Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-09 / 32. szám
Nagykároly, 1903. augusztus 9. 32. szám. XXIX. évfolyam A SZATMARVARMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-N* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. ss. Nemzeti nevelés. Az utóbbi három hónap politikai eseményeinek nagy tanulságai vannak a társadalomra, olyan tanulságok, a minek megfigyelése, meg- szivlelése elsőrangú kötelesség.Azt tartjuk közönségesen, hogy sehol annyit nem politizál a társadalom, mint nálunk, a hol mindenki született diplomata. Annyi bizonyos, hogy aktuális kérdéseken elrágódunk mindanynyian pro és kontra állást is foglalunk valaki mellett, de arra, hogy nálunk valamikor külön véleményt váltott volna ki egy más esemény, arra még nem volt példa. A megalkotott felfogások mellett vagy ellen tömörülünk, lármázunk s gyanusitgatjuk egymást. Távolról nézve ezt a jelenséget sokkal megdöbbentőbb, mert a teljes gondolkodó képesség hiányát mutatja első sorban s éretlenséget minden vonalon. A legnagyobb szenzáció is csak három napot él s aztán nem törődik vele senkisem. így vagyunk mi a politikával, a melynek fordulatait, harczait, csatározásait ökölbeszorított kézzel élvezzük végig, hogy aztán megpihentessük magunkba az indulatot vagy erőt gyüjt- sünk újak kirohanására. Arra, hogy a történtekből, eszményekből, tényekből következtetéseket vonjunk le társadalmilag képtelenek vagyunk. Egy közel fekvő példa a honi ipar mellett keletkezett felbuzdulás. A politika szülte s bár társadalmilag is igyekezett érvényesíteni szándékait; ugyan hol van az a vad magyar politikus, a ki melléje is állott volna e cifra szavaknak. Minden nap halljuk, hogy az idegen ipar tönkre tesz bennünket: vájjon jut-e eszébe a társadalom egyetlen tagjának is, hogy visszautasítsa az idegen ipar termékeit. Eltekintve az idegen produktumok kultúrájától, a mi belőlünk alighanem kiirthatatlan, a nemtörőELÖFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére *' egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-=» Egyes szám ára 20 fillér. <ssdömség az, a mi útját állja mindennek a mi cselekedeteinkben. Három évtized óta sem teszünk egyebet, mint közakarattal hirdetjük a nemzeti állam megszilárdítását — papiroson. Mert a valóságban a társadalom nálunk közönyös minden iránt s e mellett sokkal kényelmesebb is semhogy ilyesmivel magát megterhelje. Történnek törvényhozási intézkedések, végre is hajtatnak, de milyen foganattal. Olyan a sorsa ennek, mint a pusztába ültetett fának az arra tévedt vándor megpihen alatta, meg is bámulja sugár növését, dicséri koronáját, de ha újra arra nem viszi útja, senki ;sem keresi fel. Mire is volna ez jó? Elég, hogy tudunk a létezéséről s talán olykor el is emlegetjük, hogy áll egy fa a puszták közepében, a mi bizony mi felőlünk már régen ki is száradhatott, derékben megroppanhatott a viharban vészben a mikor ügyet sem vetettünk rá. Csak igy lehetséges az, hogy mig mindenütt a dolgok természete szerint, a politikai élet a társadalmi szükséghez alkalmazkodik addig nálunk a társadalom az, a mely a politika szekere után kullog s követi azt kátyúban, sárban vakon mindenüvé. Kötetekre megy azoknak a beszédeknek a száma, a mit évenként elfujunk a hazafiság jegyében. S mi haszna mind ennek ? A társadalom közönyösségén megtörik minden törekvés. Sehol azt olyan szomorúan nem tapasztalhatjuk, mint nemzeti