Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

Nagykároly, 1902. május 25. 21. szám. XXYin. évfolyam HTu.. V 26 Szatmármegyei Közlöny. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ““ visnvTíis-ratitat.mtt ttw'T’tt.atj ób VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-ulcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. 0=­Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 14560—1902. sz. Hirdetmény. A mezőpetrii vármegyei bizottsági tag választó kerület székhelyének Mező-Petriből Szaniszló község­be leendő áthelyezése tárgyában hozott folyó évi 403. bjkvi sz. törvényhatósági bizottsági közgyűlési hatá­rozatot azon figyelmeztetéssel teszem közhírré, hogy az ellen a netaláni felebbezések a közzétételtől számí­tott 15 nap alatt hozzám nyújtandók be. Nagy-Károly, 1902. évi május hó 13 Nagy László, alispán. Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károly- ban 1902. évi május hó 1-én tartott rendes bizott­sági közgyűlésének jkönyvi kivonata. 403—1902. Bjkv. szám. Elintézés alá vétetett Szaniszló község képvise­lő testületének és Bere és Csomaköz községek elöl­járóságának kérvénye, mely szerint a mezőpetrii vár­megyei bizottsági tag választó kerület székhelyét Mező-Petriből Szaniszlóra kérik áthelyeztetni. Tekint­ve, hogy Mező-Petri község a mezőpetrii vármegyei bizottsági tag választó kerület szélén fekszik s a vá­lasztási székhely a hozzá tartozó Szaniszló, Penészlek, Bere, Csomaköz, Er-Körtvélyes községek részéről sokkal nehezebben közelíthető meg, mint a választó kerület természetes központján fekvő és vasúti állo­mással biró Szaniszló, s csakis Részegé község esik közelebb hozzá; tekintve továbbá, hogy Szaniszló, Er-Körtvélyes és Reszege községekkel vasúttal van összekötve, tekintve végül, hogy az országgyűlési képviselő választók 1901-ik évi összeírása szerint Szaniszlón 221, Mező-Petriben 147, Csomaközön 143. Ér-Körtvélyesen 102, Penészleken 99, Részegén 43 és Bérében 40 választó van, s igy a mezőpetrii vá­lasztói székhely csakis 190 választóra előnyös, mig ellenben a választói székhelynek Szaniszlóra való át­helyezése 605 választó érdekében van; az állandó választmány véleményével megegyezőleg a mező­petrii vármegyei bizottsági tagválasztó kerület szék­helyének Mező-Petriből Szaniszlóra leendő áthelye­zése elhatároztatik, s utasittatik az alispán, hogy ezen határozatot szabályszerűen hirdesse ki és kihirdetés után jóváhagyás végett a nagyméltóságu m. kir. bel- ügyminister úrhoz terjessze fel. Kmf. Nagy László, s. k. alispán. Jegyzetté : Nagy Sándor, s. k. vm. tb. főjegyző. 1771—1902. kig. sz. Kérelme Kerekes Ferencz szamosdobi lakosnak, gazdasági intéző czimének meg. állapítása iránt. Határozat: Kerekes Ferencz gazdasági intéző, szamosdobi lakos, Madarassy Dezső földbirtokos 1902. évi ápril hó 25*00 kelt írásbeli nyilatkozata s Palfalva község által kiállított bizonylattal e hatóság előtt bizonyította, hogy gazdasági intézői czimét 1901. évi január hó 1-je előtt már jóval jogosultan használta; minélfogva megállapittatik, hogy Kerekes Ferencz a gazdasági intézői czimet az 1900. évi XXVII. t.