Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Megnyugtató, hogy a belügyminisztériumban serényen dolgoznak a reformokon. A nyáron tartott ankéten elkészült a vármegyék ügykezelésére, a közigazgatási bizottságokra, a községi és körjegyzőkre és az árvaszékek ügykezelésére vonatkozó reform tervezet, amely még ez évben törvénynyé válván, valószínűleg jövő évi január 1-én lép életbe. A jövő évben egy másik nagy részlete a közigazgatás egyszerűsítésének fog ténynyé válni: a kézbesítés. Megszűnik a kézbesítő kisbirák, rendőrök és hajdúk nehézkes szerepe, mert a kézbesítést a pontosságról ismert m. kir. postahivatal fogja végezni. A vármegyei számvevőségek és pénztárak minden válószinüség szerint az 1903. év elején mennek át az állami kezelésbe, ami egyik legfontosabb részlete a közigazgatás rendezésének. Turháti levél. Tekintetes szerkesztő ur! A „Szatmár—Németi“ hírlap 43-ik számában „Szomorú állapot“ czime alatt egy czikk jelent meg, mely reá mutatván a Szatmár vármegyében mind sü rübben előforduló kivándorlásokra, az elborult hazafias érzés keserű fájdalmával, szomorú képét tárja fel előttünk annak a tapasztalati ténynek, hogy a nép nem tud megélni idehaza. Nincs ember e hazában, — ha a tények előtt szemet hunyni nem akar, — ki ezen állítás jogosultságát kétségbe merné vonni. Hogy a megélhetés nehézségeiről kétségtelen meggyőződést szerezhessünk, nem szükség Felső Magyarország vagy erdélyrészi megyéket felkeresnünk, elég szomorú tanúságot nyújt a közelebb fellépett Ínségről s ennek következtében a nagymérvű kivándorlásról, megyénk északkeleti része, az úgynevezett Turhát vidéke, mely hajdan nevezetes volt szép és dús búza termeléséről, módos és jó anyagi viszonyok között élő földmivelő népéről, — de ma már nevezetesebb főleg az őszi és tavaszi időben — járhatatlan utairól vagy helyesebben mondva, uttalanságáról s folytonos szegényedéséről. Hosszú évek folyamán kért-könyörgött egy Szatmári Tisz-Ujlakkal összekötő s a Turhátot keresztül szelő kő ut kiépítésére, melyen elszállíthatná s pénzzé tehetné terményét s beszerezhetné szükségletét, de fájdalom a nagyobb részben földmivelő szegény nép kérő szava elhangzott a pusztában s zúgolódását olybá vették, mint . árva gyermek duzzogását, melyet nem ért, nem hallgat meg senki. Jön a folyó 1902-ik év, mely e külömben is lapály vidékre nézve átokként hozta magával a folyton szakadó esőt, a mostoha idő járást mely megsemmisítette ugyszólva minden termését a szegény földmivelő népnek. Úgy annyira, hogy már N.-Palád községében — hogy mást ne említsek — több család van, melynek holnapra való kenyere nincs. És ezen köztudomású Ínség daczára, hetek óta itt ül az adóvégrehajtó a siralmas anyagi viszonyok között élő nép nyakán s a törvény palástja alatt végzi kegyetlen munkáját s fosztja ki a segítséget s könyö- rületet igénylő éhező népet kenyerétől. Az elöljáróság nem bir hivatása magaslatára felemelkedni s vagy érzékkel vagy akarattal nem bir arra, hogy felvilágosítván ezen nagyon szomorú helyzetről felettes hatóságát, kérelmezné — fent érintett okok alapján, a végrehajtás beszüntetését. Pedig a baj már nagyobb sem hogy nyomtalanul elenyésznék, és ha az illetékes hatóság utat-módot nem talál a minden lépten nyomon tapasztalható nyomor enyhitésére, sőt tűzzel vassal folytattatik az adó préselés, ott hol segélyre volna szükség, e vidék munDe azért nem csüggednek, mert szerelmüket az idő se fogja tudni meggyöngiteni, mert az a szerelem a legerősebb a melyet az ifjú szivek lánczolnak magukhoz. Legalább is igy éreznek most s Ludovicó bátran mehet hosszú útjára, hogy majd visszatérve elnyerje az ő legszebb győzelmét .... II. Egy nyári alkonyaikor egy hadihajó kötött ki az itáliai tengerparton. Szép kék ruhás matrózok nagyban forgolódtak a hajó fedélzetén. Egy fehér egyenruhás tiszt dirigálta