Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-09 / 32. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1903. évi j2 ik^számához. Folytatás a főlapról, fel (élénk ellentmondás a szatmáriak részéről.) Elnöklő alispán kimondja a határozatot, mely szerint dr. Lénárd nyilatkozata jegyzőkönyvbe vétetik s a városi tanács­csal közöltetik. Elnöklő alispán előterjeszti, hogy az emlékműre vonatkozólag még egy terv érkezett be ifj. Tátorján István mérnöktől. A bizottság azonban tekintve, hogy már a múlt gyűlésen elfogadta a Kepes tervét, mely különben is egytized nagyságban a köz­gyűlési teremben kiállítva volt s a bizottsági tagok tetszését megnyerte, az uj ajánlatot figyelembe nem vette. Kepes költségvetését egyhangúlag elfogadták s e szerint az oszlopon csőrével kardot tartó turul madár bronz anyagból lesz készítve, az oszlop felső részét körülveendő 480 koronában előirányzott vas rácsozat azonban ez idén nem lesz elkészíthető. A leleplező ünnepély határnapjául szeptember 20. lett megállapítva. Elnöklő alispán előterjeszti az ün­nepség programmját s e szerint Ugocsa vármegye főispánja fogja megnyitni az ünnepélyt. Aztán lesz egy beszéd Szatmár város részéről, majd követ­kezik Illyés Bálint szavalata, szavalat után Szatmár var­megye részéről az ünnepi beszédet mondja Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző. Végül Domahidy István átadja az emlékművet Ugocsa vármegye törvényhatóságának megőrzés végett. Dr. Lénárd István a költségvetésben előirányzott összegre vonatkozólag intéz kérdést az elnökséghez, hogy a mennyiben Ugocsa csak 2000, Szatmár csak 1000 koronával járulnak a megkívánt összeghez, a hiányzó 8000 koronát fogja-e Szatmár vármegye fedezni? Elnöklő alispán a vármegye részéről e tekintetben kötelező nyilatkozatot nem tehet, de hiszi hogy a vármegye hazafias közgyűlése a gyűjtésen felüli összegre vonatkozólag be fogja bizonyítani haza­fias áldozatkészségét. Luby Géza jelenti még ki, hogy amennyiben az ő javaslatai az ünnepség mikénti megtartására nézve nem fogadtattak el és úgy a Szatmár vármegyei függetlenségi párt mint párt az ünnepélyen meg nem jelenhet, ugyanezen na­pon külön ünnepélyt rendez a függetlenségi párttal együtt. Domahidy István örömmel konstatálja, hogy hivatalosan egy párt sem fog az ünnepélyen jelen lenni, az ünnepély méltóságát nem is szabad párt- politikai kérdésekkel megzavarni. Nagy László alispán jegyzi meg végül, hogy ó az ünnepélyt eleitől fogva úgy kontemplálta megtartani, hogy abból zárassék ki minden párt-, vallás vagy nemzetiségi viszály s mint egy hazának gyermekei egyformán áldozzunk a sza­badság eszméjének a megtartandó ünnepélyen mind­annyian. Kiemeli különben, hogy az eddigi óriási fáradozást az emlékmű létrehozásánál Nagy Sándor fejtette ki, akinek is tevékenységéért a bizottság nevé­ben köszönetét mond, a mely indítvány közhelyesléssel fogadtatott. — Előléptetés. Ajaki János pénzügyi számtisztet a Xl-ik fizetési osztály I-ső fokozatába léptették elő. — A Rákóczi hangverseny és bál rendező bízott sága aug. hó 5-én tartott értekezletében a bálbizottság elnökéül Jékey István lemondása folytán ifj. Péchy László fehérgyarmati járási h. főszolgabírót választotta meg. Megválaszitattak alelnökül Jékey István, Foga- rassy Miklós és ifj. Bosszin József. — Lator István és Fogarassy Miklós felkérettek, hogy a hangversenyen való közreműködésre Ráthonyi Ákosné szül. Maróthy Margit úrnőt, Fedák Sári kisasszonyt és Ráthonyi Ákos urat kérjék fel. A hangversenyen Dr. Schönpflug Richárd is