Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY 4. Ágerdő rakodó állomás, 5. Nagy-Ecsed vizállomás, 6. Nyir-Csaholy rakodó állomás, 7. Mátészalka állomás, 8. Ó-pályi rakodó állomás, 9. Nagy-Dobos állomás. 10. Vitka rakodó állomás, 11. V.-Namény vizállomás, 12. Kis-Varsány megállóhely, 13. Gyüre rakodó állomás, 14. Kopács-Apáti állomás, 15. Tornyos-Pálcza rakodó állomás, 16. Mándok vizállomás, 17. Tisza-Szentmárton rakodó állomás, * 18. Csap végállomás. Az értekezleten bejelentette az engedményes képviselője, hogy az érdekeltségi vonalon fekvő községek közül törzsrészvényeket jegyeztek eddig : 1. Szatmár vármegye 300,000 korona, 2. Börvely 6000 n 3. Mátészalka 20,000 » 4. Bács-Aranyos 4000 5. Kopács-Apáti 2000 „ 6. Lövő-Petri 1G00 7. Lövő 1000 » 8. Cserepes-Kenéz 1000 » 9. Tornyos-Pálcza 2000 10. Mogyorós 2000 11. Eperjeske 2000 » 12. Mándok 20,000 13. Nagykároly 50,000 14. Kálmánd 3000 15. Nagy-Ecsed 20,0000 16. Fábiánháza 6000 17. Nyir-Csaholy 6000 V 18. Nagy-Dobos 18,000 19. Ó-Pályi 6000 20. Vitka 16,000 y> 21. V.-Namény 20,000 » 22. Kis-Varsány 3000 99 23. Nagy-Varsány 4000 99 24. Gyüre 8000 99 25. Benk 1000 26. Gemzse 1000 99 27. Szamosszeg 12,000 99 28. Tisza-Szentmárton 2000 29. Őrmező-Ladány 2000 „ összegben, összesen 543,000 koronát. Magánosok jegyeztek eddig 111,800 korona értékű törzsrészvényt. A 2.065,000 korona törzsrészvényre van tehát fedezet ez idő szerint: 1. Vármegye ,és községek 543,000 korona, 2. Magánosok jegyzése 111,800 korona, 3. Posta szállításért 420,000 korona, Összesen: 1.074,800 korona, mutatkozik tehát fedezetlen törzsrészvény 990,200 kor. Az 1888. évi IV. t. ez. 7. §. alapján a kormánytól kérelmezendő segély 590,000 korona, a posta szállítási díjnak törvényben megengedett építési tőke 10°/o-ig leendő felemeléséből remélt 170,900 korona, összesen 760,000 korona állami segély remélhető. Ezek szerint még hiányzik 230,200 korona, mely összeg az érdekeltség által volna törzsrészvényekben fedezendő. Minthogy eddig az érdekelt magánosok csak 111,800 korona értékű törzsrészvényt jegyeztek, a bizottság szükségesnek látja, hogy most már a törzs- részvények jegyzése a legnagyobb érdeklődéssel karol- tassék fel. „Te Béla, annyi üdvkivánó levél érkezett. Majd ebéd után együtt olvassuk. A Giza oly szépen ir ! Szeretett volna eljönni, szegény, de egyiküknek otthon kellett maradni . . . “ Egyszerre csak kedvetlenül hallgattam el. „Miért hallgattál el oly hirtelen ?“ kérdé ő. „Mert — úgy látom — nem érdekel !“ válaszoltam sértődve.“ „Tévedsz, Mariskám ; figyelmesen hallgatlak.“ . . . Újabb kocsi gördült az udvarra. Béla anyja és húga érkezett. A fogadtatás igen érzékeny volt. Leendő sógornőmnek, ki velem egykorú, legelső dolga volt megkérdezni: „Hol van, cziczám, a csokrod? Szép? Kaptál-e sok nászajándékot ? Nem nézhetnek meg ?“ „De igen! Jöjj, megmutatom!“ válaszoltam és egymást átkaroltva megindultunk a szemlére . . . Nem sokára utánunk jött a mama a csábitó szózattal : „Asztalhoz gyermekek!“ Béla az ebéd alatt is szótlan maradt, arcza komor volt, bár erőlködött, hogy vígnak lássák. A többinek ez nem tűnt fel, bizonyára azt hitték, hogy ez a vőlegények szokott zavara az esküvő előtt. Ebéd után engedelmet kértem, hogy visszavonulhassak szobámba. Belépvén szobámba, egy székre roskadtam, s elkezdtem görcsösen zokogni : „Csak tudnám miért oly egykedvű?!“ . . . Bizonyára már nem szeret, s igy terhére vagyok ! .-. De hát akkor miért nem bontotta fel mátkaságun kát ? . . . Nagylelkű akar lenni, hogy engem megkíméljen a szégyentől ? ... De én ezt nem fogadhatom el! . . . Csak nem erőszakolom magamat valakire, akinek nem kellek ! . . . Istenem, Istenem, mitévő legyek! . . . Eh! Le kell törülnöm könyeimet s visszatérnem a többiekhez még mielőtt hosszas távollétem feltűnnék ! . . . Azt sem tudom, hol a fejem, hiszen még az esküvőhöz is öltöznöm kell előbb ! . . . Aztán játszani kell a komédiát: adni a boldog menyasszonyt, kit mindenki irigyel! ... De mikor annyira szeretem ! . . . Nagy segítséggel gyorsan felöltöztem. Amint kilépek a folyosóra, ott találom Bélát, ki fürkészőleg néz a szemembe. Nem tudom e tekintetet elviselni, A bizottság abban állapodott meg e tekintetben, hogy az üléséről szóló jegyzőkönyvet kinyomatja és a törzsrészvényeket jegyzett községeknek és egyeseknek megküldi, mint a melyből a vasút engedélyezésére vonatkozó miniszteri rendelettel megállapított állomások nevei kitűnnek és felkéri ezeket, hogy mindent kövessenek el a további törzsrészvények jegyzése tekintetében. Elhatározta továbbá a helyi bizottság, hogy f. évi junius 2-ik napjának d. e. 10 órájára a városháza tanácstermében tartandó értekezletre az összes érdekelteket meghívja, úgy a községeket, mint az egyeseket a további teendők megbeszélése czéljából. Ezen az értekezleten a törzsrészvények jegyzésére vonatkozó előjegyzési ivek az engedményesnek átadandók lesznek. Ugyan itt egy bizottság lesz megválasztandó, a melynek feladata lesz az állam segélyt a miniszternél kérelmezni és elkövetni mindent arra nézve, hogy a vasút építése még ez évben 'megkezdhető legyen. Ezekben ismertettük a helyi bizottság ülésén történteket. Ily stádiumban van jelenleg a mi nyíri vasutunk. Mint ebből látható, még nagy feladat vár az érdekelt- ségre, mert ha több törzsrészvényt nem jegyeznek, alig lesz valami a vasutból. Pedig nagy érdeke Nagykároly városának, vidékének és a szabályozás által a kultúra ekéje alá került ecsedi láp vidékének, hogy vasúttal legyen összekötve a világ forgalmával. Nem tudjuk azért eléggé javasolni különösen a lápi birtokosoknak, hogy törzsrészvényekjegy- zésejáltal forgalmi utat szerezzenek nyersterményeiknek. De különösen városunk és vidéke 1 a- kosságának életbevágó kérdése az, hogy a nagy káról y—m á t é s z a 1 k a—-c s a pi v a s u t 1 é- t e s ü 1 j ö n. Mert Nagykároly kö zpontiságának egyik biztosítéka lesz az, ha a nyíri járással vasút köti össze. Mert ez a vasút az eddigi érdekeltséget állandósítani fogja. De meg veszély is van abban, ha elszalasztjuk az alkalmat a nyíri vasúti összeköttetés létesítése tekintetében. Mert ott van Szatmár városa, a mely a saját érdekében nagyon okosan szintén megakarja csinálni vasúti összeköttetését a Nyírséggel. Igaz, hogy a szatmár—mátészalkai vasút még csak a kezdet stádiumában van, még a nyomjelzés sem történt meg. De ha a mi vasutunk érdekeltsége, különösen városunk vagyonos polgársága nem fog áldozni, törzsrészvényeket jegyezni, akkor a Nyírség és a láp vidéke, a mely vasúti összeköttetést keres, meg fogja csinálni a szatmári összeköttetést, ha pedig ez létre jött, a nagy- károly—csapi vasút véglegesen lejön a napirendről, örökre eljátszottuk azt, hogy Mátészalkával és Bereg vármegyével vasúttal legyünk összekötve. De mindezektől eltekintve, minden városnak fejlődési nagy érdeke az, hogy minél nagyobb vasúti g ó c z pont legyen. Ha már úgy is fonákul csináltuk meg a nagykárol y—s o m k u t i vasutat az által, hogy ez nem városunkban nyer összeköttetést az államvasu'ÉKkal, hanem Gilcsvácsnál, a honnét pedig Szatmár felé terelődik a forgalom, legalább a nyíri vasutat ne szalasszuk el, a mikor már csak kevés áldozatkészségről van szó. Komoly, megszivelendő dolgok ezek ! HÍREK. — Szeméiy hir. Gr. Hugonnai Béla főispán f. hó 22-én,székhelyéreérkezett.Nagy László alispán f. hó 17-én visszaérkezett a fővárosból, a hol párbaj vétsége miatt reá kirótt egy napi államfogház büntetését töltötte ki. félénken sütöm le szemeimet,mint a bűnös, ha tetten érik „Kedves Mariskám, — szól ő szeretnék veled négyszemközt beszélni!“ „Magam is ezt óhajtom !“ mondám neki báto rodva, s szobámba vezettem. Egy pillanatra kínos csend állott be, melyet aztán Béla tört meg : „Mondd, édesem, miért sírtál ?“ „Én sírtam ? Nem ! Tévedsz ! . . . Azaz, hogy mégis . . . Eszembe jutott, hogy néhány óra múlva itthagyok mindenkit, kik nekem oly kedvesek. Búcsúztam a szobámtól, leánykori ábrándozásaim e meghitt tanújától.“ „Szépen kigondolt mese!“ mondá fanyarul ő. Mélyen elpirulva a hazugság miatt, sírva fakadtam : „Oh én szerencsétlen, ki most készülök magamat a nyakadba varrni, holott te már is elhidegültél irántam ! Vagy mit jelentsen levertséged és szótlanságod amióta csak megérkeztél ? . . .“ „Épen ezért óhajtottam veled négyszemközt beszélni ! Különben olvasd e levelet és Ítélj magad !“ mondá, Béla és egy sűrűn teleirt levelet nyújtott át. Én mohón futottam át a sarokat, majd sírva gyűrtem össze a levelet s eldobtam : „Aljas rágalom, mely a névtelenség védő szárnya alatt cselszövően működik ! . . . Én idegen férfiakkal kaczérkodom ?. . . Elfogadom udvarlásukat ? . . . Hitegetem őket ? . . . S te ezt hiszed? . . .“ „Nem hiszem ! Már hogy is hinném ! ?“ mondá ő izgatottan. „És mégis! Ha együtt megjelentünk bárhol, s hallottam, amint megjegyezték : De szép egy pár ! éreztem, hogy érdemetlenül osztozom veled e dicsőségben. Vagy ha elgondoltam, hogy te- egy egész vármegye ifjának, vénének kényeztetett ked- vencze, enyém leszesz, azon tűnődtem, vájjon méltó vagyok én e mérhetetlen boldogságra. Ézért nem lepett volna meg, ha az utolsó perezben meggondoltad volna és én — bár fájó szívvel — de lemondottam volna birhatásodról !“ É szavakkal átölelt és én bűnbánóan borultam hatalmas kebelére. Azután karöltve ábrándozó boldogsággal tértünk vissza a szalonba, az időközben összesereglett násznép közé, hogy fogadjuk a minden oldalról felhangzó szerencsekivánatokat . . . Huba. — Rendkívüli közgyűlés. A törvényhatósági bizottság a nagykárolyi hétszázharmineznégyezer koronás kölcsön felvétele ügyében a junius 12-re összehivott rendkívül' közgyűlésben fog dönteni. — Ünnepet Rákóczinak. A Rákóczi Ferencz sza- badságharcza 200 éves évfordulójának megünneplése ügyében kelt felhívásunk nem hangzott el nyomtalanul s a vármegye közönsége élénken foglalkozik az eszme megvalósításával. Vármegyei laptársaink közül a „Szatmár és Vidéke“, „Heti Szemle“, „Szamos“, ,Nagykároly és Vidéke“ támogatják a mozgalmat. Ez ügyben Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző, vármegyei bizottsági tag a következő indítványt adta be az alispánhoz, kérve annak a legközelebbi iendkivüli vármegyei bizottsági közgyűlésen való tárgyaltatását : — Indítvány. Mondja ki Szatmár vármegye közönsége, hogy a II. Rákóczi Ferencz nemzeti szabadságharcza 200 éves évfordulója alkalmából ünnepet rendez, s az 1703. évi julius 14-iki tiszabecsi győzelem emlékezetére emlékoszlopot állít. Utasitja e végből az alispánt, hogy az emlékoszlop költségeinek fedezetére gyűjtést indítva, intézkedjék, hogy az emlékoszlop a 200 éves évforduló napjára elkészíttessék és az évfordulón lelepleztessék.“ — A Nagykárolyi Kölcsey egyesület f. hó 23-án tartott ülésében foglalkozott az emlékünneppel, s elhatározta, hogy a vármegye határozatát bevárja, s ezután fog az ünnepélyen való résztvétel módozatai iránt határozni. — Szolgabirók beosztása. A főispán az alispán javaslatára Bay Miklós szolgabirót a nagykárolyi járásból a szinérváraljaiba helyezte át és Jeszenszky Béla szolgabirót a nagykárolyi járásba osztotta be szolgálattételre. — Meghívó. Felkérem a tennis játékban részt- venni szándékozó hölgyeket és urakat, hogy 1903. évi május 24-én azaz vasárnap délelőtt fél 12 órakor a régi Casinóban tartandó gyűlésen megjelenni szíveskedjenek, miután nagyfontossági kérdések lesznek megbeszélendők. Nemestóthi Szabó Antal elnök. — Honvédség köréből Bauer Lajos alezredes, a ki 4 év előtt városunkban mint zászlóalj parancsnok állomásozott, a kassai 9-ik honvéd ezred parancsnokává neveztetett ki Verebélyi Marsó Béla főhadnagy Nagykárolyból Szatmárra helyeztetett át. — Műkedvelői szinielöadás. Műkedvelői gárdánk f. hó 16-án adta elő Herczeg Ferencz 4 felvonásos vigjátékát a Gyurkovits leányokat. A darab kiválasztása azt mutatta, hogy műkedvelőink bíznak erejükben, mert ez a darab a legtöbb műkedvelőnek nagyon is próbáta teszi az erejét. Azért sokan kevés reménynyel néztek az előadás elé. És most, az előadás után általános a nézet, hogy a darab szinrehozása teljesen sikerült műkedvelőinknek, az előadás olyan volt, a mely a vidéki színészek előadását jóval felülmúlja. Mert a főszerepek igen jó kezekbe voltak letéve, az előadás összevágó és élvezetes volt. Az egész előadáson műkedvelőknél ritkán tapasztalható gyakorlottság, eredeti felfogás és a szerepek áttanulmányozása volt észlelhető, a minek természetes következménye volt az a zajos siker, a melylyel közönségünk fogadta a darabot. Mert a szereplők legtöbbjét nem csak nyílt színen megtapsolták, de minden női szereplőnek díszes virágcsokrokkal is kedveskedtek. Áttérve az egyes szereplők játékának jellemzésére, előre bocsátjuk azt, hogy mindenik megállta helyét és igy méltán részt követelhet az összsikerből. Első helyen említjük fel dr. Cservenyák Károlyné úrnőt, a ki híven alakította az élelmes mamát, a ki leányainak férjhezadásában remekel. A két női főszerep Péchy Paula és Sántha Irén kisaszonyok kezébe volt letéve. Péchy Paula kisasszony mint Miczi, a legtemperamentumosabb Gyurkovits leány személyesitője, egész bravúrral játszott, valóságos kabinet alakítást mutatott be, úgy hogy az ő minden izében megjátszott alakítása vezette a darabot. Szóval remek Miczi volt,igazi Gyurkovits leány. Sok tapsot és kihívást aratott még felvonások alatt is. Sántha Irén k. a. elegánsul játszta meg az ezredesné szerepét. Finomul, minden túlzás nélkül alakította meg a szegény leányból bárónévá lett Gyurkovits leányt. Nyílt színen is kihívással honorálták ügyes játékát. Nagy ■ hatást ért el a k. a. a 4-ik felvonásba szőtt magyardal betétjével is. Csinos, kedves hangján előadott dalát zajosan megéljenezték. Hasonló dicsérettel szólhatunk Kacsó Mariska k. a.-ról, a ki Gyurkovits Ellát és Kemény Giziké urhölgyről, a ki Gyurkovits Sárit személyesítette. Kisebb szerepük volt, mint az előbbieknek, de ebbe a jelentéktelenebb szerepbe és életet és illusiot tudtak lehelni. A Gyurkovits csemete leányokat Bornemissza Sarolta, Hetey Margit és Sternberg Anikó kisasszonyok játszták és szintén közrehatottak az est sikerére. Ä férfi főszerep Fogarassy Károly kezébe volt, a ki a Gyurkovits leányok házasságközvetitőjét, Hor- kay Perit alakította. Ez a szerep talán a legnehezebb az egész darabban, a Miczi szerepe után, és mégis Fogarassy Károly emberül megfelelt annak, híven és sok derültséget kellően alakította a világfi dzsentrit, az ötletes Horkayt, a ki addig játszott a tűzzel, mig ez őt is megperzselte, vagyis addig fogott férjeket a Gyurkovits leányoknak, mig végre ő is lépre került. Nyílt színen is megtapsolták. Radványi ezredest Csilléry András személyesítette. Ügyesen alakított és elfogadhatóvá tette a darabnak azt az alig elfogadható helyzetét, hogy egy ezredes olyan hamar Katinka hálójába kerülhet. N. Szabó Albert dr. mint Gida báró sokszor derültségbe hozta a közönséget. Megfelelően alakította a félénk fiatalembert és különösen a pánezélos lovag jelmezében erősen próbára tette a közönség nevető kedvét. Megérdemelte ő is a tapsot, még a nyilt színen is. Tóth András Sándorffy képviselőt alakította ügyesen és elfogadhatóan. Utoljára emlékezünk meg Hermann Venczelrői, a ki pedig három szereplőt is személyesített. Igen jó volt mint Jankó béres, még jobb mint az ügyetlen Kemény Tóni, de a legjobb mint a selypítő Semessey akadémikus. Maszkjával és játékával folytonos derültségben tartotta a közönséget.
