Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

30- szám.

XXVIII. évfolyam.

\. í*

Szatmarmegyei Közlöny.

TíTicansT TUTT q i7-pt>tt> nil a T TUTT és VEGYESTARTALMU HETILAP.

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP,

SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Mngykárolyban, Jókay-ntcza 2. sz.

Vármegyei közgyűlés.

Vármegyénk közönsége folyó hó 23-án rendkívüli közgyűlést tartott.

A közgyűlés összehívását a tisztikar kérte, hogy elégtételt szolgáltassanak neki a Magyar- ország és a Független Magyarország czimü lapokban megjelent támadásokkal szemben. A tisztikar azért fordult a közgyűléshez, hogy ez a belügyminisztertől a vármegyei közigazgatás megvizsgálását kérje, a mely a vádak alaptalanságát kimutatni lesz hivatva.

Ily értelmű javaslatot terjesztett a közgyűlés elé az állandó választmány is, a mely e tekintetben Domahidy István indítványát fogadta el.

A közgyűlésen azonban Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő azt indítványozta, hogy a vizsgálat kérése rnellőztessék, minthogy arra szükség nincs, amennviben két évvel ezelőtt a miniszter kiküldöttei tartottak ily vizsgálatot a vármegyén, hanem e helyett a vármegye közönsége indignáczióval visszautasítja az említett lapok támadásait s az alispánnak és a tisztikarnak bizalmat szavaz.

A közgyűlés ezt az indítványt fogadta el. A tisztikar és a vármegyei közigazgatásnak szolgáltatott elégtétel azért nyilvánult meg impozánsan, mert még Nemestóthi Szabó Albert is, a ki pedig az ő bizottsági tagsági választása körül felmerült állítólagos sérelmét hozta bele a vitába, ő is elismerte a hírlapi vádak alaptalanságát s igy nem akadt egyetlen bizottsági tag sem a vármegyében, a ki a czélzatos hírlapi közleményeknek pártját fogta volna. — Ez pedig az ilyen nagy vármegyében, a hol az élet annyi ellentétes érdeket hozhat felszínre, fényesen igazolja azt, hogy a vádak légből kapottak voltak.

Böszörményi Sándor férfias, bátor felszólalása igen jó hatást tett s lekötelezte maga iránt a sokat zaklatott tisztikart.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5^1 Egyes szám ára 20 fillér. i#sKülönben a közgyűlés nem volt népes, a mi abban leli magyarázatát, hogy a legnagyobb mezei munka, az aratás idején lett össze hiva.

A közgyűlés lefolyását a következőkben adjuk:

Gróf Hugonnai Béla főispán üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, megnyitó beszédében röviden ismertette a mai közgyűlés tárgy- sorozatát.

Ezután Domahidy István indokolta meg az állandó választmány által elfogadott abbeli indítványát, hogy a közgyűlés a hírlapi támadásokkal szemben kérjen a kormánytól szigorú és lelkiismeretes vizsgálatot, a mely hivatva lesz kideríteni azt, hogy a hírlapi czikkekben foglalt vádak részben minden alapot nélkülöznek, részben erős kiszinezésen alapulnak.

Majd Nagy László alispán emelkedett fel szólásra és körülbelül a következőket mondta :

Megvallom, az utolsó pillanatig haboztam, vajon felszólaljak-e ? de tiszteletlenségnek tűnik fel előttem hogy a magam és tisztviselő társaim nevében beadott kérelmet a t. közgyűlés előtt néhány szóval elfogadásra nem ajánlom. Megvallom, hogy nehezebb helyzetben nem szólaltam fel, mint ma, nem azért mintha Szatmár vármegye tisztikara ellen történt hírlapi támadások jogosultságát elismerném, hanem inkább azért, mert az aránytalanul nagyobb nyilvánossággal történt támadás ellen védekezni e vármegye közgyűlésének sokkal szükebb terére szőrit s ennek még az a hátránya is megvan, hogy itt nem áll szemben ellenfelünk, kinek arczárói leolvashatjuk érveink hatásának fokát. Nehéz helyzetem azért is, mért bármely igaztalan legyen is a támadás, tisztelni kell a sajtószabadságot és méltatlan támadás érzetének nem szabad az önuralmat megsemmisíteni, annyival kevésbbé, mert nagyon sokszor ki vagyunk téve magunk is, annál inkább a sajtó minket talán nem is ismerő képviselője a téves informátiónak s igazságunkat ily esetekben a heveskedés perzselő lángjával venni körül az igazság fel nem ismerésére vezetne. Ezek az indokok kénysze- ritettek engem arra, hogy lehetőleg szenvtelenül szólaljak fel s bár ezt némelyek talán félremagyarázhatják, de azt hiszem a nagy többség méltányolni fogja indokaimat. Midőn egyetértőleg elhatároztuk, hogy a t. közgyűlés utján a nagyméltóságu m. kir. belügyHirdetések jutányos áron közöltéinek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

