Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-03 / 31. szám

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

H agykár olybán, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évte 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-3* Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

HÍVA TÁL 0 S R É S Z.

20899—1902. sz. Tőke-Terebes községben folyó hó 8-án 1 drb sötét sárga, balszemére vak, hátsó ballábára sánta, kancza ló bitangságban felfogatott, felfogatásakor nagy tőgye volt, igy elbitangolásakor kis csikója lehetett. Ha igazolt tulajdonosa nem jelentkeznék a ló folyó évi julius hó 24-én délelőtt 10 órakor Tőke-Terebes község házánál nyilvános árverésen el fog adatni.

Nagy-Károly, 1902. julius 19.

20603—1902. sz. Körrendelet. A Községek elöljáróinak. A nagymélióságu földmivelésügyi miniszter urnák folyó évi 60701. számú leirata folytán értesittet- nek a községek, hogy a melyeknek községi ménre leend szükségük, folyamodványaikat közvetlenül Svái- czer Gábor vármegyei lótenyésztési, biz. elnök úrhoz Ar.-Megyesre minél előbb terjesszék be, hogy azok összesítve a nagyméltóságu földmivelésügyi miniszter úrhoz idejekorán felterjeszthetők legyenek.

Nagy-Károly, 1902. julius 16.

21512—1902. sz. A lippói határban folyó hó 8-án egy másfél éves, szürkés szőrű, üsző borjú fogatott be bitangságból, mind két farán zöld festékkel festett K. jegy van.

Nagy-Károly, 1902. julius 2ö.

21625—1902. sz. A nagyari határban a Túr patakból egy drb 2 évesnek látszó, sárga szőrű, bal hátsó lába csüdbe kesely, homlokán csillagos, kancza csikó dögölve az elöljáróság által kifogatott. A csikó megnyuzatott és a bőr a nagyari elöljáróság által őrizet alá vetetett.

Nagy-Károly, 1902. évi julius hó 26-án.

Nagy László, alispán.

21420—1902. sz.

Hirdetmény.

A kéményseprésről és kéményseprés iparról a vármegye nagy és kis községeire nézve alkotott újabb szabályrendeletet azzal teszem közhírré, hogy az ellen 30 nap alatt a nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz felebbezésnek van helye.

Nagykároly, 1902. julius 23.

Nagy László, alispán.

Szabályrendelet

a kéményseprésről és kéményseprés iparról a vármegye kis és nagy községeire nézve.

1- §■

Kéményseprés ipar gyakorlatára nem nyerhet engedélyt oly egyén a ki képesítését az 1884. évi XVII. t.-cz. 4. §-a értelmében kimutatni nem képes, gyújtogatásért vagy tűzvész okozásáért büntetve volt és a hatóság előtt mint iszákos ismeretes.

2- §•

A kerületi kéményseprőket a jár. főszolgabíró nevezi ki. Kéményseprés ipar gyakorlása munka kerülethez köttetik s e czélból a vármegye kis és nagy községei járásonként a következő kerületekre osztattak.

1. Nagykárolyi járás: 1. kerület. Csanálosi, vállaji, börvelyi, szentmiklósi, nagymajtényi, és kis - majtényi körjegyzőségek községei. Genes nagyközség.

2. kerület: érkörtvélyesi, csomaközi, mezőpetrii, dengelegi és mezőteremi körjegyzőségek községei, Sza- niszló és Er-Endréd nagy községek.

2. Mátészalkai járás: 1. kerület. Mátészalka Vä-ad része, Nyir-Megyes, Nyir-Gebe, Hodász, Derzs, Iklód, Kántor-Jánosi, Nyir-Császári, Nyir-Vasvári. 2. kerület. Mátészalka J/3-ad része, Ilk, Vitka, Olcsva, Olcsva- Apáti, Szamosszeg, Keér, Tunyog, Győrtelek, Kocsord, Nagy-Ecsed. 3. kerület. Máté-Szalka i/3-ad része Nagy- Dobos, Ó.-Pályi, Fábiánháza, Nyir-Csaholy, Jármi Papos, Parasznya.

3. Fehérgyarmati járás: 1. kerület. Fehérgyarmat,

Fülpös, Fülpös-Darocz, Géberjén, Matolcs, Nábrád, Panyola, Keér-SemlyA**, v-i

Penyige. 2. kerület. Czégény, Czégény-Dányád, Zsa- rolyán, Nagy-Szekeres, Borzova, Mánd, Kis-Namény, Vámos-Oroszi, Csaholcz, Ricsc, Jánk, Darnó, Kis-Sze- keres, Majtis, Szamos-Ujlak, Gyügye. 3. kerület. Fü- lesd, Istvándi, Kölese, Sonkád, Uszka, Tisza-Becs, Milota, Csécse, Tisza-Kóród, Cseke.

