Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-12 / 41. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY mán, N. Szabó Antal, a főispán és Cholnoky Imre. A közgyűlés 89 szavazattal 8 ellenében ezt a pótadót is megszavazta. Bizottságok választása. Az igazoló választmányt a következőleg alakitották meg: Kinevezett tagok : dr. Serly Gusztáv elnök, Nonn Gyula, Papp Béla és Róth Károly. Választottak: dr. Aáron Sándor, Vetzák Ede, Debre- czeni István, dr. Adler Adolf és Böszörményi Sándor. A közigazgatási bizottságból a törvény értelmében kiléptek: Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, Kende Zsigmond, Nagy Béla és Luby Géza. Minthogy pedig a közigazgatási bizottsági és a központi választmányi tagokat a törvény titkos szavazás utján rendeli megválasztani, a főispán elrendelte a szavazást. A szavazatszedő-bizottságot a következőleg alakitották meg: Kölcsey Antal elnök, dr. Csánk István és Madarassy Dezső tagok. A közigazgatási bizottsági tagok választása körül élénk szavazás fejlődött ki. A szavazás eredménye a következő volt: Beadtak összesen 124 szavazatot. — Megválasztották közigazgatási bizottsági tagoknak: Böszörményi Sándort 118, Jékey Zsigmondot 124, Kende Zsigmondot 118, Nagy Bélát 112 és Szentiványi Gyulát 89 szavazattal. Ezenkívül még Luby Gézára 43, Debreczeni Istvánra 4, Doma- hidy István, Luby Béla és Péchy Lászlóra 1—1 szavazat esett. A központi választmány tagjának 59 szavazattal megválasztották ifj. Szegedy Antalt. Az állandó választmányban két tagsági hely üresedett meg. Megválasztották Madarassy Dezsőt és Farkas Jenőt. Az esküdtszéki tagok kisorsolásához bizalmi férfiaknak megválasztotta a közgyűlés : Kende Zsigmond, Papolczy Béla, Nemestóthi Szabó Antal és Nagy Bélát. A Nagybányán felállítani kért 3-ik gyógyszertár iránt beadott kérvényeket pótvéleményezés végett visszaadták Nagybánya városnak. Miután még a főispán tiszteletbeli járásorvosnak kinevezte dr. Roóz Elemért, véget ért az első napi közgyűlés d. u. 3 órakor. A közgyűlés második napján tárgyalt ügyekből felemlítjük a következőket : A költségvetés. Elfogadta a közgyűlés az 1903. évi házipénztári költségvetést s egyúttal feliratot intéz a belügyminiszterhez az iránt, hogy a tényleges szükségletek figyelemmel tartásával egybeállilott költségvetés megállapítása s a mutatkozó hiánynak fedezésére az állami pótjavadalmazás megfelelő emelése iránti kérelmet hagyja jóvá. Ezen ügy támogatására felkérte a közgyűlés a főispánt és az országgyűlési képviselőket. — Egyúttal a feliratnak a miniszternél leendő átnyujtá- sára egy bizottságot küldött ki. — A költségvetést 248,923 korona 18 fillér bevétellel és 278,169 korona 89 fillér kiadással s igy 29,246 korona 81 fillér hiánynyal fogadták el. Kossuth emlékének megörökítése. A közgyűlés helybenhagyólag vette tudomásul az alispánnak a zilahi Wesselényi szobor leleplezési ünnepélyén a vármegye képviseltetéséről szóló jelentését és azon eljárását, hogy az országos Kossuth ünnepen képviselte a vármegyét és koszorút helyezett a mauzóleumra. Egyúttal a közgyűlés Kossuth Lajos hervadhatlan érdemeit egyhangúlag jegyzőkönyvileg megörökitette és a Nagykárolyban felállítandó Kossuth szobor alapja javára 4000 koronát szavazott meg a közművelődési alapból. Folyó ügyek. A nagysomkuti vármegyeház jogi viszonyainak rendezésére az alispán elnöklete alatt dr. Schön pflüg Richárd, N. Szabó Antal és ináncsi Papp Kálmán tagokból álló bizottságot küldte ki a közgyűlés. A pénztár-vizsgálattal és a vármegyei pénztárnak állami kezelésbe leendő átadásánál való közreműködéssel megbízták Reöck Gyula, Debreczeni István, dr. Adler Adolf tagokból és N. Szabó Albert jegyzőből álló bizottságot. A nagykárolyi városi képviselő-testületi tagok választására elnöknek N. Szabó Antalt, helyettesének dr. Kováts Dezsőt küldték ki, a városi tisztujitásra pedig az elnöklő alispán helyettesének Ilosvay Aladár főjegyzőt választották meg. László Endre m. kir. állatorvos oklevelét kihirdették a közgyűlésen. Ezenkívül letárgyalta a közgyűlés a tárgysorozatba felvett többi ügyeket. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte a főispán N. Szabó Antal, Debreczeni István, Kacsó Károly és dr. Serly Gusztáv bizottsági tagokat. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én tartotta október havi ülését. Jelen voltak : gróf Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Domahidy Sándor, N. Szabó Antal, Szuhányi Ödön, Luby Géza biz. tagok, dr. Fekete Sámuel, Kováts Béla, Kemény Alajos, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Dienes Lajos és dr. Schönpflug Richárd szakelőadók. Az alispán havi jelentése szerint augusztus hóról átjött 1171 ügydarab, szeptember havában beérkezett 3077, összesen 4248 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3380 ügydarabot, hátralékban maradt 868. A közgyűlés illetékes intézkedés végett áttette Mártha József és társainak panaszos ügyét Papp Kálmán várnagy ellen a csengeri választás után állítólag elkövetett korteskedés miatt. A bizottság, minthogy a panaszt nem találta alkalmasnak arra, hogy vizsgálatot rendeljen el, a panaszosokat kérelmökkel elutasította. A kir. tanfelügyelő a vármegye népoktatásáról érdekes statisztikai adatokat terjeszt elő havi jelentésében, a melyből kiemeljük a következőket. Tanköteles korú gyermek volt vármegyénk' területén 6—12 éves 48,974, 13—15 éves 20,004, összesen 68,978, 1900—1901 hez képest 1614-el több. Iskolába járt 51,062, 1900—901 évhez képest 142-vel több. Százalékban kifejezve iskolába járt a tankötelesek 74 százaléka. Anyanyelvű megoszlás szerint iskolába járt magyar 79 %, román 62'9 °/o. Felekezeti megoszlás szerint iskolába járt róm. kath. 86, gör. kath. 63'8, gör. keleti 57'6, ev. ref. 84’6, ág. ev. 124'8, izr. 60 %. — A mint látjuk az eredmény a magyarságra nézve igen kedvező volt, mert átlag 80 %-ot tesz ki a tényleg iskolába járt tankötelesek száma. Iskolánk volt állami 18, 45 tanítóval, az áll. elemi iskolák fentartásl költsége 72.006 koronát tesz ki, melyből 66,732 korona állami forrásból a többi községi hozzájárulásból származott; községi iskola volt 8, 16 tanítóval, róm. kath. 55, 108 tanítóval, gör. kath. 184, 188 tanítóval, gör. keleti 2, 2 tanítóval, év. ref. 156, 210 tanítóval, ág. ev. 2, 2 tanítóval, izr. 9, 22 tanítóval magán 2, két tanerővel. Az elemi iskolák összes száma 436, tanitók száma 595, ehez jön még a két állami és róm. kath. polgári leányiskola 26 tanerővel. Örömmel jelentheti a tanfelügyelő, hogy mindössze 62 tanító nem bir képesítéssel, ezek is nagyobb részt üresedésben levő állásokra ideiglenesen alkalmazott lelkészek, vagy kisded óvónők, s csak 13 beszéli keveset' a magyar nyelvet, kiknek elmozdítása iránt a hivatal erélyes intézkedéseket tett. Az adatok egybevetéséből kitűnik, hogy a magyarság iskolái tanerőkkel igen kedvező arányban vannak ellátva, a gör. kath. iskolák azonban csak egy tanítóval, és igy osztatlan iskolák. Áttérve a kisdedóvodákra, 3—5 éves kisded volt 23,822, kisdedóvó intézetbe járt 11,596, vagyis az óvókötelesek 49 %-a. — Rendszeres kisdedóvoda volt vármegyénkben 18, állandó menhely 5, nyári menhely 108. A kisdedóvás terén még mindég sok a tenni való. Az elmúlt tanév folyamán 150 napot fordított a tanfelügyelőség iskolalátogatásokra, 200 iskolánál 316 tanterembe figyelte meg a tanítást ezeken kívül 25 óvóintézetet, 3 polgári iskolát, 4 tanítóképzőt, 4 iparos és 1 kereskedő tanoncziskolát látogatott meg. Domahidy Sándor bizottsági tag indítványára elhatározta a bizottság, hogy tekintettel arra, miszerint a Szatmár felől délelőtt jövő vonat most előbb érkezik Nagykárolyba, jövőre a bizottság üléseit nem d. e 10 és fél órakor, hanem azonnal a szatmári vonat