nevelésünknél. Valóiában úgy állanak a dolgok, hogy nemzeti nevelésről nem is beszélhetünk. Iskoláinkba meg találunk valamit, de a családi élet a gyermeknevelést tefiesen kozmopolita elvek szerint rendezte. Mert azt hiába állítja akárki, hogy nálunk a fiatal generáció hazafias józan nemzeti nevelésben részesülne. Nem csak, hogy Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ez nem történik meg, de ha véletlenül olyan körülmények közé kerül a serdülő nemzedék, hogy benne nemzeti öntudat ébredhetne, száz meg száz példa az életben röktön ott áll ellenhatásként. Csodálatos dolog ez, de igy van. Nálunk a fiatal nemzedék nemzeti öntudatának növelésére nem gondol senki, sőt mintha csak egyenesen annak a kiirtására esküdtünk volna fel, igyekszünk belenevelni ifjainkba a kicsinylést, a mivel nemzeti tulajdonaink iránt viseltetünk. Generációk nőnek fel azzal a tudattal, hogy ha valamit akarunk, külföldre kell érte mennünk, hogy a mi a miénk az nem jó semmi, nem az első, de még csak nem is a második rendű, ha pedig az akkor, biztosan máshonnan kopiroztuk. Bezzeg más nemzet igyekszik minden iránt bizalmat csepegtetni a fogékony lelkekbe, a mi az övé, az ő produktuma. Azért vannak más nemzeteknél rajongói a nemzeti termelésnek, mig nálunk idegen kultusz eszi be magát kitörülhetetlenül a köztudatba. S vájjon egyebekben helyes irányu-e a mi nemzeti nevelésünk. Nem. Ez pedig megint csak a társadalom elleni vád s nem a kormányzat ellen, a mely tőle telhetőén igyekszik eleget tenni ezen a téren. Am az iskola egy magában semmi. Ha a társadalom, a család nem áll mellette, tanítás hiábavaló semmiség, mert a való életbe át nem mehet gyakorlati haszna nem származhatik. Első sorban éri a nemzetietlen nevelés vádja az úgy nevezett tehetősebbeket, a kik anyagi szerencsés helyzetükből folyó első kötelességüknek tartják, hogy minnél többet vétsenek ezen a téren. Hiszen akárhány úri gyereket találunk, a ki saját anyanyelvét sem beszéli magyarul, mert négy-öt éves korában már franczia vagy német T A C Z A. Halotti predikáczió a tengeren. Tengerész élemény Chinában. Irta : Zámbó Imre. (Folytatás.) A pápai főiskola részére tett vásárlásainknál tehát óvatosságra volt szükségünk, hogy be ne csapjanak bennünket, mink meg a tudós professzor urakat. Vásárolt tárgyaink leltára körülbelül a következő : „Laó“=opium pipa ólomból „Csilámli“=az a kis vas papucs, a mibe a buta chinai beleszoritja az újszülött leányka lábacskáját, hogy örökre oly kicsiny, de aztán nyomorék is maradjon. — „Szarnia“ =csengettyüs dob, primitiv chinai hangszer. — „Skingsu“=két élű hóhér bárd, pallos. „Vejava“=képes ábécze. — „Vejaka“=Európában eddig utánozhatlan finomságú pergamen papír. — „Kabokaó“=Chinának ilyen papírra megirt képes történelme. Vettünk még apró csecse-becséket, legyezőket a nagytiszteletü professzoráé asszonyok és leányaik részére, s egy igazán pompás thea szervizt Váli pro- fesszorné, Jókai Mór nővére részére. Hejh! ha egyszer megtheáztat abból bennünket a nagytiszteletü asszony! De busásan kárpótolva is leszünk majd ezért a csekélységért. Vettünk végre az etnográfiái adatok kedvéért egy-egy öltözet férfi és női ruhát. Itt majdnem meghasonlás történt közöttünk, mert némelyikünk a néprajzi hűség kedvéért uraságok és Remek kivitelű fényképnagyitások! p Sietnagyságu melifíép 9 f rt 80 kr. pa,í£S,tel 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittefnek urhölgyektől levetett ruhákat óhajtott volna. — Mikor azonban meghallottuk, hogy mit jelent Chinában — például egy uraságoktól levetett férfi nadrág, elhallgattunk mint a partra vetett csuka. A jó chinai ugyanis öltözködésében az idő viszontagságaihoz alkalmazkodik, s ha jön az ősz, a nyári nadrágra még egy másikat húz. — Hüvösödik ; még egyet hegyibe. - Hidegszik; még négyet-ötöt rája. — Tavasszal aztán fokozatosan visszafelé vedlik, de úgy, hogy a legalsó az mindig rajta marad. — Mikor azután tapasztaltuk hogy az urhölgyek sem különbek, kezdtük sejteni, hogy miért is kellett az orvosunknak az orrainkat kiprepaerálni. Másnap, miután össze komáztunk és véd- és dacz szövetséget kötöttünk egy csapat angol tengerésszel, felderítő útra indultunk a külvárosi részekbe, hogy tulajdonképpen mi is bűzlik hát Chinában ? Mindjárt a második utczában katonás dobszó ütötte meg a füleinket, jeléül annak, hogy masíroznak a khinai katonák. Az erődben elhelyezett ezred jön haza a gyakorlatról. Vajaka véka! Ez aztán a mennyei regiment. — Minden gyalog század* előtt ott poroszkál a póni lován a század parancsnok. — A lába meg a csibuk szára a földig ér, feje felett meg egy kofa sátornak is beillő czifra napernyő. Az eziedet aligha megnem izzasztották, mert a legénység a bocskorát, a waffenrokkját, meg a felső nadrágját a hátán viselte, a min különben felesleges teherként egy Martini-féle rozsdás flinta is fityegett. Az ezred után vonult . . , az az de hogy vonult, hanem czammogott a tüzérség, mert az ágyukat négynégy bivaj tehén húzta. —• Nyakig sárosak voltak az ágyuk is a tüzérek is, a bivajok is, jeléül annak, hogy valami tüzérségi ataknál a bivajok — czélszerüségi okokból — nem a hidat hanem a mocsarat választották. A vásártér felé igyekeztünk, de utközken is akadt elég látványosság, a mire elő kellett szednünk a mi parfümös üvegcséinket — a rumos fiaskókat. Bűzös ópium barlangok —- mennyei élvezetre készülődő és már kikészített toprongyos alakokkal. — Meneteles deszka pricscseken 20—30 sütőtök formájú sárga fej — a mint a mennyei álom gyönyöreiben a halálos verejték folyik rólluk. Csemege kereskedések — kirakataikban üveg burák alatt a puhányok, kukaczok, csigabigák, csere- bóllok válogatottan undorító nemei, patkány, poezok és tengeri malaczbeli hideg felvágottak — belestül. Csapszékek — melyek előtt ezégérül 2—3 főbe kolintott khinai honpolgár hullája bűzlik s bár a szűk utczán a fél város keresztül ugrál rajtuk, eltakarításukról mégsem gondoskodik senki sem. Mészárszékek — a hol a máskülömben lenyúzott kutyának meg van hagyva a feje, bőre — jeléül, hogy szolid firmával van dolgunk — a ki a kundsehaftot nem holmi juh vagy kecske hússal csapja be. Hát még a vásár-tér! Az egy emelkedett halmos helyen van, a melyre szinte létrákon kell felkapaszkodni. — Hát ez a halom pedig nem egyéb, mint évszázadokon át össze gyülemlett szenny, piszok és rothadt hulladékoknak a bűzös hekatombja. Megnéztünk egy laczi konyhát, hogy valyon mit is kotyvasztanak benne. — Valóban ronda boszorkányok kotyvasztanak itt sárga ördögöknek való eledelt. Össze aprítanak egy nagy fazékba káposzta, répa és Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethii, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól. 1896. fiW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 48—52 ifST MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA!
