Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

Nagy-Károly, 1902. január 26.

4:_ szám.

XXVIII. évfolyam

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-3» MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagy-Kát olybán, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei Községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett o korona.-5# Egyes szánt ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

H I V A T A L 0 3 R É S Z.

35603—1901. szám.

Hirdetmény.

Az 1901 XXVII. t.-cz végrehajtása tárgyában ki adott 151. ein. szám földmivelésügyi miniszteri rendelet 7. §-a alapján közhírré tétetik, hogy a csengeri járás főszolgabirája Pekartz Ferencz csengerujfalusi lakos gazdatisztnek, a gazdasági intéző és Bienert Ferencz ugyanottani lakosnak a „gazdasági segéd-tiszti-4 czimü jogosult használatának kimondása iránti kérelmére alábbi határozatokat hozta.

4626—1901. Határozat; Pekartz Ferencz gazdasági intéző csengerujfalusi lakos Fisch Lajos birtokos és bérlő nyircsászári-i lakos 1901. november 13-án kelt írásbeli nyilatkozatával, továbbá Csenger-Ujfalu község elöljáróságának 1901. deczember 19-én kelt Írásbeli nyilatkozatával a hatóság előtt bizonyította, hogy a „gazdasági intéző44 czimet 1901. január 1-seje előtt jogosultan használta, minélfogva megállapittatik, hogy Pekartz F'erencz a gazdasági intéző czimet az 190Ö. évi XXVJI. t.-cz. 27. §-a alapján a törvény életbe lépte után is jogosult használni.

4625—1901. sz. Határozat : Bienert Ferencz gazdasági segéd-tiszt csengerujfalusi lakos Mandel és Fisch birtokos és bérlő czég nyircsászári-i lakos 1901. junius 15-én kelt Írásbeli nyilatkozatával, továbbá Cs.- Ujfalu község elöljáróságának 1901. deczember 9-én kelt írásbeli nyilatkozatával a hatóság előtt bizonyította, hogy a gazdasági segédtiszti czimet 1900. évi január elseje előtt jogosultan használta, minélfogva megállapittatik, hogy Bienert Ferencz a gazdasági segédtiszti czimet az 1900. évi XXVII. t.-cz. 27. §-a alapján a törvény életbe lépte után is jogosult használni.

Nagy-Károly, 1902. január 11-én.

Nagy László, alispán

A kártya.

Istenem, milyen furcsa. Milyen óriási a külömbség jelszavak és tények között. Szemere Miklós, a magyar társadalmi élet egyik első rangú vezére két év előtt kiadta a hatásos jelszót: Nem boldog a magyar! A jelszó, mint

valami bűvös ige futotta be az országot, visz- hangot keltve százezernyi lélekben. S ugyanaz a Szemere nehány hét előtt, egy éjszakán másfel milliót nyert kártyajátékban, óriási feltűnést keltve mindenfelé, még a király is megharagudott miatta. Nem azért, mert Szemere nyerte a pénzt, hanem azért, mert kártyán elvesztették. Mint minden ilyesfajta szenzáczió, ez is felrázta egy—két napra a lusta társadalmat, — szerte az országban sokat írtak és beszéltek a kártyajáték káros és erkölcsi alapot nélkülöző voltáról, aztan napirendre tértek az eset fölött s ismét folyik a csöndes hazárd mindenfelé, ahol Árpád utódai laknak.

Elterjedésre nézve a kártyajáték legalább is olyan népszerűségnek örvend, mint a kenyér. A főrangú köröktől le egészen a koldusokig, a társadalom minden rétegében számtalanok áldoznak ennek a szenvedélynek, mely megszámlálhatatlan boldogságot és emberéletet tett már tönkre.

Káros és haszon nélkül való a kártyajátéknak minden neme a játékosra nézve, mert ha az egyik napon sikerült is kifosztania embertársát, bizonyos, hogy a másik, vagy harmadik alkalommal ő vérzik el. A legveszedelmesebb, természetesen -\ hazárdjáték, melyet a törvény is üldöz.

