Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1902. évi 40-ik számához. Folytatás a főlapról. búr Gábor 717'16, Roóz Zsigmond 713*54, Klein Meny­hért 711*14, Steinfeld Sámuel 710*10, Kaufmann Jenő 703*03, Schifbek Mátyás 703*02, Beszedics Vilmos és társai 702*44, Stein Emánuel 70140, Pál Endre 699-94, Péchy István és Margit 693*55, Weisz Lajos 690'71, Osztroviczki István 689*26, Jéger Károly 688*81, Dienes Dezső 709*81, Mándy Árpád 68748, Bing Mór 687*02 Rényi Árpád 686*24, Szilágyi György 685*40, Szikszay Albert 68444, Solvmosy Ignácz 68048, Szeőke Kálmán 680*08, Papp József 678-75, Fo- garassy Zsigmond 67674, Veisz Samu 675*01, Csüdör Lajos 67455, Szalkay Zoltán 673'08, Policzer Mór 672-57, Marosán László 334*62, Nagy József 332 04, Dr. Czukor Lajos 332'02, Schönvald Sámuel 662'21, Péchy László 662*06, Nagy Gyula 66146, Veres Ferencz 657*67, Spitz Jenő 656*96, Szabó Pál 651-42, Stein Leib 65072, Lázár Jenő 645*86, Bay Mihály 639'45, T. Pap János 633-04, Ilosvay Bálint 631*52, Spiegel Ferencz 625" 14, Müller János 623 96, Ehrenreich testvérek 622*60, Mándy Zol­tán 621*96, Budaházy Sándor 310*35, Gróf Vay Ádám 616*84, Roóz Samu 308*34, Körmendy Sándor 304*31, Tóth Móricz 608*26, Kaufmann Jakab 607*58, Szu- hányi Lajos 605*76, Buttyán Mihály 603*95, Mózes Móricz és társai 594*77, Draveczky János 593*32, Papp Döme 295*65, Mandel Gusztáv 590*24, Báthory István 296*18, Papp Béla 293*05, özv. Friedmann Mórné 585*10, Bartha József 581*89, Groszmann József 580*64, Boros Zoltán 578*32, Szilágyi István 575*79, Dr. Somjas Lajos 573*56, Benkő Fülöp 568*36, Gerzon Kázmér 567*26, Kováts Géza 567*04, Papolczy László 567‘04, Dienes Lajos 563*77, Jeremiás Dániel 563*30, Sálamon József 561*57, Fried Lázár 559*40, Kávásy László 556*23, Kállay Kornél 555*85, Komzsik Alajos 554*42, báró Uray Bálint 549*93, Róth Salamon 548*44, Uray István 548*24, Kaufmann Márton 546*25, Blum Mór 543*30, Budaházy István 542*97, Lázár Dezső és társai 537*83, Kulin Imre 535*98, Dr. Czeh Tivadar 535*65, Gyene Károly 535*43, Kallós Pál 267*04, Man­del és Fisch 529*—, Szerbák János 264*74, Dr. Falusy Árpád 264*09, Pásztory Árkád 527*79, Tarpay Lajos 526*14, Schvarcz Dávid 522*03, Groszman Salamon 520*92, Maróthy Sándor 520*66, Strifler Mihály s társai 518*74, Dr. Ghetie Sándor és társai 517*60, Kende Kanut 517*70, Kacsó Lajos 515*54, Gyene Zsigmond 515*07, Ilosvay Aladár 514*85, Fényes Péter 513*24, Rába László 513*22, Szintay István 512.91, Nonn János 511*48, Kaufmann Adolf 508*47, Sebe Pál 505*80, Pataky Sándor 251*88, Nagy Lajos 252*58, Roóz Ignácz 503*78, Czukor Marton 503*52, Dr. Sternberg Géza 351*10, Grünvald Miksa 501*75, Halmi Kálmán 501*36, Izrael Pinkász 499*39, ifj. Bárth Jakab 497*78, Szi­lágyi Dénes 497*30, Lichmann Lajos 494*60, Papp Kálmán 493*13. Pozsonyi László 493*11, Tóth Endre 492*36, Szilágyi Endre 488*94, ifj. Kaufmann Adolf 487*99, Sternberg Lipót 486*87, Kossuth István 485*98, Jakab Simon 481*24, Veisz Miklós 479*20, Lugossy Dezső 476*79, Des Echerolles