Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
Nagykároly, 1903. julius 5 27. szám. XXIX. évfolyam A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-s* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. «=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : ti ayykár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-=* Jiyyes szám ára 20 filler. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Szabad pályaválasztás Diákok boldogsága, a vakáczió beköszöntött. S a szülők gondja növekedik. Az ember életének egyik legfontosabb mozzanata az, midőn gyermekének jövője fölött dönt. Az egész emberiség érdekében kívánatos lenne, hogy minden szülő elsőrendű emberismerő, sőt lélekbúvár legyen, hogy alaposan ki tudja ismerni fiának hajlandóságait és képességét. Sok pálya szenved hajótörést mindjárt az elején, csak azért, mert nem annak nevelték a szülők gyermeküket, amihez hajlamuk és tehetségük van. És számtalan tehetséges, okos ember van, aki nem tud a pályáján boldogulni egyszerűen abból az okból, mert a foglalkozáshoz nincsen kedve és türelme. Más pályán sokra vitte volna, de azon, amelyre a szülői kényszeritették, kedvetlenül és sikertelenül rója le életét. Óva intjük a szülőket: ne ők válasszanak pályát gyermekük számára. Bizzák ezt a gyermekükre. Ne legyen előttük irányadó az a szempont, hogy ez vagy az a pálya túl van zsúfolva, vagy ez vagy az a diploma nagyobb jövedelemmel kecsegtet. Manapsag már minden pálya túl van zsúfolva, de egyúttal minden pályán meg tud élni az, aki jól megtanulta a mesterségét és kedve van hozzá. Ez életigazság. Akik tagadásba veszik ezt, azok a szürke elmélet emberei, akik a nagy általánosságról alkotott véleményeket, az egyesekre alkalmazzák s igy nincs igazuk. Higyjék el nekünk, hogy kevesebb lenne minálunk a diplomás proletár, ha a szülői kényszer nem olyan pályára szorította volna az ifjút, amelyhez nem volt kedve és hajlama. Ezért van óriási aránytalanság az értelmiségi pályákon. A kitűnő orvos, a kiváló ügyvéd 20-szor 50-szer több jövedelemre tesz szert, mint kollegáinak átlaga és felette sok orvos és ügyvéd van, akinek jövedelme jóval alatta van az átlagnak. Ezek nyomorognak. Jegyezzük meg tehát jól : nem a szülőn áll a pályaválasztás, hanem a fiun. Nem az a pálya, amelyen sok pénzt keresnek mások, hanem az, amelyhez kedvűnk van s amelynek ismereteit jól elsajátítottuk. Ne érveljenek a szigorú szülők azzal, hogy nekik több ítéletük és tapasztalatuk van, mint a fiataloknak. A maturáns manapság már nem naiv gyermek, hanem intelligens, gondolkodó ember, hajlamokkal, szenvedélyekkel és bizonyos életfelfogással. A kivételek, mint mindenben, úgy itt is csak erősitik a példát. Esztendőkön keresztül azt prédikálta a legtöbb publiczista és czikkiró, hogy csak kereskedelmi vagy ipari pályára neveljük gyermekeinket. Ebben sincsen igazság, Hazánk kereskedelme és ipara annyira hátramaradott s az utóbbi években annyira hanyatlik a kedvezőtlen gazdasági viszonyok mjatt, hogy nem több, hanem inkább kevesebb embert tud eltartani, mint azelőtt, Hiába agitálnak ez ellen a bölcs tanácsadók. Ez tény, melyen semmiféle nagyképűség nem változtat Neveljük gyermekeinket arra a pályára, amelyen azok a legjobban tudnak érvényesülni. És hogy melyik ez a pálya, azt csak gyer- mekeink tudják megmondani. _______________ Lap unk és Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. A Szatmármegyei Közlöny életében nevezetes forduló pontot képez a folyó évi julius hó 1 -je. Ugyanis ekkor megszűnt lapunk a vármegye hivatalos közlönye 1 e n n i, a mennyiben a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény és az ügyviteli szabályzat értelmében f. évi julius 1-től kezdve olyan hivatalos lap adandó ki, a melynek tartalmát kizárólag csak is hivatalos ügyek képezhetik u. m. hivatalos rendeletek, hirdetések és közlemények. A lap czime „Szatmárvármegye Hivatalos Lapja“ és az ügyviteli szabályok értelmében szerkesztője az egyik aljegyző Kerekes Zsigmond lesz. Az első szám már megjelent. A hivatalos lap jár a városoknak, az összes kis és nagy községeknek, a községi jegyzői és körjegyzői hivataloknak. A lapban megjelent közlemények a megjelölt hivatalt vagy tisztviselőt külön rendelkezés nélkül is ép úgy kötelezik, mint az Írásban kiadott rendelet. A községek lappéldányai minden községben közszemlére teendők. A lap minden héten csütörtökön jelenik meg és küldik ki hivatalos utón közvetlenül a czimzetteknek. A lappéldányok sorrendben összegyüjtendők és irattározandók. A hivatalos hirdetések is a hivatalos lap szerkesztőjének küldendők be. Ezek azok nagyjában, a mit az uj hivatalos lapról tudni kell. Tehát lapunk fenállása XXIX-ik évében, a melyből 25 éven át egyúttal a vármegye hivatalos lapja is volt, megszűnt a törvényhatóság hivatalos orgánuma lenni. Ezt a törvény által előirt változott viszonyok idézték elő, a mely viszonyok általános kötelező rendelkezéseikben nem vehették figyelembe azt sem, hogy T A R C Z A. Délibáb. i. Bodola János fent lakott a negyedik emeleten. Egy kiugró kis sarokszobát bérelt, amely ki volt téve az évszakok minden változásának. Télen szabadon járták át a vad, fagyos szelek, nyáron a hőség izzította ki a falait. A rengeteg nagy bérház mellett üres telek feküdt, amelyen bognárok dolgoztak, keményöklü, bőrkötényes bognárlegények, akik hatalmas hordókat döngettek naphosszat és messze visszhangzó dönge- téseikre megreszketett az egész bérház. A szomszédos üres telket deszkakerítés választotta el a szűk utczától, amelyre a nagy bérház is kiterpeszkedett. A környéken ez a bérkaszárnya volt a legnagyobb. Ez bizonyos önérzettel töltötte el Bodola Jánost. Ha kinézett az ablakon, végig látott az egész vidéken. A tekintete szabadon szárnyalt el a háztetők felett, a magasba ugró kéményeken. Látta a házak felett elvezetett táviró sodronyokat, amelyekben a világ hírei repülnek szét; a kormos gyárkürtöket és csillogó temlomtornyokat, amelyek mint valami ujjak mutattak fel az égre. A tél és nyár kellemetlenségeit hősiesen szenvedte végig Bodola János a negyedik emeleti sarokszobában. Fázott és izzadott béketürüően, megadással, mert tudta, hogy befog következni úgyis a boldogság : — a tavasz! Oh, a tavasz! Ilyenkor egyszerre a gyönyörök paradicsoma lett a szűk lakás. Az egyetlen ablakán keresztül, amely oly közel volt az éghez, kóbor pajkos szellők surrantak be, illatok röpködtek át rajta és zongó, szelidfényü napsugarak árasztották el minden zugát. Remek kivitelű fényképnagyitások! Sietnagyságu metíüép 9 f rt 80 kr. «“'íT' 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek Bodola János mámorosán borult az ablakfóliára. Végignézett a város felett és úgy érezte, hogy fölötte áll mindenkinek, aki csak lent, a házak összeszorult kőtömegei közt meglapulva él. 11. Tavasz volt és Bodola János álmodozva bámult ki a szűk utczára. Lent a kikopott kövezeten döczögve csikorogtak végig a nehéz társzekerek, amelyek építőanyagokat szállítottak valamely épülő gyárhoz. Két oldalt a keskeny gyalogjárót aszfaltozták. A szurokillat lomhán terjengett szét a levegőben és Bodola János boldogan állapította meg, hogy a kellemetlen füstből és illatból semmi sem hat fel hozzá. Ekkor a szemközti alacsony bérház harmadik emeletén csörömpölve nyílt ki egy ablak. Bodola János figyelve nézett át és hirtelen elkapta a fejét. A harmadik emeleti ablakból egy szőke hajú, mosolygó arczu nő hajlott ki az utczára. Kiváncsi tekintettel, tétován nézett végig az utczán s aztán futó pillantást vetve a sarokszoba irányába újra becsukta az ablakot. A harmadik emeleti asszony uj lakó lehetett, nem ismerte, nem látta még soha. Pedig Bodola János mindenkit ismert a környéken. Nyilvántartotta a születéseket, halálozásokat és ha néha — néha valahol lakodalom esett, a lelke mélyén együtt örvendezett az örvendezőkkel. Szegény nép lakta e vidéket. Sok gyermekes apró hivatalnokok, gyári munkáscsaládok és lótó-futó kis kereskedők. A mosolyó arczu, szép úri nő épen nem illett bele ebbe a környezetbe. Itt az emberek arczát egytől — egyik valami közös vonás árnyalta be, a nehéz, köznapi gondoknak sötét patinája. Az asszony másnap újra megjelent az ablakban. Most már sokkal biztosabban tekintgetett szét az utczán s mikor megpillantotta Bodola Jánost, ismerősként mosolygott. A sarokszoba lakójának szivébe szökött minden vére. Zavartan nézett el a háztetők fölött. — Mit akarhat, vájjon mit akarhat tőlem ? — kérdezte önmagától megriadva, de nem tudta megállni, hogy lopva át ne tekintsen a szemközti ablakra. Az asszony már eltűnt. Bodola János a nyitva hagyott ablakon át beláthatott az uj lakó otthonába. A jólétnek és gazdagságnak kényelme, puhasága kaczérko- dott ott. Nehéz, finom szőnyegek futották be a lakás padlóját, süppedő, párnás székek, czifra bútorok szegélyezték a falakat. Bodola Jánost valami lázas, türelmetlen érzés lepte meg. Az ingerlő szépségű, ismeretlen nő mosolya megfogta a szivét és rabul ejtette. Nem tudott elmozdulni az ablakától. Napok hosszat álldogált ott rendületlenül és makacs sóvárgással figyelte a szép asszony lakásának ablakait. Ez ablakokra pedig néha függönyök borultak s ilyenkor napokon keresztül nem lehetett látni az asszonyt. Bodola János ezeken az irigy napokon a legnagyobb bizonytalanságban élt. A képzelete lázasan működött és a legfurcsább gondolatai támadtak. Talán beteg az asszony, vagy elrabolták, megszöktették ? vagy talán épen ő rá haragszik ! Istenem ! De aztán, amikor már majdnem a kétségbeesés környékezte, a szemközti aklakokon egyszerre csak szétlebbentek a függönyök és sugárzó arczczal, teljes mosolygó szépségében jelent meg előtte az asszony. Es ilyenkor egymásra mosolyogtak. Az asszony diadalmasan, Bodola János alázatosan, kérő tekintettel. Semmi kétség benne, Bodola János tisztában is volt vele, hogy ez a sugárzó, szép nő érdeklődik iránta. Talán szereti is, oh,.. . szereti! Ez a gondolat emberfölötti volt. Bodola János mámorosán temette be fejét a tavaszi fuvallatba, amely messze, a városon túlról, a hegyek mögül áradt feléje. Úgy érezte, hogy most már minden csak érte van a világon. Ezt a sarokszobát is azért épitetEgyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 frttól. 1896. W KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! *9® 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kittinő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 43—52 mF* MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA!