-cz. 27. §-a alapján a törvény életbe lépte után is jogosult használni. Csenger, 1902. ápril 28. Böszörményi Endre, főszolgabíró. — 14557—1902. sz. Hirdetmény. A vármegye közönségének f. évi május hó 1-én tartott rendes közgyűlésében 229—1902. bjk. sz. a. hozott határozatai azzal az értesítéssel teszem köz­hírré, hogy a felebbezési határidő a közhirrétételtől számított 15 nap. Nagy-Károly, 1902. május 23. Nagy László, alispán. Szatmárvármegye közönségének Nagy-Károlyban 1902. évi május hó 1-én tartott rendes bizottsági köz­gyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 229—1902. bjkvi szám. Olvastatott a vármegyei alispán előterjesztése mely szerint az eddigi gyakorlathoz képest az 1902. évre is 1 százalék közművelődési pótadónak kivetését hozza javaslatba. Az állandó választmány véleményé­vel egyezőleg a névszerinti szavazás elrendeltetvén, igennel szavaztak : Kende Zsigmond, Domahidy Sán­dor, Szálkái S. Isaák Dezső, Mándy Géza, Kende Bela,Ko- yats Gyula,Klein Mór,Dienes D.,Spitz D.Klein Adolf,Grósz Áron, Luby Béla, Dr. Serly Gusztáv, Cholnoky Imre, Képessy László, N. Szabó Antal, Nonn Gyula, Reök Gyula, Boer Endre, id. Wagner Lajos, Spitz Antal, Jékey Sándor, Ináncsi Papp Kálmán, Debreczeni Ist­ván, Pika Miklós, Dienes Lajos, Újhelyi Mihály, Pal- czer Ernő, Hirsch Ignácz, Kállay Szabolcs, Fisch La­jos, Nagy László, Budaházi István, Tausig Gyula, Gróf Teleky János, Bay Lajos, Cservényük Antal, Róth Károly, Dr. Adler Adolf, Almer Béla, ifj. Wag­ner Lajos, Madarassy Dezső, Szőke Sándor, Kauf­mann Jenő, Goes János, Madarassy Gyula, Áron Sán­dor, Szilágyi György, Böszörményi Sándor, Soly- mossy István, Roóz Samu, Horváth Mihály, Szuhányi Ferencz, Sternberg Géza, Nonn Ferencz, Nonn János, Fried Lázár, Gócs Antal, Rényi Árpád, Kossuth Ist­ván, Rába László, Rácz Elemér, Péchy László, Kauf­mann Adolf, ifj. Csizmadia József, Janitzki Albert, Lukácsovits János, Csóthi Márk, Asztalos György, Sthóhmájer Ferencz, Serly Ferencz, Serly György, Kirilla Tivadar, Csipkés András, Dr. Vetzák Ede, Révész János, Pemp Antal, Bodoky Gyula, Bodoky Kálmán Bodoky Géza, Néma Lajos, Kleiszner Károly, Farkas László, Kovács Károly, Veres Antal, Bodoky Béla, Egeli Mihály, Kovács Gedeon, Becsky Géza, Dömötör Elek, Heidenhoffer György, Rothveiler József, dr. Csánk István, Marenka József, Orosz Árpád, Ilosvay Endre, Jeszenszky Sándor, Kovács József, Báthory György, Béréi József, Blum Mór, Veres Károly, Izik Vilmos, Rácz Ferencz, Almássy Ignász, Moson György, Bakos I.,Somán József, Ilosvay Aladár, Fodor Árpád, Komoróczy Jenő, Tivadar Elek, Fintha Sándor, Ferenczy Béla, Szigethy Gyula, Filep János, Lányi Dezső, Tóth Endre, Kosa Menyhért, Juhász Lajos, Gő- nyey István, Fodor Mihály, Csuja Imre, Hadady József, Mártha József, Bornemissza Imre, Runyay Sándor, Kondor Sándor, Szolomájer Lajos, Csoknyay Gyula, id. Szegedy Antal, Vargha Antal, Veres László, Esze- nyi László, Biki ^-rolv p^r József Luby Géza, ifj. Péchy László, Csai,.. • rj , Kölcsey Antal, Sarkady Lajos, Balogh Lajos, Szt..ei Mihály, Domahidy Ele­mér, Papp József (szokondf Miilián János, Márkus János, Kallay Ödön, Brán Gyula, Isaák Dezső, Kölcsey R., Herskovics Miksa, Schwartz Dávid, Ladányi Endre, Rozenblum Miksa, Ferenczy Imre, Szuhányi Ödön, Klintók Ágoston, Neupauer János, Papp Antal, Buday József, ilosvay Gusztáv, Marosán György, Fásy Gusz­táv, Bajnóczy Géza, Péchy István, Bálint Imre, Mada­rassy Zoltán, Bendes Dezső, Hadady Gedeon, Sepsy Miklós, Fried Samu, R. Nagy Sándor, Nagy Bálint, Privigyey Bertalan, Eötvös Róbert, Márk Jakab, Szabó György, Thoma László, Nagy Sándor, Péchy József, Pap László, Dunka Gerő, Kozma Gergely, Ilosvay Ferencz, Bornemissza Géza, Gáspár Pál, Illyés Olivér, Szuhányi Géza, Dr. Fekete Sámuel, Böszörményi Endre, Jeney Géza, Ilosvay László, Gallasz Ödön, Márton Elek, Simkó Géza, Gorzó Ber­talan, Farkas Jenő, Gellért, Endre, Kacsó Károly, ellenben nemmel szavaztak: Császi Bálint, Serly Fe­rencz, Varga Imre, Csomay Ferencz, Gyene Sámuel, Gyene Gáspár, 200 szavazattal 6 szavazattal szemben az 1902 évre az összes egyenes adókra 1 százalék pótadó kivetése közművelődési czélokra megszavazta- tik, vármegyei alispán pedig utasittatik, hogy jelen határozatot szabályszerű kihirdetés után az esetleg T A R C Z A. A doktor, a művész & comp. Abban a nevezetes város ban esett meg a dolog, melyet bizalmas körben egy genialis, ritka jó piarista Kutyabagosnak keresztelt el. Sapienti sat. Többek kö­zött van egy Kölcsey egylete, melynek szerencséje, hogy Kölcsey meghalt, különben rémzavarba gördülne, ha esetleg egy babérkoszorúval kellene a poétát meg­lepni, lévén az egyletnek töméntelen sok lelkes tagja de áldozatkészségük örökös aggoniában vonaglik. Van ennek a Kutyabagosnak még sara, kevés vize, tizen­hat darab rendőre, négy takarékpénztára, az ötödik is szülőfélben van. Tehát elég váltó virul benne. És van neki egy olvasóköre, melynek neve — a szi­gorú papák kijátszásául, — épen nem árulja el, hogy elrejtett helyén nagyszerű nektár vár a szomjuhozó bűnösre. Ez a szintér. Ezentúl kérem, csak férfiaknak szabad a bemenet, nem illendő müveit, poétikus hölgynek olyan helyre belebegni, hol a „Nincs menny­ország és pokol“ melódiájára őrült kankán tánezot lejt pár bohém ember, kik tévedésből jöttek erre a sanyarú világra. Aszkétákhoz méltón kezdődött meg a pucs. Há­rom üveg, négy üveg hajladozott csak az asztalon, mint a Szaharán egy pár rózsabimbó. De minekutána a bort kizárólag mágnesezett üvegekben gyúrták az asztalra, egyik üveg a másikat vonzá maga után ; az asztalfőn Vörös ur, mellette a doktor ur, a mellett a művész, a mellett Rózásy s végül Folyosi ur üldö­géltek. Sőt a toasztot is ülve mondogatták és ta-go- zott szavakkal. Hogy mért tudtak csak ülve dictiózni és ta-go-zot-tan beszélni, a nagyközönség találékony bölcsességére bizatik. Tele és mula az idő. Gyuri lelkem csak úgy pengette a hegedűjét, hogy az ég is beborult bánatá­ban és siratta a romlott világot. — Vörös ur — az örökké jókedvű Vörös ur is elérzékenyedett s csak úgy nótázta halkan — keservesen: Ma van Jakab nap ... a művész pedig kipirult, ihletett arczczal, mely fölött a szolidság nymbusa lengett — elaludt. Már ez régi szokása. Mire álmaiból a hajnal és a doctor úrral kapcsolatosan ivó Folyósi ur felrázta, hát Vörös ur a földről áhitatos szemekkel merengett el Gyuri lelkemen és társain, kik a piedesztállá rög­tönzött asztal tetején büszkén és kecsesen bűvölték elő a hegedű hangjait. Beh pompásan is húzták, az egészségükre elfogyott még egy pár mágnesezett üveg. Tele és mula az idő. Reggel is volt már. Csak nekik volt még setét az éjszaka. Megverte őket vaksággal a Teremtő, de nagyon megverte. Azt gondolták éjfél van, gondolták, és mint a villám szét csattant a szó. Éjjeli zenét valakinek. Pedig . . . pedig tán fél nyolpz órát recsegett az öreg templom nagy harangja. És ment a bátor kis csapat . . . nem is olyan messze . . . egy árnyékos, tündérlak elé, hol a béke, az üdv­galambja mosolyog és álmodozik napsugárról, kikeletről. Elnémult a hegedű s a szövetséges bor és baj­társak visszatértek ama szebb hazába, hol a jókedv örök, a gond elsorvad, a bánat örökké statárium alatt nyög. A nap pedig az égen előrehaladt, sugárai bol­dogan mosolyogtak a doktor urra, ki tágra nyílt sze­mekkel leste a művész ur ajkát, mely azt rebegte : jó lesz haza menni, czipőt váltani. És elment. Tiz perez múlva pedig kijátszva a legeslegrettenthetetlenebb apai hatalmat ismét a kitűnő torokberendezésü tár­saságban termett. És szóla az időben Vörös ur: Jer- tek hozzám! Azok pedig elmenének, hagyván az asz­talon üvegeket számszerint -negyvennyolczat, lévén valamennyi gége négy ven nyolezas! . . . Utközken felsóhajta Folyósi ur: inkább a rava­tal, mint a hivatal és elkerülés azt a házat, melyben a dolog Golfárama árad. . . És ménének Vörös úr­hoz, ki házának kapuján (Két templom-utcza 3.) be­csörtetvén, az asztal mellett újra szinni kezdék azt a folyékony halmazatu testet, melynek édességét és jó­ságát Noé tekintetes ur ajánlotta első Ízben is az em­beriség mámoros figyelmébe. Ott pedig ivának. Lévén pedig köztük egy pár alak, ki szökésnek erede volna: Vörös ur vévé igen finom dupfla fegyverét, be szállá a konyhába és megtölté sóval és mondá: a ki innen elpárolog, testének azon részébe menesztem a sót, melyből a röfögő állatok sonkát szolgáltatnak. Nem is meré senki sem a vérszomjas házigazdát egy só­töltés erejéig megkárosítani. Sőt ivának és evének fogyásig. Estére járván az édes idő, Vörös ur, a jó, az édes, az angyali, vévé a szőlő kulcsát. Egy fiakker is akada. Vörös ur fogata is ott vala és kihajtának a szőlőbe, hol is lön világosság, kosztolás és bor. A doctor ur kitört, mint Martinique szigetén a Pelé nevű tűzhányó és hagya maga után rémséges lávát. Rózási pediglen folytonosan dudolá : oh mi behó valék, és oda mene a falhoz és saját árnyékának énekeié : oh mi bohó valék. A művész ur ledüle az ágyra és hor- kola ritmikusan. Folyósi ur meg nagyon lerészegede. Vörös ur megtölté a bort, s már majdnem kukorékola a kakas, mikor otthon vala Folyósi ur és énekelve mene haza 36 órai távoliét után, szerezve az öregé­nek rémes perezeket. Nagyon leszidták, a többieket csak másnap ! Adja Isten Vörös ur máskor is, azok ráfelelik : fogadj Isten. A mint hogy úgy is lesz. Fliesz Henrik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom