Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

vánok én is felszólalni azért, hogy azt mély tisztelettel megszorgalmazzam, illetőleg felkérjem a belügyminiszter urat arra, hogy ama törvényjavaslatokat, melyek ezzel szoros kapcsolatban vannak, lehetőleg egyszerre és lehetőleg minél előbb a ház asztalára letenni, illetőleg azt sürgősnek tekinteni méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Szükségesnek tartom felszólalni azért, mert látom azt, hogy a közgazdasági kérdések oly erővel döngetik e ház kapuját, hogy azok, valamint más kész törvényjavaslatok a parlament munkásságát nagyrészben igénybe fogják venni és félek, hogy a legközelebbi jövőben eme törvényjavaslatok keresztülvitelére alig fog idő maradni; másrészt a miniszterelnök urnák nagymérvű munkássága, az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződések, a külálla- mokkal létesítendő szerződések körüli gondoskodása, a párt vezetése, a resszort-kérdések anyira igénybe veszik az ő munkásságát is, hogy a mellett az óriási munkabírás mellett is, melyet mindnyájan bámulunk és tisztelünk, félek, hogy ideje a legközelebbi jövőben erre alig leend.

Már pedig kedvezőbb helyzet az állami admi- nisztráczió megteremtésére alig-alig volt és talán a legközelebbi jövőben alig-alig lesz, mint a mai, még pedig azért, mert ennek a törvénynek keresztülvitele pénzügyi szempontból is lehetséges már ma, a menynyiben az állam pénztári készletei, másrészt a konvertálásból esetleg származó haszon, ennek a többlet- kiadását feltétlenül fedezhetnék. Másrészt politikai szempontból is kedvező azért a helyzet, mert a mélyen t. függetlenségi párt is, a mely a Szapáry-lex idejében ezt a kérdést annyira döngette, annyira akadályozta, legutóbbi felirati javaslatába csak azt kívánja, hogy eme törvényjavaslatok lehetőleg egyszerre legyenek közismertekké s lehetőleg egyszerre legyenek a parlament tanácskozásainak tárgyai.

Szükségesnek tartom eme törvény megteremtését azért, mert szerintem a vármegyék közigazgatási rendszere már-már tarthatatlan. Tarthatatlan először azért, mert a kinevezett közigazgatási tisztviselői kar, vagyis a belügyminisztérium osztályai jés a választott tisztviselői kar között a bizalom, a mely a nyugodt, a sikeres közigazgatásnak egyik legfőbb biztosítéka, megrendült; másodszor szükségesnek tartom azért, mert a vármegyék dotácziója oly csekély, hogy abból egy modern, a magasabb igényeket és így a belügyminiszter ur igényeit is kielégítő közigazgatás sem meg nem teremthető, sem fenn nem tartható ; harmadszor pedig azért, mert a közigazgatási választott tisztviselői kar csekély fizetése folytán annyira elszegényedett, hogy azoktól gyors, pontos közigazgatás épen financzialis aggodalmaik, családjuk exisztencziája iránti félelmük következtében nem is követelhető.

T. képviselőház! Méltóztatnak tudni azt nagyon jól, hogy a belügyminiszter ur mindjárt hivatalba lépése után egyrészt az ellenzék támadása következtében is, a mely mindig a közigazgatás kurrupcziójáról beszélt, vizsgálat tárgyává tétette a vármegyék köz- igazgatását azért, hogy az a kurrupczió tényleg létezek-e? s igy megvizsgáltatta a vármegyék pénzkezelését, a szabályok és rendeletek megtartását és igy az egyöntetű eljárás biztosítása szempontjából az ügymenetet is. És állítom, hogy a miniszterelnök urnák ezen ténye, a midőn közhelyesléssel találkozott eredményében is minden körülmények között dicséretet érdemel, a mennyiben úgy a pénzkezelés, mint az egyöntetű ügymenet tekintetében a vármegyékben a lehetőség szerinti legnagyobb eredményeket érte el.

De méltóztassanak megengedni, ha kijelentem, ■hogy mint minden jónak, ennek is megtermett egy túlzása az által, hogy a legerélyesebb tisztviselők által elcsapott korrumpált körjegyzők, korrumpált és kétes exisztencziáju Írnokoknak, direkt a belügyminisztériumhoz intézett és az illetők kompromittálására czélzó feljelentéseik is vizsgálat, sokszor fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat tárgyává tétettek. S mi volt ennek eredménye ? Az, hogy épen azok a tisztviselők, a kik a korrupcziót tűrni nem akarták, a kik akkor a körjegyző, az Írnok elcsapása által tisztítani akarták a járásokat, épen azok lettek legnagyobb részben évekig tartó hajszának kitéve, úgy, hogy az illető tisztviselők bizalmatlanok .lettek, és ezt a belügyminisztérium megyei osztályának annimozitásaként tekintették. Ez, valamint azon tény szüli a bizalmatlanságot, a melyet már Boncza Miklós t. képviselőtársam is említett, hogy t. i. mielőtt a tisztviselők el volnának ítélve, mielőtt hibájuk bebizonyittatnék, a vizsgálat teljes anyaga, a mely tulajdonképen csak a belügyminisztérium megyei osztályában és magánál az illető vármegyénél van meg, már is a lapokban s onnan kiszínezve, megnagyitva, kerül a közönség elé. Ha valamely tisztviselő a túlterheltség következtében vagy másnak rendeleté folytán, esetleg más hibájából bizonyos szabálytalanságba esik, mielőtt a fegyelmi vizsgálat alapján nem tisztázódik a dolog, nem tartom helyesnek, hogy az publikáltassék. (Helyeslés jobbfelől.) Olyan hivatalos titoknak kellene az ilyesmit tekinteni, a mely minden adminisztrácziónál előfordul, és a mely csak akkor publikálható, a mikor a dolog már bebizonyittatott.

Méltóztassanak megengedni, hogy gyakorlati szempontból és nem animozitásból vagy felszólalási viszketegből felhozzam azt is, hogy nem helyes az sem, hogy eme vizsgálatok utáni leiratokban a vármegyék megleczkéztessenek, megdorgáltassanak, mintegy megfeddessenek. Én ismerem a vármegyét, magam is ott nőttem fel és tudom, hogy ezzel épen ellenkező hatást ér el a t. belügyminisztérium, mert az a magyar intelligenczia még tud annyira büszkének lenni, hogy a mikor őt bántják, akkor őt semmire rá venni nem lehet. Az indolenczia keletkezése nem ebben, hanem a kormányok által uzuált azon rendszerben rejlik, hogy a vármegyékbe nagyrészben idegen, a viszonyokat nem ismerő főispánt küldenek.

Molnár Jenő: Sokszor jobbat, mint az odavaló!

Böszörményi Sándor: Annak a főispánnak évek I

kellenek ahhoz, mig közte és a vármegye intelligen- cziája közt belső érintkezés jön létre. A mig ez hiányzik, vagyha ezt megteremteni nem tudja, a főispán maga akar a parancsnokló tábornok lenni, maga akar mindent keresztülvinni és sokszor még az anyagi kérdésekben is leszavaztatja a vármegyei intelligencziát a vármegyei bizottmányban a jegyzőkkel, birákkal s egyéb rendelkezésére álló szavazatokkal. (Nagy zaj, mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jól beszél.) Ez szüli az indolencziát, mert egy-két ilyen leszavaz- tatás elég arra, hogy a vármegyék intelligencziája elkeseredjék és a vármegyei bizottmányok munkakedvüket elveszítsék.

