Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-07 / 36. szám
Nagykároly, 1902. szeptember 7. 30. szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *<=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. , , Megyei községek, egyházak és iskolák részére egesz évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. S=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS B Éj^Z. 3387- 1902. sz. Szatmár vármegye főispánja Meghivó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a folyó hó 15-én délután 3 órakor kezdődő ülésre a vármegye székhazának nagytermébe tisztelettel meghívni. Tárgy: a törvényhatóság jövő évi költségelőirányzatára vonatkozó véleményes jelentés. Nagykároly, 1902. szeptember 4. Gróf Hugonnai Béla, főispán. 25052—1902. sz. Értesítés. A folyó évi augusztus hó 31-én megjelent 35. számban közzétett értesítésem kiegészítéséül a Kossuth Lajos emlékezetére Budapesten emelendő mauzóleum alapkőletétel i ünnepélyre szóló meghívót s programmot tájékoztatás czéljából közhírré teszem, s egyszersmind tudatom, hogy a fenntartott helyre szóló külön belépti-jegyek f. évi szeptember hó 10-től d- e. 10—12 óra között a székesfőváros központi városházán 252. szám alatt átvehetők. Nagykároly, 1902. szeptember 3. Nagy László, alispán. Meghívó Budapest székesfőváros közönsége által Kossuth Lajos születésnapjának századik évfordulóján tolyó évi szeptember hó 19-én Budapesten rendezendő ■ü-mx:Lep él37*r e. Budapesten, 1902. augusztus hóban. Budapest székesfőváros közönsége. Az ünnepély programmja. 1. Délelőtt fél 10 órakor: ünnepélyes istenitisztelet a Deák-téri ágostai hitvallású evangélikus templomban. 2. D. e. fél 12 órakor : Kossuth Lajos sírjának megkoszorúzása a Kerepesi-uti temetőben az országos magyar daláregyesület karéneke mellett. 3. Déli 12 órakor: a Kussuth Lajos emlékezetére a Kerepesi-uti temetőben emelendő mauzóleum alapkövének letétele; a) karének, előadja az országos magyar daláregyesület; b) ünnepi beszéd, mondja Halmos János Budapest székesfőváros polgármestere ; c) alapkőbe elhelyezendő okmány felolvasása, aláírása és az alapkőbe elhelyezése; d) karének, előadja az országos magyar daláregyesület. Nagykároly villamos világifása. Városunknak ez a nagyfontosságu s már évek óta tárgyalt ügye mindannyiunk örömére a megoldás stádiumához közeleg. A város polgármestere . fáradtságot nem ismerő buzgalommal tanulmányozza a világítás kérdését s alapos kilátásunk van arra, hogy azt még ez év folyamán dűlőre fogja vinni. Azt tartjuk, hogy mindenkinek a ki Nagykároly város érdekeit szivén viseli tőle telhe- tőleg komolyan, alaposan és behatóan kell a világítási ügygyei foglalkoznia és éppen ez a szempont vezérel bennünket is midőn ezt a kérdést lapunkban szóvátesszük és azon leszünk, hogy czikkeinkkel, melyeket lapunkban közre fogunk adni — szintén hozzájáruljunk a nagy horderejű kérdés megvilágításához. A villamos világítás helyes és czélszerü megoldása tekintetében két mód áll a város rendelkezésére: concessió (váJJ^íatba-adás) vagy pedig a házi kezelés, midofr t . u. va\>s maga épit villamos telepet s abj5o' a .nagY act villamos áramot úgy a közvílr -a, mini épedig a magánosok részére s z üzlettel járó hasznot is n .vezi. A tapasztalás azt mutatja, hogy a város rendezési szempontból fontos szükségleteinek igy pl. vízvezetéknek, csatornázásnak, világításnak vállalati utón való fedezése semmiképen sem egyeztethető össze a városnak és a közönségnek érdekeivel. — Hiszen természetes, hogy vállalatok, a melyek nem a helyi érdekek kielégítésére, hanem tisztán csak nyerészkedésre alakultak, nincsenek tekintettel a város közönségének érdekeire. Ismeretes milyen gyászos tapasztalatokat tettek a városok a gáztársulatokkal kötött szerződések révén : a gáztársulatok élvezve a nekik szerződésileg vagy a dolog természeténél fogva biztosított monopóliumot, teljesen közönynyel nézték a város fejlődését és a leg- méltányosabb kívánságoknak sem tettek eleget és a legtöbb helyen igy pl. a mi vidéki városainkban is még mesés magas egységárakkal dolgoznak. Könnyen belátható, hogy bármely intézmény a mely a városi közönség szükségleteinek fedezésére szolgál igy pl. világítási és erőátviteli telep, csak akkor szolgálhatja igazán a közönség érdekeit és kényelmét, ha a közönségnek a mü vezetésében kellő befolyás jut, a mi csakis akkor lehetséges, ha a városok házi kezelésben létesítik az ilyen telepeket. Újabb időben ilyen irányú törekvés érvényesül mindenütt. — Külföldön és hazánkban is egyaránt szaporodik a házi kezelésű telepek száma. A statisztika továbbá azt mutatja, hogy a villamos világítás határozottan jövedelmező T Á R C Z A. Csendes jubileum. A mai jubileumos világban tünemény számba esik, ama csakis az érdemekben gazdag egyéneknél tapasztalható ritka s tiszleletre méltó szerénység, amelylyel Palczer Ernő ur, a kegyes tanitórend nagykárolyi társházának nagyrabecsült főnöke, az ő jubilálni való dolgait egyszerűen elhallgatja, mondhatnánk eltitkolja, holott nem is egy — de hármas jubileumot is ülhetne, s nem holmi rövid tiz éves működések évfordulóján szedhetné csokorba a gra- tulácziók ilyenkor igen gyakran mondva csinált virágait, de a 25 és 40 éves évfordulók közt is .válogathatna, s ha csak egy perezre is nyitva feledné szerénységének óvatosan elreteszelt ajtaját, az igaz tisztelők nagy csoportja halom számra csempészné be a mély tiszteletnek — ezerszinü élővirágait. Minden óvatossága daczára is azonban egyet elfeledett, hogy t. i. ő nem magán ember, de a közélet har- ezossa,kinek életmozzanatai nyilvános iratokban vannak megírva és aki azért a bírálatot tűrni tartozik — mégha az csupa dicséretet és elismerést zeng is. A sajtónak kötelessége rést törni lelkületének szerénységből körülbástyázott erősségén, hogy nemcsak hozzá kiálthassa be az őszinte éljeneket, de a most élő uj generacziónak is hirdethesse, a nemesre való törekvés követendő példájául, hogy ki Palczer Ernő. Azért tesszük pedig ezt most, mert az ő munkásságban gazdag életének minden jelentősebb fázissá a szeptember hóval kezdődik. Negyven évvel ezelőtt szeptember hóban lett piaristává kincses Kolozsvár város szülötte, Palczer Ernő, hogy 33 évvel ezelőtt szeptember hóban igazi kincs gyanánt városunkba kerüljön ; 25 évvel ezelőtt szeptember hóban lett házfőnökké és egyben városunk plébánossává. E számok minden dicséretnél szebben beszélnek. A szerzetesi kötelékben anvagi haszon nélkül, egyedül ideális vallási és cultur czélokat szolgálni 40 éven keresztül, a legszebb bizonyítvány arról, hogy Palczer Ernő ur jó piarista volt; a szerzetesi életben, hol egyik helyről a másik rendházhoz való áthelyezés napi renden van, egy helyen, egy házban 33 évet eltölteni, igazolja fényesen, hogy szelíd lelkületű, társaival simán összeférő és olyan egyéniség volt, aki munkásságával csakhamar olyan pozicziót tudott teremteni magának, hogy nélkülöz- hetlenné tette magát azon a helyen, ahová állították ; 25 éve főnöke a károlyi háznak — ez hirdeti, hogy nemcsak jól vezette tekintélyével a ház személyi ügyeit, és jól sáfárkodott az anyagiakban, de valóságos atyai barátja volt szeretető vei társainak; rendet tartott ridegség nélkül, helyet szorított a kedélyes szellem számára is helyes korlátok között a. ház társas életében. Ugyancsak 25 éve lelki pásztora, plébánosa a róm. kath. egyháznak; — itt, e téren való működése felett mi laikusok a bírálat mérlegét kevésbbé volnánk képesek felállítani, de egy jelentős körülmény minden kételyt kizárólag segítségünkre jön,mely a hívők szeretetét fényesen bearanyozza, s ez nem más, mint ama becsülés és méltó rokonszenv, melylyel Palczer Ernőt a megyei püspök ur őmé ltósága állandóan kitünteti: mélyen vallásos püspökünk csakis jó papot becsülhet igy ; ezért nevezte ki szentszéki ülnökévé s királyi kitüntetést is szerzett az érdemes férfiú számára. 8 hogy nem csak itt szükebb működési terén, de a piaristák kormányzó köreiben is kiváló tekintélyre tett szert, tanúsítja az, hogy a piaristák nagy gyűlése a Palczer Ernő kipróbált tapasztalatait és munkásságát az országos szervezet kormányzásánál is kihasználandó, mintegy öt évvel ezelőtt kormánysegédnek választotta. Mindezek, hogy úgy mondjuk az ő hivatalbeli érdemei; társadalmi munkássága előtt ép úgy kalapot kell emelnünk; városunk kultur életében sok történt alatta, az ő közreműködésével, segítségével; az elemi oktatásügy rendezése, melynek vezére volt; a csonka gimnáziumnak főgimnáziummá való kifejlesztése, melyben hatalmasan muukált; az ő közbenjárására létesült az apácza zárda is ; restaurálva lett a díszes templom, kibővitve lett a rendház; uj elemi fiú iskola, a gymnáziumnak palotája, az elemi és a polgári leányiskola az ő ideje alatt épült; — mindezek létesítésében t.öbbé-kevésbbé része van; járt, fáradt, kért, buzdított ott és azoknál akiknél kellett, vagy nem gördített akadályt akkor se, amikor az módjában állott volna. A nyilvános életben is kivette a részét; mint városi képviselő, mint a szakbizottságok tagja, mindenkor komolyan dolgozott; talán humanistikus nevelésügyi, avagy irodalmi egylet nincs is olyan, városunkban, amelynek buzgó tagja, sőt jelentős tisztségeket betöltő kiválósága ne volna. Mindenre ráért, s bár a közbizalom sokat rakott vállaira, amit vállalt, azt lelkiismeretesen végezte; igen szívélyes viszonyt ápolt a ház és a világiak között, a kínálkozó ünnepi alkalmakat felhasználta, hogy a város irányadó egyéneit a ház vendégéül láthassa. Egyéniségét mély vallásos — forró hazafias érzés jellemzi ; mint egyházi és társadalmi szónok is igen jeles; kevés ember tud oly vervvel beszélni, mint ő. Egész leikével hozzá van forrva e helyhez, a mi társadalmunkhoz, amely őt viszont osztatlanul becsüli és tiszteli. Ezt a derék férfit jubiláljuk meg most e sorainkban az ő akarata ellenére, s kívánjuk neki, hogy úgy saját köre, mint a mi társadalmunk javára és örömére jó egészségben és becsülés közt érje még meg a hármas jubileumi szám (40—33—2ő) közül, — hogy szerények legyünk: — legalább is a középsőnek, a 33-nak újabb dicsőséges évfordulóját.
