Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-13 / 37. szám
Nagykároly, 1903. szeptember 13. 37. szám. XXIX. évfolyam. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-b* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. Magyarország gabona termése. Nem hiszem, hogy van még ország a föld kerekségén, a hol az aratási eredmény közzétételét olyan lázas érdeklődéssel várná a nagy közönség, mint Magyarországon, a mi egészen természetes és magától értetődő dolog, mert nincs még egy ország, a hol az összlakosságnak annyi százaléka nyeri gazdálkodás után a kenyerét. Mert Magyarországon az ipar és kereskedelem csak gyermekéveit élvén, mindenki a földtől kapja kenyerét és egy rossz termési év elég ahhoz, hogy évtizedekre megingassa a magyar nép helyzetét, a kit a tulnagy adózási viszonyok amúgy is súlyos helyzet elé állítottak. Kétszeres tehát az örömünk, a midőn a iöldmivelésügyi miniszter kimutatásából látjuk azt, hogy daczára a sok elemi csapásnak, a mely a magyar gazdaközönséget sújtotta, közepes jó termést nyújtott az aratás és hogy a gabonatermésünk nemcsak mennyiségre, de minőségre nézve sem maradt sokkal a tavalyi év mennyisége és minősége mögött. Pedig junius es julius havában uralkodott túlsók esőzés és zivatar nagyban csökkentette a terméskilátást, a mely egyes vidékeken, mint például a délvidéken, Bácskában, a Dunántúlon kitűnőnek Ígérkezett és a hegyes felvidék népeit is kecsegtette egy kielégítő jó termés. A felvidékre különösen a júliusi árvíz hozott nagy szerencsétlenséget, a mely a termékeny Vágvölgyet öntötte el és igy ezt a lakosságot érte a legnagyobb csapás. A Dunántúlon az árvíz és a zivatar különösen Sopron, Győr és Vasmegyében, továbbá a Drávainentén és Muraközben vitt nagy pusztítást véghez, daczára ennek ezen a vidéken az átlagos termés a 10—II metermázsa között váltakozott, a mely normális viszonyok között az átlagos 13 métermázsát érte volna el. A szokatlan időjárási viszonyok daczára az aratás — bár az egész időszak alatt sok aggodalom között voltak a gazdák — elég jól sikerült; úgy az ősziek, mint a tavasziak, főkép mennyiségileg középszerű terméssel fizettek, mig minőségileg nagyon jól sikerültek. Voltak ugyan panaszok ezúttal is, de azok mindinkább elhallgattak és a gazdák legtöbbjénél az év eredménye a korábbi várakozást meghaladta. A károsodások, párhuzamba állítva azzal a sok aggodalommal és az eleinte mutatkozott nagynak látszó pusztulásokkal szemben, kisebbek, bár terményenként még mindig 2 5°/o-ra tehetők, azon kívül, hogy a tél folyamán ki pusztult őszi vetések területe a búzánál 83 000 kath. holdra és a rozsnál 06.450 kath. holdra becsültetett. Az anyaországgal már most Horvát és Szlavonország gabona termését összefoglalva, kerek összegekben, a következő eredmény mutatkozik: 1903-ban Búza: learatott terület kát. hold 6,153.525 várható összes termés métermázsa 44,955.000 1902-ben 6,185.493 49,777.500 1901-ben 6,239.528 36,188.000 1903-ban Rozs : 2,118.712 2,197.140 13,951.200 1902-ben 14,995.600 1901-ben 2,118.862 11,977.000 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-=S Egyes szám ára 20 fillér. Árpa: 1903-ban 1,908.593 14,110.500 1902-ben 1,841.972 14,284 600 1901-ben 1,885.608 Zab : 11,565.000 1903-ban 1,887.650 12,754.300 1902-ben 1,858.072 12,934.000 1901-ben 1,881.608 10,726.000 A magyar birodalom gabona termése volt tehát összesen : 1903-ban 85,771.000 métermázsa 1902-ben 91,991.700 r » 1901-ben 