Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

Nagykároly, 1903. szeptember 27

3©. szám.

XXIX. évfolyam.

A SZATMÁRVÁRMGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS-LAPJA.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.-==3>t ni i- u j u i. k. ii ni i ii u c. ii anoHnilHri

fi'.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. «(&Hirdetések «ífeűyos áron közöltéinek. „NyiflBj# sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek^íssza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

A mi Rákóczi ünnepünk.

A tiszabecsi győzelem 200-ik évfordulójának emlékere Tisza-Üjlakon emelt Rákóczi emlékoszlop leleplezési ünnepélye f. hó 20-án lélekeinelőleg folyt le.

Nagyszabású szép ünnep volt ez, a melyen nemcsak az emlékoszlopot emelő Szatmár és Ugo csavármegyék és Szatmár városnak közönsége, de a szomszédos Bereg, Máramaros, Zemplén és Szilágy vármegyék is hódoltak a Rákóczi szabadbágharcz emlékének s az által, hogy Budapest székesfőváros, valamint több országos kultur egylet is képviseltette magát, az ünnepély országos ünneppé nőtte ki magát.

Az ünnep lefolyását a következőkben adjuk.

A megérkezés.

A Nagykárolyból induló vonat, Szatmáron és ezentúl mindenik állomáson nagy számú ünneplő közönséget vett fel, úgy hogy a M. A. V. üzletvezetősége, anélkül hogy kérték volna, egy külön vonatot is menesztett. Útközben az állomások mindenütt fel voltak lobogózva. A vasúton utaztak a szatmári rom. kath. főgymnásium 150 tanulója, Ratkovszky Pál főgym igazgató és 7 tanár vezetése alatt, valamint a nagykárolyi róm. kath. főgymn. 22 tanulója Hám József főgym. igazgató, Klacskó István és Jenser Mihály tanár vezetése alatt. Hazafias és szép gondolat volt a tanári kartól, hogy az ifjúságot elvitte a Rákóczi ünnepre. Útközben Királyházán csatlakoztak az ünneplőkhöz a m.-szigetiek s oly nagy volt már az utasok száma, hogy innét külön vonatot is kellett indiíani. Fél 9 órakor érkeztek a vonatok a tiszaujlaki állomásra, a hol nagy és díszes közönség várta már az érkezőket. Ott voltak a várakozók közt Ugocsavármegye tisztikara élén Becsky Emil alispánnal, Nagy László alispán, Nagy Sándor tb. főjegyző, Jobszty Gyula Beregvármegye alispánja, a két Dókus testver diszmagyarban Zemplénből, a kiknek legnagyobb része az előtti nap este érkezett a városba. Ezenkívül a 300 tagú bandérium is fel volt már állítva az indóházhoz vezető utakon. A bandériumnak vezetője Péchy László h. főszolgabíró volt es Szatmárból, Gyarmat, Sem- lyén, Matolcs, Nábrád, Jánk, Kölese, Uszka, Cseke, Czégény, V.-Oroszi stb községekből toborozta össze magát. Ezenkívül Ugocsából is voltak bandéristák és beláthatlan kocsi tábor várakozott az érkezőkre.

Ugyan azzal a vonattal érkeztek a t.-becsi külön ünnepélyre jövők is, a kiket szintén bandérium várt. Miután a külön ünneplők, külön utón elvonultak Tisza-Becsre, megkezdődött a bevonulás Tisza-Ujlakra.

A bevonulás.

Megnyitották a menetet a bandériumok, vezetve Péchy László h. főszolgabíró által. A bandéristák zászló alatt vonultak lépésben a város felé. A Zemplén és beregvármegyeiek elhozták Rákóczi zászlóikat, a többiek a vármegye zászlóit. A bandéristák, különféle színekben, érdekes látványt nyújtottak s volt köztük orosz és oláh bandérista is. Ezeket követték a díszes kocsik beláthatlan sora. A fő és alispánok és notabilisták diszmagyarban ültek kocsiaikon és a bakon díszbe öltözött vármegyei hajdúk ültek. A tanuló ifjúság a

menetben folytonosan kuruez dalokat énekelt. A város lobogó díszbe volt öltöztetve és a piacztéren diadal kapu fogadta az ezrekre menő menetet e felirattal: A Rákóczi szelleme vezéreljen.

A leleplezés.