őket. Ludovicó volt — meg- emberesedve, nap barnított arczczal. Mikor már minden rendben volt s Ludovicó kilépett a szárazra. Elhagyta a tengerpartot s felfrissült lélekkel sietett a park felé a melyet idestova három éve, hogy elhagyott. Ment . . . ment, sietve a melle is dagadt az illatos fák leheletével megáldott levegőtől. Vitte a vágya, hogy meglássa Angélát, s aztán magával vigye egy boldog családi-életbe, a melyet a letűnt évek alatt tiszti rangjával kiérdemesitett. . . . Bent volt a parkban, felsietett a lépcsőn s aztán benyitott a szobába. Sötét volt. Beléptekor egy nő hang ütötte meg a fülét : — Ki az ? — Én vagyok ! Ludovicó, — felelt a tiszt a ki hangban az ő régi barátnéja hangjára ismert. — Ah Ludovicó ön itt. Isten hozta, milyen régen nem járt ezen a vidéken. Evvel nyitotta meg Angéla a beszédet a melyet meglepetésében szertartás- szerű modorba terelt. — Bizon régen, vágyam elűzött a messze tengerekre, de jövőt teremtettem s rangot magamnak a mit kás népe éhínségnek néz elébe, — akkor mi haszna van azoknak a lelkes szónoklatoknak, melyek a parlamenten s azonkívül elhangzanak a kivándorlás megszüntetése érdekében, akkor nem kell s nem lehet csudálkozni, ha a mindennapi kenyerétől megfosztott nép nem fogja lelni honját e hazában s keserű érzelemmel bár, itt hagyja hazáját, hol élni nem tudott. Ilyen siralmas viszonyok között élünk mi jelenleg itt hazánk észak keleti vidékén, — ezek a szomorú viszonyok eredményezték, hogy N.-Paládról már 40 munkabíró férfiú vándorolt ki Amerikába s talán még több áll útra készen szökni onnan, hol munkát s kenyeret nem talál és adója fejében holnaprava- lóját is lefoglalják. Ezt akartam a fent hivatolt czikk — reám gyakorolt — hatása alatt szerkesztő ur engedelmével — becses lapjában nyilvánosságra hozni. — Vajha eljuthatna ez erőtlen, de igaz szó azok füléhez, kik hivatva vannak a nyomorúság enyhitésére s hazánk vérző sebeinek orvoslására. Miért nem valósulhat meg e vidék rég ápolt óhajtása ? Mi állja útját a rég sürgetett, többször megígért s annyira szükséges Szatmár—tisza-ujlaki kőut kiépítésének ? Ez munkát, kenyeret adna, s meg lehet sok ember eldobná a már kézben tartott vándor botot. N.-Palád, 1902. okt. 25. Turparti Közöltük e vidéki levelec azért, hogy felhívjuk az érdekelt körök figyelmét a turháti vidék gazdasági viszonyaira. De egyúttal kénytelenek vagyunk annyit megjegyezni, hogy a bajoknak az oka nem a kérdéses ut ki nem építésében, de az általános rósz gazdasági viszonyokban keresendő s igy van ez nálunk megyeszerte. Mert mig az ország déli és egyéb részeiben jó termés volt, addig vármegyénket a csapás, csapás után érte. így a tengeri nálunk elfagyott s ha nem segítenek valami közmunkával, ínséges segélylyei a népen és főleg a többi között az avasi népen, a melynek egyedüli tápláléka a tengeri, éhínség és pellagra fog köztük pusztítani. HÍREK. — Halottak napján helyesebben Mindenszentek napján, mert nálunk e napot szentelik a halottak emlékének, kivilágították a szokáshoz képest a sírokat és a sírboltokat a helybeli róm. kath. temetőben. Mert az év e napját áldozzuk csak mi önös emberek azon szeretteinknek, a kik már ott nyugosznak kint a csendes emberek birodalmában. Meggyujtjuk az örökvilágosság jelképeit, mécsesseinket, virágokkal -halmozzuk el a sírokat, talán egy pár könnyet is hullatunk a rideg rögökre s egy évre ismét feledve vannak ha- lottaink. Hiába, a mai kor embere annyit törődik az élettel, az élőkkel és> a megélhetéssel, hogy ezzel az egy nappal is be kell érni szeretteinknek, a kiknek csak az az egy vigaszuk lehet, hogy utódaink is csak ily futólagosán fognak áldozni emlékezetünknek 1 Csak jelképezni fogják ők is, mint mi jelképezzük, hogy a szeretet túl éli a sírokat s csak az év egy napján igazoljuk be azt, hogy nem feledtük el halottainkat! — Személyi hir. Vármegyénk