Kruspir Sándor 476 02, Fugel István 471*67, Jeney Pál 470*48, Markovits Jó­zsef 469*58, ifj. Luby Gyula 466*96, Lővy József 466*57, Freund Ezékiel 466*10, ifj. Szegedy Antal 462*36, Deák Sándor 461*16, Springer Lajos 459*87 Mandel János 459*12, Dr. Jékel László 228*13, N. Hor­váth József 454*94, Reichman Ignácz 452*04, Szusz- ner Ferencz 225*62, Jakó Kálmán 451*09, Fitos Fe­rencz 224*50, Steinfeld Lipot 446*38, Császy Bálint 446*24, Spiegel Ferencz 441*12, Moldován László 441*72, Bay Lajos 440*52, dr. Szerdahelyi Jenő 435*70, Miklóssy Gyula 435*89, Csernyi József 435*70, Nagy Dániel 430*79, Budaházy Kálmán 426*34, Jakab Ignácz 425*40, Lázin Sándor 424*72, Jungreísz Miksa 524*06, Pozsonyi Aladár 423*06, Szikszó Bálint 421 *77, Jeszenszky Béla 421*42, Kolb Izrael 421*20, Groszman Adolf 421*10, Vona Mihály 420*75, Vladár Emil 419*58, kis kaczérkodásnál tovább úgy sem megyek, abban talán nincs semmi. (Elkaczagva) Ah. Istenem, mily szép mégis ez a fürdőszezon ! . . . A primadonna. Az utolsó héten megint két kilót gyarapodtam. Rettentő, hogy már a maszszásban sem lehet bízni. Hizom, hízom lassan, de feltartóztatlan biztonsággal. A kérhetetlen mérleg egyre többet mutat. Nem eszem jó formán egyebet száraz zsemlénél, nem iszom többet naponta egy fél pohár ásványvíznél — és mégis hi­zom. Van kocsim, toalettem, ékszerem, imádók hever­nek a lábaim előtt, fürdőm a hir és dicsőség sugarai­ban és mindezt megkeseríti az a sötét, kétségbeejtő gondolat, hogy hizom. S e mögött ott lappang az el- hervadás, megvénülés és mint végső rém a komikus anya szerepökre . . , Szerencsére itt van az áldott fürdőszezon ! Oh bár repülhetnék már el, abba a csodás, felülmulhatlan, isteni fürdőbe ! Tavaly is tizenkét kilót fogytam há­rom hónap alatt. Igaz, hogy tavaly még nem volt ilyen erős hajlamom a hízásra — és mi tűrés-tagadás, fiatalabb is voltam. De azért csak reméljünk ! Istenem, istenem, vájjon ebben a szezonban megfogyok-e ? A beteg : Újra itt a szezon. Az emberek elmennek fürdőre, mulatni, élvezni az életet, folytatni a tél örömeit. Én is megyek. De mi öröm vár én reám ? A napsugár vakít, a zaj fáj, az emberek öröme elkeserít. Meg kell lapulnom, mint az űzött vadnak. Terhére vagyok magamnak és másoknak. Óh, a fürdőszezont az egészségesnek találták ki. De vájjon meggyógyulok-e legalább ? . . . Báttaszéky Bajos. Vészár József 217*74, ifj. Csizmadia József 417*91, Tarpay János 415*28, Sugár Emil 413*60 Schiff Áb­rahám 413, Orbán Andor 409*54, Frenkel Zsigmond 407*80, Kaufmann Salamon 406*48, Bakos Sándor 404*51, Hirsch Jakab 404, Csernyus Zoltán, 403*04, Kerekes László 401*78, Madarassy Sándor 401*30, Klein Mór 400*80, ifj. Spitz Adolf 400*79. Kossuth kultusz. A lezajlott Kossuth ünnepek, gyönyörű tanúságul szolgáltak annak, hogy megvan még a magyar szívben az az égbe törő lelkesedés, a mellyel annyi világhistóriai eseményt tudott megcsinálni. Csak alszik, mélyen eltemetve bennünk a szent láng, de jő egy alkalom és kitör belőlünk, mint az áradat, elementáris