70,456.000 r n A megelőző öt esztendő folyamán csak egyetlen egyszer volt nagyobb a termés, még pedig a múlt évben, amikor általában kitűnő termést aratott az ország gazdaközönsége. A tengeri terméshozamot — bár a szárazság és apály folyton tart, de mert az eső és szemképződés az utóbbi időig elégge jó volt, — a mai állapotok tekintetbe vételénél még mindig 40—42 millió métermázsára lehet becsülni. Hogy ez a termés meglehessen, mihamarább jó esőre, is szükség van. Különben a kilátások lényegesen csökkennek. Már most, ha a jövő kilátásait bírjuk, úgy örvendetes tényként '--onstatáljuk, hogy a gazdáinkra nagyon jó sikerrel van az, hogv a gabona ára jóval magasabb a tavalyi gabona áraknál és igy a mi csekély veszteség őket a gabona mennyiségénél érte, ugyanannyit, sőt többet a gabona magasabb áránál érnek el. Az Összegyűjtött adatokból és kimutatásokból kitűnik az is, hogy a világ gabonatermése, hozzávetőleges számítással ismét jó, bár a múlt évvel szemben a rozs és tengeri termés eredménye valamivel kedvezőtlenebb. A mi már most a termés minőségét illeti, igy örvendetes az, hogy Magyarországon a termett gabona minősége kitűnő és ez nagyban emeli az értéket a kivitelre szánt gabonáknál, a melyet azonban összegekben kiszámítani egy ideig nem lehet, mert nem tudjuk, mennyi kerül kivitelre. Annyit azonban már is mondhatunk, hogy habár például a búzánál közel 4 millió 300 ezer métermázsával kevesebb termett, értékben mégis közel 10 millió koronával több az összértéke, mig rozsnál ugyancsak az 5 millió koronát meghaladja. Azt hisszük, hogy e meglehetős eseményt gazdaközönségünk örvendve veheti tudomásul, a kikre az utóbbi években úgyis annyi súlyos csapás nehezült. _________________________ A tiszabecsi Rákóczi-emlék ügyében. Megszoktam türelemmel hallgatni a bírálatot. Hiába zúdulnak ellenem némelyek a Rákóczi- emlék elhelyezéséért, nyugodtan várom az idők folyását, mely nem is nagy idő múlva, igazolni fogja mindannak helyességét, a mit ez ügyben véghez vittem. Most sem azért szóllalok lel, mintha mentegetni akarnám magamat, hanem azért, mert nagy tudósunk, dr. Thaly Kálmán azzal vádol, hogy rosszul informáltuk őt. Ha tévedésen alapult az első válasz, tévedésen alapul a második is. Mindkettő „information“ alapszik. Ha valaki sajnálja dr. Thaly Kálmán ur elmaradását, én sajnálom legjobban, mert személyes meggyőződése alapján Ítéletet mondhatott volna a két informatio helyessége felett s ezt az ítéletet én nem félem, és én, bár tudom előre, hogy a másik ünnep vendégei már udvariasságból sem ismerhetik el a mi eljárásunk helyességét a hely megválasztása tekintetében, mint nem várhatom azt, hogy a kik ellenezték a tervet, beHirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. vallják tévedésöket, mé'is óhajtom, hogy minél több idegen vegyen részt ünnepükön, saját szemeikkel látva mindeneke* üN''"“ÖÄ4itkon, szivök mélyén ismerjék el azt, hogy n Rákóczi Ferencz emlékének felállításánál másra . ’tünk, mint arra, hogy érdemeinek erőnkhöz Ai méltó emléke minél több honpolgár lelkében elevenítse fel az ő emlékezetét. Midőn az indítványozó, Nagy Sándor tb. főjegyző velem az ügyet először megbeszélte, lelkesedésében mindent rózsás színben látott és nem akarta elhinni, hogy mennyi nehézség, mennyi kellemetlenség és mennyi csalódás fog reánk zúdulni mig az emlékmű meglesz. Mindennap jobban igazolva látja szavaimat, de én, a ki tudtam, ő, a ki nem sejtette e körülményeket, ma, midőn a mű már létesült, minden panaszunk és keserűségünk eloszlott abban a tudatban, hogy egy hazafias kötelességet oldottunk meg sikeresen, és úgy, hogy abból nekünk egyéb hasznunk nem volt, mint nehéz munka s ezenfelül megtámadtatás. Ma nagyobbára ezeken is túl vagyunk s a későbbi idők bírálatának bátran vetjük alá magunkat, annyival is inkább, mert még a julius 15-iki s az aug. 5-iki értekezleten sem a hely megválasztása kifogásol- tatott, hanem az, hogy a szatmárvármegyei függetlenségi pártnak, mint pártnak, szerep az ünnepélyen nem adatott. Ezt nem is akartuk, mert szerintem II. Rákóczi Ferencz nem egyes párté, hanem minden magyar hazafié, kinek ünneplésénél minden magyar honpolgár párt, nemzetiség és valláskülönbség nélkül részt vehet. Nagykároly, 1903. szeptember 10. Nagy László. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 11-én tartotta szeptemberi ülését. Jelen voltak; Nagy László alispán mint elnök, Domahidy Sándor és N. Szabó Antal biz. tagok, dr. Fekete Sámuel, Kemény Alajos, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Zsiga Miklós, dr. Schönpflug Richárd és Bodnár György szakelőadók. Mint a névsorból látható a legtöbb választott bizottsági tag elmaradását kimentette. Az alispán havi jelentése szerint julius hóról átjött 1326, augusztus hóban bejött 2896, összesen 4222 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 2784 ügydarabot. A bizottság elfogadta a Széchenyi Társulat 1902. évi számadását, 23771 korona 38 fillér bevétellel, 17726 korona 03 fillér kiadással és igy 6045 korona 35 fillér maradványnyal. Az alispán az ülés elején kettős előterjesztést tett. Az első a gazdaközönséget érdekli. Az állati zárlat az, a mely ma már szigorúbb mint a sertésvészre vonatkozó zárlat, úgy hogy ma már majdnem lehetetlen az állatszállítás a külföldre, sőt ma holnap az országban is. Ott vagyunk, hogy Ausztriába ma holnap csak az osztrák miniszter engedélyével lehet állatszállítást teljesíteni. Minthogy pedig ezt az ügyet már a múlt ülésben szóba hozta, felhívta az állami törvényhatósági állatorvost, hogy a helyzetet jelentés alakjában világosítsa meg. Hogy mennyire nehézségekbe ütközik az állatszállítás, egy példával illusztrálja: Például valaki a jelenlegi viszonyok között teljesen vészmentes és vészkerületbe nem tartozó Nagykároly város rakodó állomásán óhajtana Mezőterem, vészmentes és forgalom korlátozás alatt nem álló községből származó egészséges szarvasmarhát Bécsbe szállítani, úgy azt a nagykárolyi rakodó állomáson nem rakhatja be csupán azért, mivel Nagykároly városával határos Bere községben 40 napon belül egy lépfenés eset merült fel s igy ezen szarvasmarha szállítmány csak az idővesztes- séggel és kiadással járó folyamodvány alapján kiesz- közlendő engedély mellett rakható fel vonatra a nagykárolyi állomáson. Ezen indokok alapján a közig, bizottság felír a miniszterhez, hogy e tekintetben a lehetőség határáig segítsen valamikép a gazdaközönségen. A másik bejelentése az alispánnak az a kom- fliktus volt, a mely közte és a kir. pénzügyigazgató között felmerült. Ugyanis átirt a pénzügyigazgatósághoz, hogy küldjön ki számvevőségi szakközegeket a kórházak pénz és gazdasági kezelésének megvizsgálására és a pénzügyigazgatóság megtagadta ennek a megkeresésnek foganatosítását azon az okon, mivel az újabban kiadott körrendeletek szerint a számvevőség csak a beérkezett számadásokat köteles megvizsgálni. Miért is az alispán