Mikorára az utolsó fogat is keresztül ment a Tiszahidján, melynek túlsó lejáratánál volt a Tisza folyó O pontja felett 3 méter magasságában 6 méter magas dombon emelt 8 méter magas emlékoszlop, az emlékmű körül és a néző tribünön elhelyezkedett ünneplő közönség száma meghaladta a 6 ezer lelket.

Festői látványt nyújtott az emlékoszlop képe. Az emlékoszlopra vezető 33 lépcsőn és a domb tetőn az emlék körüli vasrács kerítésen belül elhelyezkedett előkellőségek és a leleplező ünnepély szereplői közül körülbelül harminczan szebbnél szebb diszmagyarban várták az ünnepély megkezdését. Ott láttuk gróf Csáky László és gróf Hugonnai Béla főispánokat, Teleki Géza v. b. t. tanácsost volt belügyminisztert, Becsky Emil, Jobszty Gyula, Dókus Ágoston és Nagy László alispánokat, Báró Perényi Zsigmondot, Domahidy Istvánt. Továbbá Ilyés Bálint, Fogarassy Zsigmond, Böszörményi Sándor, Domahidy Elemér, Bay Lajos képviftlőket, Dr. IBallagi Gézát a Magyar Tudományos Akadémia és Zempléni Árpádot a Petőfi társaság kiküldöttét stb. szóval a verőfényes napban pompás látványt nyújtott az emlékoszlopot környező díszes társaság. Az emlékoszlopot környező vasrácson a Rákóczi czimerek diszlettek.

Pontban 11 órakor kezdetét vette a leleplezési ünnepély, a melyet három mozsár ágyú lövése jelzett.

Miután a közönség elénekelte a Hyirmust megnyitotta az ünnepélyt gróf Csáky László főispán beszéde, a melyben üdvözölte az ünneplőket, lelkesen emlékezett meg Rákócziról a kinek tiszabecsi győzelme nagy kihatással volt egész szabadság harczára. A beszédet lelkesen megéljenezték

Utána Dr. Fechtel János Szatmár város nevében tartott nagyhatású beszédet, a melyben II. Rákóczi Ferenczet, mint szabadsághőst méltatta. A gondolatokban gazdag beszédet, a mely a szónok szerencsés orgánuma mellett csak emelkedett az előadásban, nagy figyelemmel hallgatták és folytonosan éljenezték. Sajnos, hogy lapunk tere nem engedte meg, hogy a beszédet szó szerint közöljük.

Beszédét igy kezdte :

Üdvözlöm e földet, e térséget a kanyargó Tisza partján, üdvözlöm e síkot, melynek alvó porszemei a mai napon megelevenednek s régi dicsőség fényes napjairól beszélnek.

Keljenek fel kétszázados sírjaikból a hős kuru- ezok, kik itt mérték össze diadalmas fegyvereiket a zsarnokság rabló hadaival, kik e rónán robogtak elő nyihogó harczi paripáikon a szabaditó küzdelemre, — kik e szőke viz gyorsan tovafutó habjaiba rettenthetetlen vitézséggel hullatták a hazáért omló piros vérüket. Keljenek fel s népesítsék be az ősi magyar partokat lelkes hadoszlopaikkal, ékesítsék lobogó Máriás zászlóikkal s töltsék be harezvágyó hadi zajukkal. — Kelljen fel és álljon élükre a szabadság halhatatlan fejedelmi vezére, kinek kardja villogásában a lehanyatlott, letipoit magyar szabadság újból felderülő hajnala tükröződött, kihez igy esdekelt a magyar nép :

„Fejedelmünk haj, vezérünk haj!

Magyartok gyászban ül.“

Ki igy szól önmagáról :

„Az isteni gondviselés elküldött a puszta hazába, hogy fegyverre és szabadságra hivó szózat legyek. És meghallá e szózatot az ország minden népe.“

Meghalld és megindult a kuruez-harez mely patakban ontotta a vért, de a kiömlő vér megtermékenyítette a magyar szabadság lankadt fáját s e fa újból kivirágzott, hatalmas lombkoronaba borult s ma ezen évezredes tölgy mint sziklaszirt áll s büszkén tekint az élő nemzedékre, melynek őt megbecsülnie s a honmentő nagy elődök némájára őt megvédenie szent kötelessége.