erővel, visszatarthatlanul. Láttuk most is hogy ünnepelt az egész ország, szegény és gazdag, kicsiny és nagy egyaránt, egy eszme, egy lelkesedés dobogtatta meg egy napon a milliónyi szive­ket s egy nagy hazafi előtt hódoltunk meg úgy, a hogy csak felsőbb hatalmak előtt szokás. íme, ez a Kossuth-kultusz, mely mélyen eltemetve a szivekben él, de előtör minden alkalommal és nagy dolog produkálására képes. Igen helyesen magyarázza ezt a misztikus ér­zését a magyarnak Verő György alkalmi szin- játéka, melyet a fővárosi Magyar Szinházban adtak elő. Az a konklúziója ennek a darab­nak, hogy írhatnak, beszélhetnek, tehetnek akármit, a Kossuth-kultusz egygyé lett a ma­gyar ember lelkében és igazán lelkesedni csak az ő emlékén tud. Igaza van azoknak sok tekintetben, akik a mai kort profánnak, czinikusnak, ideál nél­kül valónak, anyagiasnak mondják. Ilyenné ne­veli a modern embert az élet iskolája és bi­zony ez vigasztalan jelenség. Csak a Kossuth Lajos emléke az. amely diadalmasan kiemel­kedik a profán mindennapiság szürke ködéből és ideális, romantikus fénynyel vonja be az országot. Tartsuk, ápoljuk, erősítsük ezt a kultuszt. Nemcsak azért, mert a szabadság szeretete egyet jelent e kultusszal, hanem azért is, mert ez az egyetlen ideális, magasztos érzés, mely a modern embert hevíteni tudja, ez az egyet­len morális erő, mely a tömeg szivében kö­zös. Ez egyenlő a hazaszeretettel, a szabad­ság megbecsülésével, a vallási türelmességgel. Ma már Kossuth Lajos és az „azt üzente“ ideális jelentőségű, egy félszázaddal a szabad- ságharcz lezajlása után, nem kelt már forra­dalmi hangulatot a róla való emlékezés. Egé­szen más hatással van a tömegre e nagy em­ber és a nagy idők emléke : hazaszeretetre és szabadságra oktatnak. Erre az oktatásra szerfelett nagy szük­sége van a népnek most, amikor minden ol­dalról feltámadnak a sötétség szellemei és hol a sovinizmus, hol az ultramontánizmus, hol a szoczializmus köpenyébe burkolózva törnek a 48—49 vívmányai ellen. Ezek a vívmányok képezik a fundamen­tumát a modern Magyarországnak és jaj ne­künk, ha ez a fundamentum megrázkódik. S ezt a fundamentumot védi a mind energikusabb támadások ellen a Kossuth-kultusz. Nemzeti nevelés. Az alkotások sorozatában nem mindég az a leg­nagyobb, a mely dicséret után kiált a mi önkénytelen hívja ki a dicséretet, elismerést és lelkesedést. A díszes épületek ormán az ornamentika az, a mi megkap, a képzőművészet mesterkedése, a mi lebilincsel, de valójában a dicséret mégis azokat az apró becsületes semmit mondó téglácskákat illeti, a melyekre ránehe­zedik minden, még a vakolat is, a mi elrejti a szem elől. A magyar nemzeti állam kialakulásában is lesz­nek biztosan hatás után kiáltó megkapó dolgok vala- " mikor. De ott még ma nem tartunk. Csak a becsületes téglákat látjuk, a miket most rakosgat egymás fölé a kultuszminiszter, a ki bizonyosan nem fog elfeled­kezni majd, ha rákerül a sor a külső ornamentikáról. Nemzeti nevelésünk, a mely kell hogy alapja legyen egész nemzeti politikánknak, most van kialakulóban. Századok súlyos mulasztásai tévelygései törnek itt meg s rakodik le helyettük egy egészen más világ. Sokat haladtunk rövid idő alatt, de mégis mintha igazán csak most kezdenénk a munkához. Mintha csak most vennénk észre, hogy ahhoz, hogy magyarok legyünk, először magyarokká kell lennünk. Mert eddig nem voltunk azok s legalább nem az állam jóvoltából. Valami zürzavarszerü káosz volt az, a mivel útnak eresztettek bennünket az iskolából, abba a másik is­kolába, a minek élet a neve. Megtömtek, kicsiszoltak bennünket a tudományokra, de soha nem az életre s még inkább nem a magyar életre. Ez csak most kez­dődik. A nemzeti nevelés utat tör magának a sok mindenféleségen s most már hivatalosan is befordult nevelésügyünk nemzeti jellegébe. Igazán nemzetivé azonban csak akkor lesz ne­velésügyünk, ha leszürődik az első generáczióra ra­gadt hatás, ha ez életben is realizálódnak az iskolák­ban nyert inpressióínk és gyökeret ver az iskolán kí­vül is az ott elvetett csira. Mondják : az élet sok min­dent letöröl rólunk s még többet ád helyette a ma­gáéból. A mi mindennapi életünk bizony éppen nem jellegzetes s még inkább nem nemzeti. Az következnék tehát ebből, hogy az iskola hatását elnyomja majd a mindennapi élet, kiöli a csirát, amit onnan magunkkal hozunk. Csak hogy ezt az igazságot meg is fordíthat­juk. A társadalom képe olyan, mint a minővé a ne­velés teszi. A kultúra vetkőztette ki az emberiséget eredeti voltukból átugorta átidomitotta a maga képére A gyermekkor benyomásait, érzelmeit nem is nyomja el soha az élet, legfeljebb elcsititja, elaltatja. A társa­dalom képe olyan, mint a minővé tagjait neveljük. Ha nemzeti lesz a nevelés, nemzeti lesz a társadalom képe a mely lassan bár, de mindég odaalakul, a hová a nevelés irányítja. A lateiner világnak a latin nevelés adta meg a sajátságát, a mai kozmopolitáskodó vilá­gunk is csak az iskolákra vezethető vissza. Mennyivel másforma volna mai társadalmunk képe, ha ott kezdtük volna, ahol ma folytatni akarjuk. Valamikor azonban nagy dolognak tetszett magyar társadalmat teremteni s mindenki azt hitte, hogy a mi magyar, nem lehet más, csak nemzeti. Pedig a sok idegen hatás nem csak a külső képben, de még nyel­vünkben is ott hagyta bélyegét, a minek a kigyomlá­lása maga is elég munkába és időbe fog kerülni. Egy nemzet öntudatos fejlődése csak akkor figye­lemre méltó, ha önmagából nemzeti jellegéből tud meríteni vagy olyan nemzeti forrásokat teremteni, a mi kútfejévé válhat szellemi életének, Minden más élet csak vegetáczió, a kultúra nagy asztaláról le­hullott morzsák szedegetése. A legmagasabb kultúra is értéktelen, ha ugyanazt, megtaláljuk más nemzetnél is, ha nincs egyéni sajátsága, a mi rányomja a bélye­get s hirdeti, hogy a miénk. Ezért érdemlik meg a legnagyobb dicséretet azok az intézkedések, a melyekkel a kultusz miniszter most bevezeti nemzeti nevelés ügyét. Az épület kiala­kulásától még messze vagyunk, de hiszen remek a tetőzete, már teljesen a miénk lesz, az alap teremti meg önmagából, mint a hogy dicsérete is benne van önmagába. H I É E K. — Ö felsége a király névnapja alkalmával folyó hó 4-én isteni tisztelet volt a helybeli róm. kath. templomban, a melyen megjelentek a hatóságok tes­tületileg, valamint a honvéd tisztikar is. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja folyó hó 3-án a déli vonattal Budapestre utazott, a honnét folyó hó 6-án érkezik vissza szék­helyére. — Október 6-án az aradi vértanuk lelkiüdvéért gyászisteni tisztelet lesz d. e. 9 órakor a helybeli róm. kath. templomban. — A vármegyei egészségügyi bizottság tegnap délután ülést tartott N. Szabó Antal elnöklete alatt és a Nagy-Bányán felállítandó harmadik gyógy­szertár iránt beérkezett kérvényeket véleményezve terjeszi be a közgyűléshez. — Esküvő. Dr. Isaák Elemér rozsályi birtokos szept. 26-án esküdött örökhüséget Pogány Mária úr­nőnek Urmezőn. —- Színészet. Krémer Sándornak, a szatmári színház igazgatójának társulata a múlt héten fejezte be hat hétre terjedő játékát. A társulat változatos pár­tolás mellett működött s hogy nem fejezte be a sze­zont kedvező anyagi eredménynyel, azt a feltűnő hideg idő beálltának lehet betudni, a mi nagyon szellőssé és hideggé tette a színkört. Mert ha vissza­tekintünk Krémer társulatának működésére és elfogu­latlanul ítéljük meg, el kell ismernünk azt, hogy leg- többnyire közepes erőkkel, úgynevezett nyári társulat­tal, még is jó, összevágó előadásokat nyújtott. Szóval ha még egy pár, jó erővel kiegészíti az igazgató társulatát, bátran mehet téli állomására. A műsor fel­ölelte az összes uj darabokat, a melyek után igen tekintélyes szerzői dijat kellett az igazgatónak fizetni. Te­hát a változatosság és újdonság tekintetében sem le­hetett kifogásunk ellene. Hogy még is az anyagi siker nem volt olyan, a minőt megérdemelt volna, egyedüli oka az, hogy az idén is, a szezon közepe után, di­vatba jött nálunk minden ok nélkül, a színházba nem járás. Sőt azt merjük állítani, hogy a rendes szinházi közönség legnagyobb része a nyáron távollétével tün­dökölt s ha még is ment a társulatnak, úgy a hogy, ez csak belső értéke mellett bizonyít. Á társulat innét egyenesen Eperjesre ment s csak november végén vonul be téli állomására Szatmárra. Az utolsó három előadásról röviden a következőkben számolunk be. Szombaton szept. 27-én Henneguin és Duval újdon­ságát, „A zsábát“ adták, közepes közönség előtt. Remek, mulattató darab, a mely miatt szivesn szemet huny a néző a darab sikamlós részletei előtt. A kö­zönség a női és férfi furfang mulatságos részletei felett holtra neveti magát. Kitűnő volt Lőrinczi Erzsi (Suzanne), Krémer (Marcinelle) és Bátossy (Barisord). Összevágó jó előadás volt. Vasárnap szép. 28-án „Á baba“ operettet adták, a czimszerepben Lónyay Piros­kával, a ki mint szobor remekül alakított és szépen énekelt. Szépen énekelt és játszott Dombi is. Ligeti is igen jó volt. Közönség szép számmal. Hétfőn szept. 29-én bucsuelőadásul és Lónyay Piroska jutalomjáté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom