Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

— Halálozás. Toóth Sándor uradalmi intézőt fájdalmas veszteség érte, édes anyja özv. Lázár Mártonná szül. Nábráczkv Ida úrnő f. hó 28-án élte 63-ik évében Nagy-Károlyban elhunyt. Haláláról a következő gyászjelentést vettük: Toóth Sándor, Kálmán, Gyula és Béla mint az elhunyt gyermekei úgy maguk mint családjuk, valamint az elhunyt testvérei és a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel tudatják a felejthetetlen jó édes anya, anyós nagyanya testvér és rokonnak özv. Lázár Mártonné szül. Náb- ráczky Idának élte 63-ik évében folyó hó 28-án reggel 5 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült teteme folyo hó 29-én d. u. 3 órakor fog a róni. kath. egyházi szertartás szerint a (Gróf Károiyi-utcza 6. sz. gyászháztól) a helybeli mesterrészi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; az engesztelő szentmise áldozat pedig április hó 8-án reggel 9 órakor fog a helybeli plébánia templomban az egek Urának bemutattatni. Nagy-Károly, 1902. marczius 28. — Béke legyen hamvai felett! Temetése tegnap ment végbe nagy részvét mellett. A temetési szertartást Pal- czer Ernő kormánytanácsos végezte fényes segédlettel. Ravatalát a kegyelet számos koszorúja borította a következő feliratokkal: Felejhetetlen jó anyánknak — Sándor, Jolán és gyermekei; Felejthetetlen jó anyánknak — Kálmán, Etel; Felejthetetlen édes jó anyánknak Gyula és Mariska; Felejthetetlen jó anyámnak — Béla; Kedves Idámnak — Sohárné; A jó nagymamának — Irénke, Sándor, Magdi és Laczi; Mély részvét jeléül — Hegedűs József és családja; Tisztelet és részvét jeléül — az uradalmi tisztikar; Tisztelet jeléül — özv. Farkas Rezsőné ; Szeretett testvéremnek — Nábráczky István ; felirat nélküli koszorúkat helyeztek : Nonn Gyula, Wagner István és ifj. Hahn János.

— A szatmári ügyvédi kamara a múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését Szatmáron a városháza nagytermében. A közgyűlést dr. Keresztszeghy Lajos nyitotta meg s az ügyvédek szép számban jelentek meg a közgyűlésen, a mely egyúttal tisztújító közgyűlés is volt. Az elnöki állás betöltésénél élénk szavazás folyt le. Elnöknek megválasztották Korányi Jánost 32 szavazattal, a kivel szemben dr. Keresztszeghy Lajos 29 szavazatot kapott. A többi tisztséget a következőleg töltötték be : alelnök lett dr. Keresztszeghy Lajos; titkár dr. Schönpflug Jenő; ügyész Savanyu János; pánztárnok Harcsár Géza; rendes választmányi tagok: Csomay Imre, dr. Farkas Antal, dr. Fejes István, Helmeczy József, Koroknay Károly, Uray Géza, Uray Gáspár, dr. Vajay Károly; póttagok : dr. Frieder Adolf, Nagy József, dr. Makár Károly, N. Szabó Antal. A többi tárgyak kevés módosítással a választmány előterjesztéséhez képest fogadtattak el. Az évi tagsági-dij 24 koronában állapíttatott meg, a mely folyó évi április 15-ig befizetendő.-- Gyászhir. Papp János nyug. g. k. éneklész- tanitót és családját súlyos csapás érte. Erzsébet leánya, a ki apácza-tanitó volt a Paulai szt. Vinczéről elneve zett rendben, f. hó 17-én élte 26-ik évében Szatmáron elhunyt. A rend külön gyászjelentést adott ki elhuny- táról.

— Hirdetmény. A szőlőfelujitást szolgáló szőlőoltvány kereskedés terén újabban azon jelenség észletetett, hogy a szőlő-oltványok elárusitával foglalkozó egyes egyének szőlő-oltványokat akként és azzal az ajánlattal hirdetnek eladásra és hoznak

forgalomba, hogy azok beoltás után azonnal vagy esetleg mohában történt előhajtás után beiskolázás nélkül állandó helyre ültettessenek ki. Illetékes szakközegek egyértelmű véleménye és nyilatkozata szerint ezen eljárás a szőlős gazdáknak s általában a szőlő felujitás ügyének tetemes kárára van, mert az iskolázás nélkül tehát a teljes megszilárdulás és összeforradás előtt szállított oltványok közzül az elültetés után majdnem kivétel nélkül csak igen csekély százalék forradhat össze s a megforradottak közül is csak kevés az, a melynél a forradás oly tökéletes, hogy állandó tőkét adhatna. A szőlős gazdáknak az ily oltványok ültetéséből tetemes vesztesége és kára származik, mert az ily ültetésből kedvező esetben is csak imitt—amott elszórtan keletkező oltvány tőkék lelkiismeretes kezelése rendkívül fáradságos tetemes költséget igényel s az eredmény mégis majdnem a semmivel egyenlő, az ezzel járó sikertelenség nyomán keletkező bizalmatlanság pedig ártalmára lehet az egész szőlő felujitás ügyének. Figyelmeztetjük a szőlős gazdákat, hogy ily oltványoknak állandó helyre való kiültetésétől saját érdekűkben tartózkodjanak és hassanak oda, hogy ezen eljárás hátrányainak és káros következményeinek tudata a közönség közt minél szélesebb körben terjedjen el. Megjegyeztetik, hogy az ily oltványokkal való telepítés az 1896. V. t.-cz. alapján adandó szőlő felújítási kölcsönök igénybevételénél semmi esetre sem engedtetik meg, sőt a már rendes módon betelepített területekben mutatkozó hiányok pótlása sem történhetik ily oltványokkal. Nagy-Károlyban, 1902. márczius hó 24-én. Iteszler Simon, Juhász Imre, hegybirák. Balázs Márton, hegyközségi jegyző.

— Táncztanitás. Endrédi Márton előnyösen ismert budapesti tánezmester f. hó 28 án városunkba érkezett, hogy április hó 1-én megkezdje tanítási óráit. Ajánljuk az érdeklődő szülők figyelmébe.

— A Magyar Király szálloda étterméban a mai naptól kezdve naponként friss kőbányi Dréher-féle korona sör kapható, választékos villásreggelivel együtt.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik felejthetetlen Irénke leányunk elhunytéval részvétüket nyilvánították s temetésénél megjelentek; ezáltal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, fogadják ezúton is kö- szönetünket. Nagykároly, 1902. márcz. 21-én. Bodnár Pál és családja.

— Szép, tiszta, üde arcbőr a legkönnyebben és

legbiztosabban a Földes-féle Margit-Crém használata által érhető el. A közkedvelt és világhírű Földes-féle törvényesen védett arckenőcs semmi ártalmas anyagot nem tartalmaz ; szeplőt, májfoltot, pattanást és az arc mindennemű tisztátlanságát pár nap alatt eltávo- litja, a ránezokat redőket kisimítja és az arcnak finom, fiatal, rózsás szint ad. Nagy tégely 2, kicsi 1 korona. Szappan 70 fillér (3-féle színben) 1. 20 k. Kapható a készítőnél: Földes Kelemen gyógyszerésznél Aradon és minden gyógyszertárban. 1—5

— Ne higyje, hogy helyesen cselekszik, ha egy doboz padló-fénymáznál 20 fillért meg akar takarítani. Igazán tartós és szép padló-fénymáz csakis a hires valódi Eisenstádter-féle Linoleum-padlófénymáz: a törv. bej. „Vaslovag“ védjegygyei melylyel a háziasz- szonyok még a konyhabútorokat is fáradság nélkül tükörfényesre mázolhatják Minden dobozon rajta kell lennie a „Vaslovag“ védjegynek különben hamisítvány.

— Nagyon fontos, hogy felhívjuk a csuz és köszvényes betegek figyelmét a világhírű Zoltán-féle kenőcsre, melynek páratlan kitűnő hatásáról ezer és ezer elismerő levél tesz tanúságot. így pl. Laficzár ezredes, Zsendovits József kananok, Dr.Wégh János- né, Dr. Richnavszky, Fodor Gábor, Stranszky bárónő, gróf Nyáry, gróf Keglevich, gróf Auersperg stb. fejezték ki köszönetüket és hálájukat e kitűnő kenőcsért, mely őket régi csuz és köszvényes bajuktól megszabadította. Üvegje 2 kor. Zoltán B. gyógyszertárában Budapesten.______________________________

_______

Jele

n számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.

Felelős szerkesztő: BAUD1SZ JENŐ Laptulajdonosj R OTH KÁRÓL Y.____

Ár

verési hirdetmény.

Alólirott elöljáróság ezennel közhírré teszi hogy Csenger község vadászati joga az 1902. évi január 1-től kezdődőleg hat egymásután következő évekre Csenger község házánál 1902. évi április hó 6-án d e. 11 órakor tartandó nyilvános árverésen a legtöbbet Ígérőnek haszonbérbe fog adatni.

Árverési feltételek a község házánál a hivatalos órák alatt megtekinthetők.

Csenger 1902. évi márczius hó 17-én.

1 — 1 Elöljáróság.

íTáiyázati hirdetmény.

Vitka községben lemondás folytán megüresedett szülésznői állásra

pályázat hirdettetik; felhivatnak ennélfogva pályázni akarók, hogy szabályszerűen felszerelt kérvényüket a vitkai körjegyzői irodába folyó évi ápril hó 7-ik napjáig adják be.

A szülésznő javadalmazása Vitka község részéről 106 kor. 64 fillér s minden szülési esettől, fiuk után 1 véka búza, leány gyermek után 1 véka gabona, vagyontalanoknál ingyen köteles segédkezni.

Választás határnapjául 1902. évi április 10 napja tűzetik ki.

Vitka, 1902. márcz. 24.

Rácz Ferencz, Varga Pál,

körjegyző. 1 — 1 biró.

Mérnöki iroda Szatmáron

Sörcsarnok épUlet.

Mindenféle mérnöki munkálatok

végzésire ajánlkoznak

LÉDERER ÉS GROSZ

3— ? oki. magánmérnökök.

gyeinek. Bölcsen tudván hogy ha át nem engedném is, akkor is megbeszélnék egymás között legelőbb minden esetre az öltözetüket, a megjelenésüket, fésült fejük tetejétől piczi czipőjük hegyéig, azután a föllépésük modorát, a mozdulataikat, kissé gyors és némileg vontatott hangjukat s legvégül csakugyan még az előadásukat is. Innen már egy macska-ugrással eljutnak oda, a hol aztán az én országom kezdődik: a lényeg bírálata.

Engedjék meg hogy egy perezre szép asszonynak képzeljem magamat s úgy bíráljak mint ők tennék, ha az én szerfölötti előzékenységem meg nem kímélné őket e fáradságtól. Nekem úgyis több jogom van hozzá mert engem az édes bosszú is vezérel. Azt is elmondom pedig hogy mi okból táplálok ilyen pogány érzést. Az ilyen apró intimitások úgyis mindig a legmohóbb érdeklődéssel szoktak találkozni.

Az eset tehát az, hogy midőn a kéziratot megkaptam átolvastam, egy pár megjegyzést tettem és bizonyos változtatásokat indítványoztam. Tudják kérem, már hivatásom körében megszoktam az Írásbeli munkák javítását. De minő meglepetés! . . . O nagysága poseba vágja magát, elpirul s határozott erélylyel nyilatkozik : „Tanár ur, megadással viselek minden kritikát: de el nem tűrök semmi czenzurát!“ Hiszen ha csak kritika kell! gondoltam magamban.

Az iró . . . hopp! álljunk meg ennél a szónál. Egyezzünk meg abban hogy a ki hivatásból irodalommal foglalkozik az „iró“ lesz a magyar nyelv szelleménél fogva akkor is, ha véletlenül szoknyában jár. Kérem — nem a magam tisztes ruháját értem, hanem azt a csipkés tarka selyem holmit a mit hölgyek hordanak. De igaz magyarsággal szólva, az sem lesz „írónő“ de mindig csak iró. A ki pedig szerénységből tiltakozik e minősítés ellen, mondván hogy ő csak afféle műkedvelő, az nem bánom, legyen „irodalmi hölgy“. Szokás ugyan némi gúnyolódást érezni e kitételben, de el kell azt felejtenünk, ha már valaki épen önmagára alkalmazza. A folyó beszédben azonban nem igen kényelmes ezt a hosszú két szót használni és gyakorta ismételni. Maradjunk tehát ezúttal csak az „iró“ mellett és igy kezdjük újra, teljes tárgyilagossággal. Zárjelben legyen mondva: ez is amolyan mondva csinált czifra egy szó.

Nem akarom a „tisztelt szerzőt“ azért hibáztatni mert fölveti a feminista kérdést a nélkül hogy megoldaná. A megoldás valószínűleg nagyobb bölcsre,

az egyedül döntő tekintélyre, a gyakorlati életre lesz bízva. De méltán kifogásolhatom, hogy ilyen fontos dolgot tárgyalván, abban szint nem vallott. Az igények szertelen növekedése maga után vonja a házasság kötéstől való idegenkedést, ami tekintetbe véve hogy úgyis sokkal több az eladó lány mint a nősülendő ifjú, nagyon is indokolttá teszi hogy a nő önálló megélhetésének biztosítása felől gondolkozzunk. Sőt a középosztály létviszonyai már—már olyan súlyosakká válnak, hogy utóbb akaratuk ellenére is rá lehetnek szorítva megfontolni a példát, mely a szegény köznép életmódjában előttünk áll s melyre írónk nem is mulasztotta el rámutatni. Komoly dolog ez, mely a biológia és sociológia körébe vág és nem kielégítő hogy ha már valaki nyilvánosan hozzá szól elsorolja a mellette és ellene szóló érveket s azután kényelmes hallgatásba merülve üljön ott, mig azokat két szives úrnő sikeres buzgalommal előadja. Ne vessék ellenembe, hogy ez az irói obiectivitás. Tudnám azt én is méltányolni, ha a dolgozatot idegen helyen olvastam volna. Akkor nem tudván ki irta, csak arra figyelnék hogy mit irt. De ha már itt él közöttünk, ha egyenesen a mai estély számára dolgozott, mi akik ismerjük — de nem annyira hogy tudnánk vájjon régi módi jó gazdasszony-e vagy újkori emanczipált hölgy — kíváncsian szeretnénk tudni van-e saját véleménye és ha nincs, miért titkolja ?

