Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
Nagykároly, 1903. október 4.-á=0. szám. XXIX. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny TÁBSADALMI, SZÉPIBODALMI és MEGYEI ÉBDEKÜ HETILAP. t ^ A SZATMÁRVÁRMGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. % ílly -.1 TABSADALMI, SZÉPIBODALMI és MEGYEI ÉBDEKÜ HETILAP. J<\ V - _ ^ r % MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. «=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények k ü I<tepc0k7^<s_ M agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. Magyarok vagyunk! Vegyünk erőt hazafiul mély fájdalmunkon és hagyjuk érvényre jutni azt a józan fentartó magyar okosságot, amelyről híresek vagyunk. Igen nagyon megbántottak bennünket és e hántást a magyarázat sem tette jóvá, oly hideg volt az, hogy bánatunkat és megaláztatásunkat csak fokozott mérvben éreztük. De türelem! Jobban mint valaha, van szükség arra, hogy türelmesek legyünk és higyjünk és bízzunk Magyarország csillagában, melyet a százados viharokon keresztül annyiszor takart el a felhő, hogy koromsötét éjszakákon tapoga- tódzott ez a haza. De eloszlott ez a felhő, ha nem magától, akkor vihar jött, a mely elkergette, ismét kigyult a csillag, hogy utánna felkeljen a magyar szabadságnak századokon át leszállóit napja. Bizalom az ősi erényben ! Ez volt a jelszava a királynak, amikor alkotmányos trónusát elfoglalta. És mi bízunk is a mi erényeinkben: hazánk, szabadságunk, nemzeti önállóságunk és nemzeti nyelvünk kimondhatatlan forró szere- tetében, melyért ömlött a magyar vérnek ki nem apadó patakja századokon át. — Bízunk most is rendíthetetlenül és törhetlenül, hogy amig Magyarország lesz ez az ország, addig az uralkodó faj akaratán kívül más akarat tartósan érvényesülni itt nem fog. Magyarország a magyaroké és az marad e világ végéig ! Türelem! Fékezzük magunkat. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. =# Egyes szám ára 20 fillér, mA haza bölcse a legutóbbi koronázás idején kiadott egy fájdalmas, magasztos szót: Fátyolt a múltra ! 0, mint szakítja, marczangolja azt a fá- tyolt hetek óta egy idegen, ellenséges országból nekünk támadt vihar. Csak lobogj fátyol, csak szakadj! Csak semmisülj meg gonosz múltaknak szemfedője, hadd lássunk tisztán ! De csak higgadtság ! Egy olyan nagy s erejének tudatában levő nemzet, mint a magyar megának és a világnak is tartozik azzal, hogy nagy dolgait, nagy bajait komoly méltósággal intézze el. Tartsunk össze magyarok ! Simuljanak el, legalább e komor napok tartamára a társadalmi és egyéb ellentétek; mert mindnyájunknak édes anyjáról, a hazáról van szó, mely ápol s eltakar, ahol élni és halni kell. Legyünk egyek, összeforrottak és széjjelválaszthatatlanok abban a tudatban és elhatározásban, hogy legválságosabb pillanatokban a haza oltárára áldozzunk mindent. Yezessen bennünket a bölcs belátás és ne adjunk semmit azokra, akik hamis, Magyar- ország dicső múltjához nem méltó tanokat hirdetvén, port hintenek a szemünkbe és elakarnak bennünke^^-iteni a magyar nemzeti igazság útjáról. Egy fikarcsnyit se engedjünk azon követelésekből, melyekhez jogunk van. Lehet, hogy most nem időszerű élére állítani a helyzetet, de hogy el fog jönni az idő, midőn jogaink diadalmasan érvényre fognak jutni: ezt higy- jük, mint azt, hogy Isten van az égben ! Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Ne adjunk szivünkben helyet a csügge- désnek és lemondásnak. A higgadtsággal, türelemmel és józan okossággal karöltve járjon a biztos tudat, hogy a mienk a történelem, a faj és a meggyőződés igazságánál fogva, azt még a pokol hatalma sem veheti el tőlünk. Mert mi vagyunk az a nép, mely ezer esztendő előtt itt, az ellenséges népek árjának közepette hazát alapítottunk, azt nagygyá, szabaddá és magyarrá tettük. Mi vagyunk az a nép, melynek hivatása és küldetése van a népek sorsát intéző Ur jóvoltából. Várjunk és alkossunk. Színkör és szálloda. Most, hogy színkörünk leégett, ott vagyunk, hogy nincs egy olyan helyiségünk, a hol színi előadást lehetne tartani. Mert a Polgári Olvasókör nagyterme erre nem alkalmas több oknál fogva. így a színpad olyan alacsony, hogy a szereplőket már a 3—4-ik sorból csak deréktól kezdve felfelé lehet látni. Ezen kivül tűzveszélyesnek tartjuk a helyiséget, a mennyiben igaz hogy két bejáróra van, de ezek olyanok, hogy szerencsétlenség esetére összetaposnák egymást a menekülők. Itt az ideje tehát, hogy színkörről, avagy olyan teremről gondoskodjunk, a mélyben szinielőadásokat, mulatságokat lehessen rendezni. Ez esetre a színkör ujboii felépítése mellőzhető volna De ez a terv megvalósítása azt hozza magával, hogy egy modern, nagyobb szabású szállodát építsünk. Ez a terv már pár hóval ezelőtt napi rendre is volt tűzve, meg is beszélték pro et contra, de egyszerre csak elaludt a kérdés. Pedig most már kétszeres ok van arra, hogy a szálloda esetleg a színkör kérdésével foglalkozzunk, T A K C Z A. Tárgytalan szerelem. Nagy ribilliot okozott az ifjabb nemzedék között, hogy a bájos kis Elzát, az ábrándos szemű felsőbb leányt, a mamája kiséri el az iskolába. Pontosan egyik nap úgy, mint a másikon a mama oldalán libegett el ablakunk alatt az Elza. A vélemények persze röpködtek a napsugaras tavaszi levegőben, mindannyian találgattuk okát a nagy eseménynek. Egyik perczben ez volt a valószínű, a másikban valami más, mig a harmadik pillanatban egy újonnan szerzett adat tönkre nem silányitotta valamennyit. A kombinácziók közül állandóságra egy sem tudott vergődni, minduntalan akadt valami, a mely megdöntötte még a csalhatatlannak hitt bizonyítékokat is. Legjobban aggasztotta azonban az érdeklődőket az, hogy a kis Elza csak mosolygott a mamája szigorúságán. Nem igy voltak azonban barátnői. Ezek erélyesen kikeltek a mama ellen, sőt eleinte maguk között, később nyíltan. Elza előtt is kijelentették, hogy ez tűrhetetlen állapot. Utoljára is szégyren az egész osztályra —- az intézet legfelsőbb osztályára, — hogy' egy felsőbb leányt az édes anyja kisérgessen az iskolába. Hiába volt minden, a mama kísérete állandóvá lett. Barátnői nevetségessé tették, szemére lobbantották gyávaságát, szégyenteljes kudarczát ... Az Elza még ezen is mosolygott. Ez a páratlan vakmerőség kihozta sodrából a leányhadat. Az Elza mosolya valami misztikus elemet vegyitett a dologba. Kezdett regényessé válni előttük és sejtelmük azt súgta, hogy nem minden alap nélkül való história. Hosszas tanácskozás után egy csomó leány faggatni kezdte a kis regény hősnőt. — Ugyan édes Elza — vették körül barátnői — hát mondd, mit tettél, hogy ez a szégyen ért. Tudjuk már, hogy férfi vau a dologban — mindenütt beszélik már — áruld el tehát barátnőidnek szived titkát . . . ! Elza mosolygott. Elnézett leánytársai fölött ki az intézeti kertbe. Észrevette a zöldelő lombok között egy darab azúrkék eget, ezt nézte merengve, hosszan. Azután újra elmosolyodott s kaczagva beszélt a leányokhoz. —- Bohó leányok ! Hagyjatok békén. Bolondság az egész ... A mama valami legújabb etikett szerint illetlennek tartja az egyedül való járást, még az iskola felé is. Ez az egyik oka. A másik . . . Itt újra a kéklő égdarabra nézett; a leányok közelebb húzódtak, sejtvén, hogy most jön a java, mit csak suttogva lehet tovább adni. — A másik az prózaibb ... A mamának na- ponkinti sétákat ajánlott az orvos — napjában négyszer egy negyedórái sétát . . . Ő azután legjobbnak találta, ha az előbbit ezzel összeköti. A leánysereg nagyot nézett. Elszállt minden illusio, megsemmisült az előreszőtt mende-monda . . . Ott hagyták az Elzát, nem imponált többé előttük a feltűnő kísérési mód. Elza ábrándos szemein ez nem idézett elő változást. Már bejött a tanár ur is — ki nagyon jól ismerte Elzát — még mindig régi gondolataival bajlódott a leány. Érezte, hogy mennyire félrevezette barátnőit; tudta, hogy a mai kijelentése leszállította arról a magasságról, hová bűbájos szépsége révén emelték ; tudta, hogy a mai nappal elvesztette érdekességét s vissza süllyedt azok közzé, kikről csak valami kitűnő felelet után szoktak beszélni a leányok . . . Végig zsongtak ez eszmék lelkén . . . hiúsága megszólalt. .. nagyot sóhajtott ... de azután újra boldogan mosolygott. Föláldozta hiúságát, meghozta a legnagyobb áldozatot, de érezte, hogy nem hiába. ... És erre a gondolatra, mintha oda künn a májusi verőfény még fényesebben tükröződött volna vissza a harmatos falevelekről, még élénkebben ragyogott a zöldelő lombok között a kéklő égdarab. ... Teli volt a pihegő keble vágygyal, édes érzelemmel. Lázasan bizsergő érzés reszketette meg tagjait, halvány arczán rózsákat fakasztott a vér, akarata elhagyta s kimondhatatlan türelmetlenség vett erőt rajta . . . révedező tekintete kitévedt a kéklő égbe. Emlékszik, hogy odahaza is igy van már egy idő óta. Szeretné, ha egész nap az ablaknál ülhetne, vagy a kertben időzhetne. Az ablaknál álmait a verőfényben látta, oda künn a kertben meg szinte a megszakadásig tombolt a szív lihegő keblében s ilyenkor felugorva a pázsitról, kitárta karjait s megölelte a semmiséget, a levegőt. A tanár magyarázott . . . Elza képzelete az egyhangú előadás mellett egymásután újította meg a lefolyt napok eseményeit. . . . Apró cseprő, egy-egy emlékversben véget érő kalandjai voltak ő neki is, mint a többieknek, de akkor semmi különöset nem érzett, mig most . . . . . . Most érezte, hogy valami forrongás van benne készülőben. . . . Eleinte a tavasz bűbájos hatásának tulajdonította a változást . . . később az olvasott regényeknek . . . Mikor először érezte megrettent, később megszerette a furcsa, idegizgató érzést, utoljára nélkülözhetlennek hitte s megvolt győződve, hogy e nélkül megszakadna léte. Egyszer annyira erőt vett rajta e bóditó hangulathalmaz, hogy lenn a lugasban, valami ismeretlen, légből kapott, névhez levelet próbált Írni. Innen kezdődik az ő misztikus fellépése, innen az állandó kiséret . .. A mama ugyanis megtalálta, egyik ruhájában s ez elég volt arra, hogy mint éber anya, ne hagyja leáMT MEGÉRKEZTEK az utolsó divatu férfi és fiú KALAPOK, a következő gyártmányokban : Habik, Plcss, Borsalinó. Itta, Pichler Antal, Halban és Damaszk. A legolcsóbb beszerzési forrás szabott árak és pontos kiszolgálás mellett. JAGOBOVIGS JÓSEF uri-divat és sportczikkek különlegességi raktára. Állandó tevőink, valamint megyei, városi és állami tisztviselők 10°/o árengedményben részesülnek. Vadász fegyverek) Flóbertek, Revolverek) Töltények, Lópokróczok, Kocsitakarók, mindenféle szőrme, tajték és borostyán áruk, hegedűk, fuvolák, harmonikák s hangszerkellékek, zsebkések és ollók, játékszerek; utazó és kézi bőröndök, férfi ingek, kézelők, gallérok és nyakkendők nagyválasztékban. FAPIPÁK, Petersohn I koronától 7*20-ig. Czigaretta-hüvelyek 22 fillér, parafás 40 fillér.