4. Erdődi járás : 1. kerület. Erdőd nagyközség, Madarász, Tőke-Terebes, Piskárkos, Kír.-Darócz, Géres, Gyöngy, Hirip, Oroszfalu, Réztelek, Oláh-Gyürüs. 2. kerület. Kr.-Béltek, Dobra, Nántü, Rákos-Terebes, Szakasz, Sándorfalu, Alsó Boldád, Oláh-Hodos, Nagy- Szokond, Lophágy, Kis-Szokond, Felső-Boldád, Szin- falu, Ivácskó, Alsó-Homoród, Páczafálu, Közép Homo- ród, Szoldobágy, Oláh-Megyes.

5. Szinyérváraljai járás : — 1-ső kerület:

Szinyérváralja nagyközség, apai, válaszuti, ilobai,

remetemezei körjegyzőségek községei. — 2. kerület. Avasfelsőfalusi, avasujvárosi, bikszádi, komorzáni, turvékonyai körjegyzőségek községei.

6. Nagybányai járás : A járáshoz tartozó összes községek egy kerületet képeznek.

7.Nagysomkuti járás : 1. ker*A~Stívnkut nagyközség Jeder, törökfalusi, csoki, sáros-magyar-berkeszi, kovási körjegyzőségek községei. 2. kerület. Pribékfalusi szakállasfalusi pusztahidegkuti kolezéri, nagynyiresi körjegyzőségek községei.

8. Csenged járás: 1. kerület. Simái, komlódtót- falusi, gacsályi, vetési és szamosdobi körjegyzőségek községei. 2. kerület. Csenger nagyközség, tyukodi, porcsalmai, ököritói körjegyzőségek községei.

9. Szatmári járás : 1. kerület. Aranyos-Megyes, Görbéd, Patóháza, Józsefháza. Berencze, Batiz, Batiz- Vasvári, Lázári, Puszta-Darócz, Mikola, Egri, Homok, Saár, Méhtelek, Udvari, Kaak, Kaak-Szentmárton, Berend, Sárköz, Sárköz-Újlak, Adorján. 2. kerület. Krassó, Lippó, Kis-Peleske, Nagy-Palád, Kis-Hodos, Nagy-Hodos, Tiszta-Berek, Nagy-Peleske, Zajta, Amacz, Ombód, Pálfalva, Pettyén, Zsadány, Kis-Palád, Bot- Palád, Magosliget, Száraz-Berek, Kis-Kolcs, Nagy- Kolcs, Dobrács-Apáti, Szamos-Kóród.

Folyt. köv.

Magyar műemlékek.

Alig van város Magyarországon, mely ne dicsekedhetnék valami históriai vagy műemlékkel s ugyancsak alig van város, melyekben

ez euueK.eis.01 n-ö.. —

bocsájthatatlan hanyagság ez a mi részünkről, az csak akkor tűnik szemünkbe, ha külföldön utazgatunk és látjuk, hogy a legkisebb város is áldoz műemlékeinek épségben tartására, hozzáférhetőségére és reklámirozására. Olasz, Német, Francziaország minden városkájában a polgármester elnöklete alatt külön bizottságok őrködnek a helyi históriai és műemlékek fölött, amelyeknek ismertetésével az irodalomnak egy egész külön ága foglalkozik.

A mi városaink legnagyobb része szebbnél szebb, festői várrommal bir, melyekben azonban szabadon garázdálkodik az enyészet.

r A R C Z A.

Jóslás

Nincs egy levelem, egy virágom,

Mely rád emlékeztetne még,

Ami hozzád fűz, az az emlék Szétfoszló pára, puszta lég.

Éjjel, midőn szemem behunyom Az arezod néha megjelen És azt gondolom nyugodtan,

Hogy gőgös vagy és szívtelen.

Ó miért is voltál te első ?

Nem érdemelted tőlem azt,

Hogy néked áldoztam az első,

A buja, bűbájos tavaszt.

Én egyszer tudtam csak szeretni,

Be kár, hogy éppen tégedet! ?

Jobb ember lett volna belőlem,

Ha nem találkozom veled.

S az évek szállnak. Egy-két év még, Vagy egy-két hónap már talán ?

Hogy levelet kapok hazulról,

Hogy asszonynyá lett egy leány . . . Lehet az is, hogy megelőzlek S megérem azt a nagy időt,

Hogy fásult, szürke nyugalommal Ott állok az oltár előtt.

így lesz. De aztán ? Mi lesz aztán ?

A másé én, a másé te ?

Aztán ? — Érzem, beteljesül majd Mindkettőnk ádáz végzete.

Jön egy nap: újra látjuk egymást. Jön egy nap : és találkozunk.

Jön egy nap : szemünk összevillan,

Jön egy nap : és elkárhozunk !

Ó milyen forró lesz a csókod !

Ölelni fogsz, tombolni fogsz.

Szerelmes, édes rabszolgám te,

Elém térdelsz és úgy zokogsz!

Határtalan gyönyörűség lesz És véghetetlen fájdalom !

S a tenger összecsap fölöttünk 1 . .

Ezt néked most megjósolom ! . .

E. D.

Eltévedt szív.

Hiába minden, lelkem mindig csak visszaszól a kis utczába, a mely nincs többé, a melyből én költöztem ki utoljára. Itt a paloták közt nem érzem én jól magam, minden ember idegen, de ott minden ember ismerős volt, közte akadt egy pár jóbarát, akikre úgy emlékezem most mint a száműzött otthon kapott bűneire. Ilyen jó barátom volt nekem Kelényi Pista is, a kinek ime most elmondom a történetét.

Szembe lakott velem, a kopott sárga házban, a melynek udvarára tavasz múlásakor három öreg akácz- fa hullatta hófehér, de buja illatú virágát. Kelényi sokszor ült e fák alatt, szívta az illatot, hallgatta a lombjuk susogását. Mint jogász került a kis utczába. Olyan szép fiú volt, leányos arczu, kedves, csak a két nagy barna szeme mély tüzü ragyogása mutatta, hogy bensőjében férfi. Eleinte szorgalmasan járt az egyetemre, tanult. Aztán abbanhagyta s neki ment az ivásnak, nap nap után részegen került haza. A változás okát nem értette senki. Kelényi egész nap aludt, olykor estefelé ébredt, elment hazulról, senki se tudta

hová. Később józanul tért haza, de mindig reggel, azután egy napon, a mikor már nyakig úszott az adóságban, a háziasszonya nagy lelki megnyugvására jelentette, hogy van állása. Korrector lett belőle valami lapnál. És attól kezdve el volt döntve az ő sorsa. Persze minndennap hajnaltájban került haza, már a hivatalos elfoglaltsága miatt is. Fiatal korával járó derűs jó kedve eltűnt. Komor zárkózott lett, kereste a magányt. Olykor, ha összekerültünk, hallgattunk együtt, aztán felsóhajtott: Nem ér ez az élet semmit!

— Mi bajod ? — kérdeztem.

— Semmi, semmi, de mégis van valami, majd egyszer megtudod.

Kutató szemem nem tudott a lelke mélyére belátni. De arról meggyőződtem, hogy valami végzetes szenvedély bántja. Később megtudtam, hogy szerelmes, őrülten, de reménytelenül, hanem hogy kit szeret el nem mondta. Lassan lassan csodás változáson ment keresztül. Megvénült. Nagy lehetett bánatának terhe, hogy igy meggörnyedt alatta. Sápadt, halvány gyerek lett belőle, arcza beesett, mint egy kiélt emberé, olyan lett, csak a két szeme ragyogott, olykor szinte fosz- foreszkált. így évődött, gyötrődött magában. Én pedig sokszor tűnődtem, vajon mi bántja s mi lesz a vége ennek a szenvedélynek? . . .

Csöndes tavaszi este volt, mikor hazahozták. Az öreg háziasszonya jött, hogy menjek át, a Kelényi beteg, összeesett az utczán, most is rosszul van, engem kéret. Átmentem. Szobája nyitott ablakán benyúlt az egyik vén akáczfa ága, betódult a fehér virágok bóditó illata. Kelényi holtra sápadtan, ruhástól feküdt az ágyon. Első pillanatban azt hittem részeg, de csakhamar láttam, hogy nagyon is józan.

Ülj ide az ágyam szélére — szólt csöndes hangon, ülj ide és hallgass meg engem. A mit most mondani fogok, ne tudja senki, talán sejtik néhányan, mert őrültségemben, olykor megfeledkeztem tán