Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
Nagykároly, 1902. november 2. 4=4=. szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. * MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, #=SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illeti küldendők: Magykárolyban, Jókay-utczi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 corona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. sm ügyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 29713—1902. sz. Hirdetmény. A vármegye közönségének folyó évi október hó 9-én tartott rendes közgyűlésében 755. bjkvi szám alatt hozott határozatát azzal az értesítéssel teszem közhírré, hogy a felebbe- zési határidő a közhírré tételtől számított 15 nap. Nagykároly, 1902. október 29. Nagy László, alispán. Szatmárvármegye közönségének Nagykárolyban, 1902. évi október hó 9-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 755. bjkvi sz. Olvastatott vármegyei alispán előterjesztése, mely szerint tekintettel arra a körülményre, hogy az 51—1894. számú közgyűlési határozattal a nemesi pénztár a székház keleti szárnyépületének kiépítése költségeire f'ordittatott s a még át vett terhek, tartozások időközben kielégittettek, megszűnt további czélja lenni annak, hogy a nemesi alap, mint ilyen, külön kezeltessék, kéri ennélfogva az alap megszüntetését határozatilag kimondani s az alap maradványát a házi pénztárba beolvasztani. Az állandó választmány véleményével egyezőleg, — miután a nemesi pénztár alap kimerült s újabb bevételi forrásai nincsenek, tartozásainak pedig eleget tett, beszüntetése elrendeltetik, s maradványa a házipénztárba beolvasztatni határoztatik, vármegyei alispán pedig utasittatik, hogy jelen határozatot szabályszerűen tegye közhírré, s a kihirdetési határidő leteltével az esetleges felebbezé- sekkel együtt a nmltsgu m. kir. belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett terjeszsze fel. — Miről vármegyei alispán az összes beterjesztett iratok kapcsán jegyzőkönyvi kivonaton érte- sittetik. Kelt mint fent. Nagy László, alispán. Kiadta: Ilosvay Aladár, vra. főjegyző. A közigazgatás egyszerűsítése. A jelenségek után Ítélve belátható időn belől csak egyszerűsítés lesz az államosítás helyett. A vármegyék megmaradnak úgy amint most vannak, ellenben gyökeres reformokon fog keresztül menni már a legközelebbi jövőben a megyeházak ügyrendje, a hivatali ténykedés teknikája. Hát ezt se bánjuk. Maradjanak meg a vármegyék, maradjon meg a szervezet, de az aztán jól működjön ! Bizonyos hazafiui aggodalommal láttuk volna úgyis, hogy egy radikális törvény megfosztja a vármegyéket olyan jogok gyakorlásától, a melyíyel hosszú időkön keresztül a magyar alkotmányt védelmezték. S még mindig nem múlt el az az idő, amikor az alkotmány s a szabadság ez ósdi bátyáira szükség lehet, fejlődő állami létünket, szabadsági intézményeinket még mindig fenyegeti külső és belső ellenség. Maradjon meg tehát az öreg, de szívós, becsületes bástya : a vármegye. De annál többet várunk aztán azoktól a törvényektől, melyek a vármegyék lassú menetű közigazgatását reformálják. E reformot a köz- igazgatás egyeszerüsitése gyűjtő név alatt foglalják össze. Nohát ez az egyszerűsítés alapos és modern legyen ! A belügyminisztériumban szorgalmasan dolgoznak a közigazgatás egyszerűsítésének törvényjavaslatain. Az óriási anyagot már feldolgozták s most csoportosítják. Mint vezérelv lebeg a reform megalkotói előtt az, hogy a vármegye tisztviselőit nem szabad munkával tulhalmozni. Hogy a mi közigazgatásunk rossz, annak egyik fő oka az, hogy egyes resszort tisztviselőknek óriási munkaköre van, a mellyel nem bir, még ha éjét és napot egybevetve is dolgozik. S ez nehezítette meg szerfelett az ellenőrzést és az egyöntetű munkát is. Á közigazgatás egyszerűsítéséről egyébként van már két törvényünk: az 1902. III-ik és az 1901. évi XX-ik, melyek igen jól beváltak. Különösen tapasztalható az utóbbiaknak hatása, az irka-firka az illető hivatalokban jóval kevesebb, az eljárás gyorsabb és pontosabb. Még többet várnak az intéző körök a köz- igazgatási taníolyamoktoi, amely müveit, szakképzett jegyzőket adnak a falvaknak, akik a reájuk bízott munkát az egységes és színvonalon álló előtanulmányaik folytán jobban fogják elvégezni, mint a régi jegyzők s nagyban hozzáfognak járulni a közigazgatás javulásához. Csak szürke elméletekkel tele ne tömjék agyukat. T Ä R C Z A. Angéla és Ludovieó. i. Tavaszi est volt. A lenyugvó nap vérvörös tányérja még egyszer megfürdött az itáliai tenger kék vizében. Az egész vidék mintha biborpompába öltözött volna a tenger vizétől visszavert napsugaraktól. Nem messze a tengertől egy pompás nyaraló rejtőzött el a tropikus égöv növényzetében. Itt lakott a Castaldó család. Az öreg Castaldó ott ült a kiugró erkélyen kényelmes karosszékben, lacrima Ghristit szürcsölgetve gyönyörködött a természet megragadó látványában. Mellette ült egy csodás szép asszony szemében mérhetetlen szenvedélylyel, barna haja ékszergyöngyökkel ékesítve, Petrarcát olvasta, átérezve minden sorát, minden gondolatát. Lent a parkban Angéla és Ludovieó sétáltak. Angéla a Castaldó pár leánya — messze földön hires volt szépségéről. Még gyermekleány volt alig több 16 évesnél — de máris kifejlődött pompás gömbölyödött- séggel s igézetes termettel. Korom fekete szemei szinte égtek; szédületesen ragyogtak, mintha egy rezgő köny- csepp borította volna be azokat. Creol arezbőrén fiatalságának halvány pirja öm lőtt szét. Elég az hozzá, hogy szép volt, de e szépség mellé egy kis árnyék is rejtőzött, egy kis hiúság és becsvágy. Szépségét nem csak a családtagok, ismerősök, idegenek fedezték fel, legjobban ismerte bájait ő maga. Magára is öltött minden értékes és Ízléses ruha darabot. Külömben ez nem volt csoda, hisz alig pár'hónapja kapta az első hosszú ruhát, a mi ilyen fiatal leányok életében egy egészen uj korszakot jelent. ________ Pe rzsa-szőnyegekkel borított szobácskája, melyet nem rég rendeztek be számára a felaggatott csecsebecséken kívül tele volt pipere tárgyak, a toilette készletek egész halmazával a melyek jó része az ő régi játszótársától Ludovicótól kerültek ki. De emellett Angéla okos, müveit leány volt a ki Shakesperén kívül a classicus költőket is lapozgatta. A festészethez is értett. Ludovicóval együtt több aquarrell-t készítettek a melyekkel aztán benépesítette kis női salonját. Angélának legjobb barátja Ludovieó volt. Derék szál gyerek. Fekete haja költőiesen volt hátrafésülve. Szürke színben játszó szemébe egy kis melancholia vegyült, azért volt ebben a szemben valami titokszerü s ami minden itáliaiban feltalálható — egy kis szenvedélyesség is. Ludovieó és Angéla régi játszótársak voltak. Még régen valamelyik tengeri fürdőben ismerkedett meg a két család s azóta elválaszthatatlan rokonszenv fűzi őket egymáshoz. S felváltva évente a nyári időt együtt töltik hol Ludovicóéknál, hol Angéláéknál. Ilyenkor egy-egy letűnt év után ismét összekerült a két gyermek. — Ott kezdték ők együtt az életet a gyermek szobában a katonák meg a bábuk társaságában. Ott nőttek fel egymás mellett békésen- háborusan, mint a gyermekek szoktak. De amint teltek az évek, úgy érezték mindketten, hogy nem gyermekek többé már, hanem barátok, jó barátok s azok maradnak mindvégig. Azok a nyári napok voltak Angélára nézve a legboldogobbak a melyeket Ludovieó körében tölthetett. Ha elérkezett az alkonyat, lementek ketten a parkba, át a narancs és olaj erdők lombjai alatt a kék tengerig. Némán, szótlanul hallgatva a daloló madarak vig nótáját. Halld a dalt — szólt ilyenkor Ludovieó szenve- délyes tekintetét barátnőjén feledve. Érzem — felelt rá Angela, mintha kábultságából ragadták volna ki. Ilyen a mi szerelmi dalunk is — folytatá az ifjú. Tovább mentek, — elhalgattak, csak tekintetük beszélt, mélyebben, érzelemteljesebben mint az ajk. Kiértek a tenger partra, Ludovieó ismét megszólalt. — Látod a kék tengert ez az én boldogságom. — Mond hogy a miénk — felelt rá Angéla. Aztán ha szürkülni kezdett visszatértek a tengerpartról. Betértek a narancs és olajfák közé a melyek akkor bocsátották ki részegítő illatjukat. — Szeretsz ? szólt Ludovieó, megragadva Angéla kicsiny kezét. — Igen —- felelt halkan, égő szenvedélylyel Angéla — szeretlek mindörökre. S mig a nap búcsú csókját hintve letűnt ivpályáján, addig Angéla és Ludovieó egy forró csókban pecsételték meg tiszta érzelmüket. Majd betértek a villába s elmesélték, hogy mit láttak a tengerparton. Ha vendégek érkeztek — egy-egy társaság fordult meg Castaldóéknál, Angéla továbbra is Ludovieó körében maradt s ha az udvarlók serege bókokkal halmozta’el, azt is megosztotta egy-egy pillantásában barátjával. Hányán irigyelték ennek a gyereknek a helyzetét. Mert a ki csak látta,őket megvolt győződve róla hogy, ennek az ifjúnak a vonzalma Angela szivében viszhangra talált. Most is együtt voltak a parkban, szerelemről is beszéltek, de egyéb is szóba került. Már alig pár hét s Ludovicónak el kell válni Angélától. El kell válnia hosszú időre, mikor majd mind tengerész tiszt újra visszatér, hogy elvigye magával Angélát az ő imádott- ját. Egy kis szomorúság is vegyül a boldog együttlétbe. Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu meUfiép 9 frt 80 kr. '•'EJT 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevii fényképészete Nagykárolyban. 8—52 megbízható, szép munka: Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól.
