Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

Nagykároly, 1902. szeptember 7. 30. szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *<=­SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. , , Megyei községek, egyházak és iskolák részére egesz évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. S=­Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS B Éj^Z. 3387- 1902. sz. Szatmár vármegye főispánja Meghivó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a folyó hó 15-én délután 3 órakor kezdődő ülésre a vármegye székhazának nagytermébe tisztelettel meg­hívni. Tárgy: a törvényhatóság jövő évi költségelőirány­zatára vonatkozó véleményes jelentés. Nagykároly, 1902. szeptember 4. Gróf Hugonnai Béla, főispán. 25052—1902. sz. Értesítés. A folyó évi augusztus hó 31-én megje­lent 35. számban közzétett értesítésem kiegé­szítéséül a Kossuth Lajos emlékezetére Buda­pesten emelendő mauzóleum alapkőletétel i ünnepélyre szóló meghívót s programmot tájé­koztatás czéljából közhírré teszem, s egyszer­smind tudatom, hogy a fenntartott helyre szóló külön belépti-jegyek f. évi szeptember hó 10-től d- e. 10—12 óra között a székesfőváros köz­ponti városházán 252. szám alatt átvehetők. Nagykároly, 1902. szeptember 3. Nagy László, alispán. Meghívó Budapest székesfőváros közönsége által Kossuth Lajos születésnapjának századik év­fordulóján tolyó évi szeptember hó 19-én Budapesten rendezendő ■ü-mx:Lep él37*r e. Budapesten, 1902. augusztus hóban. Budapest székesfőváros közönsége. Az ünnepély programmja. 1. Délelőtt fél 10 órakor: ünnepélyes is­tenitisztelet a Deák-téri ágostai hitvallású evan­gélikus templomban. 2. D. e. fél 12 órakor : Kossuth Lajos sírjának megkoszorúzása a Kerepesi-uti temetőben az országos magyar daláregyesület karéneke mellett. 3. Déli 12 órakor: a Kussuth Lajos em­lékezetére a Kerepesi-uti temetőben emelendő mauzóleum alapkövének letétele; a) karének, előadja az országos magyar daláregyesület; b) ünnepi beszéd, mondja Halmos János Budapest székesfőváros polgármestere ; c) alapkőbe elhelyezendő okmány felol­vasása, aláírása és az alapkőbe elhelyezése; d) karének, előadja az országos magyar daláregyesület. Nagykároly villamos világifása. Városunknak ez a nagyfontosságu s már évek óta tárgyalt ügye mindannyiunk örömére a megoldás stádiumához közeleg. A város pol­gármestere . fáradtságot nem ismerő buzga­lommal tanulmányozza a világítás kérdését s alapos kilátásunk van arra, hogy azt még ez év folyamán dűlőre fogja vinni. Azt tartjuk, hogy mindenkinek a ki Nagy­károly város érdekeit szivén viseli tőle telhe- tőleg komolyan, alaposan és behatóan kell a világítási ügygyei foglalkoznia és éppen ez a szempont vezérel bennünket is midőn ezt a kérdést lapunkban szóvátesszük és azon le­szünk, hogy czikkeinkkel, melyeket lapunkban közre fogunk adni — szintén hozzájáruljunk a nagy horderejű kérdés megvilágításához. A villamos világítás helyes és czélszerü megoldása tekintetében két mód áll a város rendelkezésére: concessió (váJJ^íatba-adás) vagy pedig a házi kezelés, midofr t . u. va\>s maga épit villamos telepet s abj5o' a .nagY act villa­mos áramot úgy a közvílr -a, mini épedig a magánosok részére s z üz­lettel járó hasznot is n .vezi. A tapasztalás azt mutatja, hogy a város rendezési szempontból fontos szükségleteinek igy pl. vízvezetéknek, csatornázásnak, világí­tásnak vállalati utón