Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ban már abból is látható, hogy szenvedélyes, nagy viták fognak támadni akkor, midőn be­nyújtják a közigazgatás reformjáról szóló tör­vényt, a tusa végeredményére nézve azonban nincsen semmi kétség. A reform meglesz és diadallal járja majd be az országot. Hogy ebben az alkotmányos tusában a vármegyei közönség kinek a pártjára fog állani, arra nézve nem lehet eltérő a vélemény. Mi itt a vidéken párt és rangkülömbség nélkül óhajt­juk, hogy a megyei szervezet s autonómia gyökeres változáson menjen át. De óhajtják a megyei tisztviselők is az államosittatásokat már biztos ekzisztencziájuk szempontjából is. Mert az ilyen restaurácziókon soha sem lehet biztos az ember, hogy nem bukik e ki. Ez a bizonytalanság nem volt kínos hajdanta, mikor a vagyonos nemesség noblesse oblige-je volt a megyei szolgálatba lépni, de most túlnyomóan lateinerek ülnek a hivatalokban, s ez súlyos kenyérkérdés rájuk nézve. S mindezeknél fogva helyesen tennék a törvényhatóságok, ha az alkotmányban gyöke­redző joguknál fogva ők is hozzászólnának e nagy fontosságú kérdéshez s feliratilag igye­keznének véleményüket érvényre juttatni. Ennek a véleménynek súlya lenne annál is inkább, mert a legközvetlenebbül érdekelt fél véleménye, amely elől majd sem a kormány, sem a tör­vényhozó testület, sem a közvélemény nem zárkózhatik el. ____________________________ — Rendkívüli közgyűlést tartott vármegyénk közönsége decz. 30-án Nagy László alispán el­nöklete alatt. A házipénztárnak a gyámpénz­tárral szemben fenálló követelése megtérí­tése tárgyában azt határozta a közgyűlés, hogy azok a kiadások, a melyek eddig jóváhagyott hozzájárulások voltak, minden további eljárás nélkül megtéríttessenek, a többiek pedig az eb­adóból fizettessenek ki. — Baudisz Jenő nyug­díjazott árvaszéki h. elnöknek 25 éves szol­gálati elismeréséül a gyámpénztári tartalék alapból 1000 korona jutalmat szavaztak meg. — A tisztviselői nyugdij-alapot kezelő választ­mányba tagokul beválasztották: Nagy Béla, N. Szabó Antal, Róth Károly és dr. Jászi Ferencz bizottsági tagokat. Ezenkívül elintézte a közgyűlés több község költségelőirányzatát is. — dr. Adler Adolf indítványára a közgyű­lés szerencse kivánatait tolmácsolta az uj év alkalmából a főispán és alispán urak előtt. Végül azok a tisztviselők, a kik a tisztújító közgyűlésen nem tettek esküt, letették a hiva­talos esküt. A gazdasági munkások segély­pénztára. — Az első esztendő. — Még csak egy éve annak, hogy az 1900: XVI. t.-cz. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédpénztár. Mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkás­nak — föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az uj törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát afelől, hogy elöregedésére, munka- képtelensége idejére, nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segitő-pénztárnak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a segitő- pénztárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj törvény segiteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyám­kodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyítja, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbeléptetett intézmény védszár- nyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak. A segélypénztár egy évi működése világosan bi­zonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak egy esztendeje, hogy a segély pénztár hásznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondos­kodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalomkenyéren tengődni. A beállott baleset 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyomorban ma­radt hátra. A segély-pénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. A beállott baleset a segély-pénztár tizenhat tag­ját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az esetekben a köz­ponti igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsasággal intézkedett és ma már mind a 16 munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előirt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől- egyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénztár rövid fennálása óta is már sok szeren­csétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös működése bi­zonynyal az oka annak, hogy a segélypénztár tag­jainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900: XVI. t.