Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
XXIX. évfolyam. Nagykároly, 1903. január 4 1. szám TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-HN» MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________j _______________________ SZE RKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL^ hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁPAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 filler, mHirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Az idegesség. Aki divatnak, szeszélynek mondja a mai emberiség idegességét, az nagyon téved. Betegség lett az idegesség, olyan betegség, amely észlelhető minden harmadik ismerősünkön s amelyet sajnosán tapasztalunk magunkon is. Megdöbbentő jelenség az, hogy mind fokozódó mérvben jelentkezik az intelligens osztálynál az idegesség egyik legmagasabb foka : a neuraszthénia. Az idegességnek az a fajtája, már nem az a könyedén elviselhető s csak bizonyos alkalmakkor jelentkező nervo- zitás, hanem állandóan uralja az ember han- gulalát, szervezetét még álmában is. Még sokkal nagyobb baj ennél az, hogy a neuraszthénia káros hatással van az agyműködésre nézve is. Kérdezzünk meg egy idegorvost, vagy a tébolyházak orvosait, mit tartanak a neurasztheniáról ? Azt mondják, hogy az idegesség e neme az első lépés az elmezavar felé. Az őrültek házában őrzött szerencsétlenek legnagyobb része az idegrendszer katasztrófája következtében veszítette el lelke egyensúlyát. S midőn JJyen általánosan, ilyen nagy *ínértékben jelentkezik közöttünk a neuraszthénia, kell, hogy felszínre kerüljön az a kérdés, hogyan lehet azt a bajt ellensúlyozni, terjedését meggátolni s társadalmilag oda hatni, hogy az emberek ne gyilkolják meg az idegeiket. A mai ember életében, különösen az intelligensében óriási szerep jut az idegek működésének. A szellemi, sokszor túlságos szellemi munka, az élvezetek hajhászása, a szórakozás száz-fele nemei, az utazások a vihar sebességével robogó gyorsvonatokon, az eseményekkel és izgalmakkal telt élet, mindez zavarja az idegek nyugalmát. Csak a fizikai munka és az absolut semmittevés az, mely jótékony hatással van az idegrendszerre, minden más foglalatosság koptatja az idegeket. Mint már fentebb is említettük, mindez nem lenne olyan nagy baj, mert hiszen az ideges ember is el élhet száz esztendeig. De a mikor a neuraszthenia az elmezavar első tünete, oly rohamosan terjed közöttünk, akkor nem térhetünk napirendre a dolog fölött. A nők idegessége sokkal csekélyebb mérvű mint a férfiaké. Ritka a neuraszthenikus nő, rendszerint valami nehéz betegség utóbajaként jelentkezik. A nő élete és szórakozásai nin csenek annyira izgalmakkal telve mint a férfiaké s igy az idegesség ezen legmagasabb foka náluk ritkán következik be. A neuraszthenia a férfiak között pusztít és száz és száz formában és változatban jelentkezik. Az erősebb szervezetű férfi sokkal könnyebben viseli el, s eev kis kúrával, önmegtartóztatással ki is gyógyul belőle. De a kinek gyengébb a szervezete, az súlyosan megsínyli a neurasztheniát, napjában százszor érzi, hogy beteg, hogy kedélyállapota nem normális s ez annyira elkedvetleníti, hogy állandóan kellemetlenül hat környezetére. S az ilyen gyönge szervezetű ember, ha nem kúrálja magát, rendezerint idő előtt munkaképtelenné lesz és idő előtt hal meg. Megtörténik azonban az is, hogy a betegség elfajulása megzavarja az agy működését is és ismét több lesz egy eleven