A törvény, mint játéküldöző ! Itt meg kell állapodnunk, mert hiszen ez a főoka annak, hogy a hazárdjáték oly akadálytalanul pusztít mindenfelé. Nagyon sok rosszul végrehajtott törvény van Magyarországon, de a legmostohább bánásmódban részesül ebben a tekintetben az a törvény, melyet a hazárdjáték ellen hoztak. Nincs Magyarországon klub, társaskör, káveház, vendéglő és korcsma, ahol hazárdjátékot ne űznének, s egyes helyisegek pláne mintha csak kizárólag erre a czélra tartatnának fenn. Minden rendőrkapitány és minden

rendőr tudja, hogy hol és mikor kártyáznak hazardul (hiszen különösen kis városban az ilyesmit titokban tartani lehetetlen) de nemtesznek valamit a társadalom e súlyos betegsége ellen. Az a felfogás, hogy a hazard játékot törvényes szigorúsággal ellenőrizni nem lehet, sem nem szükséges, oly mély gyökeret vert, a magyar rendőrség felfogásában, hogy azt kiirtani vagy megváltoztatni csak uj törvénynyel, betű szerint végrehajtottál vagy nagyon szigorú rendszabályokkal lehet csak. Ezekre pedig abszolúte nincs kilátás nálunk.

A nyilvános helyiségek egyik főjövedelme a kártyapénz, természetes tehát, hogy ott csak forszírozzák a kártyajátékot, különösen a ha- zardirozást mert az jövedelmez legtöbbet a a kávésnak és vendéglősnek.

Ha lehetséges, társadalmilag lehetne csak segíteni ezen a bajon, ha megindulna széles körben a mozgalom a hazard játék ellen ? De ez is utópia. A hol minden második ember ha- zardoz, mit lehet ott elérni egy ilyen mozgalommal ?

Védtelenül és tanácstalanul állunk a kár- tyajárványnyal szemben, mely megszűnni csak akkor fog, ha egy jobb, egészségesebb társadalom-erkölcsi felfogás lép a mostaninak helyébe.

Az árpatermelés aranyszabályai.

1. Az árpának legjobb előveteménye a kapás növény, legjobban díszük különösen a czukorrépa után. Burgonya is elég jó előveteménye az árpának, azonban nitrogén gyűjtők után, tehát herések után ne termesszünk, mert nitrogénben dús talajokon az árpa nem lesz dús minőségű.

2. Az árpa alá közvetlenül nem tanácsos mélyen mivelni a talajt a szántóföld gondos előkészítését azért igen meghálálja.

3. Az árpa csak kivételesen kerüljön frisstrágyás földbe, mert ez az árpa minőségének ártalmára van;

T A R C Z A.

Az én képviselőielöltségem

Nyugodtan rovom a betűt betű mellé, éppen azon tanakodva, hogy lehetne legjobban valami politikai czikkelylyel megmenteni a hazát, a mikor egyszerre csak. . . . rrrrrrr

............megrántják a csengőt.

Az a lány a ki a szobába való, megjelenik és illő alázatossággal jelenti, hogy:

Kérik a Nagyságos urat. . . .

Ki kér?

Mán biz azt kérem ássan nem tudom, csak vannak.

No akkor contra. . . válaszoltam önfeledten. (Egész éjjel a klubban alsóztam, önkéntelenül is reminiscenciára állt a szám).

Hogy tetszik ? kérdé a szobába való kis lány.

Sehogy se, csak kérdezd meg tőlük, hogy kik ők, hol van a hazájuk és hogy miért tévedtek be hozzám az éj ily késő szakán ?

A lány kiperdült és oda kintről aztán hallottam, amint zagyva össze visszaságban össze hordott hetet havat, úgy hogy a kintlevők meg nem értették őt és viszont. A dolog fácitja azután az lett, hogy vagy öten betörtek a szobámba, nagy sebbel lobbal, jó estét kívántak, leültek, megigazították a nyakkendőjüket és azután az egyik valami szálas legény alig láttam tőle a többieket, köhintett egyet, felkelt és igy kezdé szónokpózba vágva magát:

— Méljen tisztölt honpolgár, tisztelt uram.

Mi, a kik itt megjelentünk, előtte mint a Bür- güzdi választókerület kiküldött polgárai, üdvözöljük önt. Üdvözöljük, mint hazánk oly kiválóságát akiben választókerületünk, jövőjének egész bizalmát kívánja helyezni. E czélból magam Kotor Alsó Gerzsón biró ,ur, amott Hübele Barnabás Balázs barátom és komám

disznó-, Pellengér Tóbiás, ló-, Huza Vona Bertalan ökör és Fel Hajtsár Balabér marha kereskedő barátaim és elvtársnim megjelentünk, hogy Nagyságodnak mint hazánk ily kiváló férfiának a kerület jelöltségét felajánljuk.