-cz. 8 §-a alapján a gaz­dák által kötelezőleg biztosított cselédek száma mint­egy 500,000, a segélypénztárba beiratkozott rendkívüli tagok száma is már elérte a 13,000-et. A segély-pénztár igazi emberbaráti működése buzdította bizonynyal arra a királyi herczegeket, fő­rendeket, a képviselőház tagjait, nagybirtokosokat, a különféle kulturáis pénzintézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy olyan nagy számban csoportosul­janak a segélypénztár alapitó tagjai sorába. És bi­zonynyal ez az oka annak is, hogy az év végéig be­iratkozott 1000 alapitó tag 150,000 koronával gyara­pította azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld népét támogassa, istápolja. HÍREK. — Uj óv a vármegyeházán. A vármegyei tisztikar az idén is megtette szokásos újévi tisztelgését az al­ispánnál s a főispánt és nejét táviratilag gratulálta meg. Az alispánnál a tisztelgők szónoka Ilosvay Aladár fő­jegyző volt, a ki meleg szavakban üdvözölte a köz- tiszteletben és becsülésben álló hivatal főnököt és bol­dog uj évet kívánt neki és családjának. Az alispán válaszában kijelentette, hogy úgy látszik igaznak kell vennie a ragaszkodás kifejezését, a mely oly sokszor megnyilvánult vele szemben. Midőn megköszöni a jó- kivánságokat, igyekezni fog, hogy a bizalomnak meg­feleljen úgy a vármegye közönségével szemben, mint a tisztikarral szemben. Ismételten megköszönve a jó kívánságokat s ragaszkodást, a tisztikarnak is boldog újévet és kitartást kívánt nehéz feladatához. Az alis­pánt Debreczeni István polgármester is üdvözölte uj évkor a városi tisztikar élén. — Tisztelgés. A vármegye uj tisztikara decz. 30-án tisztelgett Nagy László alispánnál. Ilosvay Aladár főjegyző szobájában gyülekeztek, a hol a népszerű főjegyzőt Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök üdvözölte. Az alispánnál Ilosvay Aladár főjegyző volt a tisztikar szószólója, a tisztikar ragaszkodását tolmácsolva a köz- becsülésben álló hivatalfőnök iránt. Az alispán mindenek előtt sajnálattal emlékezett meg válaszában azokról a volt tisztviselőkről, a kik bár saját hibájukon kivül, a tisztujitáskor kimaradtak. Ezután biztosította a tiszti­kart jóakaratáról és barátságáról s megköszönte a tisztelgést. — Ebéd. A vármegye uj tisztikara decz. 30-án a presidiumnál történt tisztelgés után közös ebédre gyűlt össze a régi kaszinó nagytermében. Ritkán nyílik alkalma a tisztikarnak ilyen közös összejövetelre, legfeljebb az uj cziklus kezdetén a mely ilyenkor is­merkedési ebédül is szolgál. Az idén kevés uj ember került be a gárdába s igy nem annyira ismerkedés, mint kollegiális összejövetel volt az ebéd. Csakhamar megeredtek a pohárköszöntők is. Kacsó Károly kir. főmérnök, az államépitészeti hivatal főnöke, 6 év előtti szerepéhez híven beállott ezúttal is pohárköszöntő- dirigensnek s ő szólította fel jobban mondva kény- szeritette némelyik tósztozót a felszólalásra. A mivel elérte a jó „Bácsó bácsi“ azt, hogy a hány pohár­köszöntő. volt, ő ugyan annyit mondott, illetve tartott előtte intivitáló beszédet. Ugyan is alig hogy felkö- szöntötte Ilosvay Aladár az alispánt és Nagy László alispán alig hogy éltette a tisztikart, Bacsó bácsi meg­kezdte diktátorságát nagy körültekintés és ravasz erő­szakkal s ezen kényszer helyzet hatása alatt összesen 26 beszéd hangzott el, ugyan annyit mondva Bacsó bácsi is, a ki különben úgy került bele a vármegyei gyár határig terjedő 131’5 kilométer hosszú úgy ne­vezett Széchenyi-ut, melyről alább szólok. Az A1 Duna Báziástól Orsováig terjedő szakaszán van a fenséges Kazán-szorost is magában foglaló Klisszura-szoros, s ezen Klisszura-szorosban van az a 8, hajózási akadá­lyokat szolgáltató zuhatag u. m. Stenka, Kozla, Dojke, lzlás, Kis-Tachtalia, Nagy-Tachtalia, Grében és Jucz, melyek szabályozását a magyar kormány a Vaskapu­csatorna kiépítésével kapcsolatosan hajtotta végre. Báziás után a Kiszilova sziget alsó végénél fek­vő Gradistye hajó állomásnál a szerbiai Pék folyócska torkolik a Dunába. Báziástól 25 kilométernyire fekszik Ó-Moldova község, a hol kezdődnek az aldunai hajózási akadá­lyok. O-Moldova alatt ugyanis a Duna 2 ágra oszolva alkotja az 5 kilométer hosszú és 2‘5 km. széles Moldo­vai szigetet. Már Moldováról páratelt levegő tűnik szemünkbe, a melynek szülő oka az, hogy a jobb oldali hajózásra nem alkalmas Duna ág egy szikla­háton tör magának utat, s a sekély mélységű Duna e szikla hátba ütközve erősen porzik. A baloldali Du­na ágban van a kisvizállásnál 6 méternyire kiemelkedő Babakáj szikla. Az A1 Duna Moldova Turn Szeverin közti 130 kilométer hosszú szakasza sebesség, széles­ség és mélység tekintetében igen változó; mert széles­sége 170 méter — 2 kilométer közt, mélysége 50 czentiméter — 50 méter közt s másodperczenkénti viz- sebessége 50 centiméter 5 méter közt váltakozik. A Moldovai sziget alsó végénél van a magyar parton Lászlóvára, a szerb parton pedig Golubácz köz­ség a Kolumbácsi legyekről hires Galambócz várával, mely hatalmas romjaival ma is magával ragad­ja az ember lelkét. Galambócz hazánk történetében fon­tos szerepet játszik. A törökök európai hódításai kez­detén Szerbia keleti végvára volt, s ezt foglalta el először tőlünk a török, Bajazed szultán 1391-ben be- vevén azt. Rövid időn azonban ismét visszavették, de 1417. árulás folytán ismét megint csak török kézre jutott. Zsigmond király 1428. ápril hóban maga ment vissza- hóditására, de Murad szultán visszaverte. Ekkor ját­szódott le Galambócz alatt az a szép jelenet, midőn a hőslelkü magyar asszonyokban oly gazdag magyar történelem egyik kimagasló alakja Rozgonyi Istvánná szül. Szentgyörgyi Czeczilia Zsigmond királyt meg­mentette. 