miniszter úrtól magunk ellen vizsgálatot kérünk, nem abban a hitben tettük ezt, mintha nem ismernők el gyengeségeinket, melyek minden hivatalban fenn forognak, de kértük azon büszbe öntudatban, hogy megtámadott becsületességünk a legszigorúbb vizsgálatot is kiállja; — kértük ezt pedig a t. közgyűlés utján azért, mert ha nem tesszük, úgy tűnhetik ez fel, mintha mi a t. közgyűlés ítéletétől félnénk, mintha ela- karnók zárni a bizottság tagjaitól a reánk esetleg kedvezőtlen bírálatot. Mi pedig azt hisszük, hogy becsületességünk, igyekezetünk minden részrehajlástól menten teljesíteni kötelességünket, még ejlenségünk elismerését is kivívta s öi:CŐ és anyagi/zélokkal e vármegye tisztikarát nem vádolhatiaXenki. Magára az ellenünk emelt vádakra kiterjeszkedni feleslegesnek tartom, olvasta azt mindenki, de lehetetlen a főbb pontokra nézve nehány észrevételt nem tenni. Első sorban vannak a fegyelmi vizsgálatok nagy tömege. Lényegesnek tartom itt megjegyezni, hogy a vármegyei tisztviselő ellen folyamatba levő fegyelmi ügyek közt egy sincs, melyben a hűtlen pénzkezelés vagy anyagi jogosulatlan haszon keresés gyanúja miatt indíttatott volna meg, vagy a vizsgálat folyamán ilyen felmerült volna s azt hiszem, hogy ez a kijelentés minden esetre nyomatékkai bir, mert hiszen minél nagyobb a fegyelmiek száma, anélkül hogy sok ilyen természetű ügy forogna fenn, annál nagyobb bizonyítéka a tisztikar becsületességének s annak, hogy e vármegyében a fegyelmi törvény nagyobb szigorral kezeltetik mint más vármegyében; a mi pedig a községi elöljáróság elleni fegyelmi vizsgálatokat illeti: azoknak ellenünk felhozott száma csak azt bizonyítja, hogy nem félünk senkitől erélylyel fellépni ellene s jövőre sem fog’megakadályozni semmi, hogy kötelességünket híven teljesítsük. Büszkén utalhatunk arra, hogy nem volt panaszos fél, kinek a felsőbb hatósághoz kellett volna fordulni, hogy panasza igazságos elintézést nyerjen ; nem forog fenn eset, hogy felsőbb hatóságnak kellett volna figyelmeztetni bennünket létező bajokra s a hol voltak bajok, előbb fedeztük fel s toroltuk meg, mintsem a nagy közönség a bajnak tudatára jött volna. Ha vádat lehet emelni ellenünk, az a vád jogosult csak, hogy inkább a közönség érdekeit védtük, mint a tisztviselőét, a községi elöljáróságét. A mi pedig magát a fegyelmi kimutatást illeti, annak egy nagyon nagy hibája van, az: hogy nagyon részletes. Ismerek alispáni jelentéseket, melyekben fegyelmi kimutatás nincs, vagy ha van is nem részletezi úgy mint a miénk s az eredmény rögtön kedvező, — de bármint vegyük is a dolgot a mi kimutatásunk csak azt bizonyítja, hogy a fegyelmi törvény nálunk szigorral kezeltetik. Hogy állapotunk nem rosszabb, mint a

T A R C Z A.

Leezke.

Hajnalodik. Csúnya a főváros hajnalodása ; kopott emberek járnak az utczákon, redős arczu munkások sietnek napszámaikba és topogós öreg anyókák, avagy fiatal leányok —- letépett virágok — hordják széjjel az újságokat.

Bűzzel, borlehelettel teli romlott levegőjű kávéházban az üres üvegek csoportja mellett nézi a főváros hajnalodását Szabó Berti, a miniszteri titkár. Két mellette ülő barátját nem érdekli a hajnalodás, azok már teljesen elvannak ázva. Szabó Berti nem részeg, komoran néz maga elé és tanakodik.

— Oh mikor lesz már ennek vége ? Milyen hitvány és nyomorult ő, mivé lesz karrierje.

