Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

többi vármegyéé, semmi sem bizonyítja jobban, mint a hírlapi támadás, mely concrét tényeket nem sorolhatva elő, általános következtetéseket von, azonban hogy a községi számadások a rendes időben befolynak s elintéztetnek, nem szolgál javunkra, valamint az sem, hogy községeink az újévet már mindenütt törvényha- tóságilag jóváhagyott költségelőirányzattal kezdették meg. Azt hiszem, hogy a t. közgyűlés előtt tovább kitérni részletekre felesleges volna, a tek. közgyűlés előtt mentenek vagy elitéinek a mi tényeink és mi nyugodtan várjuk ez Ítéletet. — Midőn elfogadásra ajánlom beadott kérelmünket, el kell ismernem, hogy a támadás lényege ellenem, az alipán ellen irányul s én nyugodtan hivatkozható m 12 évi alispánsá- gomra, melyben nemcsak szükebb értelemben vett alispán voltam, hanem a társadalom és a vármegye közérdekei s minden a mi a magyar nemzeti eszmének erősítésére szolgált, harczosai közt talált. Az alispán még ezután felkérte a főispánt, rendelje el, hogy a főjegyző és főügyészen kívül a tisztviselők eltávozzanak.

Böszörményi Sándor ellenezte azt, hogy e kérdés tárgyalásánál a tisztikar elhagyja a tanácstermet, mert szerinte a vármegye tekintélyével össze nem egyeztethető az a feltevés, hogy a közgyűlés máskép Ítélné meg ez ügyet a tisztikar jelenlétében, mint annak háta me- gett. Azt tartja, hogy a tisztikar jelen lehet és csak nem szavazhat saját ügyében.

Ezen közbevetett kérdéshez hozzászóltak még N. Szabó Antal, ináncsi Papp Kálmán, Cholnoky Imre, Reök Gyula, dr. Schönpflug Richárd és a vita vége az lett, hogy a tisztikar, a mely különben is nem kívánt jelen lenni az őt oly közelről érdeklő ügy tárgyalásánál, testületileg elhagyta a termet és kezdetét vette az ügy érdemleges tárgyalása.

A kérdéshez elsőnek Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő, biz. tag szólalt fel es ellen indítványt tett. Mert ő illetékesnek tartja magát e kényes tárgyhoz hozzászólani azért, mert több esetben mint a közig, bizottság fegyelmi kiküldötte fungált több rendbeli ügyben és meri állítani, hogy olyan fegyelmi ügy, a mely pénzkezelési szabálytalansággal, avagy korrupczióval lett volna kapcsolatos, olyan ritka volt mint a fehér holló, és az is csak a községi bírók körében fordult elő. Ha bajokról lehet szólani, azok csakis a kisebbrendü mulasztások körében mozognak s igy a hírlapi czikkeknek a korrupczióra vonatkozó állításai minden alapot nélkülöznek. Nem fogadja el az állandó választmány által javasolt vizsgálat kérését, mert szerinte arra szükség nincs, a vármegyében nem jobb és nem rosszabb a közigazgatás, mint az ország többi törvényhatóságaiban. — Tehát Bartha Miklóst, a Magyarország szerkesztőjét felültették, helytelenül informálták.— Nincs szükség a miniszteri kiküldöttek vizsgálatára már azért sem, mert azok két évvel ezelőtt foganatosítottak ilyen vizsgálatot a vármegyénél és az nem tudott kideríteni semmiféle nagyobb mulasztást. Végül a következő indítványt tette:

Én tisztelettel inditványuzom, hogy mondja ki a vármegyei bizottság, miszerint a Magyarországban és a Független Magyarországban megjelent támadásokat, melyek Szatmármegye közigazgatására vonatkoznak, a legnagyobb indignáczióval visszautasítja, az alispánnak és az összes tisztviselői karnak legnagyobb bizalmat szavaz és ezt úgy a belügyminiszter úrral, mint az ország összes törvény- hatóságaival közli. (Élénk helyeslés. Elfogadjuk).