1483-ban aztán Kinizsy Pál visszavette, de 1521-ben Nándorfehérvár elestével együtt végképen el­vesztettük. Galambóczon alul pár kilométernyire fekszik a Stenka zuhatag, a mely felett Szent Ilona község irányában van az Alibég nevű sziklába elhelyezve a Baross emléktábla, a következő felírással: „Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhata- goknál létező hajózási akadályoknak az 1888. évi XXVI. törvényczikkel elhatározott eltávolítására szol­gáló munkálatok megkezdettek I. FERENCZ JÓZSEF uralkodása alatt GRÓF SZAPÁRY GYULA miniszter-elnöksége idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR m. kir. kereskedelmi miniszter által 1900. évi szeptember hó XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin!“ Báziástól 50 kilométernyire fekszik a Berzászka nagyközséghez tartozó Drenkova telep, a hol kezdő­dik az Orsováig terjedő 70 km. hosszú Klisszura-szoros, a mely magában foglalja a csodaszép Kazán szorost is. A Xlisszura-szorost a balpartról a Délmagyaror­szági Kárpátok Orsóvá Mehádiai hegysége, a jobb partról pedig a Balkánhoz tartozó Gola Planina és a Mirocs Planina hegységei alkotják, s az egész szorost mindkét parton 400—800 méter magas hegyek kisérik. A Grebenig terjedő részt Felső az azon aluli részt pedig Alsó Klisszura-szorosnak is hívják. A Klisszura- szoros jobbpartján vonul el a Tiberius és Traján ál­tal épített s Traján nevéről elnevezett régi római-ut, a balpartján pedig a Széchényi-ut. Majd következik Drenkova, a mely a tulajdonké- peni aldunai zuhatagok felső végállomása, a hajók­nak átrakodó helye. Itt következnek egymás után a Kozla és Dojke sziklapadok, melyekhez 2 kilométer­nyire a balparton nyúlik be a Piatra lunga hosszú kes­keny szikla, ehez 35 kilométernyire a Jelesava patak torkolatánál a Bivoli sziklapár. Majd jönnek az lzlás és Tachtália zuhatagok ; majd pedig a szerb parton a a Greben hegy, szemben vele a magyar parton a Vrany sziklapaddal, a hol kis vízállásnál 220 méter­re szorul össze a vízfolyás, hogy mindjárt alul a Grebenen 2 kilométernyire szélesedjék ki. A Greben egyike a legérdekesebb pontoknak az A1 Dunán s a Vaskapu után az itteni szabályozási munkálatok jártak a legnagyobb nehézségekkel és költséggel. Grebenhez 7 kilométernyire van Szvinicza község, hazánk legdé­libb fekvésű községe. A magyar parton a hegyoldalo­kon mindenütt phylloxera pusztította szőlők nyomai- látszanak, s csakis imitt amott lehet egy-egy felújított szőlőt látni; mivel a szőlők felújítása a vajmi kevés termő talajjal borított sziklákon óriási nehézséggel jár; pedig e vidék, mely a Versecz—fehértemplomi borvi­dékhez tartozik, hires és jó bort termelt. Hogy egy kis humorral is fűszerezzem felolvasásomat, elmondom a Szviniczával szomszédos Berzászka községi deputá- czió esetét, a kik is 1890-ben küldöttségileg Bécsben járván, egy előkelő vendéglő étlapján nagy örömmel felfedezték, hogy ott valódi szviniczai bor kapható. Nosza rajta, vígan kezdték szürcsölni, mert ők már a phylloxera miatt évek óta színét sem látták. Jól Ízlett a hazai termény, édes emlékeket keltett fel bennök s végre megkérdezték a vendéglőst, hogy hol vette, mire az büszke önérzettel vágta ki, hogy az elmúlt évi szü­reten saját maga szüretelt ezer hektolitert Szviniczán. Persze e büszke mondásra magyaros kavarodás kere­kedett, de bizonyára a vendéglős sem mert többet ide­genek előtt dicsekedni, hogy a múlt évben szüretelte a már nem létező szviniczai szőlőhegyen a bort, mert attól tartott, hogy berzászkai magyart fog, ki szedte vette teremtettével fizet majd a csalafintaságért. Szviniczián alul van a magyar parton a Trikule nevű három török őrház romja a XVI-ik századból, majd a szerb parton Milanovácz város következik, a meddig terjed a grebeni szorító gát. Grébentől 1P5 kilométernyire fekszik Magyaror­szág legdélibb fekvésű pontján a Jucz zuhatag. A Jucz zuhatag után a Duna egyenletes folyást kezd venni s a jobbparton Golubinje, a balparton pedig Tiszovicza és Plavisevicza községek feküsznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom