Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-16 / 7. szám
Nagykároly, 1902. február 16. r7r_ szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : y agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5# Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A aaa rr r ■ jovo utipolitikaja. Lapunk múlt számának hivatalos része hozta már azt a terjedelmes miniszteri leiratot, a melylyel a miniszter végleg döntött a vármegye nagy úti tervei felett. Minthogy azonban a leiraton bajos eligazodni, könnyebb megértés végett némi összehasonlítást teszünk az eredeti terv és a határozat között. A miniszter nem engedélyezte a nagy- kölcsönt és több utat kihagyott az úthálózatból, de azért a leiratnak van egy kimagasló pontja is, és ez az, hogy a miniszter az eddigi 50 ezer kor. helyett 12 éven át 100 ezer kor. állami segélybe részesíti úti pénztárunkat, a mi nagy vívmánynak mondható. Ha tehát nem sikerült a nagy terv, a mely minden vidék érdekét a lehetőségig kielégítette volna, de azért a nagy tervhez való szívós ragaszkodás, ajunktim felvetése,alápi ut kiépítésének elodázása, szóval az a jelenség, hogy végre a vármegye is talpra állott, megszülte gyümölcsét s ezentúl vármegyénk is a többihez képest megfelelő állami segélybe fog részesülni. Hát ez nagy eredmény, mert a 12 év alatt nyerendő 1 millió 200 ezer kor. állami segélyből és az 1905. év végéig több útnak állami kezelésbe vétele folytán felszabaduló fentartási összegekből, a miniszteri határozatba felvett utakat kiépíthetjük és még vasutainkat is segélyezhetjük pótadó utján. Szép volt a nagy úti terv, de most utólag még azt a kérdést is felvethetjük, hogy nem jobb-e igy? Mert az az ár, a mibe ez került volna, — hogy t. i. összes pótadóinkat kimerítettük volna s ha valaha valami rendkívüli kiadásra, befektetésre merül fel szükségünk az 50 év alatt, nem lett volna egy fillér hitelünk sem, — nagyon nagy és esetleg elviselhetetlen lett volna, Igaz a miniszter a *ápi utat akaratunk ellenére is megcsináltatja velünk és pedig sürgősen, de hát erre is szükség van s ez az ellenérték nem olyan nagy, hogy panaszra volna okunk. Ezek után kiböngészve a terjedelmes leirat részleteit, jövőben a vármegye közúti hálózata es fokozatos kiépítése a következő képet fogja nyújtani. 1. A miniszteri rendelet értelmében a törvényhatósági közúthálózatból illetve nagy tervből kihagyatott Nagy-Károiy város „Kölcsey“ és „Jókay“ utczája, továbbá a csenger—vetési és zsarolyán—vámosoroszi—tiszabecsi közutak, s végre a szatmár— fehérgyarmat-— kisari köz- utnak F.-Gyarmattól Kisarig terjedő szakasza. — Ellenben felvétettek a győrtelek—fehérgyarmat—csekei közút (uj), a nagykároly—bör- vely—porcsalmai és az ura—csengerujfalu — csengeri elágazásból álló .ecsedi lápi közutak, mi által a törvényhatósági közúthálózat következőleg alakul: Kiépített, kiépítetlen a) államosítás előtt: 338‘487km. 184'477 km. s levonva az államosítandó: 182 529 „ 29727 „ b) lesz államosítás után : 155 958 „ 154'750 km. közút. Megjegyzendő itt, miszerint az áliamositás 1905. évben befejezést nyer, s kiterjed a nagykároly—debreczeni, nagykároly—szatmári, szatmár—szigeti, továbbá Nagysomkuttól Puszta- Hidegkut, Erdőszáda, Remetemező, Krassó, Szatmár, Lázári, N.