N, Szabó Albert kifogásolja a tisztikar eljárásában a korteskedést, a mely nélkül egyetlen bizottsági tag, avagy képviselő-választást sem lehet megejteni. De ettől eltekintve ő is konczendálta azt, hogy a hivatalos hatalommal való ily módoni visszaéléstől eltekintve, nincsen olyan nagy hiba a közigazgatásban, a melyért vizsgálatot kellene elrendelni, s ha az elrendeltetik is, nem fog semmi különösebb dolgot kideríteni.

N. Szabó Albertnek Nagy László alispán, Böszörményi Sándor és Domahidy István válaszoltak és a korteskedésről hangoztatott állításait kellő értékökre leszállították és kimutatták, hogy N. Szabó Albertnek biz. taggá leendő megválasztását senki sem ellenezte es nem dolgozott ellene. Gróf Hugonnai Béla főispán is indittatva érezte magát N. Szabó Albertnek a tisztikarról általánosságban hangoztatott vádját visszautasítani, mert szerinte a tisztviselői kar működéséhez semmiféle szeny nem tapad.

Ezen kis inczidens után ináncsi Papp Kálmán részletesen foglalkozott a Magyarország ez. lap támadó czikkjével s abból felolvasott részletekre nézve kimutatta, hogy minő hamis

következtetéseket foglalnak magokba. így a czikk azon részére, hogy 4040 haláleset közül gyógykezelés nélkül halt meg 1935, megjegyezte, hogy ezt csak az életet nem ismerő idealista nehézményezheti, amennyiben a falusi ember csak a végső esetben hivat orvost és a körorvosok köre oly nagy, hogy némelyikhez 25 község is tartozik, s igy nem képes a körorvos a községeket lépten-nyomon meglátogatni. Az óriási nagy számnak feltüntetett 178 fegyelmi eljárásra nézve megjegyezte szóló, hogy ezek közül csak 33 folyik a választás alá eső tisztviselők ellen és a többi a községi bírók és jegyzők ellen van elrendelve, kisebbrendü hanyagságok miatt, a mi ép a központi közigazgatás erélyességének számlájára esik. Az említett lap által kifogásolva lett a pénzintézetek által kamatok, kezelési és egyéb dijak czimén szedett 14 száztóli kamat. Erre csak az a megjegyzése, hogy a törvény nem köti meg a váltó-kamat mennyiséget. Továbbá felhozza a czikk, hogy 400 hibás anyakönyvi bejegyzést igazított ki a bíróság, mert véletlenül reá jött. Hogy ha ez a 400 bejegyzés kiigazítása megtörtént, ez nem véletlen müve, hanem az anyakönyvi felügyelő érdeme, a ki azokat felfedezte. Végül elfogadja Böszörményi indítványát, mert ő is szükségtelenek tartja a hivatal vizsgálat kérését, azonban Böszörményi indítványából a hírlapi czikkek vádjának vissza utasítását kihagyni kéri.

Miután még Cholnoky Imre azt fejtegette volna, hogy nem a tisztviselő karban, de a rendszerben van a hiba, szavazásra került a dolog.

Az állandó választmány javaslatára 2 bizottsági tag szavazott csak, mig a többiek mind Böszörményi Sándor indítványát fogadták el, s igy a vármegye közönsége a hírlapi támadásokkal szemben egyhangúlag bizalmat szavazott a hirlapilag meghurczolt tisztikarnak és ezen határozatát úgy a belügyminist er úrral, mint az ország összes törvényhatóságaival közölni fogja.

A határozat kimondása után a tisztikar vissza tért a közgyűlési terembe és Nagy László alispán meleg szavakban mondott köszönetét a vármegye közönségének a határozatért, amely annyira bízik a vármegye tiszti karában, hogy azt a kérelmét, a melylyel önmaga ellen vizsgálatot kért elrendelni, mint szükségtelent nem pártolta. Végül kijelentette, hogy a tisztikar mindent el fog követni arra nézve, hogy az akaratuk ellenére hozott határozatban foglalt bizalomnak jövőre is megfeleljenek.

A közgyűlés lelkesen megéljenezte az alispánt és a tisztikart.

Ezenkívül a közgyűlés Nagy László alispán indítványára Láng Lajos kereskedelmi minisztert hivatalba lépése alkalmából üdvözli, br. Vécsey József és Újfalussy Miklós elhunyta felett részvétét nyilvánította, érdemeiket jegyzőkönyvileg megörökíteni rendelte s a családhoz részvétiratot intéz. Hasonlókép Schlauch Lő- rincz elhunyt bíboros felett is részvétet nyilvánított a közgyűlés s a káptalanhoz részvét iratot intéz.

Ezzel a közgyűlés véget ért.

A tisztviselők köréből.

A következő sorokat vettük :

Szatmár vármegye tisztikara a f. hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésen teljes elégtételt nyert a megtörtént hírlapi támadásokkal szemben. Tudjuk, hogy ezen határozat értékét kisebbíteni, ócsárolni, különböző indokokat ellene felhozni megkísérthető, de ezeket megint gyöngíteni és czáfolni indokolatlan polémia lenne, mert feltéve, hogy az ellene felhozottak mégis állanának, még akkor sem a vármegyei tisztikar lenne azért felelős, mely a legszigorúbb semlegességet tanúsította a bizottsággal szemben, hanem maga a vármegyei bizottság lenne ezért felelőségre vonható. Szerencsére azonban történt egy incidens, melynek következtében még a vármegyei bizottság sem szorul védelemre s ez az incidens nem méltányoltatik a maga értéke szerint. Némestóthi Szabó Bertalan indokolatlan és szenvedélyes felszólalását értem, melyről bármi legyen is az Ítélet, egyet elért a tisztikar általa, azt, hogy hatalmasabb érvet a tisztikar becsületessége mellett senki sem mondott, mint ép a tisztikarnak ez „ádáz“ ellensége, kit a tisztikar iránt érzett rokonszenv öntudatlan gondolatával sem vádolhat a legáldázabb barátja sem. Az az ő kijelentése : hogy hiába küld ide vizsgálatot a miniszter, mert itt csak egy corrup- tió létezik, az a hallatlan pressió, mely a bizottsági tagok választásánál létezik, a legerősebb bizonyíték a tiszviselőkre nézve attól az egyéntől, kinek bizottsági tag választását a közigazgatási bíróság semmisítette meg.

Mi egyáltalán a legszabadabb felfogás mellett voltunk mindenha, sokkal veszedelmesebbnek tartottuk kirekesztőm a békéden elemeket, mint megnyitni a tért számokra; — a tehetség

úgy is tud nyilatkozni, magának utat törni, a kinek pedig nincs tehetsége, annak úgy is elenyészik képzelt értéke a törvényes téren, sokszor önkénytelenül gyakorolt birálat által. Ugyan ha Nemestóthi Szabó Bertalan ki lett volna zárva a bizottsági tagok sorából, nem azt hihette volna-e valaki, hogy az ő ragyogó beszéde a fiatalságnál szokatlannak látszó bátorsággal párosulva, tönkre tette volna a tiszviselői karnak még néhány elfogult egyénben még derengő becsületességének hitét, mig igy a tisztviselői kar minden satyra nélkül csak lekötelezettje lehet neki felszóllalásáért.

De annál inkább köszönettel tartozik a tisztviselői kar a vármegye bizottságának, mely öntudatosan vette párrfogásába tisztikarát s a lefolyt tárgyalás fényesen emelkedik ki az ilyen tárgyalások közül, mert a hallott beszédek közül nem érzett meg egyen sem, hogy akár az igazságot akarná elhallgatni, akár valamely melléktekintet miatt a tisztviselői kar kedvében akart volna járni. — Min- denik felszólaló különben őszinte egyenességéről ismeretes s Domahidy Istvánnak állás foglalása a tisztviselői kar kérelmének módosított megadása iránt, érthetővé válik, ha meggondoljuk összekötetését a tisztviselői kar egyik tagjával s szerintünk, illő volt hozzá, hogy rögtönösen nem állott a később elfogadott határozat álláspontjára.

Végül megelégedéssel constatálhatta mindenki, hogy a közgyűlés összejövetelére a tiszti kar részéről a legkisebb befolyás sem gyakoroltatott, sőt a tisztikar egyes tagjainak személyes barátai voltak távol, mig az ellenzék erősen volt képviselve.

H ÍREK.

— Hivatal vizsgálat. Igyártó Sándor debreczeni kir. főügyész, a szatmári kir. ügyészségnél, dr. Róth Ferencz a szatmári kir. törvényszék elnöke a halmii kir. járásbíróságnál tartott a napokban vizsgálatot.

— Kinevezés. A főispán ur Öméltósága Bub- regli Béla ügyvéd-jélöltet, ügyészségi joggyakornoknak nevezte ki.

— Változás a tanári karban. A múlt tanév tanárai közül a rendkormápy Holczinger Imrét és Majoros Bélát Debreczenbe, Tietz Sándort Trencsénbe, Csóti Márkot Nagy-Kanizsára, Rózsa Istvánt Kolozsvárra és Kummergruber Emilt Váczra helyezte át; helyöket Jakab Gyulával, Czimmermann János volt lévai, Varjas Endre volt kolozsvári, Kontras zti Dezső volt magyaróvári, Gärtner József volt szegedi és Kosa István volt lévai tanárokkal töltette be. Barátaink távozását a kik több éven át voltak városunk lakói, sajnáljuk, mert őket a város lakóihoz nagy kiterjedt- ségü ismeretség és barátság kötelékei fűzik s a város társadalmi életében is mindig tényezők voltak. De különösen zokon vesszük a rendkormánynak Csóti Márk áthelyezését, a kiben a dalárda buzgó alelnökét és a Kölcsey Egyesület irodalmi szakosztálya elnökét veszíti el. Csóti azon rövid idő alatt, mig egyetlen kultur egyletünk irodalmi szakosztályának élén állott, annyi rátermettséget árult el, odaadó munkásságot fejtett ki, hogy alatta a felolvasó estélyek nem remélt sikert értek el. E téren olyan nagy érdemei vannak, olyan pótolhat lannak tartjuk őt, hogy elképzelni sem tudjuk, hogy mi lesz a Kölcsey Egyesülettel. Boldogságot kiván unk a távozóknak uj otthonukban !

— Előléptetés. Mező Károly pénzügyi számellenőrt a pénzügyminisztérium a X-ik fizetési osztály I-ső fokozatába léptette elő.

— Választás. Az ecsedi-láp lecsapoló társulat választmánya az elhalt Bernáth István helyébe társulati pénztárosnak Fogarassy Károly mérnököt választotta meg.

— Áthelyezés. Az igazságügyi minizster Szent- pétery Lajos varannói kir. járásbirósági Írnokot a fehérgyarmati kir. járásbírósághoz helyezte át.

— Eljegyzés. Veres Gusztáv ilki ev. ref. lelkész folyó hó 20-án tartotta eljegyzését Szobonya Mariskával, Szobonya Antal építész kedves leányával. Boldogságot kívánunk a kötendő frigyhez!

— A Nagykárolyi Kör augusztus 2-án tartja meg ez idei tánczmulatságát, mely a nyári mulatságok között a legsikerültebbnek Ígérkezik. A rendezőség minden alkalmat megragad, hogy egy igazán kedves estét nyújtson a megjelenteknek. Egybekapcsolta mulatságát az ugyanekkor városunkban tartandó tiz éves találkozóval, s a táncz előtt humoros tárgyú előadást rendez, melynek programmját meglepetésnek készülvén — nem közölhetjük, de annyit mondhatunk, hogy igen kellemes előkészítője lesz a mulatságon uralkodó jókedvnek. A meghívók — melynek élén számos rendező-bizottsági tag áll — a napokban lettek szétküldve s igy szól: Meghívó. A Nagykárolyi Kör saját pénztára javára az úri kaszinó helyiségében 1902. augusztus 2-án szombaton előadással egybekötött nyári tánczmulatságot rendez. Belépti-dij: Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Kezdete 8 és fél órakor. Felülfizetéseket köszönettel veszünk. — A rendezőbizottság a következő tagokból áll: Rendezők: Ábel Károly, Adriányi Zoltán, ifj. Andrássy Jenő, Antal István, Bálint Jenő, Bálint Endre, Báthy Lajos, Bagossy László, Benedek Sándor, Becsky Sándor, Berger Jenő, Berger József, Binder József, Blau M. László, Bodnár Károly, Dr. Blum József, Buttyán Ferencz, Csilléry András, Csipkés József, Csipkés Károly, Csóti Márk, Cukor István, Debreczeni István,