Igen, mivé lesz karrierje ? Nagy jövőt jósoltak ugyanis Szabó Bertinek. Könnyelmű fiú, ki nagyon mulatós, de hát jó parthiet fog csinálni és akkor sebaj, megy előre, kész a karrier. Csak akkor mondották ki a komoly öreg urak, hogy Szabó Berti pályájának vége, mikor az eljegyezte magának nővérei — szabónőjét. Miből fog élni ? mondották az emberek. Most adóságcsinálásból él. A fizetését, azt elnyeli a pezsgő, konyak, no meg a czigány. Hiszen ma éjjel is mulatott. Igazán gyávaság, mondja magában ; mikor fog ő akkor czélhoz jutni, mikor fogja oltárhoz vezetni Irént, ki bízik benne, mint Istenében. Pedig milyen gyalázatos ő, kit Irén hévvel imád. Mulat, mulat, ahelyett, hogy komolyan látna az élethez; mulat, s ha kifogy pénze : csak Irénnek ir, Irén jó és kegyes, varrótűjével szerzett garasait habozás nélkül küldi neki, a nyomorultnak.

Szabó Berti elszontyorodik. Kedvet érez, hogy egy golyót röpítsen agyába. De annál kevésbbé érez kedvet a mulatós folytatásához.

— Fizetek ! kiáltá rekedten.

A főpinczér odasiet, összeszámítja az italokat. Persze sok üveg üresen lett odacsempészve az asztalhoz.

— Százhatvanhét kor. — mondá a főpinczér végre szemhunyoritás nélkül, szemtelen pofával.

— Az nem lehet! kiáltá Szabó Berti.

— De kérem, tessék hát velem újra megcsinálni számláját.

Összeszámítják az üvegeket. Csakugyan 167 kor. jött ki.

— De mi nem ittunk ennyit.

A fizetőpinczér vállait vonogatja. Szabó Berti előveszi tárczáját, hogy fizessen. Kevés van ebben csak 117 koronát talál összevissza. Barátaira néz, majd megrázza őket s fülükbe kiált ;

— Fiuk, adjátok ide a pénztárczátokat.

A fiuk azonban oanbán vigyorognak, de nem értik a megismételt kérést. Szabó Berti töpreng, mármost mit tegyen, csak erőszakkal nem fogja elvenni pénztárczáikat. De hát akkor mikép szabaduljon e számlától? írni fog Irénnek. Újra? Igen, újra nyomo- rultságot fog elkövetni, de utoljára.

Gyorsan veti papírra a betűket és elszalasztja a fiút. A Kerepesi úttól a Bezerédi utcza nincs messze és a fiú hamar megteszi az utat. Ezalatt Szabó Bertinek mégis van ideje gondolkozni az ő nyomorult- ságán. Teljesen kiszipolyozza azt a leányt, nem restek néhány garasát elkérni az ő lumpolásaira, de most utoljára volt, igazán utoljára s vége lesz ennek örökre, vége. . . .

A fiú jön vissza egy csomaggal és egy levéllel. Mindketőt leteszi Szabó Berti asztalára és vigyorog.

Szabó Berti ijedt arczczal nyúl a csomag után és iszonyatos sejtelem szállja meg. Nem csalódott. Jegygyűrűje, s a jegyajándékba Irénnek adott aranyóra és láncz hull ki belőle.

Visszaküldte az ő jegyajándékát! Tehát vége mindennek. Ez az egyszerű varróleány mily végtelenül szereti és még az is ott hagyja jellemtelenségeért. Most már igazán vége a mulatozásnak, megy haza és jön a halál, az lesz a felocsudás.

S mint a ki már végzetes tettére elhatározta magát, erőt nyerve annak végrehajtására, a levél után nyúl és bátran tépi fel azt. Ez állt a levélben :

Kedves jó Bertikém ! Múltkor az utolsót adtam, több pénzem nincs, de mivel szükségben vagy, im a tőled kapott értéktárgyakat küldöm azon reményben, hogy te e nekem oly drága és szivemhez nőtt édes tárgyakat mielőbb visszaküldőd. Ölel Iréned.

Szabó Berti boldogan kiált fel: Oh Istenem ! Aztán odaszól a fizető pinczérnek :

— Itt van 117 korona, Szabó Albert miniszteri titkár vagyok a kereskedelmiben. Jöjjön oda ma délelőtt s a többi pénzt ott megkapja tőlem.

— És addig az ékszerek. . .

— Ne nyúljon hozzá! Kiáltá Szabó s felegyenesedett. A pinczér meghajtva magát visszahúzódott. Az asztalra csempészett üres üvegek árát miért ne reszkirozhatná ?

Szabó Albert pedig kirohant a kávéházból, rohant a Bezerédi utczába, fel a harmadik emeletre, hogy visszaadja Irénnek ékszereit, lába elé borulva megesküdjék, hogy ez a mulatság igazán az utolsó volt. íme ez a leczke, a véletlenség leczkéje hatott.

Jules.