Különben — és ezzel a bírálatot folytatom — a kérdés csak érintve van és nem letárgyalva. Igaz hogy bajos is volna azt egy estélyünk keretében kimenteni.

Hogy pedig a dialog egy szikrát se volt mulatságos, azt hajlandó vagyok nagylelkűen elnézni. Nem kizárólag nevetni jöttünk össze s mindnyájan készek vagyunk eg}' komoly társadalmi kérdést negyedóra hosszat komolyan tárgyalni. Végre is, az ami nem épen mulatságos, lehet azért nagyon is érdekes. Ezt pedig csakugyan nem lehet eltagadni a fenforgó kérdéstől, a mely eléggé tágkörü arra hogy alkalmat nyújtson föleleveniteni egy rég szunyadó eszmét. Régen volt róla szó, de kivitelre nem került. Sokan fogják tudni s kitűnő elnökünk a legjobban, mennyit beszéltünk egy vagy több vita-estély rendezése felől, íme itt az alkalom. Milyen érdekes volna ha hivatott egyének fölvennék a nem elejtett, hanem elbocsátott fonalat s tovább fűznék a beható gondolkodás szövevényes utján. Úgy biztatnék rá mindenkit, mint a hideg víztől irtózó embert az úszásra. Nem kell hozzá

egyéb mint egy kötél s egy kis bátorság. A vita-estély létre hozására sem kell egyébb mint az Urak számára egy smocking és egy kis bőbeszédűség. A hölgyek részére a kiknek közreműködése fokozott élvezetet nyújtana — még ennyi se. Ő náluk az elsőt pótolja bármely ut- czai öltözet, az utóbbiról pedig fölös mértékben gondoskodott a bőkezű anya- természet. Milyen szép kilátás a mi körünkben megbeszélni, megvitatni és ki tudja ! talán megoldani, azt a kérdést mely annyi gondolkodó embert, annyi szegény elhagyott nőt foglalkoztat a müveit világban. Kinek itélőképes esze van, érti : kinek fogékony szive van, érzi: milyen súlyos ez a kérdés. Eleven az mint az élet s erős mint a halál. Még ma tréfálhatunk fölötte, de közeledik már a holnap, amikor belátjuk miként a férfi sorsa, a nő boldogsága, gyermekek jövője fordul meg azon, hogy lesz megoldva a feminista kérdés.

Bocsánat,! Attól tartok hogy önkénytelenül meg- illetődvén nagyon is mély bennsőséggel szóltam. Ez is hiba, vagyis inkább meg nem felelő hely és idő azzá tehetik. Pedig most nem az én — különben is csekély számú — hibáim vannak napirenden. Az még csak ezután következnék. Milyen pajzán gyönyörűség volna alaposan agyonbirálni a bírálatot s mekkora nagy kegyetlenség ettől megfosztani a kik reá áhítoznak. Pedig hát megfosztom. Kárpótlásul azonban egy újabb intimitást, sőt még többet, egy igazi leleplezést nyújtva.

Önök persze most azt hiszik, hogy ime alaposan leszóltuk az előbb előadott párbeszéd Íróját. S lehetnek a kik jól mulatnak e föltevésen. Ábránduljanak ki.

Viszont talán lehetnek, a kik úgy vélik, mintha nem egészen ildomos ötlet volna valakit arra kérni, hogy előadásra való s még hozzá egyenesen a mi számunkra írott kéziratot adjon s azt azután a szokásos s már mintegy kötelességszerüen kijáró dicséret helyett igy lekritizálni. Sőt akadhatnak jámbor lelkek, a kik egyenesen meg is botránkoznak rajta. Nyugodjanak meg.

Mitse tettem. Bírálatot se mondottam. Csak mint egy becsületes kintorna ledaráltam, vagy hogy újabb hasonlattal éljünk, mint egy hűséges phonograph visszamondtam a belém súgott szöveget. Valóban az én ártatlanságomtól ki se telnék az ilyen mérges kis gondolat. Egy betűt se Írtam én belőle. Ezt megint ama kedves lények egyike cselekedte, a kikről tudva vagyon, hogy sok hamisság megfér bennük. Asszony irta biz ezt, a kinek a nevét találják ki önök !

(Egy hang a hallgatóság köréből: Somossyné !) Híven eltalálták; csakugyan az. Somossy Miklósné.