halottal. Az idegesség ezen pusztításának egyik legfőbb oka az, hogy a legtöbb ember nem is tudja, hogy ideges vagy neuraszthénikus. E finom titokzatos betegségről nagyon halvány fogalmai vannak a közönségnek, lévén az ideg olyan testrész, amelyet nem lát s csak közvetve érez az ember. Hisz az idegtudomány maga is csak újabb keletű s nap nap után szenzácziós felfedezéseket csinálnak az orvosok ezen a terra incognitón. A nagy közönség tehát vajmi keveset tud az idegesség ről, annak ismertető jeleiről és romboló hatásáról. Éppen ezért szükséges volna, hogy az idegesség népszerű ismertetését, valami kis ingyenes füzet formájában hozzáférhetővé tegyék a nagyközönség számára, hogy ne legyen senki ebben az ideges világban, aki nem tudja, mi az idegesség. Ez az ismeret nagyban hozzájárulna a helyzet javulásához. Az emberek felismernék a bajukat és gyó- gyittatnák, mielőtt az végzetessé válik. A másik védő bástya az ;aCges^K eben-" pihenés és mértékletesség. A pihenés a munka után, a mértékletesség az ivásban, szerelemben és szórakozásokban. A legsúlyosabb s csaknem gyógyíthatatlan neuraszihenia az, amely a túlfeszített munka nyomában jár. Szép szép a sok munka, vagyont, dicsőséget, elismerést szerezhetünk kárpótlásul az Íróasztal mellett r Á R C Z A. Modern újságírás. Irta: Pozsonyi Gábor. Az újságíró modern író. Nem nagyobb, nem kisebb, csak olyan, aminőnek a nép akarja, teremti és használja. De egész czikkre vagy éppen könyvre volna szükségem, hogy ennek a valódiságát bebizonyítsam. A múlt század összes iróművészei újságírók voltak, — a könyv álom, az újság az élet. Ha megmarad néhány sor abból, amit a .múlt században irtunk, a sajtónak köszönhetjük, mert az közvetíti utódainkra. Adolphe Brisson ezt írja: — Az újságíró a legjobb és a legrosszabb valami a világon. (Tudvalevőleg ezt Aesopus mondta a nyelvről.) Jót vagy rosszat tesz, aszerint, amint az igazságot hirdeti vagy tévedést. Irigyeljétek, mert ő szabadon fejezheti ki gondolatait. Több erélyre és tehetségre, nagyobb erőkifejtésre van szüksége, mint valamely éveken át összeirt nagy mű szerzőjének. Az újságírói hivatás olyan eiényeket és hibákat követel, amelyek az ifjúkor sajátjai. Ha a társadalom jól volna szervezve, az újságírók 50 éves korukban abbahagynák az újságírást. E korban, ha tehetnék, absolut nyugalomba vonulhatnának, vagy tragédiákon rágódhatnának, vagy papi pályára léphetnének. Jules Claretie igazat ad Balzacnak : — Balzac azt mondta: Az újságíró hasonlít a háborúban levő katonához, az újságíró egy masírozó gondolat. Az újságíró katona, ha elöregszik, büszkén mutogatja sebeit. Mindent tudnia kell. Mindenről személyesen kell meggyőződnie. Hogy mindennap kell egy jó eszméjének lenni, valóban nehéz dolog. De, Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu metíüép 9 frt 80 kr. «íjjT19 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek hogy egyúttal egész életünkön át egy eszmét ápoljunk : az igazság eszméjét, épp oly természetes, mint helyes. Raymond Poincaré szintén a Balzac mondásába kapaszkodik, de vidám oldaláról fogja fel a dolgot. — „Masírozó gondolat!