Szörnyű átko^ a sújtanák agyon azt a

nemzedéket, mely ..lányos szabadság zászlaját

kezéből gyáván k.ejtene, .agy pulyán kicsavartatni engedné.

Keljenek fel a hősök s ihlessék szellemükkel a hazafiak e tenger sokaságát, mely szivében honszerelemmel, lelkében kegyeletes emlékezéssel e vérrel áztatott csatatéren ünnepelni s a ragyogó múlt vitézi hírének áldozni egybegyülekezett.

A szép beszéd befejező része igy szólt:

M. t. ünneplő közönség 1

Rákóczi Ferencz cselekvő szerepe ezzel véget ért, de neve a magyar nép szivében érezbe vésődött s onnan rohanó századok viszontagságai ki nem törölhették.

Rákóczi szelleme köztünk él és buzgón őrködik felettünk.

S ha vész fenyegeti e hont, ha kaján ellenség irigysége nyúl a féltett nemzeti szentségek után, Rákóczi nagy lelke éberségre riasztja a munkálkodó nemzetet.

A Rákóczi neve egy egész nemzeti programm, törvénykönyv, fegyvertár, a nemzeti nagyiét sarkköve, védőfedele, nemzeti tízparancsolat. — S ha ti benne rejlő csodás erőt hazafias elhatározással megbecsüljük, nincs hatalom sem éjszakon sem délen, sem napkeleten, sem napnyugaton, mely e szabad és büszke népet letiporhatná s történelmi missiójából kiforgathatná.

A Rákóczi név varázsa lesz és legyen is a magyar nemzet minden rétegét egyesitő, összetartó kapocs.

A Rákóczi-kultusz ébredése történelmünkben, nemzeti életünk jövendőjében minden jó remények gyűjtőpontja az a világitó tüzoszlop, mely e nemzetet az állandó vajúdások ingoványairól a teljesen kifejlett, önálló állami lét Ígéret földére, tejjel és mézzel folyó térségeire elvezeti.

E név körül, e névben kell egyesülnünk, magyarok!

E név tüzében kell élesztenünk honszerelmünk, fajszeretetünk nemes ösztöneit.

E név legyen a Máriás zászló, mely alatt tanácskozunk, határozunk, teszünk, küzdünk, a nagy európai nemzetek műveltségi törekvéseiben tevékeny részt veszünk, mert akkor az anyagi és szellemi teljes kifejlődés magaslataira biztosan feljutunk s ezek alapján boldogulhatunk és mindvégig itt maradhatunk.

Szerencsés gondolata e nemzedéknek a Rákóczi név ünneplése, meg nem szűnő hangoztatása, szerén- cséje az egész nemzetnek s szerencsés jövendője e hazának.

Ki kell tehát bontani, általánossá, egyetemessé kell tenni a Rákóczi-kultusz benső, öntudatos ápolását, mert ismét hangsúlyosom, ennek az eszmének nemzetegyesitő, nemzet-összefoglaló, nemzet-fen- tartó hivatása van.

Ezé a kultuszé a jövő !

E kultusz tömöríti majd a nemzetben szunnyadó nemzeti titáni erőket, melyek ha összeforranak, ha egygyé nőnek, ellentálló egeket ostromolnak minden ellentmondást elsepernek, nyelvében, nemzeti érzésében, fajszeretetében egységessé teszik a magyar nemzetet. Évszázadok mulasztásait fogják pótolni, felhalmozott hibákat tesznek jóvá és a magyar Turul madárnak röptét a hatalom és dicsőség szédítő magasságáig, a felhők útjáig emelik.

Tömörüljünk hát Rákóczi nevében, amely a nemzeti nyelv, a magyar alkotmány szabadság, nemzeti függetlenség bevehetetlen vára és győzhetlen hadserege.

Rákóczi neve legyen e kornak és a jövő nemzedéknek iskolamestere, útmutatója, vezére, az ő nevében éljünk, küzdjünk, testvérisüljünk s ha igy cselekszünk ez a nemzet egységes, törhetetlen és dicső lészen, mint a fényes hajdanban, mikor magyar tenger vizében hunyt el éjszak, kelet, dél hulló csillaga.

Fel a Rákóczi-név kultuszára, hogy soká, mindörökké éljen a nemes magyar nemzet és éljen a Haza !

Majd Illyés Bálint országgyűlési képviselő és költő, volt tiszabecsi ev. ref. lel-