Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

A *-gal megjelölt egyének adója az 1886. évi XXI. t.-cz. 26. §-a értelmében kétszeresen lett számítva.

86—1902. ig. vál. szám. Megállapittatott Szatmár vármegye igazoló választmányának Nagykárolyban, 1902. évi november hó 6-án tartott üléséből.

Péchy István, Dr. Serly Gusztáv,

ig. vál. jegyző. ig. vál. elnök.

Újabb véráldozatok.

A nagy moloch, a hadsereg ismét uj nagy áldozatot követel a magyar nemzettől. Előbb a póttarttalékosok eltörléséről volt szó, de most ebben a formában visszavonják a javaslatot — felemelik az ujonczok létszámát.

Az uj rend évente tizenkétezer sőt még több magyar családra nehezedik súlyos megpróbáltatásként, ennyivel akarják emelni a létszámot.

És a magyar nemzet meghozza ezt az áldozatot is, amely pedig egyike a legnagyobbaknak. Mert nem pénzről van szó, amelynek terhe alatt már úgyis a megszakadásig nyögünk, hanem kenyér kereső, családeltartó férfiakról, akik ha nem foglalkozhatnak kenyeret adó munkával, családjaikra Ínség, nyomor és elzüllés vár. A létszám felemelése folytán a póttartalékosok száma óriásilag megcsappan.

A póttartalékosság intézményét pedig elemi szükség követelte, hogy el ne pusztuljanak azok a családok, amelyeknek egyedüli eltartója az a fiatal ember, aki sor alá kerül. S megvan ez az intézmény mindenütt, ahol rendes sorozott katonaság illetve általános védkötele- zettség van. Nálunk most a létszám óriási felemelése folytán a póttartalékossági kedvezmény illuzóriussá válik.

S ha úgy fogjuk fel ezt az ügyet — s ez az igazságos felfogás -— akkor látjuk, hogy ennél nagyobb áldozatot még nem igen követelt a hadsereg a magyar nemzettől. S mi kénytelenek vagyunk vérző szívvel belenyúlni ebbe az áldozatban mert, — hajh! —- nincs most a magyar népnek igaz szószólója !

Még könnyebben elviseljük talán ezt az óriási terhet is, ha a hadsereg az lenne a magyaroknak, a minek lennie kellene. De nem az, mert minden parádé alkalmával fülünkbe huzza a katonai banda a Gotterhaltét, ezt a gyűlöletes emlékezetű dalt, minden alkalommal tüntetőleg domborodik ki a hadseregnek nem magyar jellege. A magyar szó csak vendég a kaszárnyában s a gyakorlótéren, a tiszti karnak érintkezéseiben pedig egyenesen kivan zárva. Rendelet Írja elő, hogy a katonák magyar nyelven levelezzenek hatóságaikkal, de azt a rendeletet komolyan éppenséggel nem veszik.

Másik nagy sérelmünk az, hogy akármit beszélnek is a hadsereg vezető köreiben, nincsenek még most sem tekintettel a katonai szállításoknál a magyar iparra és kereskedelemre. Apró csip-csup szükségletek azok melyeket a hadsereg magyar forrásból szerez be, az összes tömegszállitásokat Ausztriában intézik el. A milliókat elviszik tőlünk, de hogy a rengeteg pénzből arányos összeg kerüljön vissza a magyar közönséghez, arról nem gondoskodnak.

Nem szívesen adja meg tehát a magyar nép ezt a nagy véráldozatot. A szivünk tele van keserűséggel és panasszal.

Nemzeti küzdelem.

(A nagykárolyi gör. szert, kath magyar hitközség küzdelme a nagyváradi román egyházi fönhatóság ellen.)

Ezt a czimet viseli az a 19 nyomtatott oldalra terjedő memorandum, a melyet a nagykárolyi gör. szert. kath. magyar hitközség adott ki, s a melyet megküldött a minisztereknek, képviselőknek s a lapok szerkesztőinek.

Ha végig olvassa ezt a kis füzetet valaki, igaz magyar szivét valóságos szomorúság fogja el a felett, hogy minő görcsösen ragaszkodnak a magyar gör. katholikusok magyar voltukhoz, minő küzdelmet fejtenek ki és daczára ennek mennyire elvannak hagyatva e küzdelemben az államtól, a magyar társadalomtól.

A memorandumot a hitközség nevében Somossy Miklós irta meg. Ügyesen, tárgyilagosan van megírva, s minden sorából kicsillámlik az a kétségbeesés, hogy a nagyváradi román püspökség, a hierarchia parancsszavával elfogja őket oláhositani idővel. — Közvetlen sérelmük az, hogy nem orosz rithusu, avagy mint ők nevezik: magyar gör. kath. papot adott nekik most, hanem román ajkú papot, a ki a hírhedt Belényesen

iskolázott, a hol bűn magyarul beszélni-jlrtózattal gondolnak arra, hogy náluk is be fog következni az, a mi bekövetkezett a szomszédos Domahidán, a hol még 30 évvel ezelőtt az ó-szláv liturgia mellett tiszta magyar hitközség volt s ma már oláh nemzetiségűnek vallja magát s az oltárról eltűntek észrevétlenül az ó-szláv könyvek, s helyettük oláh folliánsok feküsznek. Mert szerintük a román papok a gör. kath. vallást azonosítják a nemzetiség fogalmával s az egyházat az oláh nemzetiségi törekvések szolgálatába szegődtetik. — Ez lassú, de alapos nemzetirtó munka. Az oláh papság vakondok munkája a magyarság, a magyar állam ellen. Hogy aztán az ilyen törekvésű egyházi hatóság alatt álló „orosz pap“ nem mindig tud ellent állani főhatósága törekvésének, bármilyen jó magyar legyen is, azt a függés kényszerű helyzete érthetővé teszi.

Hogy Nagy-Váradról az oláh püspöki aulából meg van az igyekezet arra nézve, hogy az egyházmegyéhez tartozó nehány magyar gör. kath. egyházat eloláhositsa, a füzet példákkal is illustrálja.

Például az elhalt helybeli lelkésznek el kellett tűrnie azt a figyelmeztetést, a mit román püspöke intézett hozzá e szavakkal : „Nem akarok hivatalos casust csinálni belőle, de barátságosan figyelmeztetlek, hogy óvakodjál a mai buzaszentelési körmenetet ismételni. Mert én tacite elnézhetem, hogy bent a templomban magyarul végzed a szertartást, de hogy az utczán végig énekeljetek magyarul: azt eltűrni nem fogom.“ Szégyen pir futja el a magyar ember arczát ha e sorokat olvassa, hogy ilyen lehetséges e földön, a melyet hála az égnek, még Magyarországnak neveznek. De ha sokáig türjük az ilyeneket, talán megvalósulni fognak a történelmet hamisító dákó-román álmok ! ?

Az is érdekes, hogy midőn egy szamosmenti községbe oláh papot neveztek ki, valóságos düh fogta el a pópát a felett, hogy az iskolában magyar falitáblák vannak és magyarul tanítanak. — És mikor a községi lakosság megmagyarázta azt, hogy ők a román nyelvet csati hírből ismerik, a hitközség ruthén, a pap igy szólt: Úgy hát jöjjenek orosz könyvek, mert orosz lehet, ha már az oláh nem kivihető, csak magyar nem semmi esetre. A magyar gyűlölet minő feneketlen- sége ez ! ?

Nem csoda tehát, hogy ily körülmények között a helybeli ruthén égyház mindent elkövetett N.-Váradon, hogy engedjék meg a hitközségnek a munkácsi ruthén püspökségbe való átkebelezését, hisz úgyis csak egy sajnos tévedés folytán kapcsoltatott át a nagyváradi román püspöki megyéhez. Tették pedig ezt annyival inkább, mert a nagyváradi egyháznak alig van egy-két ruthén papja s mivel megvannak győződve arról, hogy ha oláh lelkészt kapnak, már a második generá- czioban egy uj oláh nemzedék állana elő, a mostani szivben-lélekben magyar helyett.

Tehát kérelmezték a nagyváradi püspöknél, hogy átkebeleztetésükbe egyezzék bele, szüntesse meg a múlt hibája folytán előállott fonák helyzetet. A válasz az volt erre, hogy a püspöki helynök, dr. Laurán Ágoston kiirta a lelkészi állásra a pályázatot s egyenesen felhívott abban minden oláh papot, hogy pályázzék a magyar parochiára. Erre küldöttségbe mentek a püspöki helynök elébe. Szemtől-szembe állva vele, az élőszó minden erejével tiltakoztak e terv ellen. Katho- likus papi lelkiismeretére hivatkozva figyelmeztették, hogy vallásos érzelmüket támadja meg, ha annak örve alatt nemzetiségi hatalmaskodását érezteti velük.

A válasz erre is az lett, hogy előbb kinevezték a hírhedt belényesi gymnasium egy tanárát papnak s mikor ez leköszönt, egy másik oláh papot, Kávási Györgyöt nevezték ki.

Ily körülmények között a hitközség kénytelen volt egyenesen a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez oltalomért folyamodni. Magyar anyanyelvét féltő 1100 lélek kiált fel e kérvényben a nyomasztó, sőt már-már fojtogató nemzetiségi hatalmaskodás kétségbeesés mélyéből a miniszterhez.

A memorandum végső soraiban a magyar közélet segítségére is apellálnak. Ez a rész igy szól:

„Magyar közélet férfiai!

Közélet és társadalom meleg részvéte kiséri a nemes actiót, mely nyomorgó ruthén hittestvéreink anyagi megmentését czélozza.A mi ügyünk testi szükölködésnek fölötte állva, nem kér anyagi segélyt. Tisztán lelki harcz ez, mely a lelkek részvétét invocálja. A hazafias közvélemény erkölcsi támogatását kérjük azzal a tudattal, hogy önzetlenebb és nemesebb ügyért soha nem emelte szavát magyar hazafi. Politikai tekintetektől távol, tiszta nemzeti kérdés ez. Álljanak fel segítségére a magyar országgyűlés tagjai; pártok különbség nélkül képviselők és főrendek egyaránt. Olvassák és vegyék szivükre folyamodásunknak aggódó lelkűnkből feltörő szavait: „Ezeregyszáz magyar lélek kiált fölt itt a nemzetiségi hatalmaskodás mélyéből segítségért. Munkás, hü, igaz fiai a hazának. Megtartani vagy elveszteni őket: ez már itt a kérdés. Mert Isten a bizonyságunk, hogy elvész e nép, ha segítségére nem siettek, ha tovább is kiszolgáltatva marad az oláh nemzetiségi kormányzatnak.

Sajtó és irodalom vegye pártfogásába e küzdelmet, hogy ős vármegyénk székvárosában megmaradhasson magyarnak, a mi magyar volt a múltban mindenha. E nép megtartását biztosítani: nemzeti kérdés. Emelje fel érette szavát és tollát mind, a kinek hangját van ki meghallgassa. Méltó reá az ügy, hogy pártul fogják a legjobbak és a legnagyobbak.“

Mint értesülünk a mi magyar gör. katholikusaink mozgalma és kétségbeesett küzdelme már a minisztérium figyelmét is magára vonta. — A napokban egy küldöttség megy fel a miniszterhez, hogy oltalmat és segítséget keressen. — Érdeklődéssel várjuk az ügy további fejleményeit.

HÍREK.

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla főispán f. hó 17-én hétfőn Szatmárról székhelyére érkezik a honnét szerdán a gyorsvonattal Budapestre utazik, hogy a vármegyei küldöttségeket vezesse a miniszterekhez.

— Vármegyei küldöttségek a minisztereknél. Szatmár vármegye úgy látszik sok mindenféle baján alaposan akar segíteni, mert közgyűlési határozat folytán küldöttség megy a belügy, kereskedelmi és közoktatásügyi miniszterekhez. A küldöttséget, amelynek tagjai gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt Nagy László alispán, Domahidy Sándor, N. Szabó Antal, ináncsi Papp Kálmán és az összes vármegyebeli képviselők, f. hó 20-án csütörtökön fogadják a miniszterek. Gyülekezési hely déli háromnegyed 1 órakor a kereskedelmi minisztériumban. A miniszter itt déli 1 órakor fogadja a küldöttséget, a mely tekintettel a rósz gazdasági évre és a fenyegető ínségre, ínséges közmunkák elrendelését fogja kérelmezni. Délután 4 órakor a belügyminiszternél tisztelegnek, a hol a megyei dotáczió felemelését kérelmezik. A közoktatási minisztériumban a fogadtatás d. u. 4 órakor lesz, a hol a küldöttség a nagysomkuti, nagybányai és az erdődi járás egy részében a felekezeti iskolák államosítását fogja kérelmezni.

— Előléptetés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Kováts Bélát, vármegyénk tanfelügyelőjét 1902. okt. 1-től kezdve a Vl-ik fizetési osztály 4400 koronás fokozatába léptette elő.

— Beküldött kérelem. A helybeli Kölcsey-Egye- sület több tagja azon kérelmet intézi a választmányhoz, hogy vegye kezébe a téli felolvasások estély rendezését, mert a közönség már eddig is sajnosán nélkülözte a múlt években oly sikerült estélyeket.