megérkezése után fogja megkezdeni. HII^EK — Október 6-án az aradi vértanuk lelki üdvéért gyász isteni-tiszteletet tartottak a helybeli róm. kath. templomban. A gyászmisét Hám József főgymnasiumi igazgató mondta. Megjelent a gyász isteni-tiszteleten gróf Hugonnai Béla főispán vezetése alatt a vármegye tisztikara, valamint Debreczeni István polgármester vezetése alatt a városi tisztikar. A mindkét nembeli tanuló ifjúság is ott volt a nemzeti nagy gyász ünnepen. — Hivatalvizsgálat. Gróf Hugonnai Béla főispán a tegnapi napon Mátészalkára utazott, a hol a főszolgabírói hivatalnál tart hivatalvizsgálatot. — Ebéd. A főispán ur ő méltósága f. hó 9-én a közgyűlés első napján ebédet adott, a melyen részt vettek.- Svaiczer Gábor, Domahidy István,Kölcsey Antal, Luby Géza, Luby Béla, N. Szabó Antal, Pemp Antal, Palczer Ernő, Dr. Serly Gusztáv, Kováts Gyula, Stoll Béla, dr. Fekete Sámuel, Ilosvay Aladár, dr. Csánk István, Debreczeni István, Farkas Jenő, dr. Adler Adolf, Baudisz Jenő, dr. Aáron Sándor és Moson György. Elmaradásukat kimentették: Jékey Mór, Jékey Zsigmond, Szuhányi Ödön, Böszörményi Sándor, Szentiványi Gyula, gr. Teleki János, Nagy László alispán, ináncsi Papp Kálmán, Papp József, orszgy. képviselő, Papp Kálmán várnagy. Az ebéd alatt igen jó hangulat uralkodott, a pobárköszöntök is csakhamar megeredtek Elsőnek a házigazda emelkedett fel, visszatekintve a mai közgyűlés lefolvásá- sára,áldozatkészségére, vendegeit s a vármegye bizottsági tagjait éltette és Szatmármegye jólétéért ürítette poharát. Domahidy István a főispán kedves nejét éltette. A grófnét gyengélkedése akadályozta meg abban, hogy lejöjjön a fővárosból. Farkas Jenő is a grófnéért ivott. Ezután Domahidy István a felekezetek egyetértésére, Stoll Béla Domahidy Istvánra, dr. Fekete Sámuel Palczer Ernőhöz szállva a hazafias nevelésre és Svaiczer Gábor dr. Feketére emeltek poharat. — Kinevezés. Vármegyénk főispánja Dr. Roóz Elemér gyakorló orvost városunk fiát, tiszteletbeli járás orvosnak nevezte ki. A megérdemelt kitüntetéshez gratulálunk. — Hivatal vizsgálat. Dr. Róth Ferencz a szat- már-németii kir. törvényszék elnöke a mátészalkai kir. járásbíróság ügyvitelét és kezelését október 3. és következő napjain tüzetesen megvizsgálván, Horváth György vezető kir. járásbirónak a járásbíróság helyes és körültekintő vezetéséért, továbbá a bírói tagoknak és a többi személyzetnek az általuk tanúsított ügy buzgalmukért elismerését fejezte ki és ugyanazon alkalomból a mátészalkai ügyvédi kar Földváry Sándor ügyvéd vezetése alatt az elnök urnái tisztelegvén és bajaikat előadván, azoknak lehető orvoslását kilátásba helyezte. — Vagyis más szóval, te gépészmérnök létedre is nagy szamár vagy Szepi fiam. — Az meglehet. Hanem az meg egészen bizonyos, hogy három perez leforgása alatt akkora buk- fenczet vet ez a Noé bárkája, hogy ha bele nem kapaszkodsz mind a két markoddal abba a korlátba, hát soha sem lessz belőled admirális. Egyéb baj nem lessz, mert a detonátiót megelőztem azzal, hogy magam megeresztettem minden gőz és viz csapot. — Fogódzani hát — akinek élete kedves ! Mert most én parancsnokiok. Ideje is volt, mert a kik nem fogództunk, a hajó orráról egy atomnyi idő alatt tettük meg a 80 méternyi gördülékeny utat a kormányosok lábáig s az ezen vakmerő „Király Ágast“ követett Istent kisértő „Csillag Rúgás“ után meg — szeretetre méltó kvodlibetben — fejtetőn próbáltunk „Herstelltet“ csinálni a hajó elején. Ráadásul hallottuk azután a zuhogást, hogy miként búcsúznak el egymástól a kazán száz mázsás oldal-bordái, és hogy miként zuhog alá a benne rekedt négyezer akó forró viz a hajó fenekén össze halmozott két ezer mázsa rizskására. Egyszerre kása szaga lett az egész világnak, a kapitányhoz pedig egyre-másra jöttek a jelentések : — Jelentem alássan fői a rizskása. — Edd meg hát ha fői. — Igen ám de női is; már nem férünk tőle a legénységi kajütökben. Erre már a kapitányunk is kiváncsivá lett, s oda állott a fedélzet csapó ajtajára, hogy annak nyílásán figyelje meg a hajó gyomrában dúló sajátságos revolution amihez képest a Vezúv forrongása csaK ártatlan puliszka motyogás lehetett. Hanem a mint figyel . . . figyel, egyszerre csak nőni is kezd. Emelkedett alatta a csapó ajtó, s a következő pillanatban egy ismeretlen szörnyeteg — a főtt kása temette el hányát vágódott öregünket. Alig tudtuk ki halászni abból a kloákából. És aztán milyen állapotban ? Úgy nézett ki szegény öregünk mint a prézliben megforgatott csirke ezomb, vagy a mézes báb katona — aminek a fejét már leszopogatták a gyerekek. De hát ha font számra csepegett is le a forró pempő a szakáiéról, még sem hagyta el a hideg vére. Véghetetlen megvetése jeléül, legelőször is oda dörögte a kásának hogy „Smarn“, s azután rapirt rántva, rohamra vezényelt ellene bennünket. Szúrtuk, vágtuk, hiába volt. — Evező lapátokra kaptunk tehát, s körül állva a csapó ajtót — koman- dóra, taktusban ütögettük le a kóczos fejét. — De hát száz feje nőtt annak egy helyett mint a hydrának, s ha ezer mázsát belapátoltunk a tengerbe, öt ezer mázsa tódult ki helyette. Azután az a szédítő, penetrans szaga ; az a vipera pöffögése, köpdösése! mint mikor gyújtó bombából frecscsen szét a vitriol, ó ez ellen még nem találtak ki fegyvert, stratégiát, ez ellen csak egy védekezés lehetett, hagyományos a „Rückwertz Konczent- rirung“ Kapitányunk „Mária Terézia“ rendjével együtt az árbocz kosárba, mi pedig az árboczok és vitorla kötelekre appeláltunk tehát, és pedig azzal a hadi tervvel, hogy ha még ide is utánnunk jön, akkor a mentő csónakunkon szökünk meg előle. Csak örökké jó kedvű hajó káplánunkat nem hagyta el a vénája még a kása veszedelem idején sem. Miután be látta, hogy Szent Illés szekerére hiába várakozik, s égi hatalom őt sem szállítja fel rizskása gőz mentes átmos ferába, a maga emberségéből kezdett fel felé törtetni a vitorla köteleken. Az árbocz kosár közelében bal eset érte . .. Valamelyik nyirkos kötélre rá csavarodott a reverendája, s ő atyasága mint egy füstre akasztott gömböcz szépen függve maradt. Ebben a kritikus helyzetben azután elkezdett évődni az árbocz kosárban hajója romjai felett búslakodó, de a közbe-közbe nagyokat prüsszentő kapitánnyal. — Prosit Márius ! Akarom mondani kapitány ur ! Láttál-e már szentelt húst füstölten, és rizskásával teremtettézve. — No ha nem láttál, látni fogsz, mihelyt a reverendám el szakad. — Légy hát samaritánus, emelj fel magadhoz oda a kakas ülőre, s áldásomon kivül ünnepélyesen megígérem, hogy mihelyt római pápa leszek, sajátkezüleg tűzöm melledre Szent Gergely rendem nagy keresztjét, és pedig a rizskása kalász ékítménnyel. Páterünk, a kapitány valamint mi egy hirtelen keletkezett bóra segítségével menekültünk meg a további veszedelemtől, mely hajónkon végig süvöltve, hamarosan lehütötte ádáz ellenségünk támadó kedvét. Sisteregve pöfékelve ránk öltögette még néhányszor tajtékzó nyelvét, aztán vonaglani kezdett, s végre kocsonyává jegeczesedve, megdermeded. Herkulánum és Pompeire emlékeztetett a mi hajónk. s valóságos kása lavina ásatásokat kellett rendeznünk, tunneleket, alagutakat kellett fúrnunk, hogy múmiává szontyorodott eszközeink s élelmi szereinkhez hozzá juthassunk. A kapitányunk például egy pompás tigris bőrt hozott valamelyik indiai útjáról, s most akarta azt ki- tömetni Triesztben. Azt kérdezték tőle, hogy mit akar azzal a vedlett macskával ; nem király tigris az, hanem kandúr. Mikor azután véghetetlenüi elszontyorodott, meg- áporosodott kedély állapotban és fülig kásásán be- koszogtunk lomha vitorláinkkal a trieszti kikötőbe, kapitányunk a mólón baka tisztekkel találkozott. — Na fiuk, hoztam nektek kását, és pedig éppen ezer annyit, mint a mennyivel útnak indítottak.