való fedezése semmiképen sem egyeztethető össze a városnak és a közön­ségnek érdekeivel. — Hiszen természetes, hogy vállalatok, a melyek nem a helyi ér­dekek kielégítésére, hanem tisztán csak nye­részkedésre alakultak, nincsenek tekintettel a város közönségének érdekeire. Ismeretes milyen gyászos tapasztalatokat tettek a városok a gáztársulatokkal kötött szerződések révén : a gáztársulatok élvezve a nekik szerződésileg vagy a dolog természeté­nél fogva biztosított monopóliumot, teljesen közönynyel nézték a város fejlődését és a leg- méltányosabb kívánságoknak sem tettek eleget és a legtöbb helyen igy pl. a mi vidéki vá­rosainkban is még mesés magas egységárakkal dolgoznak. Könnyen belátható, hogy bármely intéz­mény a mely a városi közönség szükségletei­nek fedezésére szolgál igy pl. világítási és erőátviteli telep, csak akkor szolgálhatja igazán a közönség érdekeit és kényelmét, ha a kö­zönségnek a mü vezetésében kellő befolyás jut, a mi csakis akkor lehetséges, ha a váro­sok házi kezelésben létesítik az ilyen telepeket. Újabb időben ilyen irányú törekvés ér­vényesül mindenütt. — Külföldön és hazánk­ban is egyaránt szaporodik a házi kezelésű te­lepek száma. A statisztika továbbá azt mutatja, hogy a villamos világítás határozottan jövedelmező T Á R C Z A. Csendes jubileum. A mai jubileumos világban tünemény számba esik, ama csakis az érdemekben gazdag egyéneknél tapasztalható ritka s tiszleletre méltó szerénység, amelylyel Palczer Ernő ur, a kegyes tanitórend nagykárolyi társházának nagyrabecsült főnöke, az ő jubilálni való dolgait egyszerűen elhallgatja, mond­hatnánk eltitkolja, holott nem is egy — de hármas jubileumot is ülhetne, s nem holmi rövid tiz éves működések évfordulóján szedhetné csokorba a gra- tulácziók ilyenkor igen gyakran mondva csinált vi­rágait, de a 25 és 40 éves évfordulók közt is .válo­gathatna, s ha csak egy perezre is nyitva feledné szerénységének óvatosan elreteszelt ajtaját, az igaz tisztelők nagy csoportja halom számra csempészné be a mély tiszteletnek — ezerszinü élővirágait. Min­den óvatossága daczára is azonban egyet elfeledett, hogy t. i. ő nem magán ember, de a közélet har- ezossa,kinek életmozzanatai nyilvános iratokban van­nak megírva és aki azért a bírálatot tűrni tartozik — mégha az csupa dicséretet és elismerést zeng is. A sajtónak kötelessége rést törni lelkületének szerénységből körülbástyázott erősségén, hogy nem­csak hozzá kiálthassa be az őszinte éljeneket, de a most élő uj generacziónak is hirdethesse, a nemesre való törekvés követendő példájául, hogy ki Palczer Ernő. Azért tesszük pedig ezt most, mert az ő mun­kásságban gazdag életének minden jelentősebb fá­zissá a szeptember hóval kezdődik. Negyven évvel ezelőtt szeptember hóban lett piaristává kincses Kolozsvár város szülötte, Palczer Ernő, hogy 33 évvel ezelőtt szeptember hóban igazi kincs gyanánt városunkba kerüljön ; 25 évvel ezelőtt szeptember hóban lett házfőnökké és egyben városunk plébánossává. E számok minden dicséretnél szeb­ben beszélnek. A szerzetesi kötelékben anvagi haszon nélkül, egyedül ideális vallási és cultur czélokat szolgálni 40 éven keresztül, a legszebb bizonyítvány arról, hogy Palczer Ernő ur jó piarista volt; a szer­zetesi életben, hol egyik helyről a másik rendház­hoz való áthelyezés napi renden van, egy helyen, egy házban 33 évet eltölteni, igazolja fényesen, hogy szelíd