-Palád és Uszkán át Ugo- csa vármegyéig terjedő közutakra, melyek mind állami kezelésbe vétetnek át. 2. A fentebb kimutatott 154750 km. kiépítetlen közút egészben leendő kiépítése czél- jából a kereskedelemügyi miniszter a vármegyének 1902. évtől 1913 évig bezárólag,— tehát 12 éven át, — 100,000 korona segélyt ad. — Ezen segélyből vármegyei hozzájárulás nélkül 1905-ig bezárólag kiépíthető mintegy 30 800 km. uj ut, s igy 1906. évre átjön kiépítetlen ut 123 950 km. Az államosítások mint fentebb említettük 1905. év végéig megtörténnek s azok folytán a vármegye 1906. évben mintegy 127,000 korona fentartási tehertől szabadul meg. —Ezen megtakarítás az évről évre folytatandó útépítések, illetve a kiépített utak szaporodása következtében mindig kevesebb és kevesebb lesz s az építések befejeztevel vagyis 1914. év végevei 53,000 koronára apad; igy tehát megtakarításul közép értékben évi 90,000 korona vehető fel, mely összeg 1906—1915. évekre összesen 900,000 koronát tesz ki: Összefoglalva a fentebbi eredményeket, uj utak építésére rendelkezésre fog állani: 1. államsegély 12 évre p.100000 kor. 1.200,000 kor 2. vármegyei megtakarítás 10 éven át 900 ezer kor .......................„ 900,000 kor. Ös szesen: 2.100,000kor, Az egész 154750 km. kiépítetlen úthálózat teljes kiépítésére szükséges kmként átlag 13,000 koronával — 2.011,750 kor. vagyis ily módon a vármegye összes kiépítetlen közutai kölcsön felvétele nélkül kiépíthetők 1914. évig bezárólag. 8. A miniszteri rendelet ezen megoldás mellett megadja a lehetőséget a tervezett vasút vonalak segélyezésére is, de a közutaktól egészen elkülönítve vármegyei pótadó alakjában. Ha figyelembe vesszük, hogy Szatmár vármegye múltkori határozatával már hajlandó volt ily czélra a múltban 3 százalékos vármegyei pótadó terhét magára venni s azt mégis szavazta : nem hisszük, hogy most, midőn nagyobb kölcsön nélkül czélját elérte, — következetlen legyen önmagával, amikor a már egyszer megszavazott 3 százalék helyett a várT A R C Z A. Négy ország határán. (Barangolás az Al-Dunán.) Irta : y a g y Sándor. Traján-uí és Széchényi-ut. Láttuk már, a mint a természet dús pompával felékesitve a maga csodálatos szépségében az Al-Dunát megalkotta: emlékezzünk meg tehát arról is, a mint azt az emberi ész és kéz átalakította. Az A1 Dunán két világgal találkozunk: az ó és újvilággal. Amaz a Tiberius és Trajánus nevét, emez pedig a gr. Széchényi István, Vásárhelyi Pál és Baross Gábor nevét hirdeti időtlen időkig. Szóljunk előbb az óvilágról. A római birodalom első fénykorát Augustus császársága alatt elérvén, gondoskodni kellett arról is, hogy a nagy világbirodalom gyarmatjai, provincziái egymással összeköttessenek; más felől az A1 Duna lévén az a pont, hol a dák királyság a római birodalommal érintkezett, itt jött összeütközésbe a két ellenfél. A legalkalmasabbnak pedig egy egészséges közlekedési eszköz megteremtésére a királyi Duna folyam kínálkozott, úgy de az ó korban még a gőz ismeretlen lévén, s a hajó közlekedés viz ellenében csakis vontatás utján lévén megvalósítható, Tibérius császár az első aki, az aldunai szabályozásokat Kr. u. 33—34 évben megkezdi, s a scythiai negyedik és maczedoniai ötödik légió közre- munkálásával megveti a szerb parton húzódó Traján ut alapját. Az Al-Duna balpartja ugyanis dák birtok lévén, a Duna közlekedésre alkalmatlanabb jobbpartja kínálkozott arra, hogy a római imperatorok alkalmas közlekedési utat ott teremtsenek. Az Al-Duna szikláin elhelyezett 5 emléktábla adatai azt igazolják, hogy a római imperatorok e nagy szabású munkája különböző időkben és pedig Tiberius, Vespasianus, Domitiá- nus és Traján császárok uralma alatt készült el. Tiberius a Gospodintól le Toliataeig vagyis a mai szerb Milanováczig terjedő 45 kilométer — ma részben járhatlan — partvonalat építtette ki s Golubácz- tól a Jucz-zuhatagig a parti közlekedés és hajó vontatás akadálytalanul folyhatott. A Tiberius munkálatainak emlékét hirdeti a Doj- ke-zuhatagnál a szerb parton Horum falunál levő Gos- podin sziklába elhelyezett emléktábla, továbbá az ezzel ugyanazonos szövegű és kiállításában egyszerűbb a Gospodintól 9 kilométerre alább fekvő Izlás-zuhatag irányában a Lepanska stena sziklába vésett Tiberius tábl í, melynek felirata a következő : TI CAESARÉ AUG F AUGUSTO 1MPERATORE PONT MAX. TR. POT XXXV LEG Ilii SCYT LEG V MACED A Gospodini Tiberius tábla mellett még másik két tábla is van és pedig ettől jobbra a Vespasianusé, ki 75--80-ban foglalkoztatta ezen útszakaszon a légió VII. claudiát, balra pedig a Domitianusé, ki 93—94- ben foganatosított itt munkálatokat, s szinte hivalko- dólag dicséri az általa foganatosított műszaki intézkedéseket. Valószínű azonban, hogy Vespasianus és Domi czianus önálló munkát nem létesítettek és csakis a dák betörés, jégzajlás és árvíz okozta rombolásokat javították ki. Tiberius nagy müvét aztán a nagy Trajánus fejezte be, ki alatt legnagyobb volt a római birodalom. Trajánus imperatorrá létele után Kr. u. 100-ban egy év alatt készítette el a róla elnevezett Traján-utat a Kazánban és építtette fel Turn-Szeverin- nél Apollodoros által Kr. u. 103—104. év közt a róla elnevezett 20 kőpilléren nyugvó tahidat szintén egy év lefolyása alatt. Ezen hatalmas hid alapfalai még az 1858. évi alacsony vízállásnál is a középső pillér kivételével kilátszotttak a Dunából. Az egyes pillérek 60 láb szélesek voltak és 110 lábnyi távolságban álltak egmástól. Hogy mily nehézségekkel járhatott az akkori technikai tudományok fejletlensége miatt e hid épitése, fogalmat alkothatunk róla, ha tudjuk, hogy aként segítettek magukon, hogy előbb a Duna balpartjából beugró földnyelven építettek néhány oszlopot, majd ezek közt csatornát ástak, melybe a Duna vizét bevezették, úgy hogy a tulajdonképeni meder szárazon maradt, s a hidpilléreket teljesen szárazban építették fel. Trajánus a 100-ik évben befejezvén a Jucz-zuha- tagtól a Vaskapuig terjedő s róla elnevezett nagy szabású utat, ezen mü emlékére Ó-Ogradenával szemben, a Kazán torkolatánál a szerb Tactalia falunál a sziklába vésett emléktáblát helyezett el, a Duna legszűkebb pontja alatt. A két géniusz által tartott tábla felírása következő: IMP. CAESAR. DIVI. NERVAE. F NERVA TRAIANVS. A VG. GERM. PONTIF. MAXIMVS TRIB. POT. Ilii PATER. PATRIAE COS. Ill MONTJBVS EXCISIS ANCONIBVS SVBLATIS VIAM FECIT Az emléktábla ma is megvan, habár az idők fo‘ lyamán tetemesen megrongálódott, mert a szerb halászok kedvencz tanyája volt, s füst és korom belepte, durva kezek megrongálták. Magam is láttam, hogy a tábla mellett levő sziklapadon szerb halászok tanyáztak, s a tábla mellett piszkos vászon sátor és kötélre fűzött avult rongyok sértették ünnepi hangulatban lévő lelkünket. Kétezer éves halhatatlanság és durva piszkos rongyok mily szépen megférnek egymás mellett! Sic transit gloria mudi! — 1890-ben a szerb kormány a táblát megtisztittatta, kijavíttatta, két védfalat épitetert melléje és messzire látható, veresbetükkel írott