— Erzsébet-ünnepély. Pőgymnasiumunk ifjúsága folyó hó 19-én boldogult Erzsébet királynénk emlékezetére iskolai ünnepélyt tart. 9 órakor részt vesz tíz ünnepélyes gyászmisén, melynek végeztével a tornacsarnokba vonul, hol iskolai ünnepélyét tartja meg a következő műsorral: 1. Hyranusz, Erkeltől, előadja a főgyrnn. énekkar. 2. Requiem Katona Ernőtől, előadja Papp György Vili. oszt. tan. 3. Offertorium Huberttől, előadja a főgyrnn. énekkar. -4. Gyászének Klósztól, előadja a főgymnasiumi énekkar. Cypruslombok Nagyasszonyunk ravataláról Lampert Gézától, előadja Kosa Lajos VI. o. t. G. Septim magyar egyvelegből, előadják Preisz Miklós Taub Mihály, Schuszteritsch Béla, Brandsch Gyula Papp János, Horváth Kálmán VIII. oszt. tanulók. 7. Alkalmi beszédet tart az igazgató. 8. Szózat Erkeltől, előadja a főgyrnn. énekkar. Ez ünnepélyre, mert külön meghívókat nem adnak ki, az ifuság barátait ez utón hívja meg az igazgatóság.

— Esküvő. Oláh József helybeli kir. adótiszt tegnap vezette oltárhoz városunkban Serly Olga kisasszonyt. Az esküvő családi gyász miatt teljesen szűk körben tartatott meg. Tanuk voltak Nonn Gyula és a menyasszony sógora Róth Károly. Boldogságot kívánunk frigyükre.

— Eljegyzés. Szunyogh László okleveles mérnök a napokban jegyet váltott Pongrácz Olga kisasszonnyal, Szerdahelyi Ágoston vetési nagybirtokos kedves fogadott leányával. Gretulálunk.

— A Szatmár vármegyei Lorántffy Zsuzsánna egyesület f. évi decz. 7-én városunkban a városháza nagytermében felolvasó estélyt tart. A műsor változatosan és érdekesen van összeállítva. Közreműködnek, a helybeli dalegylet, Kacsó Mariska, Halmos Ilona, dr. Böszörményi Emil, Demidor Ignácz és Osváth Elemér. Lorántffy Zsuzsánnáról városunk egyik előkelő nőtagja fog felolvasni. A felolvasás után társas vacsora lesz. Az érdekes estélyre Szatm árról is sokan átjönnek hozzánk.

— Esküvő. F. hó 5-én esküdött örök hűséget Beregszászon dr. Ember László Bende Jolánka kisasz- szonynak, özv. Bende Pálné úrnő kedves leányának. Az esketést Zahory Pál dr. nagyszőllősi plébános végezte szép beszéd kíséretében'. Násznagyok voltak : Nagy Gyula kir. közjegyző, Czeiner Nándor uradalmi főintéző és Füzesséry Lajos főtiszt Bótrágyról. Nászasszonyok : dr. Kertész Kálmánná Szabadkáról, Nagy Gyuláné és Füzesséry Lajosné. Koszorús leányok és vőfények : Kertész Márta — Gulácsy István dr.-ral, Füzesséry Margit — Romsauer Béla tanárral, Ember Juliska — Bende Pállal, Miksa Ilma — Füzesséry Zoltánnal.

— Kitüntetés. Nagy László csendőr őrmesternek a király az ezüst érdemkeresztet adományozta azért, hogy a Nagy-Árban a múlt évben pusztított tűzvész alkalmával saját élete veszélyeztetésével egy asszonyt mentett ki a tüzhalálból. Az érdem keresztet a kitüntetett mellére, az egész helyőrség és csendőrség jelenlétében folyó hó 9-én Barkóczi Ferencz százados, zászlóalj parancsnok tűzte fel, szép beszéd kíséretében.

— Gyászünnepély. Erzsébet királyné emlékére a kereskedő tanoncziskola f. hó 16-án, vasárnap délután tél 3 órakor gymnasium helyiségében gyászünnepélyt rendez, a mire meghívja az iskola bizottságát, a főnököket és az érdeklődőket. Schuszteritsch Ferencz, bizottsági elnök.

— Vezérkari tiszt.Szolnoki Jármy Andor, cs. és kir. 44-ik ezredbeli főhadnagy, városunk szülötte, ki a hadi iskolát szép sikerrel elvégezte, a cs. és kir. vezérkarba helyeztetett át és szolgálattételre a m. kir. 46 ik honvéd dandárhoz osztatott be Lúgosra.

— Erzsébet királyné emlékére gyász ünnepélyt tart a helybeli róm. kath. Legényegyesület ifjúsága, folyó évi nov. hó 23-án vasárnap, és pedig a következő tárgysorozattal: A nagy sir, Sebestyén Károlytól: Szavalja Tempfli Mihály egyleti tag. Meghalt a ki-