közreműködik. — Népünnepély. A nagykárolyi népnevelési egylet javára rendezni szokott népünnepély f. hó 20-án István ki­rály napkor ismét meg fog tartatni. A rendezőség nagy előkészületeket fejt ki a közönség szórakoztatása es mulattatására. — Ezúttal is sorsolással lesz egybekötve s a főnyeremény egy fejős tehén, ezenkívül több értékes nyereménytárgy. Este nagy tűzijáték. Bőveb­ben a napokban kiadandó falragaszok, melyről jövő számunkban részletességgel hozunk tudósítást. — A „Nagykárolyi Kör“ hangversenye. Egyetemi ifjúságunk derek kisgárdája valahányszor haza jön, itt tartózkodását mindég emlékezetessé teszi valami sikerült mulatsággal. Ilyen minden iziben sikerült mulatság volt a f. hó 2-án a Polgári Olvasókör nagy­termében rendezett mulatság is, a mely hangver­senynyel egybekötött nyári tánczmulatság volt. — Hogy az estélyt mennyien keresték fel, fényesen igazolja az a körülmény, miszerint a bevétel meghaladta az 500 koronát, a mi a holt évadban fényes eredménynek mondható. A hangverseny műsora változatosan volt összeállítva és minden egyes száma nagy hatást ért el. Eiső szám volt Rieding „Praeludiuma“ melyet hegedűn Borody Béla, Homola László és Preisz Miklós, zongorán pedig Csilléry Ferencz adtak elő remek összjátékban. Sok tapsot arattak. Ezután a „Vallomás* czimü dialog következett, a melyet Irsik Margit kisasszony sok szeretetreméltósággal és Makoldy Sándor sok közvetlenséggel adtak elő és megérdemelték a szűnni nem akaró lapsokat. Majd Homola László és Borody Béla hegedűn adták elő a „Kunok ábrándját“ Csilléry Ferencz zongora kísérete mellett. A nehéz darab szépségeit teljesen érvényre emelték. Ezután szavalat következett Janitzky Margit kisasszony. „A vén czigány“ czimü költeményt adta elő igen sikerült felfogásban, Kaufmann Sándor dis- crét zongora kísérete mellett. Majd Borody Béla, Homola László, Preisz Miklós es Csilléry Ferencz játszottak köztetszés közt, quartettet. Volt ének is. Gaál Berta kisasszony Réti László karmester zongora kísérete mellett. „Bob herczeg“ keringőjet énekelte. A kisasszony a közönség szűnni nem akaró tapsainak engedve még két szép magyar dalt énekelt műsoron kívül. Befejezte a hangversenyt Csilléry András és Ferencz zongora kettőse, a melylyel a két testvér a zene­értők teljes elismerését vívta ki. A figyelmes rendező ség a közreműködő hölgyek mindegyikének szép csokorral kedveskedett. Ezután az ifjúság tánczra kerekedett. Az első négyest 60 pár tánczolta. Éjfélkor vacsora volt, melynek folyama alatt levelező-lap ver­senyt rendeztek. A verseny jutalmát egy szép csokrot Irsik Margit kisasszony nyerte el, mint a ki legtöbb levelező-lapot kapott. Vacsora alatt megjelent a „Juventus“ czimü alkalmi lap is. Ennek szerkesztője Antal István és munkatársai sok mulattató apróságot adtak az alkalmi lapban. Vacsora után ismét táncz következett, a mely reggelig tartott. A hölgyek névsora a következő : Asszonyok: Almássy Ignáczné, Arz Albertné, AndrássyJenőne, Balogh Kálmánná,Bornemissza Gézáné, Borody Györgyné, Csilléry Dávidné, Csetényi Lajosné, Fógel Kálmánná, Fitos Ferenczné, Gaal Kálmánná,Grosz Józsetné, Günther Antalné, Hahn Jánosné, Huszthy Zoltánné, Irsik Ferenczné, Janitzky Albertné, Józsa Jenőné, Jakabovits Józsefné, Ilosvay Lászlóné, Kacsó Károlyné, Kaufmann Adolfné, Kaufmann Sándorné, Katz Sámuelné, özv. Kurczné, Dr. Kováts Dezsőné, Kovács Józsefné, Kompolthy Norbertné, Letlinger Béláné, Lővvinger Mórné, Makoldy Gyuláné, Medvey Ernőné, Palik Béláné, Pintér Mihalyné, Preisz Károlyné, Rooz Irén, Rooz Samuné, Riesenbach