Második állításom bebizonyítására bátor vagyok jelezni, hogy az a szerencsétlen 1883: XV. t.-czikk szabályozta a vármegyék dotaczióját; természetes dolog, hogy a vármegyék ezen az alapon kreálták a hivatalnoki és előadói személyzetüket. Már most kérdem, hogy a mikor köztudomású tény, hogy a vármegyékben 1883 óta 40—50, sőt némely helyen 60 százalékkal emelkedett az ügyforgalom, a beadványok száma és más egyéb, az az előadói személyzet, a mely akkor beállittatott, képes-e ezt az óriási szaporulatot pontosan és gyorsan elvégezni ? Mert én képtelenségnek tartom ! És ebből származik az a sok baj és az a sok panasz, a mely a vármegyei közigazgatás ellen közszájon forog. Elég, t. képviselőház, e mellett még megemlítenem azt, hogy az 1883: XV. t.-cz. nemcsak hogy csekély dotácziót állapított meg, hanem az óriási mértékben aránytalan is. így hogy példákat hozzak fel, — mert szerintem a vármegyék lakossága számának kell feltétlenül irányadónak lennie a dotácziók megállapításánál, — jelzem azt, hogy a dotáczióból pl. Jász-Nagykun-Szolnok megyében ezer lakosra csak 224, Pest vármegyében ezer lakosra 207, Mármarosban 246, Szatmárban 264, Aradban 273, Nyitrában 271 frt esik minden ezer emberre, mig Kolozsban 304, Temesben 300, Fejér megyében 344, Győr megyében 477, Esztergom vármegyében 477, Liptóban pedig 591 frt jut ugyanennyi lakosra.

Ebből t. képviselőház, mi következik ? Semmi más, mint az, hogy a mennyiben egyes vármegyéknek külön alapjuk alkalmazottaik szaporítására nincsen, és egyedül a dotáczióra vannak szorulva, a tehetősebb vármegyében, a melyik tud segíteni financziális helyzeténél fogva a bajokon, tekintettel nagyobb dotáczió- jára, az meg tud felelni talán a közigazgatás igényeinek, mig a másik, a melynek dotácziója csekélyebb, ennek megfelelni nem képes.

Elismerem, t. képviselőház, sőt hódolok a miniszterelnök ur jó szivének, hogy felismerve a bajt, már a múlt esztendőben is a kisebb javadalmazásu tisztviselők anyagi helyzetének javítására s a többiek deputátumainak pótlására bizonyos összeget engedélyezett és hogy a jelen költségvetésben is egy bizonyos összeget, mondjuk 300,000 kor.-t vett fel erre a czélra. De, t. képviselőház, ez mind kevés. Magyar- országon a választott közigazgatási tisztviselők kara megette a saját vagyonát az állam kenyere helyett az állami funkezióknak teljesítése közben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen tisztviselői karon, a mely évtizedek óta szolgál azért, mert vár és reménykedik, hogy az állami adminisztráczió behozatalával az ő helyzetén segítve lesz, valóban segíteni is kell, annyival is inkább, mert az állami adminisztráczió behozatala esetében annak nagy részére szükségünk is lesz, minthogy nincsen növedékünk, mert nem teremtettünk magunknak uj tisztviselői kart, ezt pedig egyszerre a föld alól előhozni nem lehet. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon és a középen.) Másrészt az emberi érzés is feltétlenül parancsolja, hogy ennek a tisztviselői karnak a sorsán már egyszer segítve legyen. (Helyeslések.)

En a régi vármegyei rendszert egy beteg fatörzshöz hasonlítom, a melynek ágai régen virágzottak, sőt csümölcsöt is termettek. Elismerem azt is, hogy annak testén a reakezió ólomgolyói még most is feltalálhatok, de annak törzsökén, gyökerein már kihajtott az állami adminisztráczió csemetéje, a mely, ha meg nő és terebélyessé válik, annak árnyékában a nemzeti fejlődés biztos otthont talál. (Élénk tetszés a jobboldalon.)

Én ezen az alapon, mint az állami adminiszt- rácziónak lelkes hive, mint jó hazafi kívánom és óhajtom a nemzeti fejlődés biztosítékait mielőhb megteremtve látni, óhajtom és kívánom, hogy a közigazgatási, az állami funkezionärek ne elkeseredett, de boldog honpolgárai legyenek e hazának. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mennyiben teljesen osztom a miniszterelnök urnák intenczióit az állami adminisztráczió megteremtése körül és mert óhajtom és kívánom, hogy az ő intencziói szerint legyen ez a törvényjavaslat megteremtve, bízva a kormány működésében is : a belügyi költségvetést általánosságban, de részleteiben is elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.)

H ÍREK.

— Márczius lóikét az idén is méltóan megünnepelik városunkban. A rendező bizottság a múlt csütörtökön ülést tartott s megállapította végleg a programot. A kibocsátott falragasza következőlegszólí Polgártársak ! Nemzeti és polgári szabadságunk visszaszerzését czélzó mozgalmak kezdetének 54-ik évfordulóját ünnepeljük ez év márczius 15-én pártszinezet nélkül. — Az 1848—49-iki küzdelmeknek dicső emléke felgyújtja bennünk a hazafias lelkesedés tü- zét, megnyilatkozásra készteti szivünket. Polgártársak! Jöjjetek velünk az Isten házába, adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy ama nagy napok küzdelmeinek eredményét élvezhetjük, kérjük oltalmát, segedel- I mét azok megtartása, megvédelraezésére! Jöjjetek a

„Protestáns Társaskörbe“ és a „Polgári Olvasókör“ nagytermében tartandó hazafias ünnepre, hogy amaz események emlékének felújításán együtt lelkesedjünk, s a hazaszeretet szent érzelmében egybeforrva egy szivvel-lélekkel rójuk le kegyeletünket az elődök irányában, hogy dicső példájukon felbuzdulva, rpint méltó utódok tegyünk szent fogadást, hogy imádott hazánk iránti hazafias kötelességeinket önfeláldozó lelkesedéssel teljesíteni mindenkor készek leszünk. Az ünnepély sorrendje a következő: 1. Reggel 7 órakor ünnepi istenitisztelet a görög katholikus orosz templomban. 2. Reggel 8 órakor ünnepi istenisztelet a görög katholikus román templomban. 3. Reggel 9 órakor ünnepi istenitisztelet a római katholikus templomban. 4. Reggel 10 órakor istenitisztelet az ev. ref. templomban. D. u. 5 órakor a Prot. Társaskör összes termeiben szabad bemenet mellett. 1. Hymnusz, énekli a közönség. 2. Talpra magyar, szavalja Nagy Elek kórházi gondnok. 3. Szavalat, tartja Keszi Etelka k. a. 4. Ünnepi beszéd, tartja Varga Gedeon ev. ref. s. lelkész. 5. Szavalat, tartja Kovács Klárika k. a. 6. Szózat, énekli a közönség. Este 7 órakor, a „Polgári Olvasókör“ nagytermében szabad bemenet mellett 1. A .dalárda éneke. 2. Simkó Gézáné úrnő szavalata. 3. Ünnepi beszédet mond: Dr. Adler Adolf. 4. Nagy Elek szaval. 5. A dalárda éneke. 8 órakor kezdetét veszi ugyanott a társasvacsora, amelynek ára, a borral együtt 2 kor. 20 fillér A rendezőség igen szívesen venné, ha nők is vennének részt a társasvacsorán. Márczius hó 16-án este 6 órakor a nagykárolvi kath. legényegyesület saját helyiségében fog hazafias ünnepélyt rendezni. Kelt Nagykárolyban, 1902. márczius 8-án. A rendező-bizottság: Dr. Adler Adóit, Baudisz Jenő, Bunda Miklós, Csóti Márk, Fridi János, Janitzky Albert, Kaufmann Jenő, Kubinyi Bertalan, Luczay János, Lukács Mihály, Lukáesovits János,. Mercs Imre, Makay József, Nagy Elek, Papp Béla, Peiszner Lajos, Rózsa István, Dr. Rooz Elemér, Schuszteritsch Ferencz, Serly Ferencz, Simkó Géza, Somossy Miklós, Sternberg Sándor, Strohmáyer Ferencz, Tóth János, id. Vetzák Ede, Veres Gusztáv.

— Kivételes látogatás.Géresi Kálmán tank. főigazgató ur ő nagysága pénteken d. u. fejezte be városunkban 4 napra terjedő hivatalos látogatását. A látogatás befejeztével közös tanácskozásra hivta össze a főgym- názium tanári testületét, s itt ékes szavakkal mondott köszönétet főt. Vanke József urnák az értékes érem- gyűjteményért és a városi tanácsnak nagylelkű adományáért. Ezek után a látottak és hallottak felett teljes megelégedését nyilvánította ki.

— Meghívó a „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“ ma 1902. évi márczius hó 9-én, a vármegyeház nagytermében tartandó felolvasó-estélyére. Az estély műsora a következő : 1. Megnyitó beszéd, tartja Nagy László egyleti elnök. 2. Magyar népdalok, zongorán előadja dr. Adler Adolfné. A pesti kis leány falun, vig mono- log Molnár Ferencztő), előadja Tóth Erzsiké. 4. Az alvásról, irta és felolvassa Haunstädter József főgymn. tanár. 5. Vallomás, monolog, előadja Andrássy Annus- ka. 8. „La campanella“ Paganinitől, zongorára átírta Liszt Ferencz, előadja Wagner Mariska. A felolvasó- estély pontban 6 órakor kezdődik, még pedig a zongora vétel alapja javára 1 K belépődíj mellett. Gyermekek és tanulók 30 fillért fizetnek. — Külön meghívókat, tekintettel a humánus czélra, nem nyomatunk, azért ez utón hívjuk meg Nagykároly és vidéke értelmiségét. Jegyek előre válthatók Nonn János üzletében és Csóti Márk főgymn. tanárnál. Az egyesület nevében Csóti Márk, az irodalmi szakosztály elnöke.

— Műkedvelői előadás. F. hó 2-án este a helybeli művészgárda temérdek nézőt csalt a polgári kaszinó dísztermébe, hogy a „Huszár szerelem1' Murai e pompás vigjátékát a közönségnek igen sikerült előadásban, finom játékban bemutassa. Az estély a várakozásnak megfelelt, az igényeket kielégítette, a fület — néha-néha azonban nem ! — Egyik másik szereplő hangjába több erőt önthetett volna, mert bizony az utolsó sorokban állókhoz csak elvétve repült egy-egy megérthető szó. — Az erkölcsi siker vetekedik az anyagival. A közönség minden talpalatnyi helyet elfoglalt. — Az előadás 8 óra után vette kezdetét. Fényes, elegáns kis gárda jelent meg a színpadon s a szereplők nevei elég garantiát nyújtottak, hogy az előadásnak sikerülnie kell. A második műkedvelői előadás, ha a „Nagymamát“ túl nem is szárnyalta, de olyan kedves és tökéletes feltétlen volt. A hölgy szereplők közt a legmelegebb elismerés Jeney Gézánét illeti, ki művészettel elevenítette meg Annát. A nehéz szerep minden részletében a legtökéletesebb alakítást producál- ta. Virágcsokorral, tapssal, nagyon sok tapssal jutalmazta meg a publicum. — Baudisz Janka igen aranyos Hüppigné volt. Valóban kár, hogy olyan kurta szerepet juttatott neki a rendező osztályrészül, de ez a kicsi szerep szépsége az ő előadásában bátor biztos, hangjában a legszebben érvényesült. Finom alakítást nyújtott.—Jenser Mihályné Zsuzsi szerepében igen szép és pergő nyelvű gazdasszony volt. — Zsuzsi szerepében kedves humorával, meglepő ügyes játékával egy szavára nyerte meg a közönség tapsait. — Kemény Giziké Sárika szerepében a naivság ideálja volt. Sokszor nevettette meg a nézőket. Biztos higgadt játékát nyílt színen is megtapsolták. — Az erősebb nem között Baudisz Jenőt saját lapjába feldicsérni tiltja a szerkesztői fésű . . . Csak annyit róla: a N. K. és V. helytelenül jegyzi meg, hogy ő rendezte az előadást, az a baj, hogy mindenki rendezni akar és senki sem rendezett. Játéka, alakítása művésznek is megfelelt volna. Az ügyvéd ur kitűnő „tiszteletes“ bácsi. — Nemes- tóthi Szabó Albert rendkívül ügyes alakításban mutatta be Dér Pistát. A leghálásabb szerep az övé volt ugyan, de ily ügyes, ilyen kedves előadást — pardon — nem is vártunk tőle. Tapsoltak, éljeneztek annyit, hogy öt évre megelégedhetik a tapsokkal, de a színpaddal ne, hisz a művészgárda egyik tehetséges tagját most találta fel benne. — Dr. Kovács Dezső fess, imponáló alak-