lelkületű, társaival simán összeférő és olyan egyéniség volt, aki munkásságával csakhamar olyan pozicziót tudott teremteni magának, hogy nélkülöz- hetlenné tette magát azon a helyen, ahová állították ; 25 éve főnöke a károlyi háznak — ez hirdeti, hogy nemcsak jól vezette tekintélyével a ház személyi ügyeit, és jól sáfárkodott az anyagiakban, de való­ságos atyai barátja volt szeretető vei társainak; rendet tartott ridegség nélkül, helyet szorított a kedélyes szellem számára is helyes korlátok között a. ház társas életében. Ugyancsak 25 éve lelki pásztora, plébánosa a róm. kath. egyháznak; — itt, e téren való műkö­dése felett mi laikusok a bírálat mérlegét kevésbbé volnánk képesek felállítani, de egy jelentős körül­mény minden kételyt kizárólag segítségünkre jön,mely a hívők szeretetét fényesen bearanyozza, s ez nem más, mint ama becsülés és méltó rokonszenv, melylyel Palczer Ernőt a megyei püspök ur őmé ltósága állan­dóan kitünteti: mélyen vallásos püspökünk csakis jó papot becsülhet igy ; ezért nevezte ki szentszéki ülnökévé s királyi kitüntetést is szerzett az érdemes férfiú számára. 8 hogy nem csak itt szükebb mű­ködési terén, de a piaristák kormányzó köreiben is kiváló tekintélyre tett szert, tanúsítja az, hogy a piaristák nagy gyűlése a Palczer Ernő kipróbált ta­pasztalatait és munkásságát az országos szervezet kormányzásánál is kihasználandó, mintegy öt évvel ezelőtt kormánysegédnek választotta. Mindezek, hogy úgy mondjuk az ő hivatalbeli érdemei; társadalmi munkássága előtt ép úgy kalapot kell emelnünk; városunk kultur életében sok történt alatta, az ő közreműködésével, segítségével; az elemi oktatás­ügy rendezése, melynek vezére volt; a csonka gim­náziumnak főgimnáziummá való kifejlesztése, mely­ben hatalmasan muukált; az ő közbenjárására léte­sült az apácza zárda is ; restaurálva lett a díszes templom, kibővitve lett a rendház; uj elemi fiú is­kola, a gymnáziumnak palotája, az elemi és a pol­gári leányiskola az ő ideje alatt épült; — mindezek létesítésében t.öbbé-kevésbbé része van; járt, fáradt, kért, buzdított ott és azoknál akiknél kellett, vagy nem gördített akadályt akkor se, amikor az módjá­ban állott volna. A nyilvános életben is kivette a részét; mint városi képviselő, mint a szakbizottságok tagja, min­denkor komolyan dolgozott; talán humanistikus ne­velésügyi, avagy irodalmi egylet nincs is olyan, vá­rosunkban, amelynek buzgó tagja, sőt jelentős tiszt­ségeket betöltő kiválósága ne volna. Mindenre ráért, s bár a közbizalom sokat rakott vállaira, amit vállalt, azt lelkiismeretesen végezte; igen szívélyes viszonyt ápolt a ház és a világiak között, a kínálkozó ünnepi alkalmakat felhasználta, hogy a város irányadó egyéneit a ház vendégéül láthassa. Egyéniségét mély vallásos — forró hazafias érzés jellemzi ; mint egyházi és társadalmi szónok is igen jeles; kevés ember tud oly vervvel beszélni, mint ő. Egész leiké­vel hozzá van forrva e helyhez, a mi társadalmunk­hoz, amely őt viszont osztatlanul becsüli és tiszteli. Ezt a derék férfit jubiláljuk meg most e sora­inkban az ő akarata ellenére, s kívánjuk neki, hogy úgy saját köre, mint a mi társadalmunk javára és örömére jó egészségben és becsülés közt érje még meg a hármas jubileumi szám (40—33—2ő) közül, — hogy szerények legyünk: — legalább is a közép­sőnek, a 33-nak újabb dicsőséges évfordulóját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom