Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-17 / 20. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖN Van-e nagyobb tragédia a történet könyvében ? A megváltó egyszer vérzik el a keresztfán, de Rákóczi élőhalottképen évekig hordja a keresztet, s a legeszményibb gondolkozása hazafinak tragédiája még ma is ott sötétíti hazája törvénykönyvét. A tragédia még is tragédia. A martyrságot még ma sem követte az apotheozis. Nemzete törvénykönyvében ma is ott az irás, mely őt hazájából, melyért anynyit küzdött s annyit áldozott, kiközösíti. „Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Óh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk, Hálás kegyelettel emlékezünk reád. De az emlékezet nem elég! Ünnepet is kell ülnünk neved emlékének! A nagykárolyi Kölcsey-Egyesülethez és a szatmári Kölcsey-Körhöz szólunk. E két egyesületet két oly lelkes férfiú vezeti, mint Nagy László és Kende Zsigmond. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület feladatainak egyik sarkalatos pontját képezi: nemzeti emlékünnepek tartásával ébren tartani a történelmi multat. Értsék meg az intő szót, melytől az ország visszhangzik, s hassanak oda, hogy Szatmár vármegye méltó fénynyel ünnepelje Rákóczit. A kismajtényi mezőt Ivánka Imre lelkes hazafiságából jelöli ugyan egy emlékoszlop; a Golgothán ott ugyan a jelkő, de a Golgotha dicsőséges utjának kezdőpontja jeltelen. A tiszabecsi győzelemnek nem szabad jeltelenül állnia a vármegye földjén ! Hirdesse azt valami jel időtlen időkig ! Az idő rövid. Julius 14-ike közel van. Gyorsan tenni kell, hogy a késő nemzedék rut hálátlansággal ne vádolja emlékünket. Harangoznak! Készüljünk a hálaadó emlékünnepre ! Nagy Sándor. HII^EK. — Személy hír. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 12-én a fővárosba s innét 16-án Becsbe utazott. — Ünnepet Rákóczinak! Mai vezérczikkünkben lapunk munkatársa Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző figyelemre méltó eszmét pendit meg. Indítványozza, hogy a Rákóczi szabadságharcz 200 éves évfordulója alkalmából a tiszabecsi győzelem emlékét ünnepelje meg a vármegye, s a győzelem emlékét valamelyes emlékjellel örökítse meg. Ez indítványnak nem szabad nyomtalanul elhangzani, s azt megvalósítanunk kell. Ajánljuk az eszmét vármegyei laptársaink figyelmébe. — Kinevezés. Dr. Madzsar Józsefet, városunk fiát, a budapesti egyetem fogászati klinikájához első asszisztensnek nevezték ki. — A tegnap este előadott Gyurkovics leányokat, a mely előadásról lapunk zárta miatt csak jövő számunkban emlékezünk meg, ma megismétlik műkedvelőink és pedig leszállított helyárak mellett. A helyárak a következők : oldalszék és I. r. zártszék 2 ko róna, II. r. zártszék 1 korona 50 fillér, III. r. zártszék 1 korona. Állóhely 60 fillér. — A szinlapot lapunk más helyén közöljük. — Dalestély. A nagykárolyi Dalegyesület folyó hó 9-én tartotta idei első dalestélyét a Régi kaszinóbeli színkörben. A dalestély a melynek változatos és élvezetes programmja volt, csak közepes számú közönséggel dicsekedhetett, a mit egyrészről a rósz időjárásnak is kívánunk betudni. Az estélyt megnyitotta a dalárda éneke. Réti László karmester vezetése mellett Horváth Fábiánnak honfidalát adták elő, kitűnő pre- czisitással. Megérdemelték a sok tapsot. Majd Hermann Venczel adta elő, ügyes színezéssel és találó humorral Tábori Róbert „A statisztika áldozata“ czimü monológját. Ezután Baudisz Jenő ügyvéd, lapunk szerkesztője olvasott fel. Felolvasásának czime „A női pongyola“ volt. Ezt lapunk mai tárczájában közöljük. Nagy hatást tett az ezután előadott vígjáték. Simkó Gézáné úrnő és Pucser Károly ur a Mézeshetek czimü vígjátékot adták elő. Simkó Gézáné úrnő annyira otthonos a színpadon, hogy akármit alakit, élvezet hallgatni és nézni. Most is kedvesen és híven alakította a zsörtölődő menyecskét. Sok tapsot aratott és egy szép csokorral kedveskedett'neki a rendezőség. Méltó társa volt Pucser Károly, a ki teljesen érvényre emelte az összjátékot. Befejezésül a dalegylet magyar népdalegyveleget adott elő, köztetszés között. Hangverseny után a közönség jó része, vacsorához ült, a melyet táncz követett. Vacsora alatt felköszöntötte Simkó Géza a közreműködőket és különösen a felolvasót. A sikerült estély bevétele 150 korona volt. — Érdekes tánczmulatság van készülőben városunkban. Ugyanis junius hó 6-án lesz megtartva — a nagykárolyi ev. ref. leányiskola javára — egy szitielőadással, szavalattal, mozgófényképek bemutatásával stb. egybekötött tánczmulatság, melyre a védnökséget, városunk előkelő hölgyei közül többen voltak szívesek elfogadni. A mulatság iránt igen nagy az érdeklődés városunkban s mint az előjelek mutatják, ez lesz az idei nyári szezon legszebb és legsikerültebb mulatsága. A meghívók a napokban lesznek kibocsátva, úgyszintén a belépő-jegyek is. — Eljegyzés. Jeszenszky Béla szolgabiró f. hó 12-én jegyet váltott Budaházy Erzsiké kisasszonynyal, Budaházy Sándor m.-szalkai ügyvéd kedves leányával. Boldogság kisérje frigyüket. — Fögymnasiumunk növendékei záróünnepélyt tartottak f. hó 13-án délután 4 órakor a városi tornacsarnokban, mely színig telve volt intelligens közönséggel. Mindenki igyekezett részét kivenni az ünnepségből, hogy ezáltal is kimutassa a diákság iránt ’ érzett rokonszenvét, de különösen a kettős jótékony- czél vonzotta oda a közönség nagy részét. A minden tekintetben kitünően sikerült ünepélyről részletes tudósításunk a következő: A műsort Yvon igen csinosan- előadott Polka Mazurjával nyitotta meg a zenekar. Második szám gyanánt a Himnust énekelte az énekkar, melyet a közönség állva hallgatott végig. Úgy ezen darab előadásánál, mit a többi énekszámnál észlelhető harmóniáért valamint a darabok betanításáért méltó elismerés illeti Niklos János tanárt, a ki a kar vezetésénél igen nagy buzgóságot fejtett ki. Ezután Jakab Tibor VI. osztályú tanuló szavalata következett, a ki Vörösmarty „Szegény asszony könyve“ ez. költeményét adta elő igen csinosan és jó hanghordozással. Preisz Miklós, Taub Mihály, Horváth Kálmán és Brandsch Gyula VIII. oszt. tanulók szépen, öszehangzóan adták elő Hajdn Serenádját, melyet annyira megtapsoltak, hogy kénytelenek voltak egy másik darabot játszani. Igen csinos volt Kemény Alajos szavalata is, a ki Gabányi Árpád „A bánya szerencsétlenség“ ez. monológját adta elő. A hatodik számot Preisz Miklós, Taub Mihály, Horváth Kálmán város alatt lévő szőlőskertjébe. Es mert ilyenkor megszokott esni a jóbarátokkal és a jóemberekkel, a kik nem félnek attól, hogy boros fővel valami gonoszságukat kifecsegik, hogy nagyon is a kancsó fenekére néznek, addig ültek a jóféle karulyi vinkó mellett, hogy reggel találtak hazamenni nyugovóra. A két asszony egyszerre csak arra ébredt, hogy a hárfa, dob és systrum hangszereken játszó kai ulyi elsőrendű czigány zenekar ott huzza a ház előtt: Eresz alatt fészkel a fecske, Szeretőnek jobb a menyecske ! A két asszony sietve kapta magára a reggeli pongyolát s mig a házi asszony egy haragos pillantást vetett ismét kimaradt oldalbordájára, a ki elázott barátját tartva tánczolt a házajtaja előtt, duzogva a konyhába sietett, hogy megcsinálja a korhely levest. A házigazda elhajkorászva a czigányokat, lefektette barátját, a kit olyan jól szokott tartani borral, hogy rendszerint ez volt a szőlői kirándulás vége. Mikor a gondos háziasszony benyitott a szalonba, lábai a földbe gyökereztek az ámulattól. Férje épp akkor ölelte át nagy gyöngédséggel a vendég asszony kát, a ki vissza fordítva mosolygó szőke fejét, csiklandós nevetés közben csak annyit rebegett: Na mi az ? De bizony nem mosolygott a háziasszony. Egyp- tomi sötét szemei villámokat löveltek a mikor rá för- medt férjére : Rhamses ! Mit csinálsz te gyalázatos ! A férjnek, mint valami tettenért gonosztevőnek leestek ölelő karjai és olyan zavarba jött, hogy akkor még a legnagyobb versenydij biztos reményében sem tudta volna kivágni a magas C-ét. De hát nem azért van a borban, nem csak dal, de bátorság és leleményesség is, hogy Rhamses ur a másik pillanatba össze ne szedje magát. — Ugyan asszony ! Szólalt meg feddőleg, ne csinálj a nagyságos asszony előtt sezénákat. Nagyon egyszerű a dolog 1 A te pongyolád van rajta és boros fővel azt hittem hogy te vagy benne ! Ennek te vagy az oka ! Ezt neked köszönhetem ! A gyanakvó asszony, müveit nőhöz illően, nem is firtatta tovább a dolgot és csak annyit gondolt: Hát azért szereti az én uram ezt dalolni: A dalban öröm van és diadal! Na teszek róla, hogy nem lesz több ilyen diadalpd 1 És meg is tette, a mit gondolt. Egyszerre csak megszűnt a két testvér város dalosai között a barátság, a közös dalünnepélyek tartása. Kerülték egymást, mint bélpoklosokat. Hiába békült ki csakhamar a két város apraja-nagyja egymással, hiába szűnt meg a százados gyülölség, a dalárdisták nem akartak többé egymásról tudni semmit. Végre a két város társadalmi életének vezetői a papok elé vitték az ügyet. Azon kérdés megfejtését kérték az istenekkel bizalmas lábon álló tudós papoktól, van-e ok a két testvér város dalártestvéreinek a szakadásra, a gyülölségre ? És a bölcs orakulom azt válaszolta : „A talány megfejtését ne az isteneknél, de Egyp- tom szőke asszonyánál keressétek. — Az asszonynak nemcsak azért van szája, hogy beszéljen, de hogy hallgatni is tudjon. — A mit két város asszony-népe elvégzett, azt még az égiek sem változtathatják meg.“ Ennyiből állott a jósda furcsa szakvéleménye. Tehát maradt minden, úgy a mint volt. Azért dalostestvéreim azt a tanácsot adom nektek, ha idegen dalünnepélyre mentek, ha nem akartok e két város dalárdistáinak sorsára jutni, ne vigyétek magatokkal az asszonyt“. Eddig van, a 6000 éves felolvasó megfejtett kézirata. Azt a pár sort, a mit a legkitűnőbb egyptolo- gusok sem tudtak megfejteni, azt mint jeleztem, megfejetettem én. A következőleg szól: „Kedves dalostestvéreim ! Ne hogy valami czélza- tosságot találjatok az én történetemben, megvallom, hogy a női pongyola históriájának nem volt semmi köze a mi dalárdánkhoz. Egy felolvasó, a kinek a körmére égett a felolvasás, húzta rá a pongyolát az alkalomszerüség kedvéért a pongyola felolvasására. Ennyi az egész!“ Y és Brandsch Gyulától jól játszott Egyveleg képezte. Utána az énekkar adott elő magyar népdalokat. Balogh István VII. osztályú tanuló elég szépen szavalta Tompa „Téli zöld“ czimü költeményét. Az ünnepély fénypontját. „A megfagyott gyermek“ czimü melodráma képezte, melynek előadásáért úgy Papp Györgyöt, mint Csilléry Fsrenczet és az énekkart elismerés illeti. Nagyon szépen sikerült Preisz Miklós Vili. o. t. hegedű- és Csilléry Ferencz Vili. o. t. zongora duettje. Zsadányi Bokakesergőjét adták elő. Weisz Bernát VIII. o. t. köri főjegyző olvasta fel ezután csinosan megszerkesztett jelentését, mely a Kölcsey-kör ezidei működéséről ad felvilágosítást. Czimmermann János köri vezető-tanár referált a következő számban műsoron kívül. A pályázatok eredménye a következő volt : Egy szabadon választott szép mű aesthetikai fejtegetése; nyertesek : Weisz Bernát, ki Róth Károly 20 és Brandsch Gyula, ki Dr. Adler Adolf 10 koronáját kapta. „A barátságról“ szerző Papp György, müvével Simkó Géza gyűjtését, 14 koronát érdemelte ki. A „Hunyadiak, mint a kereszténység védői a török ellen“ Kont- raszti Dezső 20 koronás dija Feldner Áron és Peiszner Arthur között osztatott meg, mig Berger Bernát dicséretet érdemelt. „Művelődési viszonyaink az Anjouk korában“, Weisz Bernát műve Singer Lipót 10 koronájával jutalmaztatott. „Széchenyi István gróf irói munkásságának jellemzése“, nyertes Taub Mihály, ki Dr. Sternberg Géza 10 koronáját kapta. A „léghajó a tudomány szolgálatában“, szerző Weisz Bernát dicséretet nyert. „Oda az igazgató névünnepélyére“, Brandsch Gyula Czimmermann János 10 koronáját, Kozsár József és Kemény Alajos dicséretet kaptak. Végül Kaimovics Lajos Nádor Béla 10 koronáját nyerte el, mint egy versenyszavalás győztessé, Brandsch Gyula pedig, mint szorgalmas szereplő Madarassy Gyula 20 koronájával jutalmaztatott. A következő számot Csilléry Ferencztől előadott „Magyar Ábránd“ töltötte be, ki precziz játékával rászolgált a sok tapsra. Ezután az énekkar adta elő Zsasskowvszky „Zárhangok“ czimü darabját szép sikerrel. Bezárta az ünnepélyt a zenekar Versbach indulója. A közönség tapsokkal jutalmazta az összes szereplőket. Különben az erkölcsi siker mellett elég szép volt az anyagi siker is, mert a jövedelem belépő-jegyekből és felülfizetésekbőí 222 K volt. Felülfizettek: Dr. Aáron Sándor és Kacsó Károly 5—5 k., Palczer Ernő és Vrnke József 4 — 4 k., Rosenberg Sámuel és Szabó Ignácz 3—3 k., Dr. Adler Adolf, Katz Sámnel, Pintér Mihály, Schusz- teritsch Ferencz, Schiff Gyula, Singer Lipót, Dr. Sternberg Géza és Dr. Sternberg Gyula 2—2 k., Adler Ernő, Kiss József, Sikolya István, Soproni Mihály, és Tóth Sándor 1—I koronát. A közönség egy kellemes délután emlékével távozott az ünnepélyről, a miért is a rendezőség iránt érzett hálájának az ünnepség végén tapsokkal adott kifejezést. Epilson. — Érettségi vizsgálatok. A helybeli főgimnasi- umban az érettségi vizsgálatokat és pedig az Írásbelieket, melyet május 15. és 16-án kezdtek meg, 18\ 19 és 20-án folytatják, a szóbelieket pedig junius 15., 16. ás 17-én tartják meg. — Az ev ref. lelkészi testülethez felhívást bocsátott ki Luby Géza egyházmegyei gondnok, melyben jelezve azon körülményt, hogy mig más felekezetek lelkészei aránylagos nagy számmal vannak képviselve a vármegyei bizottsági tagok névsorában, addig az ev. ref. lelkészi kar alig néhány tagjával van képviselve, felhívja a lelkészi kart, hogy kövessenek el mindent arra nézve, hogy a megüresedett megyebizottsági helyek az ev. ref. lelkészi kar tagjaival töltessenek be. Az egyházmegyei gondnok kijelenti felhívásában, hogy nem fektet súlyt arra, hogy a megválasztandó lelkész minő politikai pártállásu lesz, és hogy a megindított mozgalomnak nem felekezeti izgatás a czélja. A felhívást Biky Károly esperes is pártolja. — Nagykároly város képviselö-testülete folyó hó 10-én rendkívüli közgyűlést tartott, kevés számú képviselő jelenlétében. Pedig igen fontos tárgyak kerültek napirendre. Ilyen volt például a conversio. A javaslat szerint a várost terhelő 341,000 s a kövezetvám terhére felvett 300,000 koronás kölcsönök konvertálása czéljából 734,000 koronás kölcsön volna felveendő 4'85 százalék kamat, 96'5 papír árfolyam mellett, úgy hogy a városnak további beruházásokra még 60 ezer illetve 30 ezer korona fölöslege maradna a pénzügyi műveletből. A polgármester ismertette a javaslatot és a közgyűlés dr. Adler Adolf hozzászólása után 55 szavazattal 1 ellen névszerinti szavazással elfogadta a konversiot. Megbízták a polgármestert és t. ügyészt, hogy e kölcsönt a Pesti Hazai Takarékpénztárnál vegyék fel s az előbbi kölcsönt fizessék ki. A kölcsönből maradó fölösleg hova fordítása iránt később fognak határozni. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara megkeresésére a városban tartandó szalmakalap készítő ingyenes tanfolyam eszméjét elfogadták s az erre szükséges költségeket megszavazták. Ezután a tanügyi-bizottság javaslata került tárgyalás alá. Arról volt szc, hogy polgári fiúiskolát létesitsen-e a város, avagy a gymn. alsóbb osztályokat párhuzamos osztályokkal kiegészítse. E tárgyhoz hozzászólottak So- mossy Miklós, Fürth Ferencz, és Csipkés András. A közgyűlés mind a két tervet vagylagosan elfogadta s egy előkészítő bizottságot küldött ki. A gymnasium párhuzamos osztályok felállítása kérdésében részletes javaslattétel végett kiküldte: Dr. Adler Adolf, Albanézi Mihály, Bing Mór, Borody György, Csipkés András, Csőkör Fetencz, Demidor Ignácz, Feifer Ede, Hetey Ábrahám, Jakab Zoltán, Dr. Jékel László, Kaufmann Jenő, Kubinyi Bertalan, Lucz György, Lukácsovits János, Néma Gusztáv, Nonn Gyula, Dr. Serly Gusztáv, Spitz Antal, Dr. Sternberg Géza, Strohmájer Ferencz. Varga Imre és Vetzák Ede képviselőtestületi tagokból álló bizottságot. A 4 osztályú polgári fiúiskolát akként óhajtaná a közgyűlés létesíteni, hogy a város az iskola