Mórné, Simkó Gézáné, Simkó Aladárné, Sternberg Sándorné, Szoko- lovszky Lajosné, Spitz Mórné, Taub Edéné, Tóth Jánosné, Wagner Lajosné, Dr. Váczi Lajosné. Leányok : Adler Margit, Almássy Annie, Andrássy Anna és Irén, Bakó Zsófi, Borody Józefin és Irén, Bornier Susanne, Róth Matild, Bologh Terka, Bornemissza Sarolta és Malvin, Csilléry Margit, Czeigler Mariska, Gaal Berta, Haas Paula, (Budapest), Hetey Margit, Irsik Margit, Ilosvay Margit, Janitzky Margit, Kaufmann Annuska, Klein Margit, Katz Sári, Katz Leonka, Kacsó Mariska, Erzsiké és Irén, Kurcz Erzsi és Vilma, Kerekes Erzsiké, Markovits Gizella, (Szatmár) Makranczi Erzsiké, Pálik Margit, Pintér Gábriella, Preisz Etelka, Simon Ella, Sipos Irma, Sternberg Anikó, Schönpflug Irénke, Schöberl Erzsiké, Taub Riza, Tóth Ilonka, Wagner Mariska, Zanathy Leonka. — Eljegyzés. Árokháthy Vilmos Szatmár váro­sának községi bírója a múlt vasárnap tartotta eljegy­zését Schneller Irén kisasszonnyal, özv. Schneller Karolin leányával. — Ajándék a vármegyei múzeumnak. A tiszabecsi győzelem emlékére állítandó Rákóczi emlékjel kivi­telre elfogadott tervezetét Kepes Sándor szinyór- váraljai andezit kőgyáros egy tized nagyságban elkészíttetvén, az az augusztus 5-én Szatmáron tartott Rákóczi bizottsági értekezleten általános köztetszést keltett. Kepes Sándor ezen mintát a vármegyei múzeumnak ajándékozta, mely hazafias cselekedetét örömmel adjuk közhírré. — Társas vacsorát rendeztek a helybeli Keres­kedő Ifjak Körének tagjai f. hó 2-án a Lendek Pál vendéglőjében ifj. Matolcsi Sándor tiszteletére, mint a ki a kör egyik legbuzgóbb tagja és a vigalmi bizottság elnöke. A vacsora alatt számos pohárköszöntő volt. — A Hazafias svábok czimü múltkori hírünkre azt a helyreigazítást küldték be hozzánk, hogy egy kis tévedésre adhat okot a tiszabecsi Rákóczi emlék javára a mai napon tartandó mulatságon részt venni óhajtó városi polgárság körében az újdonság azon ki­fejezése, hogy a mulatságot a falusi ifjúság, (a helyre­igazítást iró szerint paraszt legénység) rendezi, a meny­nyiben a mulatságot a tanuló ifjúság és a szünidőre hazajött tanítók rendezik. Hát igy is jó és szép dolog. De legyen meggyőződve a nyilatkozó, hogy városunk hazafias polgárságának az a része, a mely részt akar venni a Rákóczi mulatságon, akkor is kimenne ha kizárólag a falusi legénység rendezné is a mulatságot. — Gyászjelentés. Lénárd Jenő uradalmi ispánt családi gyász érte. Apósa Bergmann Károly julius hó 28-án Kismartonban elhunyt. A család a követ­kező gyászjelentésben tudatta pótolhatlan vesztessé­gét. Alulírottak a saját és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatják a forrón sze­retett édes atyjuk illetve nagyatyjuk, apósa, testvérük és sógoruk Bergmann Károly Esterházy herezegi központi pénztári ellenőr urnák f. év julius hó 28-án d. u. fél 2 órakor, életének 68. évében, hosszabb szenvedés után bekövetkezett gyászos elhuuytát. A boldogultunk hült tetemei f. hó 30-án d. u. fél 5 órakor ág. evang. szertartás szerint fognak a halottas házból (Eszterházy utcza 8. szám) a felső- kismartonhegyi temetőben örök nyugalomra tétetni. Kismarton, 1903. évi julius hó 28 án. Béke és áldás poraira! Lénárd Jenőné szül. Bergmann Irma, Berg­mann Gizella, Bergmann Ernő, mint gyermekek. Bergmann Emil mérnök, Bergmann Adolf gazdasági tiszttartó, mint testvérek. Lénárd Margit, Lénárd Bözske, Lénárd Jenő, mint unokák. Lénárd Jenő gróf Károlyi gazdatisztje, mint vő. Ihrig Dezső nyug. herczegi mérnök, Giay Frigyes nyug. m. kir. adó­ellenőr, mint