A választás egyhangú és tiszta lesz, — folytatá, nyugodtabb hangon — annál is inkább, mivel tavaly, a mikor boldogult képviselőnk halálozásával a képviselői állás üresedésbe jutott, az uj választásnak kissé zajos vége lett, mert nem csak a két választási elnököt de mind a két jelöltet is úgy botozták ki a kerületből, mert nem akartak az alkotmányos költségek fedezetéről gondoskodni.

Nem mintha gyöngédtelen czélzásokra való bocsájtkozásokkal akarnónk terhére lehetni, de egyben megemlítjük, hogy egy kisebb szabású templomot akarunk építeni, a melyhez szives hozzájárulását kérjük, csekély 5000 pengők erejéig. Ebből is méltóztatik látni, hogy nem sarczolni jüttünk, hanem — hisz meghív bennünket a méltóságos ur — (ahá, gondoltam, már méltóságos lettem) ebéd és kvaterkázás közben megmondjuk majd a többit is. Mondjuk és azt hangoztatni kívánom, tiszta választás lesz, uram tiszta.

— Méljen megilletődve — válaszoltam én, az ő nyelvén szólva — köszönöm szives, kitüntető bizalmukat, a melyet azonban illetve a jelöltséget sajnálattal el nem fogadhatok, két okból: Először is nem érzem magamban azokat a képességeket a melyeket önök szives elnézésükkel nékem tulajdonítanak, hogy tisztelt választókerületük hasznára lehessek, de másrészt határozott ellensége vagyok az olyan templomoknak, a melyek az én bukásom árán épüljenek fel; e czélból, igen tisztelt uraim mégegyszer köszönetemnek adok kifejezést, szívességükért, engedjék meg, hogy egy egy pohárka jó cognakkal öblíthessük le e nékem felajánlott mandátummal járó templom építés reménységeit és borítsuk reá a feledés jótékony fátylát, mint ezt oly egyszerűen is kifejezhettem volna.

— De méltóságos uram válaszolt erre Kotor Alsó barátom, mert poharazás közben hirtelen azokká lettünk, csak nem akarja velünk azt a csúfot megtenni, hogy a felajánlott jelöltségünket elutasítja, igazán mondom, úgy szégyeljük magunkat, hogy akár nem is nézünk tovább jelöltért.

— Igen sajnálom, ha igy áll a dolog, de volna egy elleninditványom és ez abból áll, hogy felépítjük a templomot, de csak akkor az én pénzemből, ha kezemben lesz a mandátum és letelt a harmincz nap, ugv hogy az — már mint a mandátum — megtámad- hatlanná vált. Erre persze megnyúlt az arczuk és egyszerre igy szólt, Kotor Alsó barátom, persze már most egész más hangnemből:

— Hja uram, ha mi azt akarjuk, akkor nem önhöz jöttünk volna el, hanem például Wekerle, vagy az Apponyi tekintetes urakhoz, vagy ha éppen fájna a fogunk a Széli Kálmán vagy Picler nagyságos ur is eljönne szívesen hozzánk, csak hinónk, nekünk templom kell és nem tiszta választás.

De már erre én is megsokaltam a dolgot és ugyanazzal az őszinteséggel és kellő barátsággal kituszkoltam őket a szobámból, meghagytam egyben a szobába való lánynak, hogy a lehetőségen belül gyorsan és az ajtón kívül biztosan helyezze igen tisztelt vendégeimet, mire azok, tömeges kívánságokkal elegyedten a távozás himes mezejére léptek.

Felsóhajtottam hát és örömmai konstatáltam, hogy ezúttal szerencsésen megszabadultam a képviselőjelöltség örömeitől, fekete kabátot öltöttem, tovább dolgozni úgy sem tudtam már, mert fejemben járt a kúriai bíráskodásról alkotott törvényczikk valamennyi paragrafusa és hogy azok tarka össze-vissza- ságban zagyva tánczot jártak előttem, meggyőződtem arról , hogy ezek segélyével már most megteremtődött az oly nagyon megkívánt tiszta választás absolute lehetősége.