főispánja október 31-én a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott, a honnan november 4-én tér vissza. — A miniszteri kiküldöttek vizsgálata. Említettük is már lapunk múlt számában azt, hogy Kaffka László belügyminiszteri miniszteri tanácsos, Horváth Elek miniszteri titkár, Dessauer Lajos számellenőr és Lu- gossy Endre számtiszt kíséretében október hó 24-én a déli vonattal városunkba érkezett s azonnal megkezdték a pénztárak vizsgálatát,— Kaffka miniszteri tanácsos jelenlegi vizsgálatának az volt a czélja, hogy az 1899. évi vizsgálat alkalmával észrevételezett ügykezelési nehézségek és hiányok miként lettek pótolva. A miniszteri tanácsos jelenlegi vizsgálata ugylátszik kedvező eredményt tüntet fel a tisztikarra nézve. Mert az 1899. évi észrevételek már eloszlatva vannak s a miniszteri tanácsos megdicsérte a most megosztani jöttem az én régi jó barátommal. . — Oh uram, ne beszéljünk a múltról. — Hogyan? igy bánik ön velem. Talán elfeledte szerelmünket a melyet mindörökre Ígértünk egymásnak. Emlékszik mindörökre . . . Az inas ez alatt gyertyát hozott be. Világosság lett s hirteleni csend állott be. Ludovicó maga előtt látta Angélát, de már többé nem a tizenhat—tizenhét éves gyermekleányt, hanem egy megtermett asszonyt, aki olyan volt mint egy viruló Marchal — Niel rózsa. — Asszonyom ön engem megcsalt; csak ennyit akartam mondani szólt Ludovicó, s mélyen elgondolkodott, — felujult előtte gyermekes vonzalma, a melyet az idő szétrebbentett, — maga előtt látta azokat a parkbéli jeleneteket a melyekre ő túl a végtelen tengeren is édes emlékezéssel gondolt. S ő mindezekben tudott hinni. Hisz egy álom volt az egész. Belátta, hogy a szerelemben inkább a szenvedély győz, mint az igaz vonzalom, — Én szerettem önt, csak a végzetbe nem bíztam, hogy teljesül vágyunk. — Ép ezt gondoltam, szólt lehető legkomolyabban Ludovicó az asszonyi hűség ingatag s csalfa mint a hab. Alig mondta ki az utolsó szót Ludovicó, egy kis szőke fiúcska rohant be, lélekszakadva kiáltozott — mama — mama. Ej, ej — vágott közbe a hűtlen asszony, -légy illedelmes Ludovicó s köszönj a bácsinak. M. J. pénztári kezelést, a számvevőség ügymenetét, az irattári kezelés javulását, s minden tekintetben kedvező haladást constatált. Minthogy azonban a legutóbbi vizsgálat óta tendencziosus hírlapi támadások jelentek meg, a nehézmények eloszlatása mellett megvizsgálta az előadók tevékenységét is. — És bár itt még mindig bizonyos hátralék észlelhető, de az olyan volt, a mely a személyzet elégtelensége mellett nem feltűnő,s az ügyforgalom nagyságában leli magyarázatát. És mert a miniszteri tanácsos ebbeli észleleteinek többször kifejezést adott, hisszük, hogy a vizsgálatra érkező leirat olyan lesz, a mely az ok- nélkül és czélzatosan meghurezolt tisztikarnak, főleg a hírlapi támadásokkal szemben teljes elégtételt fog szolgáltatni. A miniszteri tanácsos és kísérete október 30-án a déli gyorsvonattal utazott el Budapestre. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter berenczei Kovács Géza nagybányai bányaigazgatósági fogalmazó kir. mérnököt N.-Újvárra, — Raffai András kapnik- bányai kir. bányamérnököt a zalatnai fő-bányahiva- talhoz és Triebler Elek segédmérnököt Zalatnáról a nagybányai bányaigazgatósághoz helyezte át. — A főispán hivatalvizsgálatai. A főispán ur Öméltósága a múlt héten a nagybányai, nagysomkuti és erdődi főszolgabirák ügyvitelét, Nagybánya és Felsőbánya városok ügy- és pénzkezelését, valamint a felsőbányái aggápoldát vizsgálta meg. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter nagysomkuti járási m. kir. állatorvossá Szende Sándort nevezte ki. — Kinevezés. A vallás és küzotatásügyi miniszter vármegyénk fiát, dr. Schönherr Gyula nemzeti múzeumi őrt igazgató őrnek nevezte ki. — Áthelyezés. Csúcsai István szatmári kir. törvényszéki írnokot az igazságügyi miniszter hason minőségben az erdődi kir. járásbíróság telekkönyvi osztályához helyezte át. — Meghívás. A városi képviselőtestület tagjait a folyó évi november hó 2-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. október 26. Debreczeni István, polgármester. Tárgy: A városi villanytelep felállítására s a városi villanyvilágításra vonatkozólag a képviselőtestület 138— 1902. kgy. sz. határozata alapján — előterjesztés — s a Magyar Schuckert müvek villamossági részvény- társasággal 50 évre a szerződés megkötése. — Beigtatás. A helybeli kath. legényegylet uj elnökét Lőrincz Gábort és helyettesét Klacskó Istvánt nov. 26-án igtatta be az egylet védnöke Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök, kormánysegéd szép beszéd kíséretében. Ezután Lőrincz Gábor az uj elnök emelkedett fel szólásra és Ígérte, hogy ő azon tisztet, a melyet nem keresett, híven és lelkiismeretesen be fógja töiteni. Majd Klacskó István Ígérte, hogy elnöktársával karöltve mindent elfognak követni arra nézve, hogy az egylet az eddigi virágzás fokán maradjon. Úgy látszik ő fogja az egyletet képviselni a nyilvánosság előtt, mert a szerény Lőrincz Gábor tanár nem barátja a nyilvánosságnak. Klacskó tanárnak társadalmi kellemes modorától és összeköttetéseitől sokat remélhet az ifjúság. Végül az ifjúság nevében Simkó Géza választmányi tag szólalt fel, biztosítva az elnököket, hogy az ifjúság bizalommal fogja őket követni. — Esküvő. Dr. Papp László budapesti ügyvéd, Papp György polgártársunk fia, október hó 28-án tartotta esküvőjét a budapesti erzsébetvárosi plébániában Szirch Camillával, özv. Szirch Jánosné úrnő kedves leányával. Szerencsét és boldogságot kívánunk az uj párnak. — Városi közgyűlés volt október 26-án, a melynek egyedüli tárgyát a Magyar Schuckert müvek villamossági részvénytársaság ajánlata képezte a város villanyvilágítása iránt. A közgyűlés elfogadta a világítási bizottság javaslatát s megbízta a polgár- mestert, hogy úgy a Schuckert, mint a Ganz-czéggel tárgyalásokba bocsátkozzék, költségvetésöket szakértőkkel vizsgáltassa felül s- erről mielőbb tegyen jelentést. — Esküvő. Szegő Ödön, a helybeli Kereskedelmi és Iparbank könyvelője, okt. hó 28-án tartotta esküvőjét Róth Rózsika kisasszonynyal, Spitz Antalnak, a helybeli izr. hitközség elnökének kedves unokájával. —Szerencsét és tartós boldogságot kívánunk frigyükhöz ! — Gátbiztosnak az Ecsedi-láp lecsapoló társulatnál a folyó évi október hó 30-án tartott választmányi ülésen az elhalálozás és lemondás folytán megüresedett 2 állásra megválasztották Madarassy Zoltánt és Szűcs Józsefet. — Eljegyzés. Földvári Farkas szaniszlói lakos gazdálkodó eljegyezte Fleischmann Mór, az Erber és Fleiőchmann debreczeni nagykereskedő czég beltagjának leányát, Fleischmann Margit kisasszonyt. — Az Ecsedi láp társulati érdekeltsége f. évi okt. 3l-én Gr. Károlyi Gyula társulati elnök elnöklete mellett közgyűlést tartott, melyen első sorban a múlt évi számadásokat a kiküldött számvizsgáló bizottság jelentése alapján elfogadta az érdekeltség s számadóknak a felmentvényt megadta. Megállapítást nyert az 1903. évi költségvetés 1.589,465 korona 67 fillér bevétel, 1.576,000 korona kiadás s 13,465 korona 67 fillér fölösleggel; az érvényben levő ideiglenes kirovás nem változik. Megállapítást nyert a társulati tisztviselők nyugdijszabályzata a tisztviselők 2°/o-os hozájárulásával. A közgyűlés megelőzőleg a haszonarányos osztályozást előkéAcészitő bizottság ülésezett s a még szükséges lejtmé- rési és szerkesztési műszaki munkálatokat elrendelte, hogy ezek elkészültével a területeket beosztályozhassa s ezen műveletét a közgyűlés elé terjeszthesse. — A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ múlt hó 31-én d. u. 6 órakor a reformáczió 385-ik évfordulóján a reformácziót méltató emlékünnepélyt
