Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-30 / 35. szám
A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. «j=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: A agy károlyhan, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. =* ügyes szám ára 20 filler, i#=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Az egyház uj feje. A Vatikánnak dicsőségövezte trónusán uj fejedelem ül, s tiszteletteljes várakozással néz a vatikáni trónus nagy magasságába az egész katholikus világ, amely méltán várhat nagyon sokat a leghatalmasabb egyház uj fejedelmétől, akit megelőzött a jó hire. Akik látták és ismerték Sarto Józsetet, Velencze szent életű pátriárkáját nemesszivü, fenkölt gondolkozása békés lelkületű férfiúnak ismerték őt s minden arra vall, hogy uj méltóságában ez a férfiú megmarad a réginek. Krisztusnak igazi helytartója lesz ő. Ezért örvendez az egész katholikus világ az uj pápának. A béke pápája ő, nem a harczé s ez a körülmény más irányba tereli majd nemcsak az egyház fejlődését, de még az egész emberiségét is. Évtizedek óta tapasztaljuk ugyanis, hogy az egyház bizonyos tekintetben a társadalommal. sőt nem egy helyütt magával a kormánynyal szemben foglal állást és profán aspirácziok zavarják az egyház ferfiait magasztos hivatásuk teljesítésében. Sok helyütt felburjánzik az egyház s állam, illetve társadalom ellentéte folytán a felekezeti türelmetlenség, mely aztán még a kis községek belső életét is megmételyezi. Magyarország sem képez kivételt ebben a tekintetben, maholnap már jóval több lesz nálunk a szószékről politizáló pap, mint a tisztán nyájának élő lelkipásztor. Agitáczió folyik mindenütt, ahol az egyház férfiainak befolyása van, a világi hatalomért s ez agitáczió nyomán újonnan súlyos sebek fakadnak ki amúgy is gyengén szervezett társadalmunk testén. S rosszul esik a népnek látni az ő papját, amint belevegyült a harczoló, a csúf politikával foglalkozó tömegbe, midőn leszáll magasztos hivatásának magaslatáról, sőt hivatását a harcz nevében el is hanyagolja. Az embernek annyi baja van odakünn a világban, dolgozunk, küzdünk a létért, tűrünk s ha belefáradunk a kábító zsibvásárba, zaklatott lelkűnkkel a templomba megyünk, hogy megnyugodjunk az Urban és hitet merítsünk. S a hitben való megerősítés, a vallás balzsama helyett újabb profán izgalmakban van részünk a lelkipásztor részéről, mintha nem is templomban, hanem a képviselőház karzatán lennénk. Megsínyli az egyházi férfiak profán munkálkodását nemcsak a hitélet, de maga a papi tekintély is, a mi nem lehet előnyös az egyházra nézve. A világ összes katholikus papjait a római pápa mozgatja O adja ki jelszavakat, amelyek szerte a világon ezer |ís ezer pap ajkáról j visszhangoznak, egy intézésével ő mutatja meg az utat amelyen az egyháznak haladnia kell. Amit tehát a világ az uj pápától vár, az nem lehet egyébb, mint az ecclezia militismus harczi zajának lecsendesiv&se. -Azt várjuk X. Piustól, hogy papjainak seregét visszavezényeli a politika piaczárói a templomi oltárra s a szószékre s az egyház jövő fejlődését a lelkek hódításában találja meg. Magasztos, istentől való hivatását csak úgy teljesítheti az egyház, ha visszatér ősi erényeihez, s nem a földi hatalmat, hanem az égit szolgálja! X. Pius az az egyéniség, akinek működése ebbe az irányba fog terelődni s ennek áldásos hatását elsősorban bizony Magyarország fogja mef 'zni. Annál is i ’ b, mert az uj és ismeri a ma, -okát. Mikor Dessewr. ^ pök magyar zat undok sereget vezetett Velen- czébe, szent Gellért püspök dicsőségére, Sarto T a 1 a mi n Q lT rncá n íí L' níltrifírL-í}\í\ Vftlohíin elragadó kedvességgel viseltetett irántuk. Habemus pápám! Azt jelenti, hogy van már pápánk. Szivünk óhajtása, hogy egy-két ev múlva úgy kiálthassunk, tapasztalván az uj pápa működését: Habemus pacem ! Ami annyit tesz, hogy helyreállt a béke az egyház s az állam ^ társadalom között. A Rákóczi ünnepről. A tiszabecsi Rákóczi emlékszobor sok vitára adott alkalmat. Ez csak az óhajtott érdeklődés bizonysága. A bírálatot nyugodt lélekkel hallgatják végig'azok, a kik az ügyet intézték. A czél nem volt előttök sem magán, sem politikai czél, hanem az, hogy minél in- pozánsabb, minél nagyobb medrü legyen. Legújabban ez ünneplés egy részei Szatmárra akarták elhelyezni. Az eszme mindenkinél rokonszenves volt s ha arról lemondtak, nem egy könnyen és sajnálkozás nélkül történt. Szatmáron az ünnep társadalmilag fényesebb, de minden bizonynyal kisebb méretű lett volna. Mi is, kik kényelmi szempontból is már szerettük volna a Szatmárra való visszajövetelt a déli órákban, leszámolást tartottunk magunkkal s kénytelenek voltunk a tiszaujlaki tervhez ragaszkodni, mert 3—4 várT A 1^ C Z A. Tévedési. Alfréd éjszakánként elment a Dunapartra sétálni és álmodozott. Keresztül nézett a budai partra, a Gellérthegyre, ahol apró petroleum lámpák sóhajtoztak szerelmesen a gyönyörűen sápadt hold felé és megállapította magában, hogy ő szerencsétlen. Könnyek nélkül sirt egy asszony után, akit nem ismert, de kívánta és hitte rendületlenül. A napi teendők — a tőzsde — nem engedtek ugyan elég időt neki arra, hogy ezeket az indulatait ápolja, de éjszakánként — kapuzárás után — a csöndes Dunaparton felszabadultak az érzések és Alfréd ilyenkor majd megfult a vágyakozástól. Valójában még azt sem tudta, hogy milyennek óhajtja az asszonyt. Nem volt igen válogatós és épp ezért a sorsra bízta, hogy szőke legyen-e, barn i e ; erős, gyönge, vagy középszerű. Halványan ugyan élt benne — a huszonhárom éves szivében — egy leánynak a képe, akibe az érettségije előtt szerelmes volt, de elváltak egymástól és Alfrédnek nem maradt egyéb emlék tőle, mint egy gyönyörű éjszakai hangulat. Valami tánczmulatságon voltak együtt a Margitszigeten. Éjfélkor megszabadultak a tánczolóktól és kisétáltak az erdőbe. A lányon — Líviának hívták — fehérselyem ruha volt és ahogy szomorúan lehajtotta a fejét, úgy nézett ki, mint azok a czimbolista képek, a milyenekkel roppant tehetséges és igen fiatal franczia festők Párisban egyik napról, a másikra világhírűek lesznek. Alfréd csak csókolgatta a leány kezét és nem volt képes egyetlen szót is szólni hozzá. Livia pedig leült egy öreg, csonka fa alá és halkan énekelt. Remek kivitelű fényképnagyitások! Sietnagyságu metífiép 9 f rt 80 kr. "“S’"19 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teijesilletnek Ez volt az a hangulat, a mely döntő befolyású lett a fiú életéte. Líviát — aki ezt világra hozta — már rég elfeledte, de a hangulattól, ettől a szomorú daltól nem birt megszabadulni. Égette, kergette őt és inspirálta arra, hogy ábrándozó legyen. Alfréd tehát, Livia után öt évig nem talált olyan asszonyra, aki megértse. Erről ugyan igen kevéssé tehettek a nők, amennyiben Alfréd csodálatosan gyáva volt. Végre is egy éjszakán megálmodta, hogy a leg- eisp nőbe, akivel találkozik — szerelmes lesz. Szabadságot kért tehát a főnökétől és mert úgy tudta, hogy vidéken sokkal fogékonyabbak a nők a szerelem iránt, kiköltözött Nagymarosra. 11. Lement a piaczi korzóra sétálni és két nő jött vele szemben. Alfréd reszketni kezdett az izgalomtól és magában mondta: ezek azok ! . . . Megnézte őket indulatosan és arra gondolt, hogy melyik a kettő közül. Az egyik kövér volt, fekete és erős, gyönyörűen elvirágzott; a másik ellenben kicsi, félénk szői<e és fehér. Alfréd újra eléjük került és elhatáiozta hogy köszön. Amelyik viszonozza, abba fog beleszeretni. A kövér, erős és fekete asszony köszönt vissza, a másik a kedves szőke lesütötte a szemét. — Ez az, ez az ! sikokott Alfréd magában, mikor lefeküdt a szálloda keskeny vaságyára és gyönyörű jeleneteket rajzolt magának az ördögies fekete asszonynyal. Délelőtt a ezukrászdában találkoztak. Alfréd bocsánatot kért és leült az asztalukhoz. Süteményeket rendelt és ette ette, azt sem tudta mit és mennyit. Mikor felkeltek az asztaltól ajánlkozott, hogy hazakiséri őket. Lássa, lássa — mondta az asszonynak — én ilyenkor délelőtt szerencsétlen vagyok. Keresem az éjszakát és várom, hogy betakarjon a szelíd és fenséges feketeségével. — A maga lelke egészen olyan, mint lányomé — mondta az asszony — nézze csak, hogy ég a szeme a gyönyörűségtől. Alfréd ránézett a fehér szőke lányra és érezte a szivében, hogy nem a lányba lesz szerelmes, hanem az asszonyba. Odaértek a Loreley-fokhoz. A lépcsőkön hosszu- kezü nevelőnők ültek és kézimunkára oktatták a növendékeiket. Visegrádról megindult, a propeller és nagy ívben küldte maga előtt a hullámoka t. A fekete asszony odafordult a lányhoz : — Irénke, maga látogassa meg a barátnőit. Én majd megvárom Lipsitz úrral a gesztenyésben. A lány mosolyogva ment el. Tizenhat éves volt, szófogadó és okos. Még nem végezte el a nyolezadik gymnáziumot és kötelezőt irt alá az igazgatójának, hogy érettségéig a családjával sem fog kávéházban megjelenni. Alfréd és az asszony megindultak a gesztenyés felé. Senki nem járt az utón, ez merészséget adott a fiúnak, megcsókolta az asszony kezét és azt mondta. — Szeretem . . . szeretem ! Nem is várt választ rá ; megelégedett, hogy kimondhatta ezt a szót. Tizenkettőre megtalálta őket Irén és hazamentek ebédelni. III. Éjszaka, Alfréd felöltözött és elment az asszony háza elé. Eszébe jutott, hogy még meg sem kérdezte az imádott nőtől a lelki vallását. Ideálista-e, materialis — vagy arra hajlik, hogy szkeptikus legyen ? . . . A kertben találta őket. A szomorú szőke lány a holdat nézte, az asszony pedig a férjére gondolt, aki most Pesten egyedül alszik a naftalinos lakásban. Alfréd megkopogtatta a kert ajtaját és bement Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól. 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 51—52 mr megbízható, szép munkai