sógorok. Bergmann Emilné, Bergmann Adolfné, Giay Frigyesné, özv. Giay Antalné sógornők. — Egy lelkes magyar falu. Egy egyszerű kis epizódot hallottunk a szinérváraljai járási szolgabirótól, a mely a milyen egyszerű olyan felemelő. Szól egy kis falu egyszerű népéről, mely romlatlan, erkölcseiben tiszta, a munkában példányképül állítható. Ez a kis falu Kőszeg-Remete az Avasban. Egy sziget az oláh tengerben ; egy nemzeti őrszem azon a ponton, hová a vegzet kijelölte, s hogy méltó arra a helyre, hogy híven teljesiti a kötelmeit, hogy melegen őrzi szivében a történelmi emlékeket ; fényesen igazolja ez a kis történet. A napokban beállítottak a kőszegremeteiek a járási főszolgabirohoz, vivén oda kemény 13 koroná­kat olyan kijelentéssel, hogy : „Hallottuk, hogy a vár­megyei urak emléket akarnak állítani Rákóczinak. Hát mi rólunk megfelejtkeztek, s meg sem kérdezték tőlünk, hogy vagyunk-e a világon ; sem egyházbeli sem világi meg nem szólított, hogy mi is adjunk valamit az em­lékre. Hát mi magunktól gyűjtöttünk egy kis összeget erre a czélra. Szegények vagyunk, de jó szívvel adtuk, hát fogadják az urak tőlünk szívesen !“ Ez a szónok­lat egyszerű, hej de azért mennyivel szebben hangzik, mint sok mühazafi nagyhangú beszédje ! Ezeknél nem a szó beszél, hanem a tett, s jó lélekkel merjük álli-’ tani, hogy össze Írhatnak sokat, beszélhetnek sokat a Rákóczi emlékért, de azon az emléken az igazi drá­gakő a kőszegremeteiek lángoló lelkesedése lesz, mely nem hivalkodik, nem kér fényt mástól, hanem önma­gától gyulád ki. Mi azonban megsúgjuk a jó reme­teieknek, hogy nem felejtkeztek meg róluk, mert a vármegyétől papjaiknak, körjegyzőjüknek ment gyüjtőiv, s a vármegye nem tehet arról, hogy a papjuk, jegy­zőjük nem ismeri az ő meleg magyar szivüket, s nem hívta fel őket az adakozásra. De hát szebb volt az igy; mert igy az ő hálás magyar szivük a maga igazi nagyságában nyilatkozott meg. Hát jó kőszegremeteiek ! felétek száll meleg üdvözletünk. Tisztelettel emelünk előttetek kalapot, mert meleg hazafiui érzéstekkel meg­győztetek bennünket a felől, hogy a „legnagyobb ma­gyar“ Széchenyi emléke méltán díszíti kis falutok ha­tárát, mert romlatlan sziveket tanít szeretni e hazát és annak történelmi múltját. Te szerény kis falu ott a véghatáron, melyen túl megszűnik lenni a magyar, légy te őrszeme ott továbbra is a magyarságnak, hogy nehéz napokban romlatlan szived gyújtson bennünket továbbra is szent lelkesedésre. A te falaid között pedig lakozzék boldogság és melegítse azokat a hazafiui lel­kesedés szent tüze! — A szegény ember, a sertés és a sok parag­raphs- Egy matolcsi szegény emberrel történt meg az a furcsa eset, a mely szinte azt igazolja, hogy az állategészségügyi törvény rendelkezései annyira drákói szigorúak, hogy túlzásukban valóságos tragi­komikus helyzetet teremtenek. így jött velük érint­kezésbe a matolcsi magyar, a ki egy nábrádi gazdától sertést vett 50 koronáért. Mert mikor haza vitte, már másnap beteg volt a süldő, a mit azonnal tudomására adott az eladónak. De ez hallani sem akart arról, hogy a törvény értelmében vissza vegye és az árát visszaadja. Mikor aztán az eladó látta, hogy a sertés nem javul, bement a városba az állat­orvoshoz. Itt azzal fogadták, hogy baj lesz abból, hogy azonnal be nem jelentette beteg jószágát. De az állatorvos a vitás jogügyletben a helyszínén sem tudott más tanácsot adni, minthogy ölje le a gazda és ha a betegség constatálható, köteles lesz az eladó vissza venni. A gazda ebbe nem ment bele, hanem kijött pár nap múlva a