“ De milyen ! Majd előkelő gondolat, amelynek komoly, méltóságos a formája, majd könnyed és könnyelműségre hajlik. Tehát hol őrült futás, hol hazugságok séta közben, hol rágalmazás utazás alatt, hol ostobaság az üdülőhelyen. Tisztább megvilágítást nyernek ezek a gondolatok Camille Mauclair tanulmánya által: — A modern zsurnalisztika árnya a réginek. Vége annak a szép szerkesztőségi életnek, ahol minden munkatárs jól ismerte a másikat, jó barátságban éltek, naponta összejöttek és vidám csevegés közben beszélték meg a szerkesztőkkel az eszmeterveket. Ma az újságok is gyárak, ahol a munkatársak alig ismerik egymást, ahol a munkatársak alig ismerik egymást, ahol mindenki megcsinálja a maga rovatát anélkül, hogy a többiekkel bensőleg értekeznék. A szerkesztők sincsenek úgy hozzánőve a lapjukhoz, könnyen változtatják állásukat. A kiadók üzletemberek, nem igen tudnak gondolkodásunkban asszimilálódni az újságírókkal. Rendesen részvényesek alkalmazottjai, akik a lap politikáját eladják egyik pártnak bizonyos összegért. A szerkesztőket kinevezik és ők kötelesek a vezérczikket olyan szellemben írni, amint a megfizetett politika kívánja. Csak az irodalmi, meg a szépirodalmi téren marad némi önállóságuk. Novellákat, elmélkedő czik- keket pénzért Írnak az emberek és mindezt gyorsan, mert a lap nagy Moloch, nyeli, falja a czikkeket; a nagyváros is Moloch, nyeli a pénzt. Így sülyed az iró- világ erkölcsi és művészi színvonala. Nálunk, Magyarországon az újságírás az utóbbi évtized alatt hatalmas lendületet vett és dicséretére legyen mondva a közönségnek, mindjobban felkarolja a hírlapokat. Ma már nálunk is, szinte nélkülözhetetlenné lett az újság ; aki olvasni tud, nehezen nélkülözi a sajtótermékeket, amelyekből gyorsan értesül a nagyvilág eseményeiről. Hanem sok viz lefolyik addig még a Szamoson, amig csak megközelithetőlég olyan újságok lesznek hazánkban, mint egynémely külállamban, főleg pedig a tengerentúli uj-világban vannak. Lássunk például ezek közül néhányat. — Lássuk például milyen egy new-yorki napilap vasárnapi száma: A lap 120 nagy formátumú oldalból áll s minden oldal 7 hasábból. Az ára nem magas: 20 fillér, nem több. Körülbelül 50 oldal hirdetés ; ezekre a hirdetésekre, amelyek pompás anyagot kínálnak a megfigyelőre, alább még visszatérünk. Négy oldalnyi illusztrált és színes képekkel tarkított mulatságos történetkék, gyermekek számára. Egy zenemű, amely kivágható és füzetalakba összehajtható. Egy türelemjáték, amely szintén kivágható és összehajtható. Öt vagy hat illusztrált oldal hölgyek számára, mindennemű divatczikk reprodukczióival. Öt vagy hat oldal a színháznak van szentelve, kimeritő színházi hírekkel és minden uj darab kritikájával s az egész számos illusztráczióval van élénkítve. — Két oldalon hírek Londonból, Párisból, Berlinből stb. Udvari hírek, politikai események, interviewok minden országbeli hírességekkel. Azután mintegy 20 oldal, amely kizárólag az Egyesült-Államoknak van szentelve. Hírek az Unió minden részéből, igen nagy, gyakran mulatságos, de mindig szenzácziós czimekkel. Van a czimek között néhány olyan, amelynek óriás betűi egyenesen csodálatosak. Egy czikk fölött nemrégiben 8 cm. magas betűkből állott a czim. Ám a történetke, melynek homlokán ez óriási czim díszelgett, szintén nem volt érdektelen. Omrod asszony „esetéről“ volt benne szó. E tehetséges nő hét év óta van férjnél, mely idő alatt tizen- négy gyermekkel ajándékozta meg az urát. Ikrekkel kezdte, majd hármas ikreknek adott életet, legutóbb Egyes alakok, gyermek-képek, családi’ testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól. 1896. kitüntetve szakkiállításon: 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban. 17—52 mr MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA!
