepélyen vármegyénket a főispán, alispán, a vármegyebeli országgyűlési képviselők és Dr. N. Szabó Albert képviselték. — Helyettesítés. A főispán ur Galgóczy Árpád közigazgatási gyakornokot főszolgabírónak helyettesítette és az alispán szolgálattételre az erdődi főszolgabiró mellé rendelte ki. — Deák Ferencz emlékezete a vármegyén. Szat- már vármegye közönsége őszi rendes közgyűlésén elhatározta, hogy megünnepli Deák Ferencz születésének 100-ik évfordulóját. E czélra november 13-án rendkívüli közgyűlést tart s az emlékbeszéd megtartására Domahidy Istvánt kérték fel. — A helybeli régi kaszinó egyesület f. hó U-én d. u. 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen az egyesület vagyoni állásáról jelentést tett a választmány. A közgyűlés megbízta az elnököt, hogy a tüzbiztositási kár folyósítását intézze el a biztosító intézettel. Az elköltözött Maresch Emil helyett számvevőnek Gallasz Ödönt választották meg. A múlt évi számadásokat Csipkés András, Dr. Jékel László és Vetzák Ede fogják felülvizsgálni. Debreczeni István sokoldalú elfoglaltsága miatt lemondott az elnökségről és a közgyűlés egyhangú óhajára nem volt hajlandó lemondását visszavonni. Ennek folytán a közgyűlés a Kőszeghy Gyula elhalálozása folytán megüresedett választmányi tagságra a lemondott elnököt megválasztotta s neki eddigi működéséért jegyzőkönyvi elismerést szavazott s egyúttal felkérte, hogy az elnöki állás betöltéséig vezese az ügyeket. — Felirat Rákóczi hamvainak hazaszállítása iránt. A vármegye őszi közgyűlésén elhatározta, hogy II. Rákóczi Ferencz hamvainakhazaszállitásairántfeliratotintéza képviselőházhoz. A felirat, a mely Nagy Sándor tb. főjegyző tollából került ki a következőleg szól: Mélyen tisztelt Országyülés 1 Midőn Debreczen sz. kir. város törvényhatóságának Nagy Rákóczi Ferencz fejedelem és társai földi maradványainak hazaszállítása ügyében a m. t. országgyűléshez intézett feliratát mai napon tartott közgyűlésünkben tárgyalás alá vettük : csatolt egyhangú határozatunkkal teszünk tanúbizonyságot mi alólirott Szatrnár vármegye rendjei arról, hogy az óhaj ma már nemcsak vágy többé, hanem a nemzeti közvélemény által diktált parancs, mely előtt a törvény- hozásnak is meghajolni kell. Nem akarunk e kérdés körül hosszasabban értekezni. Arany János szavaival szólva: „röviden érintjük csak a tárgyat, mint fecskeszárny a vizet 1“ De e fecskeszárny érintéstől egy tenger viharja zudul fél s úgy érezzük, hogy : „Midőn egy ország egy napot szentelve, Dicsénekével éltet egy nevet: E név nem ember, föld tűnő lakója : E név csak eszme, gondolat lehet.“ És ezt a gondolatot: a mi nemzeti Messiásunkban Nagy Rákóczi Ferenczben látjuk megistenülni. Mi szeptember 20-án a tiszabecsi harczmezőn lezajlott országos nagy ünnepségünkben tanúbizonyságot tettünk arról, hogy annak a nagy nemzeti gondolatnak : a magyar szabadságnak, a magyar haza függetlenségének eszményi zászlóvivőjét valódi értéke szerint tudjuk megbecsülni. Mi tudjuk, hogy annak a nagy tragoedi- ának a hőse, — a ki nagy nevének dicsőségéből eredő kötelességét: a nemzet igaz jogaiért és az élő törvények megtartásáért való nemes küzdelmét olyan tüneményszerüen töltötte be, — a mi földünkön szórta fényes dicsőségének első sugarait és a mi földünkön halványult el. Mi láttuk a tiszabecsi győzőt: a nemzeti öntudat felébresztőjét vakító napként feltámadni; mi láttuk a tragoedia nagy hősét a majtényi páston elbukni 1 Láttuk a felkelő napot, hogy lássuk azt lemenni is 1 És kurucz ősapáink a nemzeti Messiást üdvözlő hozsannától kitartottak vele a Golgotháig! És hogy feltudtuk támasztani Nagy Rákóczi szellemét: tanúbizonyságot tettünk arról is. Mi Nagy Rákóczi nagyemléke iránt érzett c szent kegyeletünkkel járulunk most hozzátok, kérve benneteket, hogy ha már Nagy Rákóczi lelke visszatért közénk : adjátok vissza a testét is nekünk, hogy szent hamvaihoz, mim bucsujáró Mekkánkhoz elzarándokolhatva legyen az a szent sir a nemzet jogainak elaltatóival szemben egy élő tiltakozás, hogy azoktól a szent hamvaktól legyen melegebb ez a föld, hogy jobban hevítse fiai szivét. Ez érzelem hatása alatt állva, járulunk törvényhozó magas színetek elé: kérve benneteket, hogy a „haza apja“ nevével megtisztelt Nagy Rákóczinkat kiközösítő 1715: XL. szégyenteljes törvényczikk eltörlésével adjatok szavakat a nemzet igaz érzelmeinek és a „hazaapját“ adjátok vissza az édes anyai földnek. Azt a nemzeti Messiásunkat, ki úgy szerette ezt a földet, hogy képes volt ettől megválni is, hogy megtartsa ezt nekünk : nekünk kötelességünk visszahozni ebbe az édes anyai földbe, mert külömben a végzet sujtoló átkát éreznénk reánk szakadni annak a tudatában, hogy e földben nem pihenhet az, ki ezért a földért legmelegebben érzett, ki úgy megvalósította a nagy költő szavait ; „A haza minden előtt!“ Kelt Szatrnár vármegye közönségének Nagykárolyban 1903. október 8-án tartott rendes közgyűléséből. Jegyzete Nagy Sándor, tb. vm. főjegyző. — Helyettes közjegyző. Nagykárolyi kir. közjegyzőnek helyettesített dr. Sternberg Gyula működését f. hó 8-án megkezdte. — A helybeli magyar ajkú gör. kath. egyház ügye. Az őszi közgyűlésen N. Szabó Antal kérdést intézett az alispánhoz az iránt, hogy amennyiben a vármegye közönsége felirt a kormányhoz a nagykárolyi orosz rithusu gör. kath. egyháznak a nagyváradi gör. kath. püspökség kebeléből, a munkácsi püspöki
