Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-25 / 4. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY a nemzetiségek nyelvét, megdöbbenve kérdezzük, hogy hol az igazság abban, hogy mig ezt megtehetik a nemzetiségek, nekünk, magyaroknak, e magyar hazában nincs megadva a jog, hogy magyar egyházainkban és iskoláinkban csak mégis védhessük a nemzeti szellemet ?! Példákat sorolhatnánk fel, hol a 40—50 év előtt még tiszta magyar egyházközség ma már teljesen elvesztette nemzeti jellegét s nekünk nem marad egyéb, mint a keserűség meddő teljajdulása. Sokszor azt kell hinnünk, hogy Szent István politikai elve, mely a nemzetiségek léteiét nem akarta megsemmisíteni, már odafajult, hogy ezen nemzetiségeknek a magyar nemzeti érdekeket dobjuk oda zsákmányul. Szent Istvánnak és utódainak óvatos erélye gyarapította a nemzet erejét, mert Írásos emlékeink magyarnak bizonyítanak sok oly vidéket, hol később a Szent István nemzeti politikájaként feltüntetett tehetetlen gyávaság miatt ma már csak félig még magyar nevű nemzetiségeket találunk s önkénytelenül feltolul az aggódás, mintha az a befolyás, mely egykor a nemzetiségek pártfogásával akarta a magyar nemzetet megsemmisíteni, még ma is léteznék s elég erős megakadályozni a külpolitika utján, hogy e haza minél magyarabb, minél egységesebb s igy erősebb legyen. Nem zárkózhatunk el e gondolattól, midőn látjuk, hogy csak a magyar nemzeti irányzat nem képes érvényesülni ott, a hol a nemzetiségek képesek voltak érvényesülni, midőn látjuk, hogy e kérdés nem vallási, hanem politikai kérdés, melyet tapintattal és erélylyel még nemzetiségek is kepesek voltak a magok javára eldönteni. Jogunk van e nyelven beszélni, mert az egész országban ott, ahol a nemzetiségek érintkeznek a magyar lakossággal, a magyarság vészkiáltása hangzik felénk még olyan egyének ajkáról is, kik hazank politikai életének kimagasló alakjai, a kiket nem ellenzéki szellem vezet s lehetetlen, hogy előttünk ezen vészkiáltások csak beteges képzelet szüleményeiként tűnjenek fel, midőn saját tűzhelyünk kétségbevonhatatlan bizonyságát tárja elénk e feljajdulás jogosultságának. A miénk nem feljajdulás, mert a mi esetünk ma még a nemzeti erő lélekemelő bizonysága, de vétenénk az ellen a politikai bölcsesség ellen, mely legnyugodtabb vezérfél fiain kát vezette, ha a megtámadtatásfelett kicsinylőleg napi rendre térnénk, ha abban nem a jogosult önvédelem megindításának, nem a Szent István valódi politikája visszaállításának kiinduló pontját látnok. A nemzeti szellem ereje legyőzhetetlen, de minden erőt a természet törvényei szerint nehogy megsemmisüljön, táplálni, erősíteni kell, s ez a táplálás, erősítés itt a törvényhozásnak s az ország kormányának hivatása, kötelessége. Ezért fordulunk mi e kettőhöz, kérve és követelve, hogy mutassák meg vagy teremtsék meg a módot, mely ily irányú támadások lehetőségét megsemmisíti, mert a mának nehéz megélhetési viszonyai közt az egyén küzdelme lassanként megtörik, a lélek lángolása megszűnik az eszmék iránt, ha azok, kik hivatva vannak segítségre sietni, ridegen, részvétlenül nézik a küzdelem folyását. Mi, Szatmár vármegye, megtettük kötelességünket, mint meg fogjuk tenni a jövőben is, de aggódással érezzük, hogy mindez hiába való és hiába való lesz, ha nem leend kimondva, érvényre emelve az a nagy elv, hogy nemcsak idegen nemzetek és nemzetiségek jogosultak nemzeti nyelvükön imádni az Istent, hanem jogosult a magyar is és magyar szellemben, magyar nyelven nevelt lelkészek és tanítók fogják bizonyítani, hogy a görög catholi- kusnak szabad magyarnak is lenni s nem tiltó akadály, hanem az egyedüli ajánló levél a legmagasabb főpapi helyekre az egyénnek nem a magyar állami eszme elfogadása, hanem tiszta, kételyt nem tűrő magyar volta. Talán szokatlan őszintességgel adtuk elő kérelmünket, de e vármegye büszke önérzeté hez az ország kormányának méltóságához, sa képviselőház függetlenségéhez, más hangot illőnek nem találtunk, más hangon nem hittük, hogy viszhangot keltsünk feliratunkra. HIKE K. — Kinevezés. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja Dr. Olsavszky Viktor bozovicsi körorvost, nagysomkuti járás orvosnak nevezte ki. — Felolvasó-estély. A „Nagykárolyi Kölcsey- Egyesület“ a regi kaszinó nagytermében 1903. évi január hó 25-én vagyis ma felolvasó-estélyt rendez a következő műsorral: 1. Magyar dalsorozat. Hoppeé Rezsőtől. Előadja a Nagykárolyi Dalegyesület. 2. Rákóczy Rodostóban. Melodráma. Szavalja Csomay Győző Szatmárról. Zenéjét játsza Láng Margit k. a. 3. „A nő.“ Felolvasás, tartja Varjas Endre főgymn. tanár. 4. Goddard : B.-dur keringő. Sinding : Tavaszi zsongás. Zongorán. Előadja Ujfalussy Géza Debre- czenből. 5. „A gyáva“. Monolog. Radó Sándor a mis- kolczy színtársulat volt tagja 6. „Dal a dalról". König Pétertől előadja a Nagykárolyi Dalegyesület. Kezdete este 6 órakor. Belépő-dij nincs. Műsor után társasvacsora az étteremben Étkezés tetszés szetint. Jókedv esetén táncz. — A vármegyei muzeum-bizottság f. hó 18-án évesgyülést tartott Nagy László alispán elnöklete alatt. Mielőtt azonban a gyűlés lefolyását leirnók, kénytelenek vagyunk egyet- mást elmondani, a vármegyei múzeumról és könyvtárról. Nagy László alispán kezforró lehelete annak arczát perzselte. Ez sokáig küzdeni látszott magával. Végre nagy kék szemeiből kitörülte a könynyeket és egy hosszú, sokatmondó tekintettel reá nézett, az előtte álló férfira. — Azután igy szólt: Jól van beleegyezem. Egész aktot fogok állni önnek. De, tette hozzá csendesen csak holnap. III. Már esteledett. Gzönyörü, enyhe tavaszi alkony volt, és az ateliert elöntötte az üvegtetőn át beözönlő alkony napsugár aranya. Idácska, a kis modell elment és a művész is készült, hogy szokott esti sétáján kissé lehűtse lázas agyát. Távozása előtt munkáját elrakta és a Hajnal szobrát, mely derékig körülbelül kész volt gondosan betakarta az erre a czélra szolgáló lepellel. A cselédhez igy szólt: Ma kinn vacsorázom. Ha valaki keres vezesse át az atelierbe és mondja, hogy nemsokára haza jövök. Ezzel kezébe fogta könnyű sétapálczáját és csakhamar belevegyült az Andrássy-ut vidáman nyüzsgő emberáradatába. IV. Mikor haza tért, már éjjel volt. Noha el volt bágyadva az egész napi megfeszített munkától, mégis szokatlanul könnyűnek, erősnek érezte magát. A kis modell Ígérete, hogy holnap a teljes aktnak fog modellül szolgálni, verőfényes örömmel töltötte el szivét. Megtelt az reménnyel és boldog önbizalommal, újra serkedő hatalmas munkakedvvel. Az öröm hatása alatt felkereste a régi czimbo- rákat. Néhány pohár jó franczia bort ivott meg közöttük is most, vidáman . . , derűs kedvvel tért vissza lakásáoa. Mialatt hálószobájában éjjeli toalettjével foglalkozott, folytonosan készülő müvére gondolt. Képzeletében már teljesen készen látta a pompas márványalakot. Egész megvesztegető fenségében jelent meg előtte e szépséges anyagban megérzekitve a pompas ifjú test. Gömbölyű vállaival, a kebel enyhe domborulatával és a csipők hóditó hajlásával . . . Egyszerre érezte, amint agyát elönti a vér. Ellenállhatatlan vágy lepte meg, hogy a szoborhoz menjen. hogy lássa, édes szavakat susogjon neki; hogy keblén ölelje ... A művész exaltációja és az aszkéta' életmód, a melyet hónapok óta folytatott egyaránt okozhatták ezt a sajátos, felhevülést . . . Akár hogy volt is, az a beteges vágyakozás lázzal öntötte el. Úgy a mint volt, könnyű éjjeli köntösben berohant az atelierbe. Itt ezüstös félhomályba volt burkolva minden. A tető üveglapjain áthintette sugarait az geykedvü hold, titokzatosan világítva meg a terem fantasztikus bútorzatát. A művész szeme a Hajnalt kereste. Ott állt helyén, a hogyan hagyta, teljesen letakarva a fehér lepellel. Égy pillanat alatt mellette termett, lerántotta a takarót és egy őrült rajongásával zárta karjaiba a nemes alakot, mely a holdfény fehér ragyogásában úgy állott ott meztelen, varázsos szépségében, mint maga a testet öltött poézis. És a mint karjaiba ölelte: A szobor élt. Csábos márványteste vonaglott a forró ölelés alatt, karjai görcsösen fonódtak a férfi nyaka köré, forró lehelletéből uj láng csapott ereibe. Egy pillanatra megdöbbent. Azt hitte, hogy álmodik, vagy megőrült. De nem sokáig töprenkedett. A kéjes mámor rózsás felhőt bocsátott agya elé. Mohó szinte harapáshoz hasonló csókokkal halmozta el az életre támadt szobor vállait, keblét, a pompás aranysátrát, mely csipőig hullott, selymes hófehér bőrét, ott a hol érte. Azután karjaiba emelve vitte a prémekkel és keleti szőnyegekkel betakart széles kerevet felé . . . Hajnalban, mikor az atelier már a napfény világosságával telt meg, a kereveten ébredt fel a művész. Egy percig zavartan dörzsölgette a szemét, mint a ki nem tudja hol van. De hirtelen feleszmélt. Mellette ugyanis a gyönyöröktől sápadt arczczal egy édes női test pihent, mély álomba merítve, pihenő kebellel, melynek kábító pompáját nem takarta semmi lepel . . . A művész hirtelen megértett mindent. Az alvó leány ugyanis Idácska a kis modell volt. Harmatos ajkara egy forró csokot nyomva felébresztette. Azután a piruló leány fülébe e kérdést súgta: Miért választottad nászunknak épen a mai napot? Hogy holnap szégyenkezes nélkül állítassak neked modellt ! . . . Súgta vissza a leány. Báttaszéky Lajos. deményezésére kimondta a vármegye, hogy a vármegye közművelődési érdekeinek szolgálata czéljából, a helybeli Kölcsey-Egyesülettel karöltve,' vármegyei múzeumot és könyvtárt létesít s a muzeum keretében a Kölcsey Ferencz relikviáinak összegyűjtésére és megőrzésére szolgáló Kölcsey szobát rendez be. Mindezen czélokat elérni vélik, a vármegye segélye, és állami segélylyel és egyesek adományaival. Ezen a gyűlésen számoltak be az első évi működésről és konstatálhatjuk, hogy ha ily szépen haladunk, idővel nem csak Kölcsey szobánk, múzeumunk, de évről- évre gyarapodó olyan könyvtárunk lesz, amelyet a müvek becsénél és sokoldalúságánál fogva a tudományos mozgalmak iránt érdeklődők könnyen felkereshetnek, a mi pedig a vidéken megbecsülhetetlen kincs, a hol a tudományos könyvtárak oly ritkák s az adat gyűjtők a nagyobb városok könyvtáraihoz kénytelenek fordulni. Mind ez a közművelődési dolgok iránt annyi érzékkel biró alispánunk érdeme lesz. Természetes, hogy a kezdet nehéz, de azért már is nagyon kecsegtető. Mert bár a muzeum gyarapodása egy év alatt igen csekély volt, de már a könyvtár a varmegye által adott loOO koronából és az úgynevezett tiszteletpéldányokból 619 műre szaporodott, a melyek 1937 kötetet tesznek ki. Ezek között különösen a tudományos folyóiratok, tudományos társulatok és egyletek kiadványai igen becsesek, a melyhez magányosok csak az ilyen közkönyvtárban jutnak hozzá. Intézkedés fog tétetni azért arról, hogy jövőre a könyvtár mellett egy külön dolgozó és olvasó szoba rendeztessék be. A gyűlés örömmel vette tudomásul a könyvtár gyarapodását és elfogadta a jövő évi költségvetést. Határozatba ment továbbá, hogy felkérik a vármegyei közigazgatási bizottságot az iránt, hogy kölönösen a Kölcsey szoba léttesitésének czél- jábol, a közművelődési alapból eddig kiutalt 2000 koronát 3000 koronára emelje fel. Intézkedés történt arról is, hogy a vidéki múzeumok segélyere szolgáló állami javadalomból ez a muzeum is kellő segélyben reszesittessek. Tervbe vették, hogy esetleg a folyó evben egy nagyobb magán könyvtári fognak megszerezni. Hogy pedig a könvvtar és muzeum az önkéntes adományokból gyarapodjék, felkéri a bizottság az összes vármegyebeli lapok szerkesztőit az iránt, hogy igyekezzenek a közönség figyelmét felhívni a múzeumra és könyvtárra és lapjuk egy példányát a levéltárnak czimezve a könytár részére díjtalanul küldjék meg.Mert idővel az akként összegyűjtött és teljes példányú helyi lapok, valóságos élőkrónikásai lesznek a rég elmúlt időknek, a vármegye történetének. A bizottság elhatározta, hogy a bizottságban megüresedett tagsági helyekre Varjas Endre és Haunstädter József főgymn. tanárokat fogja megválasztásra ajánlani a vármegyei közgyűlésnek. Végül megemlítjük itt azt, hogy a könyvtár a hivatalos órák alatt köznapokon d. e. 8—12, délután 2—5 óráig, ünnep napokon d. e. 8—11 óráig mindenkinek nyitva van.-- Karton bál. Az idei farsang legszebb báljára serényen folynak az előkészületek. A bál elnöke mindent elkövet, hogy ezen a hölgyek által annyira kedvelt bál,melyen városunk intelligens közönsége minden évben nagy számmal szokott megjenni, az idén is minden tekintetben sikerüljön. A rendező bizottság 80 nőtlen és a mi fő, tánezos fiatalemberből alakult, mit a hölgyek, azt hisszük, szívesen vesznek tudomásul. — A meghívó a mit a hót folyamán fognak szétküldeni, már egy meglepetés lesz, úgy szintén a csinos tánezreudek is, a tombola tárgyak pedig különös gonddal lesznek összeállítva. Remélhető azért, hogy ez a bál egyik legsikerültebb estélye lesz a farsangnak. — A megyei pénztár átadása. Január hó ‘2-án kezdődött a megyei pénztárnak állami kezelésbe álvétele és f. hó 23-án nyert befejezést. A bizottság tagjai voltak a vármegye részéről: Nagy László alispán, Jeney Géza volt főszamvevő, Dr. Schönpflug Richárd t. főügyész, Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök, Madarassy Gyula volt pénztárnok, Pokomándy Alajos volt ellenőr, Reöck Gyula és Dr. Nemestóthi Szabó Albert megyebizottsági tagok és Andrássy Jenő tb. számvevő bizottsági jegyző; — a kincstár részéről: Barthos Zsigmond helyettes pénzügvigazgató, Nagy Antal számvizsgáló, Kimer János adótárnok és Fejes István ellenőr. Átadattak állami kezelésbe és pedig : a) közigazgatási pénztár: Készpénz: 189.517 kor. 19 fii. Pénzintézeti betét-és értékpapírokban 1.165,345 kor. 81 fillér. Leitárgy: 176 kor. 18 fillér, b) Gyámpénztár. Készpénz : 6760 kor. 14 fillér. Pénzintézeti betét és érték papír 125,557 kor. 51 fillér. Adóhivatali letét: 1.321,302 kor. 51 fillér. Adós levél: 307,050 korona 96 fillér. Ékszer : 6560 korona 18 fillér. Összesen : 3,122.270 kor. 48 fillér. A bizottság a pénzkezelést kifogástalannak és a pénztárt teljesen rendben kezelve találta és átadta. — A bizottság még a három példányban vezetett jegyzőkönyvek, kimutatások és ezek mellékleteinek össze olvasása után — mely a holnapi nappal szintén befejezést nyer — ül össze egyszer a zárjegyzőkönyv felvételére s f. hó 27-én megkezdődik az utolsó szomorú aktus, a költözködés. A kir. adóhivatal a volt vármegyei pénztár helyiségeibe s a volt vármegyei számvevőség a kir. adóhivatal helyiségeibe hurczolkodván át s az ősi vármegyei intézmény ismét elvesztette egy-egy tagjátj mig végre csak a törzs marad meg s kimonják rá a közigazgatási doktorok, hogy már nem életképes; államosítandó ! — Legényegyleti bál. A minden évben nagy sikerrel megtartott kath. legényegyesületi bál az idén február hó 1-én fog lefolyni. Városunk közönségének egyik legkedveltebb mulatsága a legény egyesület bálja, melyet fesztelenség, jókedv, teljes erkölcsi és anyagi siker szokott követni. Reméljük, hogy az idei mulatság is ilyen lesz. — A meghívó, mely jelenleg áll szétküldés alatt, igy szól : Meghívó. A nagykárolyi kath. legényegyesület az egyesületi házépítés czéljara, a polgári olvasó kör dísztermében 1903. évi febr. 1-én,