szentenczia, hogy fizessen 10 korona bírságot a késői bejelentésért. Meg volt tehát a beteg sertés és a 10 korona birság, na meg az a rendelet is megjött csakhamar, hogy zárlat alá veszik Matolcsot és Nábrádot a gyanús eset folytán. A hivatalos zárlati idő úgy látszik jótékonyan hatott a beteg süldőre, mert javulni kezdett és végre kutyabaja se volt. De a gazdának azért mégis elment tőle a kedve. Hogy szabaduljon tőle, vissza kínálja az eladónak. Végre megegyeznek. Visszaveszi a nábrádi eladó, ha az 50 korona vételárból csak 40 koronát köteles vissza adni. Nem volt tehát már sertés, de volt 10 korona veszteség és 10 korona birság. No de sebaj, csakhogy túl (adott rajta. Örömmel vitte azért vissza a sok bajt okozó süldőt Nábrádra. Végre megszabadult tőle! De úgy látszik még sem egészen. Mert azért, hogy átvitte Nábrádra, zárlattörésért a szegény matolcsi magyarra rá sóz a hatóság 50 korona bírságot. így történt aztán, hogy a matolcsi szegény ember a sertés árából vesztett 10 koronát, bírságot fizetett 60 koronát és a végén mégse volt sertése. Ezt utólag mégis különösnek találta s azért most fühöz-fához futkároz, hogy mit tegyen? Az a tanácsunk, hogy nyugodjék meg az ő és sertése végzetében. Mert futkározása közben, megint beleütközik valami paragraphusba és még akkor is fizethet újabb bírságot, mikor már az uj gazdánál a kéményben fognak lógni földi maradvá­nyai drága néhai sertésének! — Halálozás. Ábrahám László kereskedő Tasná- don élte legszebb ifjú korában 32-ik évéhen hosszas szenvedés után f. hó 4-én elhunyt. Ábrahám Erzsébet férj. Lugossy Károlyné és Ábrahám Sándor mély fájdalommal siratják az elhunytban szeretett testvé­rüket. — Temetése a rém. kath. egyház szertartása szerint folyó hó 6-án ment végbe nagy részvéttel. Béke poraira 1 — Házalás bélyegekért. Nem első eset, de mint meggyőződésemből állítom, gyakran előfordul, hogy bélyegárudákban több helyen csak igen hiányos mérv- beu lehet bélyegjegyeket kapni. A mi azonban folyó hő 6-án esett meg, az páratlan a maga nemében s lehetetlen ezen állapot megszűnése érdekében nyil­vánosan fel nem szólalnom. — Folyó hó 6-án délután egy jegyzékkel elküldtem tanulómat, hogy hozzon 10 drb 14 filléres nyugtabólyeget, 30 drb 2 filléres számlabélyeget, és 20 drb 10 filléres postabélyeget.— Bejárta küldöttem a Kaufmann Jakab és fia, Janitzky Albert, Kerekes Ödön üzleteket de a fentiekből sehol semmit nem kapott. Ekkor elküldtem Ferenczy István kereskedésébe, honnan az okmánybélyegeket elhozta, de postabélyeg nem volt; no mondok hát menj el fiam ha a sok járká- lásba még ki nem fáradtál, a postára ezekért. — De hát bizony onnan is anélkül jött vissza: az ajánlott leveleket felvevő postás kisasszony azt felelte nincsen. így aztán leveleim vissza maradtak, mert megsajnáltam a kis nebulót tovább házaltatni bélye­gekért. Ajánlom ezen ügyet a pénzügyigazgató és a postafőnök urak figyelmébe. (Beküldetett.) — Betörés. Véber Antal Kálmánd utczai szatócs üzletébe folyó he 6 és 7-ike közötti éjjelen az udvar­felőli konyha ablakon keresztül betörtek, s a boltból néhány darab szalonét, kenyeret és 5—6 korona apró­pénzt elvittek. A betörő úgy látszik nemcsak éhes, de szomjas is volt, mert a behütve volt sörös palaczkok- ból mielőtt további munkájához fogott volna, előbb néhányat kiürített. A helyszíni vizsgálatnál megállapí­totta a rendőrség, miszerint az éhes és szomjas betörő egy a helyzettel nagyon is ismerős egyéniség lehetett, mely feltevés a kihallgatott házbeliek vallomása után

